Kylie Scott: Lick – Taktus (Stage Dive 1.)

Fülszöveg:

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Könyvinformáció:

Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 384 oldal ISBN: 9789632454603 Fordította: Császár László Sorozat: Stage Dive Függővég: nem

Véleményem:

Ezzel az olvasmánnyal pedig le is zárult a Mini-Könyvklub romantikus, chick lit 4 hónapja. Én nagyon élveztem, mert kicsit kimozdultam a komfortzónámból, bár ezt a könyvet amúgy is el akartam olvasni, ez csak egy kis lökést adott benne, hogy na akkor most!

Hát ez egy botrányosan szexi könyv! Teljesen elrabolta a szívem az egész banda, annak ellenére, hogy most a gitárost, Davidet ismertük meg közelebbről. Ebből kell nekem egy saját példány, mert ez most csak utazókönyvként volt nálam és úgy érzem, hogy ez többször újraolvasós lesz. Szóval igen, ezt a könyvet is imádom! Kicsit fangörcsöm van, de azért megpróbálok egy normális értékelést írni.

A történetben megismertem Evet, az átlagos – elmondása szerint kicsit duci –lányt, akinek a nagy tervei közé nemigen tartozott az, hogy 21 évesen egy rock sztárhoz menjen feleségül. Mégis ez történt egy átbulizott las vegasi éjszaka után. Szóval elég vicces indul a könyv, mert mire ezt felfogja a nehéz ébredés után a fürdőszobában, sikeresen lehányja újdonsült férjét. Hát nem romantikus? Persze ezek után ment a huzavona, hogy Ev el akar válni, de a dögös gitáros ezt nem veszi jó néven és faképnél hagyja. Nos, ekkor még elég képtelennek gondoltam a dolgot, hogy ebből bármi jó is kisülhet, de a későbbiekben minden a helyére kerül. Davidből is kaptunk egy nagy adagot, amit nem bánok, mert hát valljuk be, elég jó pasit alkotott meg a drága írónő. Ahogy persze haladtam előre és túllendült a történet azon, hogy Ev ki van akadva magára, egész élvezhető lett. Sőt! Nagyon élvezhető. Imádtam a Montereyben történteket és akkor tényleg elhittem, hogy ennek a tündérmesébe illő szerelemnek jó vége lehet. Majd jött egy fellépés és minden a feje tetejére állt. Utána pedig felpörögtek az események, megismertem David igazi arcát, szándékát, és persze azt, hogy neki Ev nem csak egy játékszer, ahogy a többi bandababa.

Ami igazán tetszett az egészben, hogy Ev végig a talajon maradt és nem szállt el attól, hogy ő most egy nagyon híres és gazdag embernek a felesége lett. Sőt, úgy reagált, mint egy kicsit sem híres és kicsit sem gazdag ember: fenntartásokkal kezelte. Ezt imádtam benne, hogy ő Davidben nem csak a hírnevet és sikert látta, hanem sikerült e mögé néznie és megismerni az igazi énjét.

David a szememben nagyot nőtt a regény elejéhez képest. Az elején nagyon magába volt zárkózva, nem nagyon akarta elmondani Evnek, hogy mi történt Las Vegasban, meg úgy semmit sem, ami engem nagyon zavart. Nem is értettem miért zárkózik be ennyire. Később pedig rájöttem, hogy azért mert bizony mérges volt. Hát hogy a fenébe ne, mikor elvett egy nőt, aki nem is emlékszik semmire belőle? Én is biztos, hogy pipa lennék, de inkább segíteném, hogy emlékezzen a történtekre, minthogy állandóan leordítom. Aztán megtört a jég, mikor elmentek Montereybe, mert ott szinte minden kiderült. Kár, hogy csak szinte. Ott akkor azt hittem, hogy megismertem Davidet, de tévedtem. Igazán akkor tárta fel érzéseit és múltját, mikor Ev után ment Portlandbe.

