Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fülszöveg: Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Könyvinformációk:

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 340 oldal
ISBN: 9789633242773
Fordította: Bándi Eszter
Műfaj: szatíra

Véleményem:

A Mini-Könyvklub legújabb fordulója alkalmából olvastam el, és cseppet sem bántam meg. Imádtam minden egyes részét, magát Ovét a maga utálatosságával együtt.

A történet igencsak furcsa emberről, Ovéról szól. Egész életében szépen élt, csinálta a dolgát, elvett egy nagyszerű nőt, remekül dolgozott. Sosem volt szószátyár ember, szerette a konkrét megfogható dolgokat. Ezzel ellentétben a felesége mindennek az ellenkezőjét szerette, mégis remekül kiegészítették egymást és nagyon boldogan éltek amíg… igen, jól gondoljátok.

Ovénak akkor megborult az élete, de mint egy megmentősereg a szomszédba egy igencsak különös család érkezett: egy terhes iráni nő, aki igencsak kemény akaratú, egy kissé különös 7 éves lány, egy őszinte 3 éves kislány, és egy kissé bénácska férj. Ez a bagázs pedig képes volt Ovét kibillenteni a mókuskerékből. Pontosabban ők csak egy lépés volt ahhoz, hogy megmutassa a másik arcát is az öregember. A cselekmény lezárása is egyszerűen zseniális. De erről inkább nem beszélnék, inkább olvassátok el.

Hacsak a könyvre gondolok, egyszerre mosolygom és zokogok, mert a szívembe zártam Ovét, annak ellenére, hogy egy arrogáns, magának való, állandóan pufogó öregúr, akiről elsőre azt hiszi az ember, hogy nincs szíve. Majd olvasás közben egyre jobban megismertem. Nem csak a múltját, hanem a jelenjét is, hogy mitől is vált azzá, akivé. Nem volt könnyű élete, mindenért magának kellett megküzdenie. De talán ez abból is fakad, hogy Ove az a generáció, aki meg is akart küzdeni mindenért, és nem várta el, hogy minden a feneke alá kerüljön varázsszóra. Számomra is az a normális, ami Ove szerint is, nem is tudom, hogy mi történik az én és az utánam következő generációkkal. Ez persze más téma, viszont a könyv gyönyörűen foglalkozik vele. Aki egy jó kis társadalomkritikára vágyik, annak kötelező ez a könyv.

A többi karakter is igencsak mulatságos, aki a másik kedvencemmé vált az Parvaneh, az iráni kismama. Igazi főnök, aki képes volt Ovét rávenni mindenféle dologra. Nem is főnk, inkább kemény akaratú, ez a legmegfelelőbb szó rá. Meglátta Ovéban azt, amit anno Ove felesége, és a szárnyai alá vette az öregurat. Általa pedig Ove szépen kibújt a csigaházából és megmutatta valódi énjét… persze a szokásos zsörtölődésével, hiszen az is hozzá tartozott.

A filmet sajnos nem tudtam időre megnézni, de majd bepótolom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miként dolgozták fel ennek az embernek az életének a fordulópontját.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, sírva nevettem, és nevetve sírtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy ez után az élmény után elő merem venni az író más műveit is.

Ajánlom azoknak, akik:

- még nem olvasták, mindenképp tegyék meg;

- szeretik a társadalomkritikát;

- egy kis pluszra vágynak egy könyvtől, nem csak azt, hogy gyorsan elolvassák.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Parvaneh, Ove
Kedvenc jelenet(ek): mikor Parvaneh kosztja Ovét (többször is)
Kedvenc idézetek:

„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Sokan antiszociálisnak is nevezték, és Ove úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy nem rajong kifejezetten az emberekért. És ebben még volt is valami. Az emberek általában nem teljesen épeszűek.”

„Valamit tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen megvehető: mit ér egy ember?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Tillie Cole: Ezer csók

Fülszöveg: Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Könyvinformációk:

Oldalszám: 464 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155631504
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: nem
Függővég: nem
Műfaj: romantikus
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.
ITT előrendelhető

Véleményem:

Köszönöm szépen az előolvasás lehetőségét a Twister Media Kiadónak!

A könyvre valamikor 2017-ben lettem figyelmes, mikor egyre több figyeltem kezdte el eredeti nyelven olvasni, és rengeteg pozitív visszajelzést kapott az Ezer csók. Ami viszont igazán meggyőzött az Veronika, a Veronika’s ReaderFeeder bloggerinájának blogbejegyzése volt. Úgy éreztem, hogy az élményért képes lettem volna angolul is elolvasni, csakhogy részese legyek annak a csodának, amit mindenki érez olvasás után. Majd a Twister Media Kiadó bejelentette, hogy hozza magyarul. Gondolhatjátok, mennyire örültem neki… az pedig, hogy előolvasó lehettem, maga a legnagyobb megtiszteltetés. Mikor belekezdtem olvasásba, az volt az első gondoltatom, hogy a Veled minden hely ragyogó, és a Ha maradnék szerelemgyerek lenne, amit én pozitívan éltem meg, mert imádom mindkét történetet. Olvasás után pedig teljesen megváltozott a véleményem. Már értettem, hogy miért áradatozott róla mindenki.

Most jöhetnének a klisék a jól megszokott érzelmi hullámvasútról, meg hogy egy űrt hagyott a szívemben, hogy mennyire gyönyörűen megírt történet, és a többi blabla. De ez a könyv annyira tökéletes, hogy ezek a szavak annyira semmitmondóak, hogy kár rá pazarolni őket. Mert számomra valóban tökéletes, és szinte sértés lenne, ha a fentebb említett elcsépelt jelzőkkel illetném.

A történet egy szerelmi történetet tár az Olvasó elé, ami bárkinek ismerős lehet. Két gyerek találkozik, majd szerelembe esnek, az útjaik elválnak, de az élet úgy hozza, hogy ismét egymásra találnak. Igen, ez Poppy és Rune annyira kifogástalan és szinte már bosszantóan sablonos szerelme, hogy az már fájdalmas. És tudjátok mit? Én bezabáltam! Annyira szép a fordítása… sajnos nem ismerem az eredeti szöveget, de ha ennyire csodálatosan sikerült Bozai Ágota műfordítónak átadnia a történetet, akkor gondolom Tillie Cole egy igazi mágus, aki meseszépen bánik a szavakkal.

Na, vissza a regényre, ha már sikeresen ennyire elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy a könyv alaptörténete kissé kiszámítható, de mégis élvezhető, hála a fordításnak, na és persze a karaktereknek, tetteknek.

Rune, a könyv szívdöglesztő pasija, aki belülről egy igazi romantikus lélek. Mindent megtesz élete szerelméért, Poppyért, akit 8 évesen ismert meg. Poppy pedig maga a tünemény! Rune-al tűz és víz, jó és rossz, szóval értitek. Egyetlen közös van bennük, hogy mindketten művészlelkek. Emiatt is élhették meg annyira az érzéseiket. Kettejük szerelméről az önzetlen, elemi, odaadó szavak jutnak eszembe. Kell ennél több egy szerelemben? Nem hiszem. A legtöbb tettükből sugárzik az egymás iránti odaadás, főleg mikor Poppy élete a lehető legrosszabbra fordul. Mégis egymás mellett maradnak a végsőkig. Az egész regényt végigbőgtem, nem volt semmiféle érzelmi hullámvasút, egyszerűen egy érzelmi roncsot csinált belőlem. Mégis mosolyogva gondolok vissza a történetre, mert Rune és Poppy szerelme fantasztikus.

Rune egy igazi viking, aki a külvilág számára elérhetetlen, senkit nem enged közel magához, és nagyon kevesen tudják róla, hogy ez csupán a felszín. Az iskolában minden lány szív érte dobog, a társaság középpontja, de valódi arcát mégsem ismerik. Mikor pedig elhagyja az ő Poppyját megborul a világa, ezért még nagyobb páncélt húz önmaga és környezete köré.

