Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Közös értékelés: S. J. Kincaid: A kárhozott (A kárhozott 1.)

Sziasztok!

Már megint garázdálkodtunk egy kicsit Rétával, a HaBár, a könyves kocsma pultos lányával. Mit is jelent ez? Azt, hogy ismét elolvastunk közösen egy könyvet, most pedig jól ki is tárgyaltuk. Korábban már csináltunk egy ilyen garázdaságot, mégpedig Gabirella Eld: Remények Jordan számára könyvével (ITT), és akkor nagyon megtetszett, szóval érkezik az újabb adag közös értékelés. A könyvet köszönöm szépen a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

A kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 480 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155631283 Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna Megjelenés időpontja: 2017. június 13. Sorozat: A kárhozott Függővég: igen ITT megvásárolható

Kedvenc idézetek:

„– Igen. Könnyebb dolgod. Előre determinált volt a létezésed célja, most pedig már nem az. Most neked is meg kell birkóznod ugyanazokkal a kérdésekkel, mint mindenki másnak. Mi lesz velem utána? Mit tegyek most? Rémisztő lehet ráébredni, hogy ezentúl a saját döntéseiden múlik a sorsod.”

„– … A legjobb barátom vagy, és szeretlek, Nemezis. Ezek az érzéseim nem lesznek értéktelenek csak azért, mert irántad érzem őket. Meglehet, az, hogy szeretlek, bármi is légy, még többet is ér, hiszen senki nem kényszerített az érzelemre, csak megtörtént, és kész. Úgy döntöttem, hogy szeretni foglak. Úgy döntöttem, hogy törődöm veled, akármi történjék, és ezt nem veheted el tőlem.”

“Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek van, egyaránt.”

„Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk – félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon. Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll.”

Történet:

A történet a jövőben, főleg az űrben játszódik, ahol az emberiség életét a vallás határozza meg. A társadalom két részre szakad, akik támogatnák a technológiai fejlődést, és akik tiltanak mindennemű újítást. Az Impyrean család titokban a technológia fejlődését támogatja, de mások, a külvilág felé istenfélőnek mutatják magukat. Ebben a világban létrehoztak egy olyan élőlényt, aminek nincs saját akarata, csak egy cél vezérli. Megvédeni azt, akinek szánták. Ő a kárhozott. A kárhozottak létezését a császár betiltotta. Az Impyrean család nem hajlandó megválni saját kárhozottjától. Sidonia von Impyrean számára a kárhozottja jelenti az egyetlen barátot, és foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Egy napon a császári parancs szerint, Sidonianak a Galaktikus Udvarba kell utaznia. Ekkor elkezdődött a spekuláció Donia családjában, hogy miként lehetne ezt megúszni. Ekkor jött jól az eltitkolt kárhozott, Nemezis. Nemezis vállalja magára azt a feladatot, hogy helyettesíti Doniát a Chrysanthemumban, ehhez viszont rengeteg átalakításon kell átesnie, nem csak testileg. El kell hitetni mindenkivel, hogy valóban Sinodia von Impyreannal állnak szembe, aki egy valódi helionita. Ez azonban egy kárhozottnak nagy megmérettetés. Arra azonban senki nem tudta felkészíteni, ami az udvarban fogadja Nemezist.

Réta: Hát ez a nap is lejött! Jól elhúztuk ezt a bejegyzést Dorka! Nagyrészt miattam, de most aztán jól kivesézzük ezt a könyvet! Kezdjük a borítóval! Mit a véleményed róla?

Dorka: Már alig vártam, hogy elérkezzen ez a nap, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A borítót imádom, tökéletesen passzol a történethez! Imádom a letisztultságát, és a pillangó szárnya. Egyszerűen fantasztikus. Neked mi a véleményed róla? Te is olyan szerelmes vagy a borítóba, mint én is?

Német borító	Orosz borító	Spanyol borító
Francia borító	Angol borító	Ukrán borító	Szerb borító

Réta: Igen, engem eleinte a borító vett meg magának, ezt be kell vallanom. Azután néztem meg, kb. miről is van szó, hogy már belezúgtam a pillangós borítóba. Szeretem a pillangókat, van egy csomó mágneses díszem is olyan. Amúgy ez a pillangó, ami a borítón van, nagyon erős szimbolikával rendelkezik, simán bele tudom képzelni Nemezis karakterét. A harcos kárhozott, aki egy örökös bőrébe bújik. Nagyon találó! Mit gondolsz Donia és Nemezis kapcsolatáról?