Összességében egy élvezhető történetet kaptam, amin sokat nevettem, bosszankodtam és pirultam. Azoknak ajánlom, akik bírják az erotikát, fülledt jeleneteket, botrányokat és drámát.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Mal
Kedvenc jelenet(ek): amik Portlandben történtek
Kedvenc idézetek:

„– Na és ezt a számot szereted? — kérdezte.
Miranda Lambert jelent meg a képernyőn, hót laza, az 1950-es évek divatja szerinti ruhában, én pedig elvigyorodtam.
– Miranda az egyik legjobb.
– Egyszer találkoztam vele!
Felegyenesedtem ültömben.
– Tényleg?
Mal mérgesen fújt.
– Majdnem összepisiled magad, amiért találkoztam Mirandával, de fogalmad sem volt arról, hogy én ki vagyok? Őszintén szólva, anyukám, nem teszel túl jót az egomnak!
– Láttam ám a rengeteg arany- meg platinalemezt végig, a folyosó falán, haver! Nincsen a te egód az én rajongásomra rászorulva!”

„Hátradőlt, és a két kezét a nyaka mögött összefonta.
– Na, rajta, villants egy mosolyt Mal bácsira! Igazából nem akarsz te szomorkodni!
Rámosolyogtam.
– Olyan erőltetett volt, hogy én szégyellem magam miatta! Ezzel soha senkit nem fogsz megetetni. Próbálkozz még egyszer!
Megpróbáltam jobban odatenni magam, és olyan szélesen mosolyogtam, hogy az arcom is belesajdult.
– Azt a rohadt életbe! Most meg olyan vagy, mint akinek csikar a hasa!”

„– Szegény kis David! Megunta, hogy rock and roll isten legyen?
– Hol van?
– Rohadtul átérzem a csalódottságodat, haver! Arra vágytál, hogy végre találj egy csajt, aki nem akarja folyamatosan a seggedet nyalni, és most. hogy rátaláltál, éppen azért vagy dühös rá, mert nem nyalja a seggedet! Jó bonyolult az élet, mi?”

„– Akkor mi a terv? Úgy voltál vele, hogy megcsókolsz, aztán majd kialakul?
– Terv?
– Ismerlek már annyira, hogy tudjam, neked mindig mindenre megvan a terved! Elmondtad, mennyire kényszeres vagy.
(…)
Nem szóltam egyetlen szót sem.
– Úgyhogy ki vele! – folytatta halkan, szinte vidáman. – Most mi a nagy terved, Ev? Hogy akarsz meggyőzni engem?
– Ó, nos, ööö… Először is, azt hiszem, el akartam csavarni a fejed. És utána még nem tudom. Talán…
– Mivel akartad elcsavarni a fejem? Azzal, hogy egyfolytában sápítozol, amiért egy csomó mindent megveszek neked?
– Nem. Azt csak amolyan extra szolgáltatásként kaptad. Nem kell megköszönnöd.
Megnyalta az ajkát, a szája mosolyra húzódott.
– Értem. Akkor rajta, mutasd meg nekem, mit tudsz!
– Hogy mit tudok?
– Hogyan akarod elcsavarni a fejemet? Rajta, mert szalad az idő! – Haboztam, ő pedig türelmetlenül csettintett a nyelvével. – Csak egy törülköző van rajtam, semmi más, bébi! Nem olyan nehéz ez!”

Többi Klubtag szabadon választott könyvértékelései ITT megtalálható.

Read More

Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Fülszöveg:

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Könyvinformáció:

Kiadó: GABO Eredeti megjelenés: 2016 Magyar megjelenés: 2016 Oldalszám: 300 oldal ISBN: 9789634063278 Fordította: Gázsity Mila

Véleményem:

A Mini-Könyvklub harmadik fordulója miatt olvastam el, valószínűleg egyéb esetben nem is olvastam volna el. Viszont, így visszatekintve örülök, neki, hogy ez lett megszavazva, mert most ezzel a keserű történettel kevesebb lennék.

