Fülszöveg:
Ove
59 éves. Saabot
vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne
valami lehetetlen külföldi márkát venni.
De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása
sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem
sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor
légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai,
akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna
ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után
fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes
segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani
vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis
iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a
tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel
a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki
szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott
el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál?
Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk
szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és
életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol
nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb
könyvsikere Svédországban.
|
Könyvinformációk:
Kiadó:
Animus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 340 oldal
ISBN: 9789633242773
Fordította: Bándi Eszter
Műfaj: szatíra
Véleményem:
A
Mini-Könyvklub legújabb fordulója alkalmából olvastam el, és cseppet sem bántam
meg. Imádtam minden egyes részét, magát Ovét a maga utálatosságával együtt.
A
történet igencsak furcsa emberről, Ovéról szól. Egész életében szépen élt, csinálta
a dolgát, elvett egy nagyszerű nőt, remekül dolgozott. Sosem volt szószátyár
ember, szerette a konkrét megfogható dolgokat. Ezzel ellentétben a felesége
mindennek az ellenkezőjét szerette, mégis remekül kiegészítették egymást és
nagyon boldogan éltek amíg… igen, jól gondoljátok.
Ovénak
akkor megborult az élete, de mint egy megmentősereg a szomszédba egy igencsak
különös család érkezett: egy terhes iráni nő, aki igencsak kemény akaratú, egy
kissé különös 7 éves lány, egy őszinte 3 éves kislány, és egy kissé bénácska
férj. Ez a bagázs pedig képes volt Ovét kibillenteni a mókuskerékből.
Pontosabban ők csak egy lépés volt ahhoz, hogy megmutassa a másik arcát is az
öregember. A cselekmény lezárása is egyszerűen zseniális. De erről inkább nem
beszélnék, inkább olvassátok el.
Hacsak
a könyvre gondolok, egyszerre mosolygom és zokogok, mert a szívembe zártam
Ovét, annak ellenére, hogy egy arrogáns, magának való, állandóan pufogó öregúr,
akiről elsőre azt hiszi az ember, hogy nincs szíve. Majd olvasás közben egyre
jobban megismertem. Nem csak a múltját, hanem a jelenjét is, hogy mitől is vált
azzá, akivé. Nem volt könnyű élete, mindenért magának kellett megküzdenie. De
talán ez abból is fakad, hogy Ove az a generáció, aki meg is akart küzdeni
mindenért, és nem várta el, hogy minden a feneke alá kerüljön varázsszóra.
Számomra is az a normális, ami Ove szerint is, nem is tudom, hogy mi történik
az én és az utánam következő generációkkal. Ez persze más téma, viszont a könyv
gyönyörűen foglalkozik vele. Aki egy jó kis társadalomkritikára vágyik, annak
kötelező ez a könyv.
A többi
karakter is igencsak mulatságos, aki a másik kedvencemmé vált az Parvaneh, az
iráni kismama. Igazi főnök, aki képes volt Ovét rávenni mindenféle dologra. Nem
is főnk, inkább kemény akaratú, ez a legmegfelelőbb szó rá. Meglátta Ovéban
azt, amit anno Ove felesége, és a szárnyai alá vette az öregurat. Általa pedig
Ove szépen kibújt a csigaházából és megmutatta valódi énjét… persze a szokásos
zsörtölődésével, hiszen az is hozzá tartozott.
A
filmet sajnos nem tudtam időre megnézni, de majd bepótolom, mert nagyon
kíváncsi vagyok rá, hogy miként dolgozták fel ennek az embernek az életének a
fordulópontját.
Összességében
nagyon élveztem a könyvet, sírva nevettem, és nevetve sírtam olvasás közben.
Biztos vagyok benne, hogy ez után az élmény után elő merem venni az író más
műveit is.
Ajánlom azoknak, akik:
- még
nem olvasták, mindenképp tegyék meg;
- szeretik
a társadalomkritikát;
- egy
kis pluszra vágynak egy könyvtől, nem csak azt, hogy gyorsan elolvassák.
Értékelésem: 5/5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Parvaneh,
Ove
Kedvenc jelenet(ek): mikor Parvaneh kosztja Ovét (többször is)
Kedvenc idézetek:
„Ove
fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”
„Sokan
antiszociálisnak is nevezték, és Ove úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy nem
rajong kifejezetten az emberekért. És ebben még volt is valami. Az emberek
általában nem teljesen épeszűek.”
„Valamit
tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen
megvehető: mit ér egy ember?”
