Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvinformációk:

Kiadó: GABO Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 488 oldal ISBN: 9789634062233 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: - Függővég: nem

Véleményem:

Mikor tavaly megjelent, akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával, körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.

A Rengeteg engem teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is gyökeret vert, és nem akarom elengedni.

A történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget, hogy hozza ki onnan.

A Rengeteg viszont nem egy békés dolog volt, így nem volt a legkönnyebb feladat onnan bárkit is kihozni. Az Erdőben mindenféle gonoszabbnál gonoszabb teremtmények éltek, akik megfertőzték az embereket, foglyul ejtették vagy éppen tébolyulttá tették. Agnyeska viszont gondolkodás nélkül elindult, hogy kiszabadítsa barátnőjét. A Rengeteg pedig egy alattomos lény, aki elhiteti az emberrel, hogy sikerült legyőznie. Aztán a legrosszabb időpontban pedig támadásba lendült. Képes volt az emberekben elhinteni a romlottság magját, ami miatt nem látták meg az igazi ellenséget, ami a Rengeteg volt. Így egymást öldösték, ahelyett, hogy összefogtak volna és a valódi ellenséget támadják. De a Rengeteg már csak ilyen galád, nem véletlenül tart tőle mindenki.

Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.

Ami hibát fel tudok róni a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus a könyv.

A karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem, máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla, pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy csata után.

A másik kedvencem Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással, és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.

A borítót imádom, fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben kulcsszerepet kap.

Spanyol borító

Angol borító

Francia borító

Román borító

Horvát borító

Német borító

Összességében egy sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is imádtam.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a sötétebb történeteket,

- bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,

- a nem várt csavarokat a történet végén,

- a kissé fanyar humort,

- a fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:

„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”

„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”

„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”

„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”

„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”

„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”

„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”

„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”

A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Fülszöveg:

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Könyvinformáció:

Kiadó: GABO Eredeti megjelenés: 2016 Magyar megjelenés: 2016 Oldalszám: 300 oldal ISBN: 9789634063278 Fordította: Gázsity Mila

Véleményem:

A Mini-Könyvklub harmadik fordulója miatt olvastam el, valószínűleg egyéb esetben nem is olvastam volna el. Viszont, így visszatekintve örülök, neki, hogy ez lett megszavazva, mert most ezzel a keserű történettel kevesebb lennék.

Vannak azok a könyvek, amiket leteszek és tudom, hogy mit írjak róla, ez nem az a fajta. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert annyi dolog van benne, amit érdemes lenne kiemelni, viszont, ha ezt mindet megteszem, akkor nagyon hosszú lenne az értékelés, illetve semmi olyan információ nem maradna, ami felkelti az olvasó figyelmét.

Kezdjük a történettel, hogy mi az, ami tetszett benne:

©    a nyitójelent, hogy egy hotelben ismertem meg a főszereplőket, egy eléggé furcsa helyzetben,

©    a tengerpart, mikor Zelda elmondja Parkernek az igazságot magával kapcsolatban,

©    az autópályán történtek, bár az kicsit sokkolt, hisz én nem lennék rá képes, de Parker életében előrelépés volt,

©    a Golden Gate híd, a legszomorúbb része az egész történetnek, nekem mégis megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszik.

Ami a szereplőket illeti, szinte mindet meg tudtam szeretni, de talán a legkiemelkedőbb Zelda volt. Nekem ő egy igazi rejtély, akit nem nagyon tudok hova tenni. Szerettem volna hinni neki, hogy minden, ami mond igaz, de valahogy én is úgy viszonyulok hozzá, ahogy Parker. Minden egyes kaland során egyre feljebb kúszott az a bizonyos hit-mérő. Imádtam benne, hogy képes volt felnyitni Parker szemét és megmutatni neki, hogy miért érdemes élni. Ami kissé ironikus.

Parker is egy kissé furcsa, lehet ezért is keltette fel az érdeklődését Zeldának, de lehet, hogy inkább az, ami a hotelben történt. Szegény gyerek egy kissé magába van zárkózva és úgy gondolja, hogy mindenki egy rakás szerencsétlenségnek gondolja, csak mert nem beszél. Persze kommunikál, de ezt főleg a naplóival teszi meg, amiből eddig 104 darabot teliírt. Ezekbe a naplókban nem csak másokkal beszélget, hanem a történeteit is leírja, amiket nagyon szerettem. Főleg, hogy az összesben Zelda szerepelt és nem lett egyiknek sem happy end a vége. Mikor Zelda ráveszi Parkert, hogy menjenek el egy buliba - amit a suli egyik tanulója tart - mindenki nagy örömmel fogadja. Talán ez volt az első lépés ahhoz, hogy Parker elkezdjen egy kicsit élni, és ne mindig a saját önsajnálatában dagonyázzon. Amit úgy gondol, hogy teljesen jogos, ha már elvesztette az édesapját, de jött Zelda és mindent más színben kezd látni.