Dorka: Én teljesen meg voltam győződve róla az elejétől kezdve, hogy Donia többként tekint Nemezisre. De úgy voltam vele, hogy biztos csak én romantikus lelkem akart többet belemagyarázni. Aztán mikor a császár unokatestvére, Tyrus is a képbe került, el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már ott volt az őrült császár-jelölt. Te viszont nem vagy romantikus fajta, így kíváncsi vagyok, hogy a fejedben milyen kapcsolat körvonalazódott Donia és Nemezis, illetve Nemezis és Tyrus között?

Réta: Hát igen, ismersz már! Donia - Nemezis szálat én feleslegesnek éreztem. Anélkül is elhittem volna, hogy nagyon fontosak egymásnak. Végig ott voltak egymás mellett az évek során, jóban rosszban. Igaz, hogy Nemezisbe belekódolták ezt, de mégis úgy gondolom, hogy nem élhetsz egy szobában a másik emberrel évekig, hogy ne alakuljon ki közöttetek kapocs. Nemezis - Tyrus szál viszont már sokkal érdekesebb. Egy szóval tudnám leírni az érzéseimet: imádtam! Végre egy YA regény, ahol nem varázsütésre alakulnak ki az érzelmek, hanem a cselekmény folyamán ismerkednem meg és alakul ki kötődés. Hihető és magával ragadó volt. Te hogy látod Tyrust? Nekem ő volt az egyik kedvenc karakterem a történetben!

Dorka: Nekem is Tyrus a kedvenc karakterem. Mikor betoppant a történetbe, éreztem, hogy több van benne, mint amennyit mutat magából. Ahogy mondtad, nagyon tetszett, hogy nem varázsütésre jött létre a szerelem. Illetve az is remek volt, hogy a karakterét sem egyik oldalról a másikra ismertem meg, hanem Nemezissel együtt. A grátisz pedig a történet legvége volt, mikor már azt hittem, hogy eléggé ismerem Tyrust, képes volt egyetlen cselekedetével mindent a feje tetejére állítani. Képes volt mindenkivel elhitetni, hogy egy őrült, ezzel pedig mindenkit ki tudott játszani. Zseniális! Te mennyire ismerted ki az őrült Tyrust, vagy Téged is meg tudott téveszteni, és csak kapkodtad a fejed vele kapcsolatban?

Réta: Én már az elejétől tudtam, hogy játszik. Érezhető volt a cselekedetein, azon, ahogy az író néha éreztette, hogy egy - egy mondat minden őrülettől mentes volt. A többi arisztokrata is levágta volna szerintem, ha nem épp tudatmódosító szerek hatása alatt lettek volna. Jó, azért ez erős túlzás volt részemről. Tyrusnak sok éves tapasztalata volt abban, hogy megjátssza önmagát a túlélés érdekében, és tökélyre is fejlesztette. Amivel engem nagyon megfogott ez a könyv, a jól felépített romantikus szál mellett, az a politikai berendezkedés volt. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, nekem nem volt újdonság, amit felvázolt elénk, sajnos a mai világban is rengeteg vezető használja a megfélemlítést a hatalom megtartásának eszközeként, mégis nekem baromira tetszett az ábrázolás mód és a konfliktusok. Te melyik oldalon állnál? A fejlődést pártolnád vagy helionita lennél? Szeretném azt hinni magamról, hogy bátran kiállnék a technológia és a fejlődés mellett, de félek, nem lennék elég tökös hozzá. Szerintem én rejtett lázadó lennék!

Dorka: Az igazat megvallva, nem szoktam szeretni az ilyen politikai harcokat a könyvekben, de ebben valóban érdekes és jól felépített volt. A kérdésedre pedig egyszerű a válaszom: a techológiai fejlődést pártolók táborát erősíteném. Nekem a hittel az a bajom, hogy nem tudták alátámasztani, csak közölték a vezetők, hogy ebben kell hinni és pont. Ez elég unszimpatikus és a hívők részéről elég birka dolog volt csak úgy elhinni. Azok, akik a fejlődést választották látták a valódi problémát: a bolygókon élő emberek problémáit, az űrben lévő fekete lyukakat, amik képesek voltak egyik pillanatról “felzabálni” egy bolygót vagy űrhajót. Nem is tudom, hogy a hitkövetők ezeket miért nem vették észre.

Réta: Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kiálljanak a nézeteik mellett, annak ellenére is, hogy láttuk, mihez vezet, ha homokba dugjuk a fejünket. Az uralkodó nem ismer kegyelmet, és könyörtelenül eltávolítja az útból, aki keresztbe próbál tenni nekik. Biztos, hogy voltak sokan, akik a pénz és a hatalom miatt állta a Domitrian dinasztia mellett, viszont szerintem sokan rettegtek a megtorlástól. Mikor Nemezis Donia képében Chrysanthemumba lépett, már akkor kegyetlen módszerekkel meg kellett válnia egy szolgálójától. Ez a véres és szókimondó légkör végigkísérte a könyvet az elejétől a végéig. Volt olyan rész, ahol, ha filmet nézek, lehet elfordítom a fejem!

Dorka: Tény, hogy voltak benne elég kegyetlen részek. Lehet, hogy ezért is dugták a fejüket a homokba. Viszont nem csak szörnyű dolgok történtek. Ott volt például a gravitáció nélküli tánc, ami szerintem az egész történetben a legszebb, meg mikor Tyrus megmutatta az igazi arcát Nemezis felé. Ezek a részek elég romantikusra sikerültek, és jó volt fellélegezni közben. Neked mi volt a kedvenc részed?

Réta: Azt a táncot a mai napig nem teljesen tudok elképzelni! Viszont, voltam a moziban a Ready Player One-t megnézni, és abban is van egy hasonló jelenet! Tök jó volt, de nem spoilerezem le, mert tudom, hogy most olvasod! Nekem Nemezis jellemfejlődése tetszett a legjobban, ha mondhatok ilyet. Igaz, ez nem egy konkrét jelenet, de az, ahonnan indul és ahová érkezik, az az út baromira tetszik. Ezért is szeretem annyira ezt a könyvet! Az egyik nagyon kedvenc jelenetem viszont a legvégén van, amikor Tyrus megkérdezi a nagymamáját, hogy mit is ígért neki, mi lesz akkor, amikor ő lesz az uralkodó! Káröröm, ez volt az érzés, amit kiváltott belőlem! Szerinted mikor olvashatjuk a folytatást magyarul? Mire számítasz, mi lesz benne?

Dorka: Remek kérdés! A minél előbbi megjelenésnek örülnék a legjobban, hiszen olyan függővéggel ért véget, hogy legszívesebben a falnak vágtam volna a könyvet mérgemben és meglepettségemben! Hogy mire számíthatunk a következő részben? Igazából fogalmam sincs, hiszen végig olyan fordulatok voltak a könyvben, amire nem számítottam. Úgyhogy gondolom a második kötetben is hasonló csalafintaságokat fog kapni az olvasó. Mesélj, Te mire számítasz?

Réta: Igazából nem számítok semmire, mert többször megszívtam már, hogy számítottam valamire és aztán meg nem valósultak meg az elvárásaim és kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett egy könyv emiatt. Inkább reményeim vannak. Remélem, hogy sem Tyrus, sem Nemezis karakterét nem rontják el. Remélem, hogy a szerelmi szál nem megy át tipikus YA féle dologba, bár már ebben a részben is volt ilyen megnyilvánulás, de szerencsére hamar vége lett. Remélem, hogy izgalmas és fordulatos lesz. Remélem, hogy hasonlóan csodálatos borítót fogunk kapni. És nem utolsó sorban remélem, hogy az idei Könyvhéten már kezemben tarthatom!

Dorka: Nagyon bizakodó vagy. Bár ki ne lenne, aki olvasta a könyvet?! Remélem én is, hogy már a Könyvhétre megjelenik magyarul is.

Pontozás:

Réta:

Dorka:

Köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok! Reméljük, hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, mert ez volt a célunk. Mint látjátok, Rétának is, és nekem is nagyon tetszett a könyv, pedig mind a ketten mást várunk el egy történettől. Ebben a sorozatnyitó-kötetben viszont minden megvan, ami szükséges egy jó történethez! Olvassátok el, érdemes!

A képek a moly.hu, a GoodReads oldalakról, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

John Cure: A fekete esernyős férfi

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.

Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.

Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?

És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?

A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.

Read More

Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek (Emily the Strange 2.)

