Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fülszöveg: Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Könyvinformációk:

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 340 oldal
ISBN: 9789633242773
Fordította: Bándi Eszter
Műfaj: szatíra

Véleményem:

A Mini-Könyvklub legújabb fordulója alkalmából olvastam el, és cseppet sem bántam meg. Imádtam minden egyes részét, magát Ovét a maga utálatosságával együtt.

A történet igencsak furcsa emberről, Ovéról szól. Egész életében szépen élt, csinálta a dolgát, elvett egy nagyszerű nőt, remekül dolgozott. Sosem volt szószátyár ember, szerette a konkrét megfogható dolgokat. Ezzel ellentétben a felesége mindennek az ellenkezőjét szerette, mégis remekül kiegészítették egymást és nagyon boldogan éltek amíg… igen, jól gondoljátok.

Ovénak akkor megborult az élete, de mint egy megmentősereg a szomszédba egy igencsak különös család érkezett: egy terhes iráni nő, aki igencsak kemény akaratú, egy kissé különös 7 éves lány, egy őszinte 3 éves kislány, és egy kissé bénácska férj. Ez a bagázs pedig képes volt Ovét kibillenteni a mókuskerékből. Pontosabban ők csak egy lépés volt ahhoz, hogy megmutassa a másik arcát is az öregember. A cselekmény lezárása is egyszerűen zseniális. De erről inkább nem beszélnék, inkább olvassátok el.

Hacsak a könyvre gondolok, egyszerre mosolygom és zokogok, mert a szívembe zártam Ovét, annak ellenére, hogy egy arrogáns, magának való, állandóan pufogó öregúr, akiről elsőre azt hiszi az ember, hogy nincs szíve. Majd olvasás közben egyre jobban megismertem. Nem csak a múltját, hanem a jelenjét is, hogy mitől is vált azzá, akivé. Nem volt könnyű élete, mindenért magának kellett megküzdenie. De talán ez abból is fakad, hogy Ove az a generáció, aki meg is akart küzdeni mindenért, és nem várta el, hogy minden a feneke alá kerüljön varázsszóra. Számomra is az a normális, ami Ove szerint is, nem is tudom, hogy mi történik az én és az utánam következő generációkkal. Ez persze más téma, viszont a könyv gyönyörűen foglalkozik vele. Aki egy jó kis társadalomkritikára vágyik, annak kötelező ez a könyv.

A többi karakter is igencsak mulatságos, aki a másik kedvencemmé vált az Parvaneh, az iráni kismama. Igazi főnök, aki képes volt Ovét rávenni mindenféle dologra. Nem is főnk, inkább kemény akaratú, ez a legmegfelelőbb szó rá. Meglátta Ovéban azt, amit anno Ove felesége, és a szárnyai alá vette az öregurat. Általa pedig Ove szépen kibújt a csigaházából és megmutatta valódi énjét… persze a szokásos zsörtölődésével, hiszen az is hozzá tartozott.

A filmet sajnos nem tudtam időre megnézni, de majd bepótolom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miként dolgozták fel ennek az embernek az életének a fordulópontját.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, sírva nevettem, és nevetve sírtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy ez után az élmény után elő merem venni az író más műveit is.

Ajánlom azoknak, akik:

- még nem olvasták, mindenképp tegyék meg;

- szeretik a társadalomkritikát;

- egy kis pluszra vágynak egy könyvtől, nem csak azt, hogy gyorsan elolvassák.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Parvaneh, Ove
Kedvenc jelenet(ek): mikor Parvaneh kosztja Ovét (többször is)
Kedvenc idézetek:

„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Sokan antiszociálisnak is nevezték, és Ove úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy nem rajong kifejezetten az emberekért. És ebben még volt is valami. Az emberek általában nem teljesen épeszűek.”

„Valamit tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen megvehető: mit ér egy ember?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lettero Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 416 oldal ISBN: 9786155733079 Kötés: e-könyv Fordította: Róbert Pál Sorozat: Holttest a fürdőkádban Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 9. fordulójában ez lett az egyik megszavazott könyv, és a januári közös olvasás. Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban: ez egy krimi, ami nem krimi. Emiatt élveztem is meg nem is. Azt vártam volna a könyvtől, hogy valami jó kis bűntényben lesz részem, amit egy remek nyomozás követ, ehelyett egy könnyed és vicces regényt olvastam. Szóval kicsit csalódott vagyok, közben pedig kissé örülök is, hogy nem az a véresen krimis krimi. Aki kíváncsi a könyvre, és szeretne csatlakozni a Könyvklubhoz, még megteheti  ITT január 31-ig.

A történet az 1930-as évek Angliájában játszódik, aminek a hangulatát tökéletesen visszaadta az írónő. A karakterek úgy viselkedtek, ahogy a kor megkövetelte: a királyi család tagjai próbáltak diszkrétek maradni, nem keresni a feltűnést, időben férjhez menni és családot alapítani… és még sorolhatnám. Ezekkel ellentétben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie, azaz Georgie a királyi család tagja épp az ellenkezőjét tette. 21 évesen még nem talált magának való férjet, majd egyedül, mindenféle kíséret és vagyon nélkül elindult Londonba, ahol a családnak volt egy kúriája. Elkezdte élni a saját életét, majd felbukkant a testvére, aki után pedig egy hulla a fürdőkádjukban. Persze ki volt az első számú gyanúsított? Hát persze, hogy Georgie testvére! És tudjátok, hogy mikor következett be ez a haláleset? A könyv felénél!!!

Ez egészen hihetetlen, hiszen azt vártam, hogy majd az első 10 oldalon hozzám vágják azt a bizonyos holttestet a fürdőkádban, a továbbiakban pedig a szaftos nyomozás és gyanúsítgatás folyik. Ez nem így történt. Ezért is mondtam, hogy nem annyira krimis krimi. A gyilkosság után sem egészen azt kaptam, amit vártam. Georgie folytatta a társadalmi életét, amit elkezdett élni a gyilkosság előtt, csak közben egy picit szaglászott is, és persze próbált túlélni, hiszen hirtelen nagyon sok „baleset” érte.

A karakterek egészen tetszettek volna, ha kicsit jobban ki vannak dolgozva. Egyedül Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugeniet, azaz Georgiet ismertem meg jobban, hiszen körülötte forgott az egész történet. Georgie egy igazi kis lázadó volt a saját korában, hiszen teljesen ellene ment a normáknak. Ezt imádtam benne, mert nem azt a tipikus hisztérikás főhősnőt kaptam, akire számítottam, hanem egy nagyon talpraesett örökösnőt. Kénytelen volt a saját lábára állni ahhoz, hogy meg tudja menteni a testvérét a börtönből, és nem pedig a tapsra várt.

A barátnője, Belinda igazi züllött nőszemély volt, hiszen egyik partiból a másikba mászkált, és rendszeresen váltogatta a partnereit esténként. De a legjobb tulajdonsága mégis az volt, hogy végig Georgie mellett állt, mint a legjobb barátnője. Erre pedig nagy szüksége volt Georgienak a nagy zűrzavarban a hulla miatt.

A lányok mellett persze 2 szívtipró is jutott a történetbe, akik közül az egyik nem az volt, akinek mutatta magát. Tristram, akit Georgie már gyermekkora óta ismert. Illetve Darcy, aki elég rossz hírben állt, és mindenki óva intette Georgiet tőle. Hogy kicsoda viseli az álarcot? Az engem is meglepett!

Összességében elég érdekes volt ahhoz, hogy végigolvassam, hiszen kíváncsi voltam, hogy ki ölte meg az áldozatot. A vége eléggé meglepett, hiszen más volt a tippem, mint aki valóban elkövette a bűntényt. Egyszer olvasós, kikapcsolósára viszont teljesen tökéletes volt. A humora pedig zseniális. Azok a szócsaták, amik a szereplők között zajlanak igazi kacagtató jelenetek. Ha van némi kétség felmerült bennetek a könyvvel kapcsolatban, vagy kevésnek érzitek azokat az infókat, amiket adtam, olvassátok el a többi Könyvklubos véleményét ITT.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik könnyed hangvételű krimit,

- kíváncsiak egy érdekes történetre,

- nem bánják, ha nem a bűncselekmény körül forog a könyv,

- a nyomozás mellett vevők egy kis romantikára.

Értékelésem: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Darcy O’Mara
Kevdenc jelent(ek): Victoria Georgiana Charlotte Eugenie bénázásai
Kedvenc idézetek:

„Ha engem Hildának neveztek volna el, inkább belefojtom magam a babakádba, mint hogy egy ilyen név terhe nyomasszon egy életen át.”

„– (…) Képzeld, versenyautót is szokott vezetni, és repül is. – Mint Pán Péter? – Repülőgéppel, szívem!”

„    De most már 21 éves vagyok. Nincs kíséret, nincs gardedám, és meghalok a kíváncsiságtól, hogy mégis mit tud mutatni egy ilyen huncut és rossz fiatalember. Abból, amit eddig hallottam, kicsit össze voltam zavarodva a szex tárgyában. Elég rémisztőnek hangzott, mégis, Belinda elég nyilvánvalóan élvezte a dolgot. És az anyám is, hiszen vagy tucatnyi férfival csinálta legalább öt kontinensen. Ideje végre kideríteni, miről maradtam le eddig.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Kerstin Gier: Az álmok első könyve (Silber 1.)

Fülszöveg:

Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

„Egy lányregény, amit akár 35 évesen is élvezhetünk. És akinél túl gyorsan elrepült ez a négyszáz oldal, annak üzenem: két további kötet van előkészületben.” – Karin Wehrheim, SWRI

„Vicces, izgalmas és romantikus… mi mást akarhat egy nő?!” – Anja S.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 326 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789632456744 Fordította: Szakál Gertrúd Sorozat: Silber-trilógia Függővég: igen

Véleményem:

Kissé kétkedve kezdtem bele eme könyve. Jogos a kérdés, hogy miért. Csupán azért, mert az írónő másik sorozata az Időtlen szerelem trilógia nem lett a szívem csücske. Sőt, a mai napig rossz szájízzel gondolok rá. Ennek ellenére mégis kíváncsi voltam az újabb sorozatára, hogy abból mit hoz ki, hiszen a Gier stílusa tetszett, viszont a karaktereitől a falnak mentem. Szerencsére ez nem így lett Az álmok első könyvével, mert imádtam!

A történet sodort magával, egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, és csak olvastam és olvastam, amíg véget nem ért, nagy bánatomra. Sokat nevettem rajta, és együtt izgultam a szereplőkkel.

Carolina Porqueddu, mint Liv Silber

Liv Silber egy majdnem átlagos tini lány, kissé zűrös anyával és élettel, de szerencsére nagy segítségére van a mindennapok túlélésére a nagyszerű dadusa és testvére. Mikor egy újabb iskolába kerülnek ezúttal Londonba, Liv próbál láthatatlan maradni, hiszen nem biztos, hogy sokáig egy helyben maradnak, mert eddig is folyamatosan költözködtek. De ez a cél nem nagyon jön össze neki. Ugyanis álmaiban folyamatosan 4 fiú jelenik meg, akiket az iskolából ismer, majd össze is haverkodik velük. Elég furcsa kapcsolat fűzi őket össze, ez pedig az álom.

Ők öten képesek az álmaikban is összekapcsolódni és nem holmi gyerekes dolognak fogják föl, hanem egy démoni erőnek. Emiatt kicsit meg is vannak rettenve attól, hogy csak úgy járkálnak egyik álomból a másikba, hiszen ez nem természetes. Aztán Livet is beavatják a nagy titokba, hogy ennek mi az oka, és valóban egy démont vádolnak ezzel a természetfeletti erővel, akit régebben idéztek meg. Minden fiú elkezd benne hinni, mert olyan dolgok történtek, amiket mással nem voltak képesek alátámasztani. De még jó, hogy ott van nekik Liv, aki képes józan ésszel gondolkozni, és akinek ott van a húga, akivel együtt nagyszerű nyomozók.

Ugyanis nem csupán az álomjárás az egyetlen gubanc a történetben, hanem egy olyan ember, aki minden információt tud az iskola diákjairól, azon frissiben, amint az megtörtént. Még jó, hogy a démonidézésre és az álmokban szaladgálásra még nem jött rá ez a bizonyos Secrecy.

A történet pedig csak egyre jobban bonyolódik, míg el nem éri a végkifejletet, ami egy iskola bál. Hihetetlen, hogy mik tudnak az ilyen eseményeken történni.

Gier kisasszony egy nagyon király kis fantasy történetet adott ezzel a sorozattal, amiben igen egyedi módon jelennek meg az álmok, szimbólumok, rejtélyek és még a szerelem is. A borító is gyönyörű, igazából emiatt is figyeltem fel a könyvre. Ezen felbuzdulva körbe is néztem, hogy máshol is ezzel a borítóval jelent meg, vagy netán mással. Hát mit mondjak, elég érdekes kiadásokkal találkoztam. A 2015-ös dán és amerikai kiadás elég szép, de azért nem übereli az eredetit, ami szinte megegyezik a magyar kiadás borítójával.

Dán kiadás. 2013

Francia kiadás, 2015

Dán kiadás, 2015

Olasz kiadás, 2014

Angol kiadás, 2015

Amerikai kiadás, 2015

Összegezve én nagyon szerettem, jókat kacagtam rajta, élveztem a nyomozást és minden bonyodalmat, amit az egész démonidézés magával hozott.

Ajánlom azoknak, akik:

- vágynak egy egyedi világra,

- szeretnek jókat és hangosan kacagni egy könyv humorán,

- netán szerették az Időtlen szerelem trilógiát, mert ez sokkal jobb,

- kedvelik a young adult műfajt.

Értékelés: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mia Silber, Henry Harper
Kedvenc jelenet(ek): Henry húgának az álomvilága
Kedvenc idézetek:

„Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.”

„Henry szokásához híven egy könyvespolcnak támaszkodott, és karba tette a kezét. Úgy tűnt, Jasper anyukája nagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint „Csókolj meg, lázadó!” és „Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg!”. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek.”

„– Elég szép a szemed – mondtam halkan. Arcán mosoly terült szét.
– Rajtad meg eléggé szép minden – felelte (…).”

„Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban.”

„– Hát, mondjuk úgy… halloween volt, és London egész északi részén elment az áram, ezért a halloween partinak korábban lett vége. Mi teljesen fel voltunk pörögve, szerelmesek voltunk, és készen álltunk arra, hogy valami őrültséget csináljunk.
– Te voltál szerelmes – helyesbített Henry. – Mi többiek egyszerűen csak be voltunk rúgva…”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

Read More

Kylie Scott: Play – Futam (Stage Dive 2.)

Fülszöveg:

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 376 oldal ISBN: 9789633996720 Fordította: Császár László Sorozat: Stage Dive Függővég: nem

Véleményem:

Hogy én mennyire imádom ezt a sorozatot! Mikor az első részét, Lick – Taktus (értékelés: ITT) olvastam, akkor kicsit fenntartásokkal kezeltem ezt a részt, mert féltem, hogy nem ugyanazt a Malt kapom, akit megismertem az első könyvben. Emiatt mindig csak tologattam a könyv elolvasását. Aztán jött a Music Projekthét és úgy gondoltam, hogy most megemberelem magam és nekiugrom. És édes istenem, milyen jól tettem!

A történetet nem kell túlgondolni, teljesen azt kapja az ember, ami a fülszövegben le van írva. Mal Ericson csak egy alibi barátnőt szeretne magának, hogy megmutassa az anyjának, hogy nem csak a karrierje tökéletes, hanem a szerelmi élete is. Imádtam az összes szópárbajt, erotikus részeket, és az egész könyv humora valami fergeteges! Sokszor alig tudtam visszatartani, hogy hangosan fel ne kacagjak. Akik pedig nem olvasták az első részt, azok sem ijedjenek meg, mert olvasható önállóan is.

Mal Ericsont sok embernek nem kell bemutatni, viszont vannak olyanok, akik még nem ismerik. Ti, akik nem tudjátok, hogy ki is ez a rockisten, pótoljátok minél előbb, mert hogy imádni fogjátok, azt garantálom! Mal még mindig a világ legjobb dobosa, aki még mindig egy iszonyatosan szexi férfi, és még szíve is van. Ebben a részben megismerhettem nem csak azt az énjét, amivel a kisujja köré tudja csavarni a rajongókat, hanem az érzelmes, aggódó, dühös és odaadó embert is. Bár nekem semmi bajom a nagyszájú és macsó dobossal, és imádom utána csorgatni a nyálam, viszont jó tudni, hogy vannak olyan emberek, akiknek bármit megtesz, csak azért, hogy boldognak lássa. Az egyik ilyen ember, az anyja, aki miatt kezdődött az egész buli Anne Rollinssal.

Anne Rollins egy teljesen átlagos…na jó, az átlagostól egy kicsit bénább lány. Béna barátai vannak, akik nem is igazi barátok, szörnyű a lakása, aminek papírvékonyak a falai, de legalább van állása, egy könyvesboltban. Komolyan mondom, ennyi a legjobb ebben a nőben, hogy szeret olvasni és egy könyvesboltban dolgozik. Igazából Anne annyira nem fogott meg, annak ellenére, hogy a könyv történetét az ő szemén keresztül ismertem meg. Viszont az egyik barátja ennél több érzelmet váltott ki belőle. Ez az ember pedig Reece. Na, ő egy igazi kis majom. Azt hiszi minden nőt meg tud fektetni, és övé a világ amiatt. Csak épp azt nem vette észre, hogy Anne fülig bele van zúgva. Pontosabban szerintem tudja nagyon jól, csak épp b*szik rá egy nagyot. Emiatt a világ legellenszenvesebb karaktere lett.

