Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Fülszöveg: Kitti sokat van egyedül, és sokszor unatkozik: egy igazi kalandra vágyik! Folyton történeteket talál ki, álmodozik, de hiába: az osztálytársai közül senki sem értékeli a fantáziáját, és ő gyakran magára marad. Míg a többiek a lovastáborban vagy a tengerparton szelfiznek, ő a nagynénjénél, a világ legunalmasabb helyén, Cseresznyeligeten nyaral. De Kitti még Cseresznyeligetből is képes egy izgalmakkal teli mesevilágot teremteni – és a szomszéd gyerekekkel hirtelen egy igazi nyomozás kellős közepén találják magukat. Ráadásul közben talál magának egy legjobb barátnőt is. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!

Könyvinformációk:

Kiadó: Pagony Könyvek
Oldalszám: 236 oldal
Megjelenés időpontja: 2019. február 25.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: kaland

Véleményem:

Wéber Anikó nevével tavaly találkoztam először, amikor a Zuhanórepülés könyvét olvastam a Merítés-díj ifjúsági kategóriája miatt, hiszen zsűritag vagyok. 2019-re is jutott egy Wéber Anikó regény, ami a Cseresznyeliget titka, így került kezeim közé a kötet.

A történet Kittiről, a nagy fantáziával megáldott kislányról szól, aki a nyarat a nagynénjénél tölti Cseresznyeligeten. Először nagyon unalmasnak találja az ott töltött időt, amíg egyszer nem kezdi el mesélni a nagybátyja a híres cseresznyeligeti boszorkányok történetét. Ezután pedig Kitti beindul, és elkezd kutakodni, nyomozni, ezzel is megismerve a kis közösséget, ahol teljes mértékben mindenki nagyon megkedveli. Ami pedig még jobb, hogy igazi hőssé is válik.

A karakterekkel könnyen azonosulni tudnak a fiatal olvasók. Kitti egy olyan lány, akit képesek elfogadni az osztálytársai, de annyira nem, hogy elhívják magukkal nyaralni, táborokba. Rengeteg fantáziával van megáldva, emiatt sokszor hazugnak is bélyegzik, ami bizony nem esik túl jól szegény lánynak. A lelke mélyén még kislány, aki minden dolog mögé valami pluszt lát, de közben már teli van felnőttes gondolatokkal, amiknek segítségével ügyesen kibogoz egy rejtélyt. Ez a kettőség pedig végig ott van vele a kalandja során.

Aztán ott vannak az ikrek, Bianka és Barnabás Cseresznyeligetből, akik mindig civakodnak, mégis jó testvérek. Róza néni, aki segít a beteg állatokon, és könnyen hiheti róla az az ember, hogy egy boszorkány. Van egy jó kis labirintusa a kertjében, aminek a végén van egy cuki, de beteg őzike.

Wéber Anikó tökéletesen játszik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, mégis teljesen érthető a fiatal olvasók számára. Nagyon örültem ennek a csodás fogalmazásnak, mert teljes mértékben ott voltam én is Kitti, Bianka, Barnabás társaságában, a rekkenő nyári hőségben egy nyomozás kellős közepén. Ami nem igazán tetszett az én felnőtt fejemnek az az, hogy a végét olyan összecsapottnak éreztem. Na meg Kitti anyukájának a hozzáállása. Szerintem nagyon önző anya, aki nem érdemli meg, hogy egy ennyire klassz lánya legyen. Nem csak a nagyszerű nyelvezetét szeretném kiemelni, hanem a regényben megjelenő fontos témákat, ami a család és a barátok fontossága, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Szerintem ezzel az üzenettel sok fiatal tud azonosulni. A legjobb könyvek szórakoztatnak és tanítanak egyben, ebben pedig mindkét hozzávalóból van bőven!

Összességében aranyos kis könyv, nyomozással, misztikummal, remek mondanivalóval és sok nyári hangulattal. A fiatalabb korosztály, akinek íródott könnyedén azonosulni tudnak a regényben fellelhető problémával, karakterekkel.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik az ifjúsági irodalmat;
- szeretnének egy kis nyomozásban részt venni;
- egy remek olvasmányt keresnek 12 év körüli csemetéjüknek;
- nem ijednek meg egy kis misztikumtól.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Róza néni
Kedvenc jelenet(ek): a nyomozás
Kedvenc idézetek:

„Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednék, hogy én vagyok a felkelő nap?”

