Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 292 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Farkas Krisztina
Megjelenés időpontja: 2018. július 17.
Műfaj: ifjúsági, romantikus
ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Menő Könyveknek!

Már akkor felfigyeltem a könyvre, mikor a Molyon a hamarosan megjelenő könyveket böngésztem. Az indok egyszerű: lila borító, London a címben. Ezzel a két dologgal engem már le is vett a lábamról. Aztán elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy élvezem és már csak azon izgultam, hogy a végéig kitartson ez az érdeklődés.

Fun fact: valamikor réges régen 2006-ban volt szerencsém eljutni Londonban, ahol 1 hetet töltöttem pár osztálytársammal az általános iskolának hála. Az volt életem legjobb nyaralása, mert beleszerettem Londonba. Gyönyörű város, teli csodálatos hellyel, érdekes emberekkel. Emiatt is voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy vissza tudja e adni azt az érzést, amit ott éreztem. A válasz pedig egy hatalmas igen!

A cselekmény csupán 12 óra alatt zajlik, talán ez az oka annak, hogy elég pörgősre sikerült. A történet Londonban, a kedvenc városomban játszódik, és a karakterekkel együtt én is felfedezhettem újra ezt a csodálatos várost.

Sunny, a pasija után kajtat egész éjszaka, miközben átél egy csomó kalandot, amibe a kutatás folyamán merő véletlenségből keveredik bele. Az anyja és a barátja pedig semmit sem tudnak a dologról, mert éppen Franciaországban nyaralnak. Az éjszaka folyamán Sunny körül megfordul a világ mindenféle értelembe: megtud egy orbitális nagy titkot, remek új barátokra tesz szert, fantasztikusat bulizik, de ami a legfontosabb, hogy megismeri önmagát.

Nagyon tetszik a könyv felépítése, hiszen nem csak a cselekményt ismerheti meg az Olvasó, hanem London csodálatos városát is. Egyes fejezetek előtt egy kisebb ismertető van azon helyekről, amerre az éjszaka folyamán Sunny eljut. Ezeket nagyon szerettem, mert kaptam egy adag történelmet is Londonból. Bízom benne, hogy ezeket a részeket azok az Olvasók is élvezni fogják (nem pedig unni), akik nem London-mániások, ahogy jómagam.

Alex Pettyfer, mint Vic Godard
Alexander Sebastian Joliviette, mint Jean-Luc Godard

A karakterek szórakoztatóak voltak, főleg a két rejtélyes francia: Vic Godard és Jean-Luc Godard. Az elején amilyen titokzatosak voltak, a végére már semmi érdekes nem maradt belőlük, mert a kalandok során őket is megismertük. Miért mondtam, hogy rejtélyesek? Mert senki nem ismeri őket, csak jönnek és mennek a tökéletesre szabott öltönyeikben a kis mopedjeiken, sütögetik a mini tortacsodáikat. Senki sem tudja, hogy testvére, szeretők vagy csupán barátok

Ami negatívumot megemlítenék, hogy a Godardok franciák, akik előszeretettel motyognak az anyanyelvükön. Pontosabban nem ez a probléma, hanem hogy ezek a részek nincsenek csillagozva, zárójelbe téve, vagy bármilyen módon lefordítva azoknak az Olvasóknak, akik nem tudnak franciául. Ez néha rontott az olvasás élményén számomra, mert jó lett volna tudni, hogy mit is magyaráznak annyira egymásnak vagy magukban. Vic a vicces, könnyed, nőcsábász, mosolygós, és még órákig ragozhatnám Godard. Míg Jean-Luc sokkal visszafogottabb, nem mosolyog annyit, megválogatja a szavait és igazi úriemberként viselkedik. Számomra Jean-Luc sokkal vonzóbb, gondolom, mert a kimértsége miatt sokkal kiismerhetetlenebbnek hat.

SZA, mint Sunny

Sunny pedig hatalmas változáson ment keresztül 1 éjszaka alatt. Nagyon szeretem, mikor egy karakter képes fejlődni és ezt meg is teszi. A regény elején egy teszetosza, nyámnyila 17 éves tinit ismertem meg. Mire pedig a végére értem rá sem ismertem. Kaptam egy magabiztos, céltudatos, vagány nőt. Nem gondoltam volna róla, hogy képes lesz egy buli közepén Charlestont táncolni egy asztal tején, vagy hogy leordít pár kis suhancot, akik beszóltak nekik. Ami pedig a legnagyobb meglepetést okozta, hogy képes volt elengedi magát. Kár, hogy ez csak addig tartott, amíg nem kapott egy (újabb) sms-t a pasijától, aki átbaktatott egy új helyre, és várja Sunnyt.

