2017. február 3., péntek

Anyának lenni


Most egy kicsit személyesebb bejegyzés jön, még pedig az anyaságról, ahogy én élem meg, na meg, amit a környezetem gondol, mert eljutnak hozzám ám a pletykák, attól függetlenül, hogy nem szólok érte.
Ahogy én élem meg:
Imádok anya lenni. Életem legjobb döntése volt, hogy lett egy saját családom, akikről én gondoskodom és rajtam, meg persze férjemen áll, hogy milyen felnőtt is lesz belőlük. Úgy voltam vele, hogy még most fiatal vagyok, és könnyebben alkalmazkodom a szüléshez vagy éppen a neveléshez. Sokszor megkapom, hogy szabadon nevelem a gyerekeim, mert nem állok, vagy ülök ott velük minden percben, hanem hagyok nekik teret, ahhoz, hogy a korlátaikat teszteljék, vagy éppen a személyiségük fejlődjön, anélkül, hogy beleszólnék.
Nemrég elhatároztuk férjemmel, hogy napi 1 órát nézhetnek tv-t, mert eddig egész nap szólt. Nem nézték, csak szólt, mint háttérzaj. Most ez is megszűnt. Először nehezen viselték, de ma már egészen megszokták és tudják is, hogy nagyjából mikor van az az idő, mikor meg szeretnék nézni. Ez a szankció pedig azért jött létre, mert itt a tél, és felgyülemlik az energiájuk, amit nem tudnak kint az udvaron levezetni. Az egész napi tv nézéstől, pedig még több lett, és a nap végére úgy kellett őket a házban kergetni, hogy fekvés van. Most pedig, hogy csak kevés tv-t nézhetnek, azon gondolkoznak, hogy mit is csináljanak. Sokszor előkerülnek a színes ceruzák, festékek, gyurma, társasjáték, vagy éppen a kártyák. Persze, így nekem is több türelmem kell, hogy legyen a fiúkhoz, mert nem mindig tudják magukat lekötni, ezért többször is ülünk le együtt játszani. Viszont nem csupa móka és kacagás lett így az életünk, mert ugye a fiúknak most együtt kell játszani. Szóval jött a sok veszekedés. Erre is ki kellett találni valamit. Nem a legjobb, de arra jutottam, hogy azon a játékon, amin összevesznek elveszek tőlük, és elteszem, hogy majd egyszer visszakapják. Mert nem tudom elhinni, hogy a 6000 játék közül nem tudnak választani, és mindig pont ugyanazzal akarnak játszani. Ha pedig így haladnak vagy nem lesz játékuk, amin össze tudnak veszni, vagy addigra meg tanulnak együtt játszani. Szóval most teszt üzemmódban működik a nevelés, meglátjuk, merre megy el a dolog. Elég sokat tesztelünk így, mert nem szeretek a mamákra vagy egyéb emberre támaszkodni, mert minden gyerek más és más, és lehet, az egyiknél működik a dolog, a másiknál nem. Ezért kell megismerni a gyereket és az igényeit, mert így megkönnyítjük a saját dolgunkat. Ez most nem a majd-én-megmondom-a-tutit bejegyzést, csak saját tapasztalat, hogy mi hogy hidaljuk át a nehézségeket. Néha kapok érte rossz pillantásokat, de ezeket már megtanultam nem figyelembe venni. Az elején nagyon azon görcsöltem, hogy tökéletes gyerekeim legyenek, de rájöttem, hogy mindig lesz valaki, akinek nem fog megfelelni a nevelési stílusom.
Ahogy a környezetem lát: egy szétszór, egész nap olvasós, gépezős anya. Hogy is alakult ki ez rólam? Ezek csak tippek, mert eddig senki nem világosított fel róla. Mikor közlekedünk a városban az elég furcsa látvány lehet, mert a kicsi totyog mellettem, a nagy valahol előttem vagy mellettem bóklászik, kezemben 60 szatyor, vállamon 2 táska, ja és közben folyamatosan magyarázok, hogy
„Most álljunk már meg, mert leszakadok a kezem!”
vagy éppen:
„Figyeljetek már, mert elüt titeket az autó!”
de ez is előfordul:
„Haladjunk már hazafelé, mert össze fogok esni a fáradtságtól!”
De fel a kezeket kedves anyák, kik azok, akik nem mondtak ehhez vagy éppen ezeket a mondatokat a gyereknek. Persze a történethez hozzá kell azt is tennem, hogy kicsit hangosabban beszélek, mint a többiek, de nem kiabálok, ennyire nem szégyenítem meg magam a város előtt. Szóval a szétszór jelző gondolom ezen okokból ragadtak rám.
Lássuk a többit is: olvasós/gépezős. Igen, valóban van, hogy délután leülök olvasni vagy gépezni, mikor a gyerekek vagy alszanak, vagy játszanak. Ilyenkor nekem is jár egy kis pihi, úgy gondolom. De persze mindig ilyenkor állít be valaki, mikor leteszem a fenekem pihenés gyanánt. Ha pedig nem délután pihenek, hanem délelőtt, mert ugye akkor csak egy gyerek van itthon, akkor délután jön a takarítás, mosás, főzés. Igen, persze ezért is kaptam már egy-két megjegyzést, hogy miért nem délelőtt végzem el ezeket. Nos, azért, mert szeretek a kisebb fiammal is lenni, úgy, hogy közben a nagyobb nincs itthon, vagy éppen mert a délelőtt elment arra, hogy a városban elintézem a dolgaim. Persze van egy férjem, aki nagyon sokat segít, mert ő fizeti a csekkeket, hoz a boltból reggel reggelit és ha eszében van, akkor hozzávalókat az ebédhez vacsihoz. Ha pedig nem hoz, rám hárul a feladat, és azért egy majdnem 3 évessel magam mellett nem úgy haladnak a dolgok, ahogy sokszor elképzelem. Szóval össze is állt a kép, hogy miért nem a legjobb anya, vagy fantasztikus szülő jelzőt kapom meg apjukkal ellentétben. Meg igen, bárkivel találkozom az utcán, rögtön az apjukat emlegetik és, hogy milyen jól jártam vele, mert milyen kedves és odaadó és biztos, hogy csodás apa. Én pedig bólogatok, hogy igen, így van, mert így van. De én nem érdemlek dicséretet? Na de kérem! Azért innen üzenem Apa, hogy szeretlek, de ez van!