„Titkok mindig mindenütt vannak. Csak az a kérdés, észrevesszük-e őket.”

„Milyen is lenne zöld levéllé válni?
Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?
A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg: Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát. És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet! A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki. Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. Keresd a kedvencedet a könyvesboltokban vagy online!

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 288 oldal
Megjelenés időpontja: 2020. január 30.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: romantikus

ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Mészáros Dorka könyve már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor a kiadó bejelentette, hogy érkezik a Kiszámolós könyv. Nagyon tetszett, hogy három borítóval is megjelent, de ami a legjobb benne: az olvasó döntheti el, hogy merre menjen a történet. Már régóta érdekelnek az efféle könyvek, mert szerintem ez ad egy csöppnyi pluszt az egészhez.

A történetet Birdie szemén keresztül éltem át, aki éppen a barátnője, Fanny búcsúbulijába készül. De a buliban ott lesz több potenciális pasijelölt is, akivel Birdie el tudná képzelni a jövőjét. A csavar viszont az egészben az, hogy az olvasó dönti el, melyik sráccal, merre haladjon tovább a történet. És nem minden sztori vége zárul úgy, ahogy azt képzeljük. Azért is tetszik ez benne, mert így életszagú a regény, hiszen a valódi életben sem mindig az a leghelyesebb döntés, amit választunk.

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy rögtön az első válaszútnál gondolkodás nélkül böktem a három fiú közül a kedvencemre. Majd mikor az ő útvonalát végigvittem, természetesen az összes többit is megnéztem, hogy mi hozható ki belőle. A kedvencem az lett, amelyikben Birdie Jakabbal ér révbe.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne. Majd elgondolkoztam, hogy ilyen könyvet én is tudok írni, hiszen a cselekményt nem kell annyira kidolgozni, ahogy a szereplőket sem, és mennyivel könnyebb, ha több kicsi történet kell megírni, mint egy nagy egészet. Aztán jött a felismerés, hogy aha, ezek valóban könnyebbek, de… Sokkal nehezebb úgy karaktert alkotni, hogy nem megy bele a szerző a legmélyebb belső dolgokba, hanem csak annyit mutat meg belőle, amennyi a választás lehetőségéhez pont elég legyen. A másik, ami miatt még nehéz ilyen regényt megalkotni, hogy teljesen pártatlannak kell lenni írás közben, hogy az olvasó véleményét semelyik irányba nem vigye el a szerző saját véleménye. Végül pedig ott van a cselekményvezetés. Sokszor én magam is elvesztem a történetekben, mikor azon voltam, hogy mindet elolvassam, és ha már olvasás közben ez történt, akkor mi lenne velem írás közben…OMG! abból szerintem semmi jó nem sülne ki. Úgyhogy minden elismerésem és köszönetem Mészáros Dorka felé, aki ezt a remek könyvet megalkotta a tiniknek, és nekünk, tini lelkű felnőtteknek!

Ami még nagyon tetszett a könyvben, azok a versek voltak. Habár nem vagyok egy nagy vers-fan, mégis tökéletesen beleillettek a történetbe, csakúgy, mint a kis illusztrációk és széljegyzetek. Ami viszont kicsit zavart, az a nyelvezete. Néhány helyen elég vulgárisra sikerült, bár tudom, így beszél az ember a való életben, de valahogy még mindig nem tudtam megbarátkozni az ilyennel. Illetve ha már nyelvezet. Alapjában véve nagyon laza és könnyed az egész, valóban olyan, mintha Mészáros Dorka éppen a helyszínen a szereplőkkel együtt ott lett volna, és leírta azt, amit átélt, vagy amit szeretett volna, ezért is jöttek létre a választási lehetőségek. Ezért viszont jár a hatalmas piros pont a részemről.

Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az olyan könyveket, amikben ők döntenek a főszereplő sorásról;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- szeretik az ifjúsági irodalmat, vagy éppen élik tini éveiket;
- imádják a romantikát.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jakab
Kedvenc jelenet(ek): Jakabos részek
Kedvenc idézetek:

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

„Tizenöt múltam, köszöntem szépen, nem akartam felnőttesen viselkedni. A tinédzserkor éppen elég kellemetlenséget ígért, úgyhogy úgy döntöttem, addig leszek gyerek, vagy inkább gyerekes, ameddig lehet. Huszonöt évesen is plüssállatokért fogok könyörögni, és rajzfilmes ágyneműhuzatot kérek karácsonyra.”

Read More

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Fülszöveg: Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Könyvinformációk:

Kiadó: Geopen
Oldalszám: 166 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: memoár
Fordította: Nagy Anita

Véleményem:

Ahhoz képest, hogy nem szeretem az önsegítő könyveket, elég gyorsan belevetettem magam Murakami Haruki könyvébe. Itt is, ahogy a Fuss tovább! (véleményem) esetében a futás témája vonzott, ezért is vágtam bele.

Első blikkre sokkal jobban tetszett, mint a Fuss tovább! mégsem volt olyan maradandó élmény. Sok hasonló dolog kerül a középpontban itt is, mint az előbb említett könyvben, annyi különbséggel, hogy Murakami úr alkotása korábban született meg. Sajnos nem ismerem Murakami írásait, viszont a memoár után felkeltette az érdeklődésem több regénye is, mert maga az ember is érdekes.

A memoárjából sok mindent megtudtam Murakami Haruki úrról, annak ellenére, hogy 166 oldalban össze van sűrítve az élete, az írás és a futás iránti szenvedélye. Az első dolog, ami eszembe jutott a könyv olvasása után, hogy ez az ember nagyon szenvedélyes. Bármi, amibe belekezd, azt hatalmas intenzitással csinálja, és nem adja fel, amíg el nem éri a célját. Így történt ezt a futással is, amit 30 éves kora után kezdett el. Leírja, hogy miként és miért vágott bele eme sportba, közben pedig egyik történet ugrik be neki a másik után. Először csak néztem, hogy a futáshoz miként kötődik ahhoz, hogy megtudtam: sokkal jobban szeret angolul előadást tartani, mert kisebb a szókincse az angol nyelvnek, mint a japánnak. Aztán szépen kezdtem rájönni, hogy ez mind nagyon tudatos, és nem random jönnek a gondoltatok.

Pontosabban nagyon is random jönnek, mint futás közben. Futás közben az ember megküzd önmagával, az időjárással, közben pedig kikapcsol az agya, ellazul, mégis ilyenkor jönnek a világmegváltó gondolatok. Mikor ezt leírta Murakami, rá kellett döbbennem, hogy ez így van. Én is futás közben eresztek le, elengedem a gondjaim, és csak én létezem. Ilyenkor jönnek a világmegváltó elhatározások: le fogok fogyni, jobb anya leszek, többet takarítok, olvasok, futok. Csak velem ellentétben Murakami általában be is tartotta ezeket az elhatározaásokat. Sokszor hasonlítja a futást az íráshoz. Véleménye szerint az írást is gyakorolni kell, minden nap le kell ülni egy kicsit írni, akárcsak minden nap ki kell menni egy kicsit futni. Így edződik test és lélek. Emellett megtudtam, hogy milyen szokásokat vett fel Murakami mióta fut, előtte hogyan zajlott az élete, melyik városban milyen helyeken fut és még ehhez hasonló dolgokat.

Imádtam a stílust, amivel mindezt megírta. Annyira könnyednek tűnik, közben pedig többször rávilágít, hogy ez egyáltalán nem így van. Sokat kell azért tennie, hogy azt mondja egy-egy alkotására, hogy ez így tökéletes. Csakúgy, mint a futásokra is. Hiába érte el a kitűzött célt, mégsem volt magával elégedett. Pedig hatalmas teljesítményeket tudhat magáévá, ilyen például, hogy egyedül, nyáron lefutotta az eredeti maratont, ami Athéntól Marathónig távot jelent. Hatalmas löketet kaptam tőle, mert nem csak a pozitív dolgokat írta le, hanem hogy ő is megszenved sok dologgal. Nem megy minden rögtön, azonnal, hanem bizony a legtöbb dologért keményen meg kell küzdeni. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy miként adta fel majdnem a 100 km-es versenyét, mert 50 kilométer magasságában beütött egy holtpont. De nem adta fel! Ment tovább, és így kell ezt tenni az élet minden területén. Nem azt kell várni, hogy majd megoldódik, hanem tenni érte, hogy túl legyünk a legrosszabb részen. Úgyhogy hatalmas köszönet Murakami Harukinak, hogy nem csak a csillámpónis részeket osztotta meg olvasóival, hanem a gyötrelmes perceket is.