Az első könyv karakterei is visszaköszönnek, aminek nagyon örültem, mert a Stage Dive-ból sosem elég. David és Ev még mindig iszonyatosan szerelmesek, Jimmy ebben a részben egy kicsit nagyon kevés szerepet kapott, pedig nagyon érdekel. Még jó, hogy a harmadik része már régóta a polcon van, így nemsokára neki is kezdek. Akiből kicsit többet kaptam, és pont eleget ahhoz, hogy eléggé érdekeljen, az Ben. Az első részben ő volt a Néma Béla, nem szólt kettőt sem, csak meghúzódott a háttérben. Itt viszont megismertem, hogy Mallal igen jó barátok és elég sok buliban együtt hülyültek. Imádtam az ő beszólogatásait is, ami közte Anne vagy Mal között lezajlott. Már alig várom, hogy megjelenjen az ő könyve is, amit elvileg hamarosan ki is fog adni a Könyvmolyképző.

Összességében nagyon-nagyon élveztem és hatalmas kedvenc lett! Olyan igazi nyálcsorgatós, kicsit szívbe markoló, sokat nevetős könyv, ami mellett könnyen ki tudtam kapcsolódni.

Azoknak ajánlom, akik:

- egy kis kikapcsolódásra vágynak,

- szeretik a humorban gazdag fiatal felnőtteknek szóló könyveket,

- nem ijednek meg az erotikus jelenetektől,

- szeretik csorgatni a nyálukat egy-egy pasi miatt,

- imádják a zenés történeteket.

Értékelés: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mal, Ben
Kedvenc jelenet(ek): ágyon ugrálás és az SMS-ezés
Kedvenc idézetek:

„– Túl sok könyvet olvasol.
– Olyan a világon sincs!”

„– Széttörtük az ágyamat – jelentettem ki, totál feleslegesen.
– A háborúban áldozatokat kell hozni, tökfej.”

„– Minden férfinak vannak szükségletei, kicsi Anne. Hány éves vagy te?
– Huszonhárom. És hidd el, nagyon is jól tudom, hogy mindenkinek vannak szükségletei. De Mal, komolyan mondom, hogy nem én leszek az, aki ezeket ki tudná elégíteni. – Felhúztam az orromat. Pedig jézusom, mennyire szerettem volna megtenni! Kivéve persze, hogy rám villantotta azt az önelégült vigyorát. Elvégre egy lánynak legyen tartása!
– Dehogynem! – Halkan és gonoszán nevetett, keresztülpillantva rajtam (20-80 százalék). – Majd belehalsz, annyira szeretnéd. Hiszen egy pillanatra sem tudsz elszakadni ettől a csodálatos félmeztelen testtől. Abban a pillanatban, hogy kinyitottam az ajtót, máris simogatni kezdték Mintha tüzelnél vagy mi.
Basszus!”

„Vagy egymilliószor elképzeltem már, milyen lenne összetalálkozni a banda valamelyik tagjával. David Ferrisszel már megismerkedtem, ami élő bizonyítéka volt annak, hogy a kívánságok igenis teljesülnek. Hátha azokkal a kívánságaimmal is ilyen mázlim lesz, amikben nagyobb cicit, kisebb feneket és jobb emberismeretet akartam magamnak.”

„Hát van ebben az életben bármi szebb annál, mint amikor az ember az egyik kedvenc könyvét adhatja el egy ismeretlennek? Szerintem nincs.”

„– Na várj csak! Félmeztelen vagyok, meg minden, te mégsem nézel rám mániákus szemmel? Beteg vagy?”

„Ujjai gyors ritmust vertek a szék karfáján. Malcolm Ericson nyughatatlan lélek volt. Egy pillanatra sem állt le. És nyilvánvaló volt, hogy ez a kirobbanó energiája teszi ennyire jó dobossá.”

„Mal úgy megcsókolt, hogy teljesen belehülyültem.”

A képek a moly.hu, illetve a Pinteresttáblámról származnak.

Projekben résztvevő többi blogger:

#01	Virág	-	Never Let Me Go	►
#02	Annie	-	Lap lap után	►
#03	Réta	-	HaBár, a könyves kocsma	►
#04	Ashley Redwood	-	Fleur de Livre	►
#05	Neverhood	-	Neverhood's Diary	►
#06	K. A. Hikari	-	Írásaim Tárháza	►
#07	Dorka	-	Anya olvas	►
#08	Wandamaci	-	Wandamaci (könyv)birodalma	►
#09	Gothic	-	Goodbye Agony	►
#10	Sára	-	Metaforaszennyezés	►
#11	Csokitorta	-	Varázstinta	►
#12	Barby Malik	-	Kitablar	►
#13	Molly	-	Coffee and Manga	►
#14	Perpetua feat. Indie	-	Könyvjelző	►
#15	Kovkira	-	Miss Library	►
#16	Sol	-	Könyvvadászok	►

Read More