A recenziós példányt köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:

13 éves. Képes átlátni rajtad, ha úgy tartja kedve. De valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával kóricál; vagy furcsa gyomkertjét gondozza; vagy csínytevéssel behódolásra készteti a szomszédokat; vagy régóta halott ősöket keres fel egy jégkrémpálcikából és gitárhúrból álló szerkezettel.

Olvasd el, ha mered!

Könyvinformációk:

Kiadó: Fumax Eredeti megjelenés éve: 2010 Magyar megjelenés éve: 2014 Oldalszám: 270 oldal ISBN: 9789639861824 Fordította: Benes Attila Illusztrálta: Rob Reger, Buzz Parker Sorozat: Emily the Strange Függővég: nem ITT megrendelhető

Véleményem:

IMÁDOM Emilyt! Ő a kedvenc kis 13 éves különc zsenim. Valamikor 11-12 éves koromban fedeztem fel, és mikor valakinek meséltem róla, hogy kicsoda is ő nem néztek rám túl jó szemmel. Igen, mondhatni, hogy különc voltam azzal, hogy találtam egy különc lányt, aki hasonló, mint én.

Egy pár fontos információ Emilyről:

1. 13 éves és imádja a 13-as számot és naplót írni.
2. Van neki 4 macskája, akiket mindennél jobbat szeret.
3. Nagy csínytevő.
4. Egy fiatal zseni, aki csupa különös dolgot talál fel.
5. Van neki egy gólemje, akit pár halott állatból rakott össze. Az agya egy holló agyából lett, így Holló lett a neve.
6. Nemrég elvesztette direkt az emlékezetét, és azt hajkurászta.
7. Állandóan bajba keveri magát.
8. Nagyon furcsa tárgyai vannak.
9. Van egy háziszellemek, aki a halott nagynénje, Millie néni.
10. Szereti a gondolatait, tényeket 13-as listába szedni.
11. Kerüli az embereket.
12. Fantasztikus gitáros és gördeszkás.
13. Mikor új városba költöznek anyjával rögtön egy Mesteri Csínyen kezd el gondolkozni.
Most is épp ebből lett a gond!

Egy költözéssel kezdődik a történet, Emily éppen dobozokat pakolna, ha nem a lustaság győzedelmeskedne felette. A költözések során mindig olyan helységeket választanak, amiknek furcsa nevük van. Most Dinkafalvára került a sor, így arrafelé vették az irányt. Miután megérkeztek Emily elkezdett gondolkodni a Mesteri Csínyen, amit a városra akar szabadítani.

Arra jutott, hogy mekkora móka lenne, ha építene egy Duplikációs gépet, amivel mindenkiből kettőt csinálna. Úgy gondolta, hogy előbb jobb lenne magán kipróbálni, ami sikerült is….vagy mégsem? Először minden remekül működött, majd kezdődtek a gondok a MásikEmily miatt.

Emily még mindig különös és szuper zseni. Kicsit másképp viselkedett, mint az első részben, de ennek oka van, ami a végére teljesen összeáll. Még is így nagyon imádtam. Venus Fang Fang, az egyik dinkafalvi lakos lett a legjobb karakter az egész történetben Emily után. Az az öregasszony sokkal furfangosabb, mint amilyennek mutatja magát, de milyen is legyen egy volt kém, ha nem képes megtéveszteni a másikat? Bináris Larryt nem tudtam hova tenni, ő végig olyan különösen viselkedett. Persze nem úgy, mint Emily, de rá is a különös jelzőt használnám.

A történetet imádtam, pont annyira elvont és beteg volt, mint amennyire vártam. Volt benne duplikálás, városlakók dilissé tétele, gólem - bonyodalom, gyilkossági kísérlet, visszavonult kém. A csavarra most viszonylag hamar rájöttem, de mégis érdekelt annyira, hogy végigolvassam, hogy mi lesz a végkifejlett. Még szerencse, hogy költözés során betették Millie nénit is, különben ki tudja, mi lett volna a vége az egész duplázódásnak. Az illusztrációk ismét szuperül sikerültek. A kedvenceimből láthattok is egy kis válogatást.

Összességében nagyon élveztem és szerettem. Direkt csak egy kicsit haladtam benne, általában egy vagy kettő napot a napló napjaival, hogy minél tovább élvezhessem a kalandokat. Ajánlom azoknak, akikben akár egy parányi szikra különcség és őrültség szorult.

