Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad

Fülszöveg:

A nevem Kate Harris-Woods, és ez az én történetem. Átlagos lány vagyok, középszerű élettel, semmi kiemelkedőt nem vittem véghez – egészen mostanáig. Azt hittem, az új életem akkor kezdődött, amikor Londonba költöztünk a férjemmel. De most már tisztán látom, hogy Párizs volt a célállomás. Gyere velem, és végigvezetlek a naplómban egy olyan történeten, ami most íródik, de 1853-ban vette kezdetét egy fiatal párizsi szerelemmel. Egy időutazásra invitállak, amely során beleolvashatsz, hogyan kapcsolódik össze egy több mint száz évvel ezelőtt élt férfi története az enyémmel. Olyan síron túli üzenetet tartogatok neked, ami időtlen igazságokat rejt. Bemutatom azt az embert, aki megváltoztatta az életem. Velem jössz?

Könyvinformációk:

Kiadó: Publio Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 272 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789634249245 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Megjelenése óta csiggat ez a könyv, mindig le és felpakoltam a Molyos kívánságlistámra, és nem jutottam dűlőre vele, hogy kell vagy sem. Aztán a szerzőpáros elindította utazókönyvbe, így jutottam hozzá én is, aminek nagyon örülök. Egy érdekes történetet ismertem meg, így mindenképp örülök neki, hogy adtam neki egy esélyt!

A történet nagyon különleges, mert kettő szemszöget ismerhetek meg, de nem a szokványos módon. Annyi a csavar benne, hogy majd 100 év különbség van a két elbeszélő között. Mind a kettejük történetét megismertem a végén pedig remekül összefonódik áthidalva az egy évszázadnyi időt.

Az egyik főszereplő Kate, aki Férjével épp az Államokból költözött át Angliába az új élet reményében. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy valóban egy új életet szerettek volna kezdeni egy kisbaba reményében. Nagyon sokat próbálkoztak, de sajnos sikertelenül. Ez kicsit megtörte Kate-et. Bár melyik nőt ne tette volna gallyra? A folyamatos csalódás miatt kezdett el naplót írni, amit ez elején nem igazán szívlelet, de a végére nem maradt már ember, akivel meg tudta osztani a problémáit. Az új házba mikor beköltöztek találtak egy pár régi bútort, amiben megbújt egy 19. századi francia levelezés. Kate-nek nagyon megtetszett, így keresett egy embert, aki lefordítja neki. Így ismerkedett meg Ciarannal, a romantikus lelkű művészsegéddel. Később pedig Kate talált egy naplót is, aminek segítségével még többet tudott meg Ciaranról. Kár, hogy Kate annyira belemerült abban, hogy megismerje Ciaran történetét, és nem vette észre, hogy mi folyik a valódi életben a férjével és a házasságával.

Ciaran egy vérbeli kurafi, aki könnyen maga köré tudja bolondítani a hölgyeket, és szégyentelenül ki is használta ezt az adottságát. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedett egy vagyonos nővel. Csodálatos szerelmes leveleket váltottak egymással, majd ez a szerelem kihunyt, amint kiderült, hogy honnan van Ciaran vagyona. Addigra persze egész szépen összegabalyodtak szíve hölgyével az apuka tudta nélkül. Ami ebben a korszakban igencsak elítélendő dolog volt. Amint megszűntek a szerelmetes levelek, jött a naplóírás Ciaran életében is. Nem csak Kate, hanem az Olvasó is részese lehet Ciaran kalandjainak, amiben nem volt hiány. Egészen kicsi korának történetétől végigkövethettem Kate-tel együtt Ciaran életét: szörnyű és halálban bővelkedő gyermekkort, utcán csavargó éveken keresztül egészen a családalapításig, vagyonossá válásig sőt, még egy titkot is megtudtam! Nagyon élveztem végigkíséri az élet rögös útján, és vele együtt örültem a boldogságának.

Nehezen engedem el ezt a történetet, mert magával rántott, amint elolvastam az első Ciaran levelet. Gyönyörűen van megfogalmazva, mintha valóban az 1800-as évekből származna, és nem egy 21. századi tollból került volna elő. Imádtam ezeket a részeket, viszont ezekben találtam sajnos a hibákat is. Először is néha nagyon túl volt írva, még azt is megtudtam, hogy egy-egy naplóban fellelhető szereplőnek, hogy állt minden egyes haja szála. Jó ez egy kicsit túlzás, de a lényeget szerintem mindenki éri. DE! Ezeket a hibákat képes voltam elnézni a történet miatt, mert az remekül sikerült! Volt, hogy úgy olvastam, hogy kihagytam Kate részeit és rögtön átugrottam Ciaranra. Majd vissza Kate-re. Nem szoktam egyéb esetben ilyet csinálni, de most valóban jobban érdekel a hősszerelmes élete, mint Kate-é.

A kér írónő egészen különleges világot tárt az olvasók elé, és szerintem sok ember imádni fogja. A kissé giccses 19. század és a mai modern világ remekül megfér egymás mellett egy könyvben, ezt be is bizonyították az írónők!

Összességében élveztem olvasni, és vártam, hogy este legyen és újra belemerülhessek mind a kettő ember életébe.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a romantikus regényeket,

- kíváncsiak, hogy miként fér meg két különböző kor egy könyvben,

- egy kicsit komolyabb hangvételre vágynak,

- nem bánják, ha van a történetben humor és egy cseppnyi erotika.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Ciaran
Kedvenc jelenet(ek): mikor Kate felfedezi Párizst
Kedvenc idézetek:

„… az élet halálos méreg, … mik észrevétlenül lopják ereidbe a pusztulást. Mégis hogyan tölthetnéd el akkor azt a kis időt, mi megadatott neked a földön – legyen akár tíz, akár száz év? Élj! Szeress! Sose alkudj meg! Találj egy társat, ki élethosszig hű párod lehet! S mikor csak lehetőséged adatik rá, légy boldog!
Nem tudhatod, mikor ér véget.”

„Fejlődés, haladás mindenütt. Csak egy helyen nem fejlődünk: az elménkben. Az emberiség közös tudata még mindég dacos gyermekkorát éli.”

„Kaptunk egy lehetőséget, hogy újrafessük azt a bizonyos vásznat, és csak rajtunk múlik, hogy milyen kép kerül rá.”

„Volt-e bármi értelme, ha semmit nem hagysz hátra? Ha nem tudod átadni a tudásod, a tapasztalataid, az általad megteremtett értékeket, a szépet és a jót, ami még maradt az emberiségben?”

„Akármilyen tulajdonságaim és adottságaim is legyenek nőként, ha nem lehetek anya, mindig csak fél ember maradok.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Fülszöveg:

Péntek este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg.
Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Könyvinformációk:

Kiadó: Libri Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 120 oldal ISBN: 9789633109083 Fordította: Vargyas Zoltán

Véleményem:

Egyik éjszaka, mikor nem aludtak a gyerekek, gondoltam kézbe kapom és befekszem közéjük, hátha úgy elalszanak. Gondoltam valami kis könnyű jól fog jönni a sok olyan könyv után, ami teli van mágiával meg fantasztikus elemekkel. Hát a könnyedségével tévedtem…. de még mekkorát.

Mikor 2,5 órával később letettem, azt mondtam magamba, hogy ezért van odáig mindenki? Ilyet bárki tud írni, aki átélt egy hasonló traumát. Aztán miután elaludtam ezzel a történettel álmodtam. Álmomban ott voltam Párizsban a merénylet éjszakáján az egyik szerettemet akartam mindenáron megtalálni, és csak reménykedtem benne, hogy életben van. Aztán a következő kép pedig az, hogy a holtteste felett állok és dühöt érzek, iszonyatosan nagy dühöt. Mikor felkeltem még mindig éreztem azt az ellenszenves érzést, amit álmomban és tudjátok kire voltam ennyire dühös? A merénylőkre, akik elkövették a mészárlást 2015. november 13.-án. Én voltam dühös, akinek semmi köze nem volt hozzá, egy ismerősöm sem tartózkodott ott akkor, és mégis dühöt éreztem.

Ez a könyv pedig rengeteg érzést tartogat, csak éppen dühöt és utálatot nem. Emiatt kicsit restelltem is magam, hiszen Antoine volt egyik elszenvedője annak a szörnyű tragédiának, és ő egy percig sem utálta a terroristákra. A harag és gyűlölet helyett viszont sok más érzés kavargott benne: csalódottság, bánat, hiányérzet és szeretet.

Csalódottságot érzett azért, hogy éppen akkor ott volt a felesége a koncerten, és nem otthon a családjával. Bánatot, hogy elvesztette élete szerelmét és gyermekük anyját. Hiányérzetet, mert egy hatalmas űrt hagyott Antoine szívében a szerelme halála. De a legfontosabb érzést mégis képes volt mindenek fölé helyezni, ez pedig a szeretet. A szeretet a fia iránt, és hogy mindent megadjon neki, még úgy is, hogy már nincs az anyja. Nem zuhant magába a történetek utána, hiszen nem is tehette meg, ezért erős maradt és próbált minél jobban helytállni a mindennapokba. A könyvben leírta, hogy rengeteg segítséget kapott ismerősöktől és idegenektől, hogy halomra jöttek a levek is, amikben mindenki köszönetet mondott azért a tettéért, amiért megismerte őt a világ. Ez pedig a nyílt levele a terroristákhoz.

Ebben a könyvben tökéletes példát kaptam arra, hogy az erőszak nem mindig szül erőszakot. Antoine inkább túllép ezen az érzésen, nem csak maga miatt, hanem a fia miatt is. Ez pedig szerintem a világ legcsodálatosabb dolga, hiszen a kicsi fiú is remélhetőleg ezt a szellemiséget fogja továbbadni. Hiszen nem tudná visszahozni az életbe szerelmét Hélène-t úgysem, hogy folyamatosan gyűlölködik. Sok ember követhetné a példáját, és akkor talán kevesebb lenne az ellenségeskedés!

Összességében teljesen azt kaptam, amit vártam is annak ellenére, hogy az első benyomás nem volt eget rengető. Amint egy kissé leülepedett az egész történet és feldolgoztam, hogy mit is olvastam, egy csapásra meg is értettem mindent, ami közölni szeretett volna az olvasóval Antoine.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a komolyabb témájú könyveket,

- vagy kíváncsiak arra, hogy miként dolgozta fel az egyik áldozat hozzátartozója a terrortámadást,

- ha a valóságból kapnak egy kis darabot.

Értékelés: 5/5
Kedvenc idézetek:

„Szabad-e még gyávának lennem? Szabad-e haragudnom? Szabad-e besokallnom? Szabad-e fáradtnak lennem? Szabad-e sokat innom és cigiznem? Szabad-e más nőkkel találkoznom, többé nem találkoznom nőkkel? Szabad-e soha többé nem szeretnem? Szabad-e nem rendbe tennem az életemet, nem akarnom új életet kezdeni? Szabad-e, hogy ne legyen kedvem játszani, parkba menni, történetet mesélni? Szabad-e hibáznom? Szabad-e rossz döntéseket hoznom? Szabad-e szórakozottnak lennem? Szabad-e nem viccesnek lennem? Szabad-e cinikusnak lennem? Szabad- e bal lábbal felkelnem? Szabad-e elkésnem a bölcsődéből? Szabad-e ottfelejtenem a házi finomságokat (mert legszívesebben ottfelejteném őket)? Szabad-e rosszkedvűnek lennem? Szabad-e nem mindent elmondanom? Szabad-e banálisnak lennem? Szabad-e kicsinek lennem? Szabad-e félnem? Szabad-e nem mindent tudnom? Szabad-e nem akarnom? Szabad-e képtelennek lennem valamire?”

„A nappaliban megy a tévé. Várunk, meredten bámuljuk a hírcsatornát – már megkezdődött a verseny, melyik cím a legbombasztikusabb, a legundorítóbb, melyikkel lehet még megfogni minket, a világ széthullásának nézőit. „Öldöklés”, „mészárlás”, „vérengzés”. Kikapcsolom, mielőtt még elhangozna a „vérfürdő”. A világra nyíló ablak bezárult. Jöjjön a valóság.”

„Én azt hittem, hogy ha egyszer eltűnne a Hold, akkor visszahúzódna a tenger, hogy ne lássák sírni. Hogy a szelek nem táncolnának tovább. Hogy a Nap nem akarna többé felkelni.”

„Nekem nincs varázspálcám. A mi katicabogarunk rászállt a boszorkány orrára, annak pedig Kalasnyikov volt a vállán, s ujja a halál ravaszán.”

„De nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok.”

„Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege.”

A képek a moly.hu és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More