Vannak azok a könyvek, amiket leteszek és tudom, hogy mit írjak róla, ez nem az a fajta. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert annyi dolog van benne, amit érdemes lenne kiemelni, viszont, ha ezt mindet megteszem, akkor nagyon hosszú lenne az értékelés, illetve semmi olyan információ nem maradna, ami felkelti az olvasó figyelmét.

Kezdjük a történettel, hogy mi az, ami tetszett benne:

©    a nyitójelent, hogy egy hotelben ismertem meg a főszereplőket, egy eléggé furcsa helyzetben,

©    a tengerpart, mikor Zelda elmondja Parkernek az igazságot magával kapcsolatban,

©    az autópályán történtek, bár az kicsit sokkolt, hisz én nem lennék rá képes, de Parker életében előrelépés volt,

©    a Golden Gate híd, a legszomorúbb része az egész történetnek, nekem mégis megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszik.

Ami a szereplőket illeti, szinte mindet meg tudtam szeretni, de talán a legkiemelkedőbb Zelda volt. Nekem ő egy igazi rejtély, akit nem nagyon tudok hova tenni. Szerettem volna hinni neki, hogy minden, ami mond igaz, de valahogy én is úgy viszonyulok hozzá, ahogy Parker. Minden egyes kaland során egyre feljebb kúszott az a bizonyos hit-mérő. Imádtam benne, hogy képes volt felnyitni Parker szemét és megmutatni neki, hogy miért érdemes élni. Ami kissé ironikus.

Parker is egy kissé furcsa, lehet ezért is keltette fel az érdeklődését Zeldának, de lehet, hogy inkább az, ami a hotelben történt. Szegény gyerek egy kissé magába van zárkózva és úgy gondolja, hogy mindenki egy rakás szerencsétlenségnek gondolja, csak mert nem beszél. Persze kommunikál, de ezt főleg a naplóival teszi meg, amiből eddig 104 darabot teliírt. Ezekbe a naplókban nem csak másokkal beszélget, hanem a történeteit is leírja, amiket nagyon szerettem. Főleg, hogy az összesben Zelda szerepelt és nem lett egyiknek sem happy end a vége. Mikor Zelda ráveszi Parkert, hogy menjenek el egy buliba - amit a suli egyik tanulója tart - mindenki nagy örömmel fogadja. Talán ez volt az első lépés ahhoz, hogy Parker elkezdjen egy kicsit élni, és ne mindig a saját önsajnálatában dagonyázzon. Amit úgy gondol, hogy teljesen jogos, ha már elvesztette az édesapját, de jött Zelda és mindent más színben kezd látni.

Olvasás közben nekem végig Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni és Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó könyvek jutottak eszembe, mert bár egyiknek sem lett éppen vidám vége, mégis az egyik szereplő élete gyökerestől megváltozik. Szóval akiknek tetszett valamelyik könyv, szerintem ebben sem fog csalódni.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Zelda
Kedvenc jelenet(ek): kicsit följebb olvasható
Kedvenc idézetek:

„Inkább kezeljenek csudabogárként, mint jótékonyságra szoruló szerencsétlenként.”

„Mi volt a kedvenc időszakod… mármint a történelemben?– A ma – felelte Zelda. 
Nem, azt akartam kérdezni, hogy mikor volt a legjobb élni?
– Ma – hangzott a válasz. 
Ma? Egy átlagos novemberi vasárnap lenne a történelem legjobb pillanata?
– A legteljesebb mértékben. Véleményem szerint mindig épp most a legjobb élni.”

„– Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet? 
Pontosan ezt szeretem benne. Hogy az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesíteném meg a kávét?”

„Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna.”

„A „tökéletes” szóval mindenki jó dolgokra szokott utalni: egy hibátlan dolgozatra, egy félévre, amelyben egyszer sem hiányzott, egy maximális pontszámmal teljesített 180° Snowboarding menetre. Szerintem viszont akkor használjuk a legprecízebben, ha olyasmit írunk le vele, ami pontosan az, aminek lennie kell – még ha ez a bizonyos dolog elég szar is. Tökéletes reggeli szájszag. Tökéletes másnaposság. Tökéletes szomorúság.”