Poppy pedig egy visszahúzódó, egyáltalán nem népszerű, mégis különleges lány. Mindenben próbálja a jót, a szépet megtalálni, még a legszörnyűbb időkben is. Számára az élet egy kaland, amit nem érdemes elszalasztani, és minden egyes napfelkelte újabb lehetőség egy csodálatos napra. Ez a két különböző lélek mégis egymásra talál, majd egy csodaszép szerelmet élnek meg együtt.

Összességében hatalmas kedvenc, többször újraolvasós, mindig bőgös lett a könyv. Azoknak viszont nem ajánlom, akik a happy endet várják egy szerelmi történetben, mert itt az út vége nem a legboldogabb.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a nem boldog véget érő romantikus történeteket,

- szeretnek zokogni egy könyvön,

- kíváncsiak arra, miért Ezer csók lett a címe,

- imádják a tini románcokat.

EXTRA!

A könyvben nagy szerepet kap a zene, és sokszor meg is jelenik egy-egy jelenetben. Az írónő a regény végére egy zenelistát hagyott az Olvasóknak, amik inspirálták írás közben. Extra élményt nyújt, ha olvasás közben hallgatjátok a listán szereplő zeneszámokat.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Rune
Kedvenc jelenet(ek): Rune és Poppy első csókja
Kedvenc idézetek:

„Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot… és ragadjuk meg a pillanatot. Szépen éljünk.”

„– Tiéd az ajkam. Senki másé.
(…)
– Az enyém pedig a tiéd.”

„– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?”

„Miért legyek boldogtalan, amikor boldog is lehetek? Számomra ez egyértelmű választás.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Patik László: Anna, édes

Fülszöveg:

Anna csak élni szeretné az életét. Arról nem tehet, hogy beleszeret egy nála harminc évvel idősebb férfiba. Legalább lenne gazdag! A mama persze tudja, mitől döglik a légy. Lánya már rég magazinok címlapján viríthatna, jómódú pasikkal flörtölhetne, és ehhez természetesen az ő tanácsait kérhetné ki. A fitt ötvenes hölgy saját kispolgári miliőjében a legnagyobb úriasszony. Különlegeseket főz, és érdekes módon egyengeti lánya karrierjét. Így aztán a család kapcsolatba kerül felsőbb körökkel, majd belekeveredik egy kis hamisítási ügyletbe. Mindezt végigkíséri Márta néni, aki egy érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és ki ül majd kinek a bűnéért. Anna egy igen jól sikerült kalandja után titokban világsztár lesz, a papája egy másik véletlen folytán magas pozícióba kerül. Aztán hirtelen mindenkinek fenekestül felfordul az élete.
Patik László nagyon is aktuális őrült meséje pillanatról pillanatra más és más szituációba sodorja az olvasót. Mintha egy szürreális, tragikomikus magyar rémálom kellős közepébe csöppentünk volna: szorongunk, miközben folyamatosan röhögünk magunkon, a kisszerűségünkön, és azon, hogy nálunk ez az egész nem is annyira abszurd.

Read More

T. C. Lang: A Lámpás nyomában

A tiszteletpéldányt köszönöm szépen az írónőnek T. C. Langnak!

Fülszöveg:

Egy halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.

Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt?

Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre.

Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét.

Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére…

Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!

Read More

Top5Wednesday – romantikus regények

Sziasztok!

Múlt héten kimaradt a Top5Szerda. Ennek több oka is volt: mind a kettő gyermekem beteg volt, a másik pedig, hogy nagyon nem feküdt a téma, végül pedig időm sem volt a két betegem miatt. A mostani viszont első hangzásra igen könnyű, de jobban belegondolva nagyon csalóka. Olyan könyveket kell összeszedni, amiben a fő cselekmény a romantika kapja a nagyobb szerepet, minden más elhanyagolható.

