Túléltem az Everestet
Athenaeum,
Budapest, 2017
336 oldal
Fordította:
Bayer Antal
A könyv megrendelhető itt.
Fülszöveg
1996 májusában egy
elszánt amatőr
elindul, hogy megmássza a csúcsok csúcsát, a Mount Everestet. Sokan döntenek így azon a
tavaszon, professzionális és műkedvelő hegymászók egyaránt – de ebből az
expedícióból alig páran térnek vissza. Nyolcan
életükkel fizetnek a legnagyobb álomért.
El kell
telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember
megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi
hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers
beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem
elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén
keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló
szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A
jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták
magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai
halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát
adta az Everestért, szinte rituális áldozatként…
Néhol
hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az
Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről
szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről.
A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
Értékelés:
Ez a
kötet nagyon sok mindenről szól, a hegymászásról, a depresszióról, a családról, a túlélésről, a változásról és a hétköznapi hősökről is.
Nagyon jó
kis könyvet hoztak ki belőle, ami elsődlegesen Beck Weathers humorának
köszönhető. Nagyon szerethető alak, legalábbis kívülről; barátként, haverként, idegenként.
Legalábbis ilyen volt az Everest előtt.
Sajnálatos,
hogy a saját halála/feltámadása kellett ahhoz, hogy rájöjjön mi a fontos az
életben, és miért érdemes élni.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKMKQL2-_cYmlWDxBUK2eu2NnpywCGy7Zg3x5-4d0st_PqRylW4Pc9fS3ZHo5esTqZFPfXZfn85LvJY7ZyANMPREZGG4pW7cxOLAyw7Q8Uy7lE8wfdmXnqSE2yL3phYEL7XfbmDBH4ibs/s320/Mount-everest-route.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ_-vh1u0fMzIjUgZTNQJ9bAtRrWXyttut3QWDl4AhxgMANTlwG4p9BBYdyayG_yi0G6h4DJWjWq1J9KcSa0l5zg4D5TY-3lXzJW5RcQYpH0r9N7JDmH_TGD09xiufd5gm5gNaatsvX8Y/s1600/8d99d6fc87701da58ca125a8e3d8d59e.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8H-rk1hY1LAeeFPqaXmfTEcuCDCnnSl_P2hZCTvsbUnMGakRE2sH0YXSmX31SYh0Whuf1FN53LjTmlqJR0WmElIAnKlTx-mEj3W2NZQHfmG4vvK5iEFbuyWg2Xzg7F8nCiDhquRZpJzc/s200/20070418-beck.jpg)
Megismerjük
Beck érzéseit, motivációit, családi előéletét, hogy miért is lett ilyen ember,
aki lett. Kiderül, hogy depresszióval küzdő ember volt már egész fiatalkorától
kezdve, megismerjük a nejével való megismerkedésük történetét, s szépen lassan
az egész életüket kiteregetik elénk.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIfFnN0LqVJVUimrm9p1qCQ66qbJIryyfZZReNRoLZHL9-5GrGGwPY8MBj0291fJotha2a50rQgzirEOmMIeCPFUHG7E7VA2sH1MSyXeDY1zwBpCzDf9gl6FMXTLT_ia5WX3SMJQD1VOI/s320/denali.jpg)
Visszatérve
a könyvre; Weathers elmeséli azt is, hogy mit élt át, miután eljött az
Everestről, őszintén megmondom, talán jobban járt volna, ha meghal, mint azok a
kínok, amik a megmenekülését követték.
Az nagyon
tetszett, hogy voltak a könyv elejéről visszatérő momentumok, amiket már egy
más jellemű ember szemszögéből halljuk újra. Ez szerintem fenomenális. Teljesen
átjött a lelki fejlődés, hogy mennyire megváltozott Beck Weathers személyisége.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz8pp3SLtD4BVPeKANlLIwflAbiKN9jBGJONnVVkKiWNiTdrcDwd0ZluFd7z6A5_A7rkGIuB1zuSzvl-sCiBYFB25Rb8Mh0-W-jGFjsgqm3LwsCTLa9zLfJ_O2OLPlywUZYB7q0MhTolA/s320/Unknown.png)
***
A könyv
számomra 4*
Amit
szerettem:
·
A kalandozásokat, a hegyi beszámolókat,
elsődlegesen a helyi kultúrák bemutatását. Beck humorérzékét.
·
Peach érzéseit, gondolatait. Őszintén tisztelem ezt a nőt, csodálatos anya
és ember, és hihetetlen erős és kitartó feleség.
·
A lelki fejlődés.
Ami nem
tetszett:
·
Az elején és talán végig, a túl sok név. Nem
jegyeztem meg őket, irrelevánsak voltak.
·
Sok volt néhol a körítés, a könyv második harmada ugyan
jó volt és kellett, de hosszú és kissé túlírt, itt a humor sem enyhített az
ellenszenven, amit Beck iránt éreztem.
Idézetek:
„Ha azt
hiszed, laktál már teljes körű kiszolgálást biztosító
szállodában, szerintem fogalmad sincs, hogy mit
jelent valójában a teljes kiszolgálás. Mivel a Yak
& Yetinél tisztában voltak magatehetetlen állapotommal, odaállítottak
egy fiatalembert a szobám elé, hogy
szóljak neki, ha ki kell törölni a fenekemet.”
***
„ Azon
a szombaton lett volna Meg első igazi randija,
amikor
meghaltam az Everesten. Mit meg nem tesznek
egyes
apák, hogy távol tartsák a lányukat a fiúktól!
Nem
valami elegáns, elismerem.”
***
„Csakhogy
ezt nem mondta senki Peachnek. És mivel nem tudta, hogy lehetetlen megcsinálni,
megcsinálta.”
***
„Egy
tévéinterjúban így számolt be később az első benyomásáról:
„Nem
hittem a szememnek. Ennek az embernek nem volt
arca. Koromfekete volt, mintha valami kéreg
tapadt volna rá. Az anorákjának a cipzárja le volt húzva a
derekáig, és tele volt hóval. A jobb karja csupasz és a feje
fölé volt fagyva. Nem tudtuk lehajtani. A bőre, mint a márvány. Fehér kő. Vértelen.”
***
„Azt is
sokszor kérdezik tőlem, hogy megtenném-e újra. Először azt gondoltam, hogy
micsoda ostoba kérdés! De aztán alaposan végiggondoltam, és rájöttem, hogy ez
az egyik legmélyebb kérdés, amit fel lehet tenni. ”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése