L. J. Wesley: Brooke: A testem a börtönöm

Fülszöveg:

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?

Read More

L. J. Wesley interjú

L. J. Wesleyvel együtt dolgozunk a Lendület magazinban így már beszélgettünk egy párszor. Aztán nemrég hozzám vágta a könyvét: Egy űrállomás-takarító naplóját, ami első könyve, hogy ha van kedvem olvassam el. Naná, hogy volt kedvem, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a sci-fi műfajért. Szerencsére megnyugtatott, hogy nem komoly sci-fi, így már kicsit jobb szájízzel kezdtem bele. Aztán olyan gyorsan haladtam vele, hogy magam is meglepődtem rajta. Az értékelését is elolvashatjátok már EZEN a linken. Most pedig, ahogy lenni szokott, jön az interjú. Egy része már megjelent a Lendület magazinban, most viszont kiegészítettem pár kérdéssel, hogy kicsit jobban belelásson mindenki az író fejébe.

Hogyan jellemeznéd magad?

Magamat… hát nem is tudom. Nehéz kérdés. :D Amennyire én látom magam, egy viszonylag kedves, valamennyire vicces emberke vagyok, aki sok mindenért rajong, és sok mindent szeret csinálni. Mások jellemzésében voltam már őrült, pszichopata…meg még ki tudja mi. :D

Miért álnéven írsz, és miért erre esett a választásod?

Ennek több oka is van. Egyrészt a magyar olvasók szívesebben vásárolnak külföldi íróktól (vagy legalább nem magyarul hangzó névtől). Másrészt nem csak Magyarországon akarok megjelenni a könyvemmel, szeretném a külföldi piacokat is "meghódítani", és ehhez szintén jobbnak éreztem egy álnevet. Harmadrészt annyira tucatnevem van, hogy szinte minden harmadik ember mondhatná, hogy "az én nevem van a könyvön". Jobb ez így. Az L. J. Wesley név nagyon egyszerűen jött. Megkérdeztem testvéreim, hogy mi legyen, húgom bedobta ezt, én meg elfogadtam.

Miért sci-fi? A jövőben szeretnél más műfajban is kipróbálni magad?

Nem volt tudatos választás. Amikor elkezdtem az Egy űrállomás-takarító naplóját, már dolgoztam egy teljesen másfajta könyvön is. Ez a történet egyszerűen csak belemászott a fejembe, muszáj volt kiírni onnan. Viszont nem szeretnék megragadni a sci-fi világában, sok műfajban kipróbálnám magam. Sőt, igazából ki is próbálom, jelenleg is más műfajú regényt írok.

Mi inspirál írás közben? Hogyan születnek a történetek és a karakterek?

Nincs szükségem külön inspirációra, se motivációra. Egyszerűen csak hódolok az egyik szenvedélyemnek. A történetek alapja is mindig máshogy születik. Az Egy űrállomás-takarító naplója a buszon jutott eszembe, egy barátokkal eltöltött este után, az Afférok egy novella pályázat miatt jött létre, míg az A testem a börtönöm egy egyszerű írásgyakorlatnak indult, amikor már nagyon a végén jártam a takarítónak, írni akartam bele, de nem álltak össze a mondatok.

Mindenféle faj és bolygó szerepel a könyvben, hogyan tartod észben ezeket?

Igen hosszú jegyzetem volt a könyvhöz, több oldalnyi. Amikor valami újat írtam a könyvbe, pl. új helyszínt, akkor azt beleírtam.

A könyv vége elég különös, olyan, mintha függővéget kapott volna. Ennek van oka? Netán tervezel folytatást belőle?

Jelenleg még nem tervezek semmit, a függő vég is olyan nagyjából, mint a könyv jelentős része: nem akartam, hogy olyan legyen, mint egy átlag sci-fi. Így az olvasók fantáziájára van bízva, hogy a szereplők élnek-e vagy halnak, aztán majd a visszajelzésekből kiderül, hogy van-e igény rá, hogy éljenek, van-e igény folytatásra. Egy spin-off rész viszont simán lehetséges, meg is fordult a fejemben, de ennek nem Max, hanem Lydiáék lennének a főszereplői.

Ki a kedvenc karaktered és melyik a kedvenc részed? Indokold is meg kérlek!

Hmmm…..azt hiszem talán Felp. Elég vicces karakterre sikeredett, és ez nekem tetszik J

Neked is életed része az olvasás. Mik azok a könyvek, amiket mindenkinek ajánlanál elolvasásra és miért?

Méghozzá igen fontos része. J Attól függ igazából, hogy milyen korosztályról beszélünk. Alapvetően pl. Bukowski könyveit ajánlanám mindenkinek, de azért az ő írásai nem gyerekeknek valók. Ő nagyon egyszerűen és érdekesen ír, nincsenek bonyolult mondatszerkezetek, se mindent mindenhez hasonlító leírások. Nem szeretem, amikor egy írás már túl irodalmi, túl modoros.