Ha felkeltette az érdeklődésed bele is olvashatsz:

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Venus Fang Fang, Emily
Kedvenc jelenet(ek): kiképzés, csatornában lógás,
Kedvenc idézetek:

„Az elmúlt pár naphoz képest ma este jelentős növekedést tapasztaltam az utcán ténfergő gyogyósok számában. Egy gyors látogatás a dinkafalvi kórházba magyarázatot adott: egyszerűen nincs szabad hely mindenkinek. Úgy tűnik, az orvosok elkezdték kiengedni a kevésbé magatehetetleneket. Szemmel láthatóan ez főleg fiatalokat takar. Megfigyeltem egy nagyobb csoportot – egy közért mellett gyülekeztek a parkolóban. (Tipikus kamaszos viselkedés, amit soha nem értettem. Egyáltalán nem tűnik bulisnak.)
Levertnek, lehangoltnak és kissé zombiszerűnek látszottak. …Jó, igaz, hogy EZ IS eléggé jellemző rájuk. Lehet, hogy már tényleg meggyógyultak. Nehéz megállapítani.”

„Ha jól számoltam, 923 nehéz pakkot kellett kivinni a házból. Azt hinné az ember, hogy az állandó költözés mellett kevesebb holmim gyűlt össze.”

„A legjobb 13 kipakolt holmi, amelyekre valamiért nem emlékeztem:
1. Négy macskapóráz – AHAHHAHHAHAHHAHHA! …Na ja.
2. Póktemető tele első osztályú, összeszáradt, 8 lábú kis tetemekkel, amit egy iskolai feladatra csináltam olyan 6 évesen.
3. Univerzális készlet szükséghelyzet esetére. Tartalma:
gemkapocs, detonátor, festékszóró flakon, egy adag medvecukor, egy adag macska-jutalomfalat, térdzokni, rágó.
4. A világ macskái című befejezetlen kéziratom, amelyben bemutatom a világ összes macskáját. Nem, nem minden FAJTÁJÁT. Minden EGYES macskát.
5. Az örökmozgógép, a sötétenergia-generátor és a hidegfúziós cella, amiket feltaláltam, de a hadiipar komplexum fizet, hogy elhallgassam őket.
(…)
8. Fel nem adott rajongói levelek dr. Frankensteinnek, Madeline Ushernek, Dorian Graynek és Audrina Adarének.
(…)
12. Zsugorított majommancs, amelyből csak úgy szivárog a gonoszság. Van annyi eszem, hogy ne használjam.
13. Antik madárkalitka, amibe egy strucc vagy egy felnőtt gólem is belefér.”

„Ha van, ami számomra teljesen tönkrevág (ide jöhet bármi, ami jó) az mások társasága.”

„Srác: Larry vagyok, Bináris Larrynek hívnak, kódokat írok falakra, nagy falakra, bináris számrendszerben.
Én: Az eléggé kontraproduktív.
BL: Hát ja, mind ezt mondják, szerintem meg ők nem vágják, nem látják benne a szépséget, a rideg, káprázatos széps…
Én: A kontraproduktív nem negatívum.
BL: Azta! Te ÉRTED! Te kened-vágod, öcsém. Hé, szal, izé, hogy hívnak? Én: [Elfordulva. Amennyire lehet, motyogva.] Mmmli.”

Képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

 A recenziós példányt köszönöm szépen L. J. Wesley írónak!

Fülszöveg:

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Media Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 138 oldal ISBN: 9786155665394 Sorozat: nem Függővég: talán ITT megvásárolható

Véleményem:

Nem gondoltam volna, hogy egy scifi könyv ennyire le tud kötni. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy nem az a tömény és száraz scifi. Igazából azon kívül, hogy a nagyon távoli jövőben és az űrben játszódik, különböző földönkívüli fajok találhatóak benne nem sok egyéb scifi vonatkozása van. Nem voltak benne unalmas leírások arról, hogy miként működnek az űrállomások, vagy egyéb tudományos dolgokról. Helyette nagyon lényegre törő és humoros.