Többi Klubtag értékelése:

mrsp	AniTiger	wmagda
Vegazus	Orsi	k_annamaria
Vhrai	Dexter79	RóKaLány
Julcsi	Mariann	Gabi

Read More

Zakály Viktória: Szívritmuszavar (Szívritmuszavar 1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava.

Könyvinformáció:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 208 oldal ISBN: 9789632454672 Sorozat: Szívritmuszavar Függővég: nem

Véleményem:

A Mini - Könyvklub második fordulója alkalmából olvastam el, és ha most nem kellett volna, akkor lehet, hogy még sokáig húztam volna az elolvasását. A többiek véleményét csak nagy vonalakban ismerem, eddig csak egy értékelést olvastam el róla, a többiekét majd ezután fogom. Annyit tudok, hogy nem aratott osztatlan sikert, ennek fényében nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam. Bár a Molyon közös mókának indult február elején az olvasás, én akkor kemény 10 oldalig jutottam, közben kiolvastam 2 könyvet, de ehhez hozzá sem nyúltam. Talán éreztem benne valamit, ami miatt kerültem. Amiben igazam is lett.

A történet egy lányról és egy fiúról szól és az ő titkos szerelmükről, ami egy táborban teljesedett ki. Sajnos nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy feladják az akkori kapcsolatukat egy olyan kapcsolatért, ami talán csak egy fellángolás. Aztán csak a szenvedés, a boldogtalanság és depresszió lett a vége annak, hogy elnyomták magukban az egymás iránti érzéseket. Később lezárták a dolgot, viszont a Sors úgy döntött, hogy újra összehozza őket, de nem éppen egy vidám helyzetbe. Végig olyan érzésem volt, mintha ez egy nyílt szerelmes levél lenne a fiú számára. Ez annak is lehet az oka, hogy végig úgy meséli a történetet, mintha ez csak a fiúnak szólna, hogy megtudja, hogy min ment keresztül a táborban és utána. Néha kicsit önzőnek éreztem a lányt, hogy képes lenne tönkretenni egy kapcsolatot annak érdekében, hogy megkapja szerelmét. Igazából viszont megérettem, mert a fiú is vele érezte teljesnek magát és a barátnőjével csak azért maradt, mert adósnak érezte magát azért, hogy befogadta a család. Ez nem volt fair a fiú barátnője felé sem, sem pedig a lány felé, sőt önmaga felé sem.

A fogalmazásmód nekem nagyon tetszett, mert gyönyörűen használja a magyar nyelvet az írónő, annak ellenére, hogy azért voltak benne részek, amik nagyon túl voltak írva, vagy sokszor ismételte magát. Néha úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk, és nem lesz sosem vége az önsanyargatásnak, annyiszor ismétli egymás után, hogy mennyire nehéz a fiú nélkül a lánynak. Viszont belegondolta, hogy én mennyit dagonyáztam a saját önsajnálatomban, minden egyes rosszabb napon az járt a fejemben, hogy mi lett volna, ha kicsit okosabbak lettünk volna, vagy ha elcsattan az a bizonyos első csók abban a bizonyos táborban. Igen, az én történetem is ott kezdődött. Mai napig boldogan gondolok azokra a napokra, mélyen a szívemben őrzöm azokat az érzéseket, ott és akkor, és utána még sokáig éreztem. Azóta persze eltelt majd' 10 év, nekem is lett családom és neki is. Már nem tartjuk a kapcsolatot, de az emlékét örökké magamban fogom hordani, hisz az első szerelmet nem felejti el csak úgy az ember.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): a tábor

Kedvenc idézetek:

„– Hívhatják szerelemnek, de ez sokkal több és szebb annál. Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz, és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.”

„Tudod, a szerelem nem úgy alakul ki egyik percről a másikra, azt meg kell, hogy előzze egy másik érzés, amiből aztán kialakul az igaz, mindent megváltoztató érzelem: félelem, düh, utálat. Ugye milyen érdekes, hogy ezekből egyszer szerelem lehet?”