A Top5Szerdára egyébként Rétánál bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat, amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár csatlakozhattok is. Egyre több magyar résztvevője is van ennek a Top5Szerda rovatnak, amit a Molyon egy zónában megtaláltok. ITT megnézhetitek, hogy miket szedtek össze a mieink.

Read More

Cathrin Smith: Az Árny I. (Árny 1.)

Fülszöveg:

Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg. Az Árnyékvilágban eddig csak bábként élhetett, most azonban tudatosan tehet meg bármit a saját akaratából. Ahhoz viszont, hogy a Föld világos felén maradhasson, emberré kell válnia, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Bár egy Árnynak erre háromféle lehetősége is van, Arion az első kettő megoldásra nem hajlandó, a harmadik pedig nem rajta múlik. Ráadásul, még az Őrszem Caleb elől is bujkálnia kell, akinek az a feladata, hogy visszaküldje őt a saját világába.
Arion szeretne ember lenni, Mia pedig szeretne ebben segíteni neki. Caleb szereti Miát, ám a gyűlölet, amit Őrszemként az Árny iránt érez, teljesen elvakítja.
Mia szereti Calebet és Ariont is, de nem egyformán. A lány titkolja az Arionnal való kapcsolatát Caleb előtt, miközben próbál megoldást találni, de a titkolózás nem megy a végtelenségig.
Arion végül felfedi Mia előtt a titkát, a teljes igazságot, Caleb végleg megváltozik, és minden a feje tetejére fordul…

Könyvinformációk:

Kiadó: Colorcom Media Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 234 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155665523 Sorozat: Árny Függővég: so-so

Véleményem:

Kezdem egy kis előzmény a könyvről és rólam: ennek a könyvnek az első verziójában segítettem, mint béta-olvasó. A béta-olvasó olyan ember, aki segíti az írót rávilágítani a történetbeli-és helyesírási-és egyéb hibákra, vagy épp megerősíti az írót abban, hogy jó irányban halad. Erről bővebben az Irodalmi boncasztalon találtam egy nagyon jó kis bejegyzést, ha kíváncsiak vagytok rá ITT elolvashatjátok. Szóval vissza a témához. Imádtam a történetet, azért is segítettem az írónőnek mindenben, amiben tudtam. E-könyvben meg is jelent az a verzió, majd később át lett írva. Ez az átírás jelent meg nyomtatásban, ezt olvastam most el, és ebben már nem segítettem, így számomra is meglepetés volt, hogy milyen változások kerültek bele.

Olvasni kezdtem az új változatot, és azt gondoltam, hogy igen, ez kellett ennek a könyvnek! A történet sok új információval lett kiegészítve, a sorrendek sokkal logikusabban követték egymást. Nem is tudom, hogy ezt az első verziónál miért nem vettük észre. Na, mindegy!

A történet több szemszögben íródott, így mind a három szereplő gondolatait megismeri az olvasó. A világ, amiben játszódik valóban nagyon egyedi: mindenkinek, aki él, annak van egy sötét fele, akik a Sötét földön élnek. Ezek az árnyékok nem jöhetnek át a világos részre, a mi világunkba. Kivétel, ha a világos fél lehetőséget ad erre a sötét felének. Ilyen lehetőség, ha mondjuk, a világos fél szeretné eldobni magától az életét. Így tett majdnem Mia is, a regény főszereplője, aminek az lett az eredménye, hogy a sötét fele, Arion átjutott. Az viszont komoly következményekkel jár, ha egy Árny átjut a Világos félre. Az emberek közül erre az alkalomra kiválaszttatik egy, aki Őrszemmé válik. Ennek az embernek, Calebnek kell az Árnyak visszazavarnia a saját felére, hogy az egyensúly fennmaradjon a világok között. Elég érdekesnek hangzik, ugye? Engem nagyon megfogott.

A karakterekkel voltak inkább gondok. Mia, aki ugyebár szabadjára engedte az Árnyat egy kissé különös, nem is ez a megfelelő szó, hanem az átlagos. Semmi plusz nincs benne, ami miatt fel lehetne rá figyelni, kivétel, hogy Arion miatta került a Világos Földre. Belekeveredett egy szerelmi háromszögbe, de nem csak ebbe, hanem két faj háborújába is.

Arion annál inkább figyelemfelkeltőbb. Imádtam a fejében lenni, és vele együtt felfedezni a világ szépségeit és csúfságait. Jó volt hallgatni, ahogy Mianak mesél a világokról, hiszen az Árnyak sokkal többet tudnak keletkezésről, mint az emberek.

Caleb, az Őrszem pedig egy vadállat, aki szeretetre vágyik. Az Őrszem lénye csak a feladatra tud koncentrálni, aki nem rémül meg attól, hogy akár egy ártatlan embert is bántson az Árnnyal folytatott küzdelem során. Ez persze egy nagyon negatív tulajdonság, azonban van egy igen pozitív is az Őrszemeknek. Ez pedig a hihetetlen szépség. Ennek a szépségnek pedig Mia sem tudott ellenállni.

Összességében élveztem olvasni, és sok újdongás került bele átírás során, ami előnyére vált a könyvnek. Olvastam volna még többet a világról, hiszen az volt a legérdekesebb az egészben. Sok helyen maradt bennem kérdőjel, remélve, hogy lesz folytatása, de erre nem tudom, hogy mennyi esély lesz.

Ajánlom azoknak, akik:

- inkább cselekményorientáltak,

- kíváncsiak egy új világra,

- szeretik a szerelmi háromszöget.

Értékelésem: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Arion
Kedvenc jelenet(ek): mikor Arion a világokról mesél
Kedvenc idézetek:

„(…) igaz szerelemből csupán egy létezhet. A másik… nos, az csak testi vonzalom, semmi más.”

„– Tudod macsek, van úgy, hogy azt gondoljuk, helyesen cselekszünk. De aztán… rájövünk, hogy a valódi igazság végig ott volt a szemünk előtt, csak addig nem vettük észre attól a nagy, rózsaszín ködtől… Nehéz eldönteni, a szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk-e. Sokszor azt is nehéz megállapítani, melyik vágyunk honnét jön. De egyvalamit mondhatok. Nálam azért mindig a szív az úr.”

„Nincs lélek, melynek ne lenne párja, mert az nem egyedüllétre teremtetett.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Fülszöveg:

Péntek este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg.
Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Könyvinformációk:

Kiadó: Libri Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 120 oldal ISBN: 9789633109083 Fordította: Vargyas Zoltán

Véleményem:

Egyik éjszaka, mikor nem aludtak a gyerekek, gondoltam kézbe kapom és befekszem közéjük, hátha úgy elalszanak. Gondoltam valami kis könnyű jól fog jönni a sok olyan könyv után, ami teli van mágiával meg fantasztikus elemekkel. Hát a könnyedségével tévedtem…. de még mekkorát.

Mikor 2,5 órával később letettem, azt mondtam magamba, hogy ezért van odáig mindenki? Ilyet bárki tud írni, aki átélt egy hasonló traumát. Aztán miután elaludtam ezzel a történettel álmodtam. Álmomban ott voltam Párizsban a merénylet éjszakáján az egyik szerettemet akartam mindenáron megtalálni, és csak reménykedtem benne, hogy életben van. Aztán a következő kép pedig az, hogy a holtteste felett állok és dühöt érzek, iszonyatosan nagy dühöt. Mikor felkeltem még mindig éreztem azt az ellenszenves érzést, amit álmomban és tudjátok kire voltam ennyire dühös? A merénylőkre, akik elkövették a mészárlást 2015. november 13.-án. Én voltam dühös, akinek semmi köze nem volt hozzá, egy ismerősöm sem tartózkodott ott akkor, és mégis dühöt éreztem.

Ez a könyv pedig rengeteg érzést tartogat, csak éppen dühöt és utálatot nem. Emiatt kicsit restelltem is magam, hiszen Antoine volt egyik elszenvedője annak a szörnyű tragédiának, és ő egy percig sem utálta a terroristákra. A harag és gyűlölet helyett viszont sok más érzés kavargott benne: csalódottság, bánat, hiányérzet és szeretet.

Csalódottságot érzett azért, hogy éppen akkor ott volt a felesége a koncerten, és nem otthon a családjával. Bánatot, hogy elvesztette élete szerelmét és gyermekük anyját. Hiányérzetet, mert egy hatalmas űrt hagyott Antoine szívében a szerelme halála. De a legfontosabb érzést mégis képes volt mindenek fölé helyezni, ez pedig a szeretet. A szeretet a fia iránt, és hogy mindent megadjon neki, még úgy is, hogy már nincs az anyja. Nem zuhant magába a történetek utána, hiszen nem is tehette meg, ezért erős maradt és próbált minél jobban helytállni a mindennapokba. A könyvben leírta, hogy rengeteg segítséget kapott ismerősöktől és idegenektől, hogy halomra jöttek a levek is, amikben mindenki köszönetet mondott azért a tettéért, amiért megismerte őt a világ. Ez pedig a nyílt levele a terroristákhoz.

Ebben a könyvben tökéletes példát kaptam arra, hogy az erőszak nem mindig szül erőszakot. Antoine inkább túllép ezen az érzésen, nem csak maga miatt, hanem a fia miatt is. Ez pedig szerintem a világ legcsodálatosabb dolga, hiszen a kicsi fiú is remélhetőleg ezt a szellemiséget fogja továbbadni. Hiszen nem tudná visszahozni az életbe szerelmét Hélène-t úgysem, hogy folyamatosan gyűlölködik. Sok ember követhetné a példáját, és akkor talán kevesebb lenne az ellenségeskedés!

Összességében teljesen azt kaptam, amit vártam is annak ellenére, hogy az első benyomás nem volt eget rengető. Amint egy kissé leülepedett az egész történet és feldolgoztam, hogy mit is olvastam, egy csapásra meg is értettem mindent, ami közölni szeretett volna az olvasóval Antoine.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a komolyabb témájú könyveket,

- vagy kíváncsiak arra, hogy miként dolgozta fel az egyik áldozat hozzátartozója a terrortámadást,

- ha a valóságból kapnak egy kis darabot.

Értékelés: 5/5
Kedvenc idézetek:

„Szabad-e még gyávának lennem? Szabad-e haragudnom? Szabad-e besokallnom? Szabad-e fáradtnak lennem? Szabad-e sokat innom és cigiznem? Szabad-e más nőkkel találkoznom, többé nem találkoznom nőkkel? Szabad-e soha többé nem szeretnem? Szabad-e nem rendbe tennem az életemet, nem akarnom új életet kezdeni? Szabad-e, hogy ne legyen kedvem játszani, parkba menni, történetet mesélni? Szabad-e hibáznom? Szabad-e rossz döntéseket hoznom? Szabad-e szórakozottnak lennem? Szabad-e nem viccesnek lennem? Szabad-e cinikusnak lennem? Szabad- e bal lábbal felkelnem? Szabad-e elkésnem a bölcsődéből? Szabad-e ottfelejtenem a házi finomságokat (mert legszívesebben ottfelejteném őket)? Szabad-e rosszkedvűnek lennem? Szabad-e nem mindent elmondanom? Szabad-e banálisnak lennem? Szabad-e kicsinek lennem? Szabad-e félnem? Szabad-e nem mindent tudnom? Szabad-e nem akarnom? Szabad-e képtelennek lennem valamire?”

„A nappaliban megy a tévé. Várunk, meredten bámuljuk a hírcsatornát – már megkezdődött a verseny, melyik cím a legbombasztikusabb, a legundorítóbb, melyikkel lehet még megfogni minket, a világ széthullásának nézőit. „Öldöklés”, „mészárlás”, „vérengzés”. Kikapcsolom, mielőtt még elhangozna a „vérfürdő”. A világra nyíló ablak bezárult. Jöjjön a valóság.”

„Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.”

„Nekem nincs varázspálcám. A mi katicabogarunk rászállt a boszorkány orrára, annak pedig Kalasnyikov volt a vállán, s ujja a halál ravaszán.”

„De nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok.”

„Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege.”

A képek a moly.hu és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Meghan March: Vágy és hatalom (Vágy trilógia 1.)

A recenziós példányt köszönöm az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

Tömött a pénztárcám és jó nagy a férfiasságom. Ennyit az önéletrajzomról. Azt hiszem, nem is kell többet mondanom, a nők 99 százalékának ennyi elég, hogy megkapjam őket.
Hogy seggfej vagyok?
Hát igen.
És tudod, mit? Jól is érzem így magam.
Vagyis jól éreztem…
Amíg nem találkoztam Vele.
A könyvekben szikrákról meg kémiáról szoktak írni. Faszság. Kettőnk közt inkább tűzijáték volt, sőt tűzhányó. Vagy atombomba.
Csakhogy van egy kis baj.
Nem tudom a nevét, nem adta meg a telefonszámát, csak úgy lelépett a szállodából életem legforróbb kibaszott éjszakája után. Megkóstoltam a világon a legédesebb, legkülönlegesebb kis pinát… ritka, mint az unikornis, és újra akarom!
Mit tehet ilyenkor egy ilyen seggfej, mint én?
Utcára vittem a problémát. Olyan nincs, hogy nem kapom meg.
És hogy mi lesz, ha megtalálom? Megtartom!

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfahímekről, akiket térdre kényszerítenek. Impulzív és kedélyes, és senkitől nem kér bocsánatot, amiért imád pikáns dolgokat írni. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és minden bizonnyal a hazai olvasók kedvence is lesz.

Könyvinformációk:

Kiadó: Álomgyár Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 238 oldal ISBN: 9786155692246 Fordította: Goitein Veronika Sorozat: Vágy trilógia Függővég: igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Ízig-vérig erotikus, az már biztos! Engem pedig minden prűdségemmel együtt magával ragadott. Nagyon élveztem, és hihetetlen gyorsan haladtam vele, ugyanis kevesebb, mint 24 óra alatt kiolvastam. Igaz, hogy nem egy mélyen szántó könyv, de annyira érdekelt, hogy mi lesz a következő nagy durranás, hogy nem tudtam elszakadni és csak olvastam és olvastam és olvastam. Aztán rájöttem, hogy igen! pont ez kellett nekem! Már csupán egyetlen kérdésem van: HOL VAN A FOLYTATÁS?!

A történetben megismertem Hollyt, aki egy nagyon rossz döntést hozott, azáltal hozzá volt kötve egy olyan sztárhoz, akinek a csillagja leáldozóban volt. Emiatt sokszor balhézott s lemezkiadóval, aki miatt belekeveredett ebbe a „kapcsolatba”. Adott volt még egy milliárdos, akinek egy csöppet sem kicsi az arca és elvárta, hogy minden akkor és úgy történjen, ahogy ő azt parancsolta. Mert ő parancsol, és nem kér. Mikor ők ketten találkoztak, akkor pedig olyan dolgok történtek, hogy ihaj-csuhaj.

Egyik fülledt jelenetből ugrottak a másikba, és sokszor elgondolkoztam, hogy hogy bírják ennyire. Aztán rájöttem, hogy még csak akkor ismerkedtek meg és hát a vágy és hatalom, mind a kettőt egy kicsit megrészegítette. Ja, igen, és az a legjobb, hogy mind a ketten csak egy egyéjszakás kalandra vágytak, mikor összekeveredtek, aztán egészen más lett a vége.

A könyv egyébként erősen +18-as nem poénból van rányomva a hátoldalra a jelzés! nem csak a sok káromkodás miatt, hanem mert olyan erotikus jelenetek vannak benne, amin még én is csak pilláztam, hogy mi van, ez meg hogy lehet? Szóval hölgyeim és bevállalós uraim! Készüljetek fel, hogy olyan jelenetek vannak benne, ami még a ti érzékeiteket is felkelti egy jó kis hancúrra vágyva. Amúgy ne nagyon várjon a cselekménytől túl sokat senki, mert ez egy erotikus regény! Csak azok a részek vannak félelmetes részletességgel kidolgozva, amik fontosak ebben a műfajban. Szóval ne számítsatok mélyen szántó gondolatokra. A vége viszont gyilkos! Az írónő olyan véget adott az egésznek, hogy azt éreztem, mikor letettem, hogy azonnal és most akarom a következő részt! Igen, kicsit olyan lettem, mint Creighton, de hát, na! Szóval egy jó tanács: csak akkor kezdjetek bele, ha bírjátok a függővéget és nem kaptok agybajt attól, hogy csak novemberben jelenik meg a folytatása.

A karakterekből pont csak annyit ismertem meg, ami feltétlen szükséges a cselekményhez. Pont ez tetszett benne, hogy semmi felesleges sallangot nem kaptam mellé. Pedig Hollynak nem egy leányálom volt a múltja. Emiatt nagyon ingatag a hangulata, hol nagyon alázatos és szófogadó, hol pedig egy erős karakter. Bár, ha a karrierjéről van szó, akkor nagyon tud harapni, főleg akkor, mikor valaki próbálja elnyomni és a saját dolgait ráerőltetni.

A milliárdos Creighton Karas pedig egy igazi szívdöglesztő alfa-hím, viszont iszonyatosan hozzá van szokva, hogy mindent megkap. Ez néha lehet vonzó, máskor viszont igencsak kiborító a dolog. A két erős akart pedig néha összetalálkozik és abból nem mindig sül ki a legjobb.

Összességében csak ismételni tudom magam, hogy imádtam a könyvet és kíváncsian várom, hogy mit hoz Holly és Creighton kapcsolata a jövőben.

Ajánlom azoknak, akik:

♀♂ szeretik a fülledt erotikát,

♂♀ bírják a sok káromkodást, és nem akadnak ki rajta,

♀♂ nem várnak magas röptű gondolatokat,

♂♀ kis kikapcsolódásra vágynak egy forró történettel.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): mikor Holly és Creihgton fitoktatják egymás felé az erejüket
Kedvenc idézetek:

„Mit tesz velem ez a nő? Birtokolni akarom. Meg akarom tartani, és azt akarom, hogy tényleg csak az enyém legyen. Arra nem számítottam, hogy érzéseim… Hogy ez lesz. Szerintem ő is meglepődne, ha tudná.”

„A bizalmat ki kell érdemelni. Úgy tűnik, talán ez is meglesz. Élvezni fogom a bizalmát. Lehajolok, és homlokon csókolom. Nemcsak azért, mert ösztönből jön, hanem azért is, hogy minden férfi lássa, ez a csaj foglalt, és az is marad. Holly az enyém. Meglátom. Akarom. Meghódítom. Megtartom.”

„[…] mindet kinyírom. Az isten háta mögül jöttem. Tudom, hogyan rejtsem el a holttesteket.”

„Hölgyeim! A férfiak nem bonyolult lények. Ön szenvedélyes, vonzó csaj? Ha igen, jó esélye van rá, hogy a férfiak kefélni akarnak önnel. Ilyen az emberi természet.”

„– Egyetlen férfi sem közelíthet feléd. Megértetted, Holly?! Senki! Te az enyém vagy.
Hú! Birtoklási vágytól vezérelt alfa-hím. Batman.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More