A történet rövid mégis nagyon sok eseményt tömörít egybe, így nem sokat unatkozik senki. Volt itt árulás, gyilkosság, csempészet, nyugis élet és családalapítás. Ó és a legfontosabb, a végső ütközet, ami elég furcsa befejezést kapott. Remélem, hogy kapok valami hírt arról, hogy mi is lett a karakterekkel. A könyvben az első részek nagyon unalmasak, hiszen csak egy jelentéktelen takarító naplóját olvashattam. De! Belekeveredik egy balhéba, ami miatt ki akarják végezni, de szerencsésen túlél. Ez után pedig következhet az új élete, ami igazán izgalmasra sikerül. Ez a szerencsétlen takarító pedig nem más, mint Max az ember. Azért emelem ki, hogy ember, mert nagyon sok fajjal találkoztam még a könyvben, viszont emberrel annál kevesebbel. Az író nagyon szépen leírja, hogy mi is történt az emberi fajjal. Röviden: elpusztult a Föld, néhányan, akiknek lehetőségük volt szétszéledtek a világűrben.

Max egy nagyon magányos és unalmas takarító a BB65XQ űrállomáson, de ezt már az előbbiekben leírtam, hogy mi is történt vele. Onnantól, hogy sikeresen túlélte a kivégzést, lettek barátai, akikért képes volt harcolni, majd mikor úgy gondolta, hogy elég volt keresett magának egy pár, aki szintén egy ember volt, és családot alapított. Max sokat fejlődik regény folyamán. . Amíg csak egy sima takarító volt, nem nagyon érdekelte, hogy miként él, csak elvégezte a feladatát. Miután megismerte Lydiát és csapatát, jöttek a kalandok egyik a másik után. Ez pedig erős jellemfejlődést hozott magával. Először is nagyon kitartó lett: megtanult harcolni, védte a barátait a harcban és nem futamodott meg és még sorolhatnám. A humora soha nem hagyta el, amit a legjobban megszerettem benne, így önmagához is hű maradt.

A másik kedvenc karakterem Felp volt. Ő is egy igazi humorzsák, aki belerángatta Maxet az állandó buliba. Őt nem lehetetlen lelőni 2 percre sem, mindig ment valahova és végezte a csempészek dolgát, az élete kockázatával is. Maxet mégpedig rendszeresen magával rángatta. Mikor eltűnt egy kis időre, mindig azt hittem különválnak végleg útjaik, de nem! Újra és újra felbukkant Max életében és jobbnál jobb kalandokra csábította.

Összességében egy nagyon jó kis története kaptam, amit nem is gondoltam volna. Tudom, nem szép dolog előítéletesnek lenni, de valahogy mindig is távol állt tőlem a scifi. Itt viszont nem egy nyers és unalmas történetet kaptam, hanem olyat, ami folyton pörög valami miatt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humorral fűszerezett más világokba repítő történeteket!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Max, Felp
Kedvenc jelent(ek): a gonosz penész elpusztítása, mikor Max bekerül Lydiáék csapatába
Kedvenc idézetek:

„Az emberek vérvonala végül addig fog hígulni, míg teljesen el nem tűnik a kozmosz végtelenjében.”

„Unalmasnak és értéktelennek éreztem az életemet. Viszont, ha éppen kivégezni visznek, átértékeled a korábbi gondolataidat. Meglátod,mi minden volt szép, mi minden volt jó, mi minden maradt ki.”

„Azt hittem, valami nagy ládát kapunk, de csak a kezembe nyomták ezt a cuccot, elregélték, hogy nagyon fontos, nagyon vigyázzunk rá és nagyon kinyírnak minket, ha nem teljesítjük a szállítást.”

„Holnap hajnalban indulunk a fővárosba, a lehető legkevesebb felszereléssel. Nálam személy szerint egy pisztoly és kb. 20 mikro bomba van. Ezzel kéne túlélnem a kb. 3 napos utat, a behatolást a fővárosba, Draman elfogását és a visszautat a hajóra… nem állítanám, hogy nagyon bizakodó vagyok.”

„Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.”

„– Hogy a fenébe tudná egy darabka penész terrorizálni őket?
– Nem sima penész. A Bompor bolygón van egy penészfajta, aminek olyan összetett és kiterjedt neurológiai hálója van, hogy képesek kommunikációs hálózatként működni. A bomporiak ezt persze kihasználták, hisz' ingyen volt, meg minden. Gondozták a penészt, növesztgették. Arra nem számítottak, hogy egyszer csak ellenük fordul. Szóval kapj fel egy penészölő izét és húzzunk!”

Nemsokára pedig olvashattok egy interjút az íróval. Addig is kövessétek L. J. Wesleyt a Facebookon, Wattpadon vagy Molyon vagy a blogján.

Read More