„– Nem lebegtél még méterekkel a föld fölött? – kérdezted cinkosan mosolyogva.                                                                            – Az más, az csak az első három hónap varázsa. Elmúlik, ahogy jön a megszokás, és akkor a fellángolás szeretetté alakul. De a szerelem az más, szerintem, egészen más. Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem, az igazi.”

„Nem sokkal később már üvöltött is Máté Pétertől a Most élsz, Fazekas tanár úrnak egészen speciális nevelési elvei voltak, nem is lepődtünk meg, hogy így ébresztette a másnapos fiatalságot.”

 „Bogozd ki. Emlékszel'? Ezt a számot hallgattuk együtt akkor, Csöngén.”

 „Amikor megkértek, hogy mondjak itt búcsúbeszédet, egy Ákos szám címe jutott az eszembe először: Valami véget ért. Aztán elhessegettem magamtól a gondolatot, és találtam egy sokkal jobb dalcímet: Minden most kezdődik el. És tényleg így van! Minden most kezdődik csak el.”

Többi Könyvklubos értékelése:

mrsp	Vegazus	Julcsi
wmagda	RóKaLány	Vhrai
k_annamaria	Gabi	Orsi
Dexter79	AniTiger	art3mis

Read More

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Könyv információk:

Kiadó: Cartaphilus Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2012 Oldalszám: 484 oldal ISBN: 9789632663852 Fordította: Lányi Judit Sorozat: Mielőtt megismertelek Függővég: nem

Véleményem:

A Mini– Könyvklub miatt olvastam el, különben lehet, hogy nem is adtam volna esélyt ennek a könyvnek. Általában nem szeretem a túlhypolt könyveket, így mikor szembejön velem, ki is kerülöm. Ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Nem tudtam, hogy miről szól, mit várjak tőle, csak annyit, hogy minden ember nagyon szereti. Nos, én nem igazán jöttem rá, hogy ez miért is van így. Persze a végén én is egyetlenegy könnycseppet elmorzsoltam, de nem többet. Azt is a prológusban található levél miatt volt. Most viszont azt írnám le, hogy miért is nem tetszett a könyv.

Először is kezdjük a szereplőkkel. Van nekünk egy 26 éves Lújzánk  Louisa, aki egy kicsit kelekótya és biztos, ha az életben találkoznék vele, akkor messziről elkerülném. Nem szeretem az ennyire pozitv embereket, mert átragad rám a kisugárzása, és azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni. Szóval nem lennénk legjobb barátnők. Persze az szuper, hogy a könyv végére egészen megváltozik és elkezdi kicsit reálisabban látni a világot maga körül, és egy erős jellemfejlődés érezhető, azonban végig ott volt benne ez az idegesítő valami. Ami szimpatikus volt benne, hogy nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ő olyan, amilyen. Nem érdekelte, hogy furcsa ruhákba jár, ha nem az tetszik, akkor ő az fogja felvenni. Ennyi az össze pozitív tulajdonság, amit hozzá tudok kötni.

Lássuk a másik jó madarat, Willt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele és ez nem annak az oka, hogy nem éltem bele magam abba a helyzetbe, hogy mi lenne, ha én is tolószékbe kerülnék. Én egy nagyon optimista ember vagyok és nagyon nagyon sok munka és lelki erő kellene hozzá, hogy el tudjam fogadni a helyzetet. A sok szerető ember, aki körbevesz, biztos rengeteg erőt tudna nyújtani, és nem azt érezném, amit Will, hogy csak a gond van velem, hanem azt, hogy érdemes élni. Hisz azzal, hogy máshogy döntök, lehet, hogy a környezetem még jobban összetörne, mint attól a gondolattól, hogy tolószékbe kerültem. Szóval nem tudom elfogadni Will döntését, és nagyon haragudtam miatta. Lou sokat próbált neki segíteni, de mindentől elzárkózott, pedig lett volna lehetősége belátni azt, hogy érdemes élni. Sajnos Will ezt nem így gondolta és meghozta a legrosszabb döntést, amit szerintem ember el tud magával követni. Számomra ez egy önző döntés volt, de persze mindenki más gondol erről.