A másik, amit mindenképpen ajánlok, az a Harry Potter sorozat… ezt azt hiszem indokolni sem kell. J

Mit gondolsz, mennyire nehéz egy első könyves írónak elindulni?

Attól függ, ma már több szintje van a könyvkiadásnak. Ha magánkiadásban gondolkodik, akkor könnyű, hisz' megírja a könyvet, aztán már töltheti is fel e-book-ként, vagy elmehet egy nyomdába, hogy megrendeljen annyi példányt, amennyit szeretne. Persze jó esetben még fizet egy szerkesztőnek, hogy dolgozzon a könyvén, de ez nem kötelező, és sajnos sokan ki is hagyják. A következő "szint" valahol félúton van a magánkiadás és a kiadóval történő munka között. Ebben az esetben fizetsz a kiadódnak, hogy a könyved megszülessen (Álomgyár, Publio) vagy feláldozod az első pár könyved bevételét, a kiadások fedezésére (Colorcom). Vannak pályázatok is, ahova a kéziratodat beküldve esélyed lehet rá, hogy könyv lesz belőle (Aranymosás). Ezzel én még nem próbálkoztam, mert elég hosszú folyamat, és őszintén szólva, ha mondjuk az első körben kihullik a könyvem, mert nem tetszik azoknak, akik döntenek, elég demoralizáló lehet. Végül pedig ott van a hagyományos kiadónál való megjelenés. Ide már nagyon nehéz bejutni ha nincs neved. Amikor én elkezdtem küldözgetni a kéziratomat a kiadóknak, nem igazán számítottam rá, hogy választ kapok. Első könyves szerzőként, teljesen ismeretlenül, az esélyek nem nekem kedveztek. Végül összesen három kiadó jelzett vissza, a közel húszból.

Kik segítettek a könyved létrejöttében: előolvasók, barátok, kiadó?

Biztatást, azt nagyjából mindenkitől kaptam...meg pár csodálkozó tekintetet is. A könyv egy része elérhető volt wattpadon, hogy kapjak némi visszajelzést az esetleges olvasóktól. Szerencsére pozitív fogadtatásban részesült már ott is, bár azt kicsit nehezményezték, amikor nem érkezett több rész. Valamint egy barátomnak volt egy remek ötlete, amit meg is valósítottam, és persze őt is beleszőttem ebbe a sztoriba. Ez a rész egy intelligens, mutáns penészről szól, ami rettegésben tart egy bolygót.

Kiknek ajánlanád a könyved?

Mindenkinek, aki szereti a vicces történeteket. Ez nem egy vérkomoly sci-fi, szerintem mindenki élvezheti.

Mit csinálsz szabadidődben, ha éppen nem írsz?

Mindig van mit csinálni. Ha éppen nem írok, akkor általában készítem az új játékaimat, videót készítek a könyves csatornámra, filmet/sorozatot nézek, vagy csak kószálok a városban. De ezek csak a leggyakoribbak, koránt sem teljes a lista.

A végére pedig kérnék tőled 10 tényt a regényről! Ez lehet bármi, ami éppen eszedbe jut.

1. nagyjából 3 hónap alatt készült el,
2. egy nap csak egy részt írtam hozzá,
3. 14 bolygó szerepel benne, legalább említés szintjén,
4. 7 űrállomás van benne,
5. 22 nevesített karakter bukkan fel a könyvben,
6 Éppen csak eléri a regény hosszúságot. 5000 szóval kevesebb lenne, már "csak" a kisregény kategóriába tartozna,
7. Vannak benne olyan karakterek, akiket a való életből emeltem át (legalább annyira, h én tudjak róla),
8. Azért lett napló, mert utálom a leírásokat írni és olvasni :D ,
9. A penészes sztori ötletét egy angliában élő barátom adta, akit hálából bele is írtam a könyvbe,
10. Készül az angol fordítás ;)

Köszönöm szépen a válaszokat!

L. J. Wesleyt megtaláljátok Facebookon, Wattpadon és Molyon. A blogján és videó csatornáján pedig mindenféle véleményt olvashattok és hallhattok tőle. A könyvét pedig ITT tudjátok megrendelni.

Read More

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

 A recenziós példányt köszönöm szépen L. J. Wesley írónak!

Fülszöveg:

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Media Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 138 oldal ISBN: 9786155665394 Sorozat: nem Függővég: talán ITT megvásárolható

Véleményem:

Nem gondoltam volna, hogy egy scifi könyv ennyire le tud kötni. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy nem az a tömény és száraz scifi. Igazából azon kívül, hogy a nagyon távoli jövőben és az űrben játszódik, különböző földönkívüli fajok találhatóak benne nem sok egyéb scifi vonatkozása van. Nem voltak benne unalmas leírások arról, hogy miként működnek az űrállomások, vagy egyéb tudományos dolgokról. Helyette nagyon lényegre törő és humoros.

A történet rövid mégis nagyon sok eseményt tömörít egybe, így nem sokat unatkozik senki. Volt itt árulás, gyilkosság, csempészet, nyugis élet és családalapítás. Ó és a legfontosabb, a végső ütközet, ami elég furcsa befejezést kapott. Remélem, hogy kapok valami hírt arról, hogy mi is lett a karakterekkel. A könyvben az első részek nagyon unalmasak, hiszen csak egy jelentéktelen takarító naplóját olvashattam. De! Belekeveredik egy balhéba, ami miatt ki akarják végezni, de szerencsésen túlél. Ez után pedig következhet az új élete, ami igazán izgalmasra sikerül. Ez a szerencsétlen takarító pedig nem más, mint Max az ember. Azért emelem ki, hogy ember, mert nagyon sok fajjal találkoztam még a könyvben, viszont emberrel annál kevesebbel. Az író nagyon szépen leírja, hogy mi is történt az emberi fajjal. Röviden: elpusztult a Föld, néhányan, akiknek lehetőségük volt szétszéledtek a világűrben.

Max egy nagyon magányos és unalmas takarító a BB65XQ űrállomáson, de ezt már az előbbiekben leírtam, hogy mi is történt vele. Onnantól, hogy sikeresen túlélte a kivégzést, lettek barátai, akikért képes volt harcolni, majd mikor úgy gondolta, hogy elég volt keresett magának egy pár, aki szintén egy ember volt, és családot alapított. Max sokat fejlődik regény folyamán. . Amíg csak egy sima takarító volt, nem nagyon érdekelte, hogy miként él, csak elvégezte a feladatát. Miután megismerte Lydiát és csapatát, jöttek a kalandok egyik a másik után. Ez pedig erős jellemfejlődést hozott magával. Először is nagyon kitartó lett: megtanult harcolni, védte a barátait a harcban és nem futamodott meg és még sorolhatnám. A humora soha nem hagyta el, amit a legjobban megszerettem benne, így önmagához is hű maradt.

A másik kedvenc karakterem Felp volt. Ő is egy igazi humorzsák, aki belerángatta Maxet az állandó buliba. Őt nem lehetetlen lelőni 2 percre sem, mindig ment valahova és végezte a csempészek dolgát, az élete kockázatával is. Maxet mégpedig rendszeresen magával rángatta. Mikor eltűnt egy kis időre, mindig azt hittem különválnak végleg útjaik, de nem! Újra és újra felbukkant Max életében és jobbnál jobb kalandokra csábította.

Összességében egy nagyon jó kis története kaptam, amit nem is gondoltam volna. Tudom, nem szép dolog előítéletesnek lenni, de valahogy mindig is távol állt tőlem a scifi. Itt viszont nem egy nyers és unalmas történetet kaptam, hanem olyat, ami folyton pörög valami miatt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humorral fűszerezett más világokba repítő történeteket!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Max, Felp
Kedvenc jelent(ek): a gonosz penész elpusztítása, mikor Max bekerül Lydiáék csapatába
Kedvenc idézetek:

„Az emberek vérvonala végül addig fog hígulni, míg teljesen el nem tűnik a kozmosz végtelenjében.”

„Unalmasnak és értéktelennek éreztem az életemet. Viszont, ha éppen kivégezni visznek, átértékeled a korábbi gondolataidat. Meglátod,mi minden volt szép, mi minden volt jó, mi minden maradt ki.”

„Azt hittem, valami nagy ládát kapunk, de csak a kezembe nyomták ezt a cuccot, elregélték, hogy nagyon fontos, nagyon vigyázzunk rá és nagyon kinyírnak minket, ha nem teljesítjük a szállítást.”

„Holnap hajnalban indulunk a fővárosba, a lehető legkevesebb felszereléssel. Nálam személy szerint egy pisztoly és kb. 20 mikro bomba van. Ezzel kéne túlélnem a kb. 3 napos utat, a behatolást a fővárosba, Draman elfogását és a visszautat a hajóra… nem állítanám, hogy nagyon bizakodó vagyok.”

„Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.”

„– Hogy a fenébe tudná egy darabka penész terrorizálni őket?
– Nem sima penész. A Bompor bolygón van egy penészfajta, aminek olyan összetett és kiterjedt neurológiai hálója van, hogy képesek kommunikációs hálózatként működni. A bomporiak ezt persze kihasználták, hisz' ingyen volt, meg minden. Gondozták a penészt, növesztgették. Arra nem számítottak, hogy egyszer csak ellenük fordul. Szóval kapj fel egy penészölő izét és húzzunk!”

Nemsokára pedig olvashattok egy interjút az íróval. Addig is kövessétek L. J. Wesleyt a Facebookon, Wattpadon vagy Molyon vagy a blogján.

Read More