Be is fejezném, pedig lenne még bőven mondanivalóm! Talán máskor, egy másik fejezetben ismét kicsit kaphattok abból, hogy hogyan is élem meg az anyaságot.

4 megjegyzés:

  1. Jó módszer az "leveszem, ha nem tudnak együtt, szépen, veszekedés nélkül játszani vele" elv. Nálunk bevált.Sokszor van harc, de már szépen együtt tudnak játszani a csajok. Viki 2 és fél, Danci 5 éves. Most csatlakozott egy egyhetes pici fiú is a bandához, kíváncsi leszek. A valahol levezetni a felgyülemlett mozgást nálunk is ismerős. Nehéz megoldani.
    Én is ezerszer megkaptam, hogy ráérek egész nap gépezni. Hogyne. Nem tudom miért gondolják az emberek, hogy az anyukának kevesebb dolga van, mint nekik? Anyósomék is ezt mondják pl mindig. Nekem ugyan azok a feladataim mint nekik, csak nehezítve gyerekekkel. Ráadásul így minden munka tovább tart. És persze azért foglalkozok is velük, nem a mese elé ültetem be őket egész napra, mint ők. Azért mert én nem tv-t bámulom, hanem leülök gépezni, molyolni, blogot írni, olvasni helyette? Ha ez bűn, akkor vállalom. Nekem is kell kikapcsolódás, énidő. nem járok el sehová. Az edzéseket is itthon oldom meg gyerekekkel. Főzni is együtt főzünk. Együtt rajzolunk vagy olvasunk. nem járok fodrászhoz, manikürés hasonlókra, sem kávézni. Nem vásárolgatok. Szóval valami nekem is kell. Aludni meg pláne nem alszom sokat:)
    Igaz néha bekapcsolom a gépet és este kapcsolom ki. ha van pár perc időm, rápillantok az aktuális képernyőre, írok, válaszolok, olvasok egy sort. ha nincs időm, úgy marad egész napra a gép. Ez van:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is teljesen így vagyok hogy nem járok sehova, akkor ennyi idő hagy legyen magamra, amíg legalább egy bejegyzést megírom vagy mondjuk elolvasok 50 oldal :D Nekem a kisebb áprilisban lesz 3, a nagyobb pedig decemberben töltötte az 5-öt :) Kitartást Neked a 3 gyerekhez :) és merj időt szakítani magad!

      Törlés
  2. Nagyon jó bejegyzés. Nekem jó ötletnek tűnik az a tesztelős módszer, szerintem tanulni fognak belőle.
    Én azt sose fogom megérteni, hogy mi alapján lehet megítélni, hogy számít jó anyának. Nem fogom soha megérteni, hogy miért kell beleszólni más nevelési módszerébe, vagy miért olyan nagy bűn, ha egy nő anyaként nem csak az anyaságra fordít időt, hanem saját magára is. Nem vagyok anyuka, el se tudom képzelni, mennyi időt és energiát kell belefektetni a gyereknevelésbe, de látom anyukámat, aki hét gyereket nevelt fel szinte semmi segítség nélkül (nem egyedülálló anyuka, él az apukám, de ő egy külön sztori), és látom, mennyi mindenről mondott le, mennyi mindent feladott értünk, és most örül annak, ha délután egy órát is rá tud arra szánni, hogy pihenjen, nézze a tv-t egy kicsit, vagy horgoljon.
    Erről ez az én véleményem. Szerintem amíg azok, akik megjegyzéseket tesznek arra, hogy mit csinálsz és mit nem, előbb járjanak egy kicsit a te cipődben, utána engedjék meg maguknak, hogy ítélkezzenek.
    Köszönöm ezt a bejegyzést!

    crissy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm a véleményed! :) Nagyon sok olyan anyuka van a környezetemben, aki csak annak él, hogy mindig tip-top legyen a ház, a gyerekek kifogástalan ruhákban járjanak és minden tökéletes legyen. Hát, nem egyszer volt nálunk ilyen gyerek és csodálkozott rajta, hogy én nem szólok mindenért, mondjuk olyanért, hogy a pohár bent van a szobában és nem a konyhán. Szóval főleg más anyukák mondják ezt, de addig nem érdekel, amíg a csoportból majdnem az összes gyerek hozzánk jár, mert jól érzi magát :D

      Törlés