A történet. Hát, hát…elmegy. Voltak benne nagyon aranyos dolgok. Ilyen például Lou születésnapja, és az ajándék Willtől. Azon nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy az a mogorva, házsártos ember bárkire is figyel magán kívül. A többi esemény annyira nem váltott ki belőlem túl sok dolgot, mert mindig Will ellenállásába ütközött, és így nem tudtam úgy élvezni. Volt azonban egy másik jelenet, ami még egy könnycseppet is kicsikart belőlem. Ez a prológusban volt olvasható, de ez legyen titok, mert nem szeretném attól elvenni az olvasás élményét, aki még nem olvasta.

Azért még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy nekem nem tetszett. Ez a könyv, mindeniből mást vált ki, ami egy nagyon fontos, hogy egyáltalán érzelmeket vált ki egy olvasóból. Belőlem a fentebb leírtakat.

Értékelés: 5/3
Kedvenc szereplő(k):  nem tudtam senkit megkedvelni
Kedvenc jelenet(ek): hangverseny
Kedvenc idézetet:

„Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakához - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.”

„Először azt a ruhát vettem fel, amit magamban csak a „művészies öltözékemnek" neveztem, zöld kezeslábast, amelyet rávarrott borostyánszínű gyöngyök díszítenek. Úgy képzeltem, hogy a hangverseny látogatók biztosan eléggé művésziesek és feltűnőek. Amikor bementem a nappaliba, Will és Nathan rám meredtek. - Nem - mondta Will kurtán. - Az anyám venne fel ilyesmit - mondta Nathan. Sosem mondta, hogy Nana Mouskouri az édesanyja - mondta Will Nathannek. Visszamentem a fürdőszobába és hallottam, hogy mindketten kuncognak.”

„Rájöttem, hogy félek nélküle élni. Szívem szerint rákiabáltam volna: Hogy van az, hogy te tönkreteheted az életemet, de én nem szólhatok bele a tiédbe?”

„- Mondjak valamit? Akár egész éjszaka el tudtam volna nézni az arcát. A szeme ráncait. A pontot, ahol a nyaka találkozott a vállával. - Micsodát? - Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.”

„Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját.”

„Egyenesen a szívembe találtál, azzal, hogy képtelen vagy palástolni az érzéseidet. Sokkal jobban megváltoztattad az életemet, mint ez a pénz valaha is meg fogja változtatni a tiédet.”

***

A filmről:

Emilia Clark és Sam Claflin
a Mielőtt megismertelekben és
mint Daenerys Targaryen, Finnick Odair

Nagyszerű adaptáció, ezért lehetséges, hogy sokkal jobban tetszett, mint a könyv. Ebben csak az igazán lényeg volt benne, mindenféle sallang nélkül. Majdnem két órában megismerhettük Lout, aki sokkal szimpatikusabb volt így, mint a könyvben, ahogy Will is. Imádom Emilia Clarkot, akit a Trónok harca Daeneryseként ismertem meg, de tökéletesen alakította a szerepét Louisa Clarkként is. Sam Claflin is remekül hozta az utálatos és elviselhetetlen Willt. Nem kedveltem jobban, mint a könyvben, és nem is értem meg jobban a döntését, mégis valahogy sokkal jobban megkedveltem, mint a könyvben. Bár tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, ennél sokkal többször tört el nálam a mécses, de lehet, hogy pont azért, mert tudtam, hogy mi fog történni. De a lényeg, a lényeg: olvasás után nézze meg mindenki!

További Könyvklubosok és értékeléseik:

wmagda	Dexter79
Mirella	mrsp
Orsi	k_annamaria
Gabi	Vegazus
AniTiger	Julcsi
Vhrai	RóKaLány
Maryan	Nusii

Read More