Összességében nagyon élveztem a könyvet és ajánlom mindenkinek. Nem csak azoknak, akik futnak, hanem azoknak, akik valamilyen válságban vannak. Murakami Haruki szenvedélye képes bárkit kirántani az önsanyargatásból, és elindítani egy boldogabb élet felé.

Ajánlom azoknak, akik:

- érdeklődnek a futás iránt;
- imádnak futni;
- szeretnék megismerni kicsit közelebbről Murakami Harukit.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc idézetek:

„A sérülések, melyeket a lélek szerez, magától értetődő ár, melyet önállóságunkért meg kell fizetnünk a világnak.”

„Ha egyszer is megszegem egy saját magam alkotta szabályomat, utána nyilván még többet megszegek (…)”

„Futás közben megpróbálok a folyóról gondolkodni. Megpróbálok a felhőkről gondolkodni. De lényegileg semmin sem gondolkodom. Egyre csak futok a házilag barkácsolt, otthonos ürességben, az ismerős csendben. És ez bizony csodálatos.”

„A létezésnek nem azért van értelme, mert egyszer véget ér. A vég csupán azért következik el egy meghatározott pillanatban, hogy gyakorlatiasan kiemelje a létezés jelentőségét, vagy körülményes metaforaként utaljon végességére.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen (Hopeless 1.)

Fülszöveg: Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak? Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét. A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését. A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 404 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés időpontja: 2014. április 25.
Függővég: nem
Sorozat: Hopeless
Műfaj: romantikus

Véleményem:

A Hopeless – Reménytelen könyvet a Jogom van biztonságban élni! projekt keretein belül vettem a kezembe. Jó, hogy jött ez a téma, különben még egy ideig halogatom eme iromány elolvasását. Most viszont sikeresen kipipáltam a várólistámon ezt a tételt is.

Napok óta befejeztem a regényt, de még mindig nem igazán tudom összeszedni a gondolataim. Bár a legtöbb Colleen Hoover könyv ezt teszi velem. (Mit tud ez az írónő, amire mások képtelenek?) Reménytelenül ülök a laptop előtt és szuggerálom, hátha elkezd majd magától írni, általa szavakba ölteni érzéseim. Úgyhogy jöjjön egy csöpp zagyvasás, és meglátjuk mennyire lesz most értelme ennek a bejegyzésnek. Szerintem reménytelen a helyzet!

A történet Skyról és Holderről szól és a kicsit sem egyszerű kapcsolatukról. Sky számomra furcsa lány, hiszen nem képes érzéseket táplálni mások iránt, ez alól kivétel az anyja és legjobb barátnője: Six. Aztán belegondoltam, hogy ez nálam is így van. Nem tudok olyan emberekhez kötődni, akiket nem engedek magamhoz közel. Annyi a különbség Sky és köztem, hogy az ő életében volt egy törés, ami miatt eltorzult a jelleme, nekem pedig nem volt. Nem is csodálom, hogy nem emlékszik élete első néhány évére. Az emberi agy csodálatos, és képes törölni a rossz élményeket, hogy csak a jókat őrizze meg. Skynál is pont ez történt. Ezek az emlékek egészen addig tudta mélyén voltak jól elzárva, amíg nem találkozott Holderrel. Majd úton útszélen összesodorja őket a sors és elkezdenek együtt lógni. Végül sok olyan emlék, érzés és titok kerül a felszínre, amire Sky a legkevésbé sem számít.

A karakterek közül csupán Skyt ismertem meg, hiszen végig ő van a középpontban, és csupán a regény végén ismertem meg anyja múltját, ami felpörgette az eseményeket. Azért szívesen olvastam volna még Sky apjának is a múltjáról még, hogyan birkózott meg azzal, hogy nem volt jó apa, és még sok egyéb dologra is kíváncsi lennék. Ezért számomra kissé hiányosak voltak a karakterek jellemei.

