Top5Wednesday – boszorkányos könyvek

A Top5Szerdára Rétánál (Habár, a könyves kocsma) bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat, amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár csatlakozhattok is.

Az októberi témák nagyon szellemesek lesznek, mert a legtöbb halloweeni témát kapott. Ilyen a mai napi is, amiben a Top5 boszorkányos könyvem mutatom be.

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Értékelésem

Mintha mostanában a legtöbb Top5 listámba bekerült volna ez a sorozat/könyv. De hát na, meg is érdemli, hiszen egy nagyon új világot teremtett az író. A Jók és Rosszak Iskolájában a tanulók főleg boszotkányok, így sok boszorkányos dolgot sajátítanak el, mint például megtanulnak alakot váltani, illetve a Jók és a Rosszak tagozata is belemélyed a különféle hogyan-győzzük-le-egymást tanórákba.

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő

Értékelésem

Muszáj volt a listába bekerülnie a kedvenc mardushkámnak, Irinának. Bár nem ő az egyetlen boszi a könyvben, hiszen ott van Lorelai, aki a főhősnő, de engem a főgonosz jobban megfogott. Egy gondolkodó boszorkány, aki megfontolja, hogy mire használja fel az erejét. A két boszi pedig igen kemény harcokat vívnak meg egymással, még akkor is, mikor még egymás közelében sincsenek. Egyszerűen imádom!

George R. R. Martin: Trónok harca

Nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatnom ezt a könyvet, hiszen rengeteg olvasták, de talán még többen látták a sorozatot. Viszont nem lenne teljes a lista, ha meg nem említeném a Trónok harcát. Nem csak zombik és sárkányok találhatóak benne, hanem bizony boszorkányok, mint Mirri Maz Duur, aki segít Daenerynek. Később pedig felbukkannak a vörös papnők, akik tele vannak iszonyattal.

Lev Grossman: A varázslók

Értékelésem

A könyvnek van egy kis Narnia és egy kis Harry Potter hatása, viszont ez véresebb, és pont emiatt szerettem bele annyira. Szeretettem, az iskolai éveket, amiben megismertem a főszereplőket. Az iskolai évek után pedig az útkeresős időszakot, majd jött a Narnias rész, amit egyszerűen imádtam! A karakterek éltek és keresték magukat a lapok között a tetteikkel. Hogy a végére megtalálták e? Aki elolvassa megtudja.

Naomi Novik: Rengeteg

Értékelésem

Másik kedvenc varázslóm Sárkány, egy nagyon házsártos és barátságtalan varázsló, aki fent lakik a Rengetegben egy magas toronyban. A másik nagyszerű varázsló pedig Agnyeska, aki állandóan csetlik-botlik és tisztában sincs a varázserejével. Ők pedig ha találkoznak bizony sok különös dolog és még több csípős beszólás kerül terítékre.

Ők lettek volna a kedvenceim, bár még tudtam volna folytatni a listát, viszont nem találtam semmilyen kibúvót, mint máskor.

Nektek kik a kedvenc boszorkányotok/varázslótok és miért?

Többi Top5Szerdázó blogger:

♥ Arwen, ♥ Dóri, ♥ Deszy, ♥ Gorkie, ♥ Helie, ♥ Hikari, ♥ Judy, ♥ Luthien Lovemagic, ♥ Noémi, ♥ Réta, ♥ Vicky, ♥ Wandamaci.

A képek a moly.hu oldalról származnak.

Read More

Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvinformációk:

Kiadó: GABO Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 488 oldal ISBN: 9789634062233 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: - Függővég: nem

Véleményem:

Mikor tavaly megjelent, akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával, körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.

A Rengeteg engem teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is gyökeret vert, és nem akarom elengedni.

A történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget, hogy hozza ki onnan.

A Rengeteg viszont nem egy békés dolog volt, így nem volt a legkönnyebb feladat onnan bárkit is kihozni. Az Erdőben mindenféle gonoszabbnál gonoszabb teremtmények éltek, akik megfertőzték az embereket, foglyul ejtették vagy éppen tébolyulttá tették. Agnyeska viszont gondolkodás nélkül elindult, hogy kiszabadítsa barátnőjét. A Rengeteg pedig egy alattomos lény, aki elhiteti az emberrel, hogy sikerült legyőznie. Aztán a legrosszabb időpontban pedig támadásba lendült. Képes volt az emberekben elhinteni a romlottság magját, ami miatt nem látták meg az igazi ellenséget, ami a Rengeteg volt. Így egymást öldösték, ahelyett, hogy összefogtak volna és a valódi ellenséget támadják. De a Rengeteg már csak ilyen galád, nem véletlenül tart tőle mindenki.

Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.

Ami hibát fel tudok róni a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus a könyv.

A karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem, máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla, pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy csata után.

A másik kedvencem Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással, és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.

A borítót imádom, fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben kulcsszerepet kap.

Spanyol borító

Angol borító

Francia borító

Román borító

Horvát borító

Német borító

Összességében egy sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is imádtam.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a sötétebb történeteket,

- bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,

- a nem várt csavarokat a történet végén,

- a kissé fanyar humort,

- a fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:

„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”

„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”

„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”

„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”

„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”

„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”

„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”

„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”

A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)

Fülszöveg:

Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyvinformációk:

Kiadó: Animus Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2016 Hazai megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 312 oldal ISBN: 9789633244654 Fordította: Tóth Tamás Boldizsár Sorozat: Harry Potter Függővég: nem

Véleményem:

Ez egy színdarab, úgy is kell olvasni. Nem fog az ember kapni semmilyen mélyen szántó leírást, hogy kiderüljön, hogy mi hogy néz ki. Teljesen felesleges is, mert az, aki ezt olvassa már ismeri a Harry Potter világot annyira, hogy tudja hogy néz ki a Roxfort, a tanárok, a házak milyen színekből állnak és mik a jellemzői. Én annyira nem szeretem a Harry Potter könyveket, mikor mindenki azt bújta én nem, mert akkoriban nem fogott meg. Most pedig igazából már feleslegesnek találom, de az első két részt elolvastam. Inkább a könyvből készült filmért rajongok, tudom, az nem ugyanolyan, de ez van. Ahogy említettem a Harry Potter könyvek nem vonzanak, kivétel ez a könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi is lett Harryval és a kis bandával 19 évvel a roxforti csata után. Az pedig még jobban tetszett, hogy nem regény formában tehettem ezt meg, hanem színdarabként.

A történetet úgy is értettem, hogy nem olvastam a könyveket, mert nem adott olyan információt, amit csak a könyvet olvasók tudnak. Az egész mű Albus Potterről és Scorpius Malfoyról szól. Igazi jó barátok, akik már az első Roxfortba vezető úton megtalálták egymással a közös hangot. Mind a ketten szenvednek a nevük miatt, lehet ez a legfőbb oka annak, hogy annyira egymásra találtak vagy talán, hogy Scorpiusnál volt cukorka. Harry és Albus kapcsolata viszont nem a legjobb, és ennek nem csak az az oka, hogy Albust a Teszlek süveg a Mardekár házba tette. Igazából nem jöttem rá, hogy miért nem jöttek ki, talán amiatt, hogy Albus úgy érzi, hogy hasonlóan hősnek kell lennie, mint apjának, és ez megpecsételte a sorsát, mikor nem jött neki össze. Aztán meghallott beszélgetést apja és Cedric Grigory apja között, amiből úgy gondolta, hogy Cedricnek élnie kéne, hiszen ő volt a „másik”.

A kis Albus pedig a fejébe veszi, hogy megpróbálja megmenti Cedric életét egy időnyerő és kettő barát segítésével. Scorpius először ódzkodik tőle, mivel a múltba bármilyen módon való változtatása nagy kihatással lehet a jövőre. A másik segítség egy Delphi nevű boszorkánytól érkezik, aki sok tanáccsal ellátta a fiúkat az egész küldetés alatt. A fiúk többször sikerrel jártak, de mindig olyan jövőképet kaptak, amik borzasztóak voltak. Aztán történt egy kis baleset, és minden rosszul sült el. A történetben nagyon tetszett, hogy több idősíkon játszódik, és a végeredményt is mindig láttam. A legszörnyűbb az volt, mikor visszakerültek 1981-be Godric’s Hollowba és sok titokra fény derül.

A karaktereknek azokat a tulajdonságait ismertem meg, amik a cselekményhez fontosak voltak. Harry, Hermione, Ginny, Ron és Draco is feltűntek a régiek közül, akik próbálták a helyes útra terelni csemetéjüket. Néha ez sikerült, néha viszont pont az ellenkezőjét váltották ki a gyerekekből. Albus egy nagyon depresszív és magányos kisgyerek egészen addig, amíg össze nem barátkozott Scorpiussal. Volt köztük egy különös kapcsolat, amit nem igazán tudtam hova tenni. Mikor elválasztották őket egymástól, akkor mind a ketten majd belepusztultak. Szóval egy kicsit talán több volt közöttük, mint barátság. Viszont Scorpius sokszor emlegeti, hogy Rose Granger-Weasley milyen csinos és hogy jó lenne ha a felesége lenne. Scorpius tetteiben pedig azt lehetett észrevenni, hogy Albushoz is vonzódik egy kicsit. A két fiút többször próbálták elválasztani egymástól, de később a szülők megbánták a tiltást. Aztán jött egy idősebb lány: Delphi.

Delphi az elején nagyon szimpatikus, és segítőkész személy, aki látszólag csak a jót szerette volna a fiúknak. Scorpius viszont végig gyanakodott a nőszemélyre, valami miatt neki sosem volt szimpatikus. Ennek sokszor nem tudom mi volt az oka, talán valami belső hang. Számomra elég megdöbbentő dolgok derültek róla ki a későbbiekben, ami miatt a fiúk bajba is kerültek.

Összességében nekem nagyon tetszett mind a történet mind a kivitelezés. Mikor megjelent azt hittem, hogy csak egy újabb bőrt akarnak lehúzni a sorozatról, de végül egy jó kis történet kerekedett ki belőle.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a Harry Pottert, és kíváncsiak arra, hogy mi lesz a sorsa Harryék és a többiek utódainak. Illetve azoknak, akik nem éppen egy magva regényre számítanak, hanem egy könnyed délutáni kikapcsolódásra. Akik szeretik a forgatókönyveket nekik is bártan ajánlom figyelmükben, mivel minden kritériumnak megfelelően az a mű.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Scorpius, Ginny
Kedvenc jelent(ek): az összes alternatív jövő
Kedvenc idézetek:

„ALBUS: Én tehetek az egészről.
GINNYI magához öleli Albust.
GINNY: Hát ez szép. Apád meg azt hiszi, hogy ő tehet mindenről. Micsoda egy páros vagytok ti!”

„ALBUS:(…)A történelemkönyvekben – javíts ki, ha tévedek, Scorpius – nem írnak arról, mikor és hogyan érkezett Voldemort Godric's Hollow-ba.
SCORPIUS és HERMIONE: Nem tévedsz.
RON: Szent szalamandra! Már ketten vannak!”

„SCORPIUS: De komolyan, kastélyfogság, végtelen büntetés meg minden, ettől teljesen magam alatt lennèk, de most semmi…Mit tudnak csinálni velem? Visszahozzák Vérszívó Voldi-Moldit, hogy megkínozzon? Ne már.”

ALBUS: Első kérdés: mit tudsz a Trimágus Tusáról?
SCORPIUS: Úh, kvízkérdések! Három iskolából három bajnok végrehajt három feladatot egyetlen kupáért. (…)
ALBUS: Hatalmas nagy kocka vagy, tudsz róla?

„SCORPIUS: A világ változik, és mi vele változunk. Jobb sorsom van ebben a világban, de ez a világ nem egy jó világ. És ezért nem akarok itt élni.”

„GORON: Harry Potter.
HARRY: Örülök, hogy megismersz még, Goron.
GORON: Öregebb lettél.
HARRY: Igen.
GORON: De bölcsebb nem. Tilosban jársz.
(…)
HARRY: Eltűnt a fiam, Goron. Kérlek, segíts, hogy megtaláljam.
GORON: És itt van? A mi erdőnkben?
HARRY: Igen.
GORON: Akkor ugyanolyan ostoba, mint te.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Krencz Nóra: A hordozó (Megszámlálhatatlan 1)

Köszönöm szépen a recenziós példányt Krencz Nórának!

Fülszöveg:

Te mit tennél, ha minden, ami az életedet jelentette, minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz?

Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…

Könyvinformáció:

Kiadó: Ad Librum Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 200 oldal ISBN: 9786155110931 Sorozat: Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményem:

Mikor Nóri felkeresett, hogy lenne e kedvem elolvasni a könyvét nagyon megörültem, hiszen ez volt az első ilyen felkérésem. Megmutatta a borítóját a könyvnek és engem rögtön megfogott. Nem kutakodtam utána, nem olvastam véleményeket, mert nem akartam magam előtt lelőni az egészet. Azonban kénytelen kelletlen csak belefutottam véleményekbe, de ezeket kizárva próbáltam olvasni.

A történet egy börtönjelenettel kezdődik, amiben megismertem a kicsit setesuta főhőst, akinek a szemén keresztül megismertem a világot. Ketten indulnak neki a szabadulásnak, ami egy rakás banditán keresztül vezetett. A gyilkológép, akinek hála kijutottak, a fogva tartók csak Mr. Sh - nek hívták, így én abban a tudatban olvastam, hogy megint kapok egy sablonos történetet arról, hogy hogyan menti meg az erős, és jóképű rossz fiú az esetlen, mégis bátor nőszemélyt. Nos, mikor kiderült, hogy ez a bizonyos Mr. Sh igazából Shina a nagyon vagány és belevaló természetfeletti képességekkel rendelkező lány, akkor koppantam. Megmondom őszintén, hogy örültem is ennek a változatosságnak, hogy most a nő menti meg a bajba jutott férfit, Fabyent. Megmenekültek a börtönből, és megismerhettük Shina testvéreit is: Flannát és Corrinát, és a „testőrüket” Gert. Majd jött a menekülés, amit sokáig nem értettem, és végül egy szigeten kötöttek ki, ahol mindenre fény derült.

A történet, amilyen jól indult annál gyorsabban kezdett el hanyatlani. Sokszor sajnos nem tudtam hova tenni, hogy melyik korban is játszódik, mert annak ellenére, hogy szekerekkel közlekedtek elég mai kifejezéseket használtak. Ez sokszor zavaró volt számomra. A másik, ami nem tetszett, hogy mindenki mindenkibe szerelmes volt és ágyba is bújt a másikkal. Én, ha szerelmes vagyok valakibe, akkor nem fogok csak azért összejönni a testvérével, hogy a szerelmem közelében legyek. Ez kicsit meredek volt. Ja, és néha nem tudtam hova tenni a szemszögek váltását sem. Értettem én, hogy miért volt rá szükség, mert mikor nem volt a közelben Fabyen, azoktól a történésekről is be kellett számolni, de sajnos ez néha zavaró volt. Viszont voltak benne olyan dolgok, amik miatt végigolvastam és kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a vége. Ennek az oka a testvérek voltak és a képességeik.

Shina, Corinna és Flanna ugyanis olyan képességekkel rendelkeznek, amik jól ki vannak gondolva. Mind a hárman örök életűek, de a test, amiben vannak képesek meghalni. Ilyenkor a lelkük tovább él, és 9 hónap múlva újjászületnek abba a testbe, amiben meghaltak. Persze közben azokat a testeket óvni kell, hogy legyen mibe „visszaköltözniük”. Lelkük újjászületése után újra meg kell tanulniuk beszélni és az erejüket használni. Erre sor is kerül a történetben, és érdekes volt erről a korszakról olvasni. A három lánynak azonban nem csak az újjászületése képessége volt, hanem mindegyiknek volt „személyre szabott” természetfeletti ereje. Nem is tudom melyik volt a kedvencem a három körül, mert mindenkiében van potenciál. Shina kapta a legnagyobb erőt: képes tárgyakat mozgatni, a természetet befolyásolni az akaratával. Persze emellett volt még neki egyéb is, de ezek fogtak meg a legjobban. Corinna képes volt a múltba nézni anélkül, hogy megérintette volna az embert. Elég volt beleszagolnia a levegőbe és tudta, hogy azon a helyen ki járt és mi történt. Flannának is elég nagy ereje volt, hiszen ő kapta a tűz erejét. Képes volt tüzet csiholni a testéből.

A karakterek közül még a fő gonosz, Ragona is nagyon megtetszett. Miatta kell a lányoknak állandóan menekülni és ő egy olyan galád karakter lett, akit valóban lehet utálni. Ő sajnos nem kapott vele született képességeket, ahogy a testvérek, emiatt kitanulta a boszorkányságot. Nagyon vagány dolog tőle, hogy képes sárkánnyá alakulni, így képes félelembe tartani az alattvalóit anélkül, hogy az emberek tudnák, hogy ő az. Igazi vérbeli gonosz!

Fabyen karaktere mellett sem mehetek el szó nélkül! Ő kicsit esetlen, de próbál segíteni a lányoknak. A szerelmi élete kesze - kusza, ami arról győzött meg, hogy nem éppen ő a kedvencem. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy ő egy nagyon felesleges karakter, mindenkinek a terhére van, meg amúgy sincs semmilyen olyan tulajdonsága, ami említésre méltó lett volna. DE! Azon a bizonyos szigeten kiderült ám róla is egy nagy titok, ami után mindent megértettem, főleg az alcímet.

Összességében annyira nem volt rossz, olyan egyszer olvasós. Úgy érzem így elég lezárt volt a történtet, mégis egy kicsit nyitottan hagyta, ezért érdekel a folytatása, hogy mit hoz még ki a továbbiakban a világból, amit teremtett.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Ragona
Kedvenc jelenet(ek): mikor kiderül, hogy Ragona miért lett gonosz
Kedvenc idézetek:

„Gonosz és emellett ostoba lény az ember, Shina. Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud, mert képtelen bölcsen kezelni.”

„Nem vagyok feminista, de úgy vélem, jó ötlet volt a természettől, hogy ebben a nőknek kedvezett.”

„– Na, ide figyelj, te töketlen! Lehet, hogy nő vagyok, de még mindig az egyetlen kettőnk közül, aki erős.
– Ami a töketlent illeti… talán van bennünk valami közös.”

„– Ki vagy te, hogy utasítgatsz?
Közelebb lépett hozzám, és a szemembe nézett. Az arca még mindig rejtve volt előlem, de a két zöld szempár szikrákat szórt az indulattól.
– Az vagyok, aki kettőnk közül nagyobb eséllyel ki tud juttatni innen.
Gúnyosan villantak a szemei.”

Képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

A recenziós példányt köszönöm szépen a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin „páratlan mesének” nevezi, amely „csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig.”

Könyvinformáció:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2014 Hazai megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 542 oldal ISBN: 9786158041546 Fordította: Bozai Ágota Illusztrálta: Iacopo Bruno Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája Függővég: igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Hűűű, azt a mindenit neki! Ez igen, pont, ami hiányzott az első részből, most ebben a második részben meg volt: ármány, akció, titkok, leleplezés. Egyetlen szóval jellemezném ezt a kötetet: FANTASZTIKUS, ezt mindenkinek olvasnia kell!

A történet végig nagyon pörgött, tele volt újabb ás újabb fordulatokkal. Amint az egyik különös órán túl voltunk jött a másik. Egészen a Mesetlonig, ahol minden a feje tetejére fordult és mindenre fény derült. Nagyon élveztem a Lányok óráit, hogy az új dékán Evelyn Sader miként manipulálta a történelmet annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy a Hercegnők és Boszorkányok tudnak boldogulni a Fiúk nélkül is. Szépség órák helyett harcolni tanultak és elnyomni azt, hogy fiúk után sóvárogjanak. A tanárok pedig kétségbeesettek voltak és mindenáron próbálták elérni, hogy Evelyn Sader valamilyen úton kerüljön ki a Lányok Iskolájából.

A Fiúk vadállatok lettek, mivel az ő Iskolájukban nem volt semmiféle rendszer, inkább az erőfitogtatás ment. Egészen addig, amíg el nem tűnt a Ténetész és kénytelek voltak tapasztalt segítséget kérni a tanároktól. Miután sikeresen felébresztették őket mély álmukból, gatyába rázták a Fiúkat és kihirdették a Mesetlont. Annak keretein belül mérkőzzenek meg a Lányokkal. Ha a lányok nyernek, akkor a Fiúk a rabszolgáik lesznek, ha viszont a Fiúk, akkor megkapják a két Könyvfaló lányt.

A szereplők teljesen kifordultak önmagukból, senki sem az volt, aki az első részben. A két Könyvfaló Agatha és Sophie jellemén látszott a legnagyobb változás. Agatha nem tudta mit is akar: valahogy vissza kén jutni a kis falujukba, vagy legalábbis Sophie-nak, mert megígérte az apjának, hogy épségben hazaviszi, de ott a hercege, akivel megkaphatja végre a „boldogan éltek” végüket. Ez a viselkedés pedig Sophie-ra vallott az első részben. Ezzel ellentétben a másik lány végig azon volt, hogy valóban visszajussanak Gavaldonba, mert ott soha többet nem lesz boszorkány, mert Agathaval van, aki mellett képes Jó maradni. Ezért minden követ megmozgat még fiúvá változni is képes volt. Tedros pedig, teljesen elvesztette az önuralmát, miután elvesztette a hercegnőjét és a legjobb hercegből egy egészen új ember lett.

Ajánlom azoknak, akik nagyon szerették az első részt, és persze azoknak is, akik hiányoltak belőle valamit, mert ebben a részben biztos, hogy nem fognak csalódni egész társaság sem!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Filip, lady Lesso
Kedvenc jelenet(ek): Mesetlon, a Rosszak iskolájában az edzések
Kedvenc idéztek:

„– A boszorkányok és a hercegnők barátok? – kérdezte Sophie hitetlenkedve.
- Senki nem tartotta ez lehetségesnek a ti történetetekig – közölte Dovey professzor. – És most a férfiak és nők ellenségek.”

„A lányok lágyulnak. A fiúk megacélosodnak.
A lányok visszatükröznek. A fiúk reagálnak.
A lányok kifejeznek. A fiúk elnyomnak.
A lányok vágyakoznak. A fiúk vadásznak.
A lányok elővigyázatosak. A fiúk gondatlanok.”

„– A kívánság csak akkor hat, ha őszintén, szívből kívánjátok. Sophie-ra nézett.
– Hogyan kívánhatsz bármit Agathának, ha tudod, hogy ő a herceget akarja?
Aztán Agatha felé fordult.
- Hogyan kívánhatsz bármit Sophie-nak, ha félsz a benne lakozó boszorkánytól?
Olyan közel hajolt a lányokhoz, hogy érezték makulátlan bőrének méhpempőillatát. – Hogyan kívánhattok bármi őszintén valamit valakinek, akiben nem bíztok?”

„– Ugye milyen sok-sok következménye van egyetlen kívánságnak? – kérdezte lady Lesso, sokatmondó rosszallással nézve Agathára.”

„Hófehérke ököllel törte össze üvegkoporsóját, Piroska elvágta a farkas torkát, Csipkerózsika felgyújtotta a guzsalyát… A bátor hercegek, a férfiak, akik a segítségükre siettek, akik megmentették az életüket… eltűntek.”

Read More