Olvasás közben nekem végig Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni és Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó könyvek jutottak eszembe, mert bár egyiknek sem lett éppen vidám vége, mégis az egyik szereplő élete gyökerestől megváltozik. Szóval akiknek tetszett valamelyik könyv, szerintem ebben sem fog csalódni.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Zelda
Kedvenc jelenet(ek): kicsit följebb olvasható
Kedvenc idézetek:

„Inkább kezeljenek csudabogárként, mint jótékonyságra szoruló szerencsétlenként.”

„Mi volt a kedvenc időszakod… mármint a történelemben?– A ma – felelte Zelda. 
Nem, azt akartam kérdezni, hogy mikor volt a legjobb élni?
– Ma – hangzott a válasz. 
Ma? Egy átlagos novemberi vasárnap lenne a történelem legjobb pillanata?
– A legteljesebb mértékben. Véleményem szerint mindig épp most a legjobb élni.”

„– Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet? 
Pontosan ezt szeretem benne. Hogy az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesíteném meg a kávét?”

„Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna.”

„A „tökéletes” szóval mindenki jó dolgokra szokott utalni: egy hibátlan dolgozatra, egy félévre, amelyben egyszer sem hiányzott, egy maximális pontszámmal teljesített 180° Snowboarding menetre. Szerintem viszont akkor használjuk a legprecízebben, ha olyasmit írunk le vele, ami pontosan az, aminek lennie kell – még ha ez a bizonyos dolog elég szar is. Tökéletes reggeli szájszag. Tökéletes másnaposság. Tökéletes szomorúság.”

Többi Klubtag értékelése:

mrsp	AniTiger	wmagda
Vegazus	Orsi	k_annamaria
Vhrai	Dexter79	RóKaLány
Julcsi	Mariann	Gabi

Read More

Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya

Fülszöveg:

Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.
Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.

Könyv információk:

Kiadó: GABO
Eredeti megjelenés éve: 2012
Hazai megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 300 oldal
ISBN: 9789634063605
Fordította:Lacza Katalin

Véleményem:

Kissé furcsa a kapcsolatom ezzel a könyvvel. A történet nagyon tetszett és imádtam, viszont a karakterek nem voltak éppen kidolgozva. Mégis úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó kis könyv, mivel nem a karakterek a lényegek, hanem maga a történet, hogy mire képes az ember egy játék miatt.

Ez a játék a Mert, ami a jól ismert felelsz vagy mersz játékból indult ki. Ám itt valaki vagy Játékos vagy Követő. A Játékvezetők mindig küldik a Játékosnak a feladatokat, amiket persze mindig egy mindig csábítóvá tesznek egy csábító nyereménnyel. Vannak a Követők, akik általában lépten nyomon követik a Játékost és így rögzíteni tudják a bizonyos feladatokat. Bárki bekerülhetett a játékba, viszont csak az került be az élő fordulókba, akik népszerűek és rengeteg követőt szereztek az előválogatón.

Vee számára a népszerűség volt a legvonzóbb, ami miatt jelentkezett a játékra. Mivel ő a színpad mögött tevékenykedett. Ezzel ellentétben a legjobb barátnője, mindig a reflektorfényben állt. Ezt pedig szó szerint kell érteni, mivel Vee volt az iskolai színészeti körben a sminkes, a ruhás és majdnem mindenes. Hogy kilépjen barátnője árnyékából jelentkezett az előválogatóra, azonban azt nem gondolta volna, hogy be is kerül az élő adásokba. A tét egy – egy próba után egyre nagyobb volt, ahogy maga a játék is egyre jobban durvult. Kapott maga mellé egy társat, akivel együtt kellett megcsinálni a feladatokat, ugyanis, ha az egyik nem teljesíti mind a ketten elveszítették volna a nyereményt.

Így ismerte meg Ian - nal, aki nagyon vonzó és titokzatos. Nem sok dolgot tudunk meg róla, csak, hogy mennyire szexi és félisten a teste, na meg, hogy valami elől menekül. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem lett jobban kifejtve, de talán pont ettől lett olyan titokzatos. Vee és Ian kapcsolata eléggé kiszámítható volt, pont azt kaptam tőle, amire végig számítottam. Emiatt is kicsit csalódott vagyok, hogy az emberi tényezők kissé klisésre sikerültek.

Ezzel ellentétben a próbák nagyon magukkal ragadtak és én is bele tudtam magam élni. Amíg a finálé nem érkezett el Vee - vel együtt élveztem a bohókásabbnál bohókásabb feladatokat, na meg azokat, amiket maguk után vonzott. Itt nem a nyereményekre gondolok, hanem magára az élményre. A Finálé közben már csak kerekedett a szemem, hogy mennyire beteges tud lenni egy ember, hogy egyáltalán ilyet kitalál. A feladatokért nagyon értékes nyereményeket kapnak a Játékosok, ezt pedig bármi áron meg szeretnék kaparintani. Azonban a játék során felmerül a gyanakvás, az ellenségeskedés, ami később azért fontos, mert a játék végére nagyon eldurvul a helyzet.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek nem annyira számítanak a karakterek kidolgozása, hanem inkább a cselekményre szeretne fókuszálni.

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): nem igazán tudtam megkedvelni senkit
Kedvenc jelenet(ek): az összes feladat
Kedvenc idézetek:

„Én vagyok a lány a függöny mögött.”

„– Néha jó móka, ha valami olyasmit teszel, ami nem rád vall.”

„– Ha tényleg részt akarsz venni a MERSZ-ben, akkor iratkozz fel holnap este Követőnek!
– Miért kéne fizetnem azért, hogy nézhessem a műsort, amikor akár nekem is fizethetnek, ha játszom? Már épp eleget voltam szemlélődő életemben. – És azt a cipőt is annyira szeretném, hogy már szinte érzem a bőr illatát.”

„Csak ülünk és vigyorgunk egymásra, s közben várjuk a MERSZ visszajelzését. Hihetetlen, hogy nem is olyan sokkal korábban ma este még egy koszos függöny mögül lestem duzzogva, amint a legjobb barátnőm hátba támad. Most pedig? Díjak várnak rám, móka, és lehet, hogy még némi pénz is. De ami a legfontosabb, itt egy állati vonzó srác, aki úgy néz rám, amitől menten elolvadok. 
    Imádom ezt a játékot."

„Szembeszálltál egy csapat dühös szűzlánnyal, prostinak adtad ki magad, meglógtál egy rendőr elől, kiakasztottad a legjobb barátnődet, és most amiatt aggódsz, hogy nem érsz haza takarodóra?”

„A JÁTÉKNAK NINCS VÉGE, AMÍG MI AZT NEM MONDJUK.”

„MINDIG LESZNEK, AKIK SZERETNEK NYERNI. ŐK JÁTSZANI IS FOGNAK.”

„CSAK ANNYIT KELL TENNETEK, HOGY VÁLASZTOTOK EGY ÁLDOZATOT.”

„A MERSZ úgy tesz, mintha idomított majmok lennénk, akik ugrálni kezdenek, valahányszor meglengetnek egy banánt az orrunk előtt.”

Read More

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom

Leah Scheier - Csak a te hangodat hallom

Fülszöveg:
„Én voltam az egyetlen, akiben megbízott, az egyetlen, aki nem árulta el. Én voltam az, akit szeretett, az egyetlen, aki hitt neki, még akkor is, amikor a tulajdon anyja behozatta ide, hogy többé már ne szabadulhasson ki. Végig fogok menni a fehérre csempézett folyosón, bekopogok az orvosa szobájába, lecsapom az asztalra, a doktornő elé a rejtélyes füzetet, elolvastatom és megértetem vele, hogy Jonah mit titkol, felfedem előtte, amire eddig csak én lettem figyelmes.”

April nem fog csak úgy, minden harc nélkül lemondani Jonah-ról, aki a fiúja, egyben a legjobb barátja is. Bármit megtenne, hogy biztonságban tudhassa. Ám ahogy Jonah egyre mélyebbre süpped sötét depressziójába, hogy így szabaduljon múltja gyötrelmes megrázkódtatásaitól, a lány vívódni kezd. Megpróbálhatja megóvni szerelmét, de ezzel azt kockáztatja, hogy elveszít minden mást: a családját, a barátait, a lehetőséget, hogy egy komoly hírnévnek örvendő művészeti iskolában tanuljon zenét. Vajon mekkora áldozatot kell hoznia? Végül elég erős lesz ahhoz, hogy elhallgattassa a döntésével egyet nem értőket… És azokat a hangokat, amiket egyedül Jonah hall?