Colleen Hoover ismét egy erős témát dolgozott fel a regényben, ez pedig a nők, pontosabban a családon belüli erőszak. Anyaként teljesen elborzadtam, mert sajnos ez a történet nem csak a könyvben létezik, hanem a valóságban is jelen van. Ismét sikerült megríkatnia, mikor a végén mindenre fény derült, úgyhogy valamit tud CoHo, hogy még azon a könyvén is képes vagyok könnyeket potyogtatni, ami egyébként nem sodort magával. Jogos a kérdés, hogy miért nem nyűgözött le ez az írása. Először is azért, mert számomra voltak olyan pontok, amik kiszámíthatóra sikerültek, viszont a vége viszont nagyot ütött! Másodszor pedig azért, mert volt egy elvárásom a könyv felé. Ez pedig a jól ismert realisztikus ábrázolás, amit megszoktam a CoHo-könyveknél. Sajnos itt nem kaptam ezt meg. Volt egy pont, ahol azt éreztem: ezt MOST hagyom abba. Skynak volt egy döntése, amit szerintem azok a személyek nem igazán lépnek meg, amik hasonlókon ment keresztül, mint Sky. Sok volt az egyéb huza-vona, pl.: szereltek-nem szeretlek, akarlak-tűnj innen és hasonló cukiságok, amiktől legszívesebben a falnak mentem volna.

Viszont, ami nagyon tetszett azok a futások. Na, azokban volt valami realitás. Többször volt olyan, hogy egy-egy olyan rész után, mikor Sky és/vagy Holder ment el futni kedvet kaptam én is, és futócipőt ragadtam, hogy megtegyem az én kilométereim is. Az is nagyon tetszett a történetben, hogy Holder (többségében) Sky mellett volt, pedig nem sok pasi bírta volna ki Sky viselkedését. Volt egy idézet is, amiben Holder közölte, hogy ő bizony papucs, amin jót röhögtem, mert tökéletes leírta magát ezzel az egy szóval. Persze még sok olyan apró részlet volt, ami megmosolyogtatott, valami oknál fogva mégis a negatív momentumok maradtak meg a memóriámban. Gondolom ennek az az oka, hogy most nem tört darabokra a szívem, nem voltam semmilyen érzelmi hullámvasúton, ahogy azt korábban megszoktam egy Hoover regénytől. Inkább az oké-kategóriába esik a Hopeless – Reménytelen. Ohh, majdnem elfelejtettem megemlíteni a címet! Az egyszerűen zseniális! Ismeritek azt az érzés, mikor hirtelen megvilágosulsz, hogy miért az lett a film címe? Mint Peter a Family Guyban, mondjuk. Na, ennél a könyvnél is megvan ez a felismerés, főleg azután, miután kezd összeállni a kép a sztorival kapcsolatban, majd jön az ó, az anyám! (olyan Vilmásan a Scooby Doo-ból) Hát ezért lett ez a címe! De tényleg… az valami fenomenális! Ha másért nem, hát ezért érdemes elolvasni, hogy mindenki megismerje ezt az érzést.

Összességében többet vártam a regénytől, de azért nem volt ez olyan rossz. Az biztos, hogy megleszek anélkül, hogy a polcomon tudjam, és nem fogok rajta még napokat gondolkozni. Egy nehéz témát feldolgozó, egyszer olvasós könyvnek elmegy, viszont mivel a kedvenc írónőm tollából származik, ezért haragszom rá.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy bőgős történetre vágynak;
- szeretnék megismerni Colleen Hoover munkásságát;
- nem feltétlen erotikus regényre vágynak, mégis jelenjen meg benne a romantika.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Dean Holder
Kedvenc jelenet(ek): a futások, mert én is kedvet kaptam hozzá
Kedvenc idézetek:

„A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.”

„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is. Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha, meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis mellette biztosan nem.”

„Behajlítja a könyökét, hogy még közelebb hajoljon hozzám. Kis híján a fülemhez érinti a száját, és belesuttog.
– Sky… – búgja érzékien. – Szükségem van rád… Hogy megmozdulj. Különben nem tudom kinyitni a hűtőajtót.
Lassan elhúzódik, mindvégig figyelve a reakciómat. Látszik a képén, hogy alig tudja visszatartani a nevetést, ami aztán ki is tör belőle.
Tehetetlenül mellbe taszítom, aztán a karja alatt átbújva szabaddá teszem az utat.
– Akkora egy idióta vagy!
Nevetve nyitja ki a hűtőajtót.
– Bocs, de nem hagyhattam ki. Olyan durván vonzódsz hozzám, hogy nehéz nem szívatni vele.”

„Hagyjuk a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More