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, általa visszarepültem imádott városomba, Londonba, és jókat nevettem rajta. Az írónő fantasztikus humora dobta fel az egész regényt, főleg a szócsaták, amiken alig tudtam visszatartani, hogy hangosan röhögjek. Ez a könyv minden London-rajongónak kötelező, na meg azok számára is, akiknek dunsztjuk sincs, hogy miért rajong érte annyi ember!

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnék megismerni London városát;

- könnyed kikapcsolódásra vágynak;

- kedvelik, ha egy karakter fejlődést mutat;

- szeretik a pörgős, humoros és nem utolsó sorban bulis történeteket.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jean-Luc Godard
Kedvenc jelenet(ek): mikor Sunny az asztalon táncol, a két Godard szócsatái
Kedvenc idézetek:

„London folyton változik, de mindig az a hely marad, ahol az ember kalandokba bonyolódhat, új barátokra tehet szert, megváltoztathatja a történetét, megváltoztathatja az életét.”

„Csodálatos érzés, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek.”

„– Sunny, a lányoknak soha nem lenne szabad bocsánatot kérniük az érzéseik miatt.”

„– Huszonegy éves vagyok. Az fiatal!
– Én pedig tizenkilenc. Mindig fiatalabb leszek nálad, öregapám – keni a szavakat Jean-Luc.
– Ja, mondja ezt az a fiú, aki miatt korábban el kellett jönnünk a piknikről, mert haza akart jönni, hogy kipróbáljon egy új tortácskareceptet, amiben gesztenyemassza van. Olyan vagy, mint egy középkorú háziasszony, aki csapdába esett egy tizenkilenc éves fiú testében.
– Te meg mint egy idióta, aki csapdába esett egy idióta testében.”

„– Akik megcsalják az embert, csak egy jó seggberúgásból értenek.
– Bizony, ha megcsalnak, csakis a zéró tolerancia működik.”

„De vajon egyetlen éjszaka megváltoztathatja-e az ember életét? Azt hiszem, igen. Vagy legalábbis megváltoztathatja az irányt, amerre az élete tartott. Időre van szükségem, hogy ezt végiggondoljam. Hogy megszokjam, hogy úgy élem az életem, mintha minden nap vasárnap éjszaka lenne. De bizonyos dolgok mindig változatlanok maradnak. London, szeretlek.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lettero Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 416 oldal ISBN: 9786155733079 Kötés: e-könyv Fordította: Róbert Pál Sorozat: Holttest a fürdőkádban Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 9. fordulójában ez lett az egyik megszavazott könyv, és a januári közös olvasás. Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban: ez egy krimi, ami nem krimi. Emiatt élveztem is meg nem is. Azt vártam volna a könyvtől, hogy valami jó kis bűntényben lesz részem, amit egy remek nyomozás követ, ehelyett egy könnyed és vicces regényt olvastam. Szóval kicsit csalódott vagyok, közben pedig kissé örülök is, hogy nem az a véresen krimis krimi. Aki kíváncsi a könyvre, és szeretne csatlakozni a Könyvklubhoz, még megteheti  ITT január 31-ig.

A történet az 1930-as évek Angliájában játszódik, aminek a hangulatát tökéletesen visszaadta az írónő. A karakterek úgy viselkedtek, ahogy a kor megkövetelte: a királyi család tagjai próbáltak diszkrétek maradni, nem keresni a feltűnést, időben férjhez menni és családot alapítani… és még sorolhatnám. Ezekkel ellentétben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie, azaz Georgie a királyi család tagja épp az ellenkezőjét tette. 21 évesen még nem talált magának való férjet, majd egyedül, mindenféle kíséret és vagyon nélkül elindult Londonba, ahol a családnak volt egy kúriája. Elkezdte élni a saját életét, majd felbukkant a testvére, aki után pedig egy hulla a fürdőkádjukban. Persze ki volt az első számú gyanúsított? Hát persze, hogy Georgie testvére! És tudjátok, hogy mikor következett be ez a haláleset? A könyv felénél!!!

Ez egészen hihetetlen, hiszen azt vártam, hogy majd az első 10 oldalon hozzám vágják azt a bizonyos holttestet a fürdőkádban, a továbbiakban pedig a szaftos nyomozás és gyanúsítgatás folyik. Ez nem így történt. Ezért is mondtam, hogy nem annyira krimis krimi. A gyilkosság után sem egészen azt kaptam, amit vártam. Georgie folytatta a társadalmi életét, amit elkezdett élni a gyilkosság előtt, csak közben egy picit szaglászott is, és persze próbált túlélni, hiszen hirtelen nagyon sok „baleset” érte.

A karakterek egészen tetszettek volna, ha kicsit jobban ki vannak dolgozva. Egyedül Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugeniet, azaz Georgiet ismertem meg jobban, hiszen körülötte forgott az egész történet. Georgie egy igazi kis lázadó volt a saját korában, hiszen teljesen ellene ment a normáknak. Ezt imádtam benne, mert nem azt a tipikus hisztérikás főhősnőt kaptam, akire számítottam, hanem egy nagyon talpraesett örökösnőt. Kénytelen volt a saját lábára állni ahhoz, hogy meg tudja menteni a testvérét a börtönből, és nem pedig a tapsra várt.

A barátnője, Belinda igazi züllött nőszemély volt, hiszen egyik partiból a másikba mászkált, és rendszeresen váltogatta a partnereit esténként. De a legjobb tulajdonsága mégis az volt, hogy végig Georgie mellett állt, mint a legjobb barátnője. Erre pedig nagy szüksége volt Georgienak a nagy zűrzavarban a hulla miatt.

A lányok mellett persze 2 szívtipró is jutott a történetbe, akik közül az egyik nem az volt, akinek mutatta magát. Tristram, akit Georgie már gyermekkora óta ismert. Illetve Darcy, aki elég rossz hírben állt, és mindenki óva intette Georgiet tőle. Hogy kicsoda viseli az álarcot? Az engem is meglepett!

Összességében elég érdekes volt ahhoz, hogy végigolvassam, hiszen kíváncsi voltam, hogy ki ölte meg az áldozatot. A vége eléggé meglepett, hiszen más volt a tippem, mint aki valóban elkövette a bűntényt. Egyszer olvasós, kikapcsolósára viszont teljesen tökéletes volt. A humora pedig zseniális. Azok a szócsaták, amik a szereplők között zajlanak igazi kacagtató jelenetek. Ha van némi kétség felmerült bennetek a könyvvel kapcsolatban, vagy kevésnek érzitek azokat az infókat, amiket adtam, olvassátok el a többi Könyvklubos véleményét ITT.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik könnyed hangvételű krimit,

- kíváncsiak egy érdekes történetre,

- nem bánják, ha nem a bűncselekmény körül forog a könyv,

- a nyomozás mellett vevők egy kis romantikára.

Értékelésem: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Darcy O’Mara
Kevdenc jelent(ek): Victoria Georgiana Charlotte Eugenie bénázásai
Kedvenc idézetek:

„Ha engem Hildának neveztek volna el, inkább belefojtom magam a babakádba, mint hogy egy ilyen név terhe nyomasszon egy életen át.”

„– (…) Képzeld, versenyautót is szokott vezetni, és repül is. – Mint Pán Péter? – Repülőgéppel, szívem!”

„    De most már 21 éves vagyok. Nincs kíséret, nincs gardedám, és meghalok a kíváncsiságtól, hogy mégis mit tud mutatni egy ilyen huncut és rossz fiatalember. Abból, amit eddig hallottam, kicsit össze voltam zavarodva a szex tárgyában. Elég rémisztőnek hangzott, mégis, Belinda elég nyilvánvalóan élvezte a dolgot. És az anyám is, hiszen vagy tucatnyi férfival csinálta legalább öt kontinensen. Ideje végre kideríteni, miről maradtam le eddig.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad

Fülszöveg:

A nevem Kate Harris-Woods, és ez az én történetem. Átlagos lány vagyok, középszerű élettel, semmi kiemelkedőt nem vittem véghez – egészen mostanáig. Azt hittem, az új életem akkor kezdődött, amikor Londonba költöztünk a férjemmel. De most már tisztán látom, hogy Párizs volt a célállomás. Gyere velem, és végigvezetlek a naplómban egy olyan történeten, ami most íródik, de 1853-ban vette kezdetét egy fiatal párizsi szerelemmel. Egy időutazásra invitállak, amely során beleolvashatsz, hogyan kapcsolódik össze egy több mint száz évvel ezelőtt élt férfi története az enyémmel. Olyan síron túli üzenetet tartogatok neked, ami időtlen igazságokat rejt. Bemutatom azt az embert, aki megváltoztatta az életem. Velem jössz?

Könyvinformációk:

Kiadó: Publio Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 272 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789634249245 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Megjelenése óta csiggat ez a könyv, mindig le és felpakoltam a Molyos kívánságlistámra, és nem jutottam dűlőre vele, hogy kell vagy sem. Aztán a szerzőpáros elindította utazókönyvbe, így jutottam hozzá én is, aminek nagyon örülök. Egy érdekes történetet ismertem meg, így mindenképp örülök neki, hogy adtam neki egy esélyt!

A történet nagyon különleges, mert kettő szemszöget ismerhetek meg, de nem a szokványos módon. Annyi a csavar benne, hogy majd 100 év különbség van a két elbeszélő között. Mind a kettejük történetét megismertem a végén pedig remekül összefonódik áthidalva az egy évszázadnyi időt.

Az egyik főszereplő Kate, aki Férjével épp az Államokból költözött át Angliába az új élet reményében. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy valóban egy új életet szerettek volna kezdeni egy kisbaba reményében. Nagyon sokat próbálkoztak, de sajnos sikertelenül. Ez kicsit megtörte Kate-et. Bár melyik nőt ne tette volna gallyra? A folyamatos csalódás miatt kezdett el naplót írni, amit ez elején nem igazán szívlelet, de a végére nem maradt már ember, akivel meg tudta osztani a problémáit. Az új házba mikor beköltöztek találtak egy pár régi bútort, amiben megbújt egy 19. századi francia levelezés. Kate-nek nagyon megtetszett, így keresett egy embert, aki lefordítja neki. Így ismerkedett meg Ciarannal, a romantikus lelkű művészsegéddel. Később pedig Kate talált egy naplót is, aminek segítségével még többet tudott meg Ciaranról. Kár, hogy Kate annyira belemerült abban, hogy megismerje Ciaran történetét, és nem vette észre, hogy mi folyik a valódi életben a férjével és a házasságával.

Ciaran egy vérbeli kurafi, aki könnyen maga köré tudja bolondítani a hölgyeket, és szégyentelenül ki is használta ezt az adottságát. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedett egy vagyonos nővel. Csodálatos szerelmes leveleket váltottak egymással, majd ez a szerelem kihunyt, amint kiderült, hogy honnan van Ciaran vagyona. Addigra persze egész szépen összegabalyodtak szíve hölgyével az apuka tudta nélkül. Ami ebben a korszakban igencsak elítélendő dolog volt. Amint megszűntek a szerelmetes levelek, jött a naplóírás Ciaran életében is. Nem csak Kate, hanem az Olvasó is részese lehet Ciaran kalandjainak, amiben nem volt hiány. Egészen kicsi korának történetétől végigkövethettem Kate-tel együtt Ciaran életét: szörnyű és halálban bővelkedő gyermekkort, utcán csavargó éveken keresztül egészen a családalapításig, vagyonossá válásig sőt, még egy titkot is megtudtam! Nagyon élveztem végigkíséri az élet rögös útján, és vele együtt örültem a boldogságának.

Nehezen engedem el ezt a történetet, mert magával rántott, amint elolvastam az első Ciaran levelet. Gyönyörűen van megfogalmazva, mintha valóban az 1800-as évekből származna, és nem egy 21. századi tollból került volna elő. Imádtam ezeket a részeket, viszont ezekben találtam sajnos a hibákat is. Először is néha nagyon túl volt írva, még azt is megtudtam, hogy egy-egy naplóban fellelhető szereplőnek, hogy állt minden egyes haja szála. Jó ez egy kicsit túlzás, de a lényeget szerintem mindenki éri. DE! Ezeket a hibákat képes voltam elnézni a történet miatt, mert az remekül sikerült! Volt, hogy úgy olvastam, hogy kihagytam Kate részeit és