Könyv információk:

Kiadó: GABO
Eredeti megjelenés: 2015
Magyar megjelenés: 2016
Oldalszám 442 oldal
ISBN: 9789634062493
Fordította: Gázsity Mila

Véleményem:

Nagyon nehéz erről a könyvről egy épkézláb értékelést írni. Azért húzom, halasztom ennyire, mert nagyon össze kell szednem a gondolataim Nem a legkönnyebb témát jeleníti meg az írónő a könyvben, ugyanis a szkizofrénia van a középpontban.

April egy nagyon zárkózott tinédzser lány, akinek meg kell tanulnia a legjobb barátnője nélkül is boldogulni az iskolában. Igazi művészlélek, akinek meg van mindenről a véleménye. Kicsit magamra ismertem benne, mert sokáig én is ilyen visszahúzódó voltam, utána kezdődött nálam a középiskola és kinyíltam. April életébe viszont nem a középiskola volt az, ami miatt mégis megnyílt.

Jonah stresszlevezetése

Hanem az új diák, Jonah az életébe és fenekestül felforgatja. Jonah kicsit lökött, festő, akinek az életében egy nagy tragédia történt, ám úgy néz, hogy sikerül neki túllépni rajta Ebben kicsit segít neki April, és ő is segít közben April - en. Nagyon szoros barátság alakul ki közöttük, majd később szerelem. Ahogy telik az idő Jonah furcsa tüneteket kezd produkálni, ami az adott helyzetben nem mutatott nagy gondra: fejfájások, hangulatingadozások, furcsa hozzáállás a világhoz.Ez bárkinél előfordulhat, senki nem rohan rögtön orvoshoz az ilyen dolgokkal. Mikor pedig az egész kép összeáll, akkor jön rá April, hogy ezek bizony intő jelek voltak.

Mikor kiderül, hogy Jonah – nak problémai vannak, mégis mellette állt végig April. Eljárt, hozzá a kórházba, mellette volt, mikor nem volt magánál, mert annyit be volt gyógyszerezve, még akkor is mellette volt, mikor megvádolta Jonah azzal, hogy áruló, és azt hitte, hogy ő is benne van az összeesküvés elméletbe, amit kitalált. Közben April élete ment volna tovább, de sajnos nem tudott tovább lépni. Úgy gondolta, hogy muszáj kitartania a szerelme mellett, még úgy is, ha később nem emlékszik rá Jonah. Aztán eljött egy pont, mikor mégis képes felállni és tovább lépett a szörnyű dolgokon és hagyta, hogy menjen tovább az élete. Közben Jonah is egyre jobban lesz. Mikor bekerült a kórházba, mindenáron próbált küzdeni az ellen, hogy bevallja, hogy hallja a hangokat. A mélypont az volt, mikor April - lel összevesztek az egyik látogatás során és mégis ez lendítette át, hogy talán még sincs mindenki ellene.

Miután kiengedték a kórházból Jonah - t, mindenki megpróbált úgy csinálni, mintha mi se történt volna, azonban mégis ott volt a törés mindenki szívében. Főleg April érezte meg az „új” Jonah személyiségét, mert el kellett engednie. Ez volt a fiú kérése felé, mert úgy gondolta egyedül könnyebben tud meg tanulni együtt élni a betegséggel. Mikor ez megtörtént talán újra egymásba tudnak szeretni és együtt élik életüket. Ez megérthető, hisz nem olyan könnyű együtt élni a hangokkal valakinek a fejében, azonban, ha már tudja őket irányítani, újra lehet normális élete.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): April
Kedvenc jelenet(ek): mikor Jonah beismeri a betegségét, és a szerelme April iránt
Kedvenc idézetek:

„A gyógyszerektől legbelül meghalunk. Zombivá változtat bennünket. Könnyen kezelhető zombivá.”

„Tizenkét órával, harminc vizsgálattal, két ápolónővel, négy medikussal és három orvossal később Mrs. Golden aláírta az engedélyt, amelynek értelmében Jonah – t átszállították az Árnyasliget kórház fiatalkorú pszichiátriai részlegre.”

„”Halk koppanás az ajtón, 
A holtakat is felveri. 
Ott kint madár zsivaly szól, 
Elmém sikolyként észleli.”

„Előbb magamban kell biztosnak lennem, csak azután kérhetek meg bárkit arra, hogy velem legyen.”

„Jonah az én hangomat akkor is meghallotta, amikor senki másét nem.”

„Hogyan menthetünk meg valakit, aki nem hagyja, hogy megmentsék?”

Read More