Zakály Viktória: Szívritmuszavar (Szívritmuszavar 1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava.

Könyvinformáció:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 208 oldal ISBN: 9789632454672 Sorozat: Szívritmuszavar Függővég: nem

Véleményem:

A Mini - Könyvklub második fordulója alkalmából olvastam el, és ha most nem kellett volna, akkor lehet, hogy még sokáig húztam volna az elolvasását. A többiek véleményét csak nagy vonalakban ismerem, eddig csak egy értékelést olvastam el róla, a többiekét majd ezután fogom. Annyit tudok, hogy nem aratott osztatlan sikert, ennek fényében nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam. Bár a Molyon közös mókának indult február elején az olvasás, én akkor kemény 10 oldalig jutottam, közben kiolvastam 2 könyvet, de ehhez hozzá sem nyúltam. Talán éreztem benne valamit, ami miatt kerültem. Amiben igazam is lett.

A történet egy lányról és egy fiúról szól és az ő titkos szerelmükről, ami egy táborban teljesedett ki. Sajnos nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy feladják az akkori kapcsolatukat egy olyan kapcsolatért, ami talán csak egy fellángolás. Aztán csak a szenvedés, a boldogtalanság és depresszió lett a vége annak, hogy elnyomták magukban az egymás iránti érzéseket. Később lezárták a dolgot, viszont a Sors úgy döntött, hogy újra összehozza őket, de nem éppen egy vidám helyzetbe. Végig olyan érzésem volt, mintha ez egy nyílt szerelmes levél lenne a fiú számára. Ez annak is lehet az oka, hogy végig úgy meséli a történetet, mintha ez csak a fiúnak szólna, hogy megtudja, hogy min ment keresztül a táborban és utána. Néha kicsit önzőnek éreztem a lányt, hogy képes lenne tönkretenni egy kapcsolatot annak érdekében, hogy megkapja szerelmét. Igazából viszont megérettem, mert a fiú is vele érezte teljesnek magát és a barátnőjével csak azért maradt, mert adósnak érezte magát azért, hogy befogadta a család. Ez nem volt fair a fiú barátnője felé sem, sem pedig a lány felé, sőt önmaga felé sem.

A fogalmazásmód nekem nagyon tetszett, mert gyönyörűen használja a magyar nyelvet az írónő, annak ellenére, hogy azért voltak benne részek, amik nagyon túl voltak írva, vagy sokszor ismételte magát. Néha úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk, és nem lesz sosem vége az önsanyargatásnak, annyiszor ismétli egymás után, hogy mennyire nehéz a fiú nélkül a lánynak. Viszont belegondolta, hogy én mennyit dagonyáztam a saját önsajnálatomban, minden egyes rosszabb napon az járt a fejemben, hogy mi lett volna, ha kicsit okosabbak lettünk volna, vagy ha elcsattan az a bizonyos első csók abban a bizonyos táborban. Igen, az én történetem is ott kezdődött. Mai napig boldogan gondolok azokra a napokra, mélyen a szívemben őrzöm azokat az érzéseket, ott és akkor, és utána még sokáig éreztem. Azóta persze eltelt majd' 10 év, nekem is lett családom és neki is. Már nem tartjuk a kapcsolatot, de az emlékét örökké magamban fogom hordani, hisz az első szerelmet nem felejti el csak úgy az ember.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): a tábor

Kedvenc idézetek:

„– Hívhatják szerelemnek, de ez sokkal több és szebb annál. Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz, és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.”

„Tudod, a szerelem nem úgy alakul ki egyik percről a másikra, azt meg kell, hogy előzze egy másik érzés, amiből aztán kialakul az igaz, mindent megváltoztató érzelem: félelem, düh, utálat. Ugye milyen érdekes, hogy ezekből egyszer szerelem lehet?”

„– Nem lebegtél még méterekkel a föld fölött? – kérdezted cinkosan mosolyogva.                                                                            – Az más, az csak az első három hónap varázsa. Elmúlik, ahogy jön a megszokás, és akkor a fellángolás szeretetté alakul. De a szerelem az más, szerintem, egészen más. Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem, az igazi.”

„Nem sokkal később már üvöltött is Máté Pétertől a Most élsz, Fazekas tanár úrnak egészen speciális nevelési elvei voltak, nem is lepődtünk meg, hogy így ébresztette a másnapos fiatalságot.”

 „Bogozd ki. Emlékszel'? Ezt a számot hallgattuk együtt akkor, Csöngén.”

 „Amikor megkértek, hogy mondjak itt búcsúbeszédet, egy Ákos szám címe jutott az eszembe először: Valami véget ért. Aztán elhessegettem magamtól a gondolatot, és találtam egy sokkal jobb dalcímet: Minden most kezdődik el. És tényleg így van! Minden most kezdődik csak el.”

Többi Könyvklubos értékelése:

mrsp	Vegazus	Julcsi
wmagda	RóKaLány	Vhrai
k_annamaria	Gabi	Orsi
Dexter79	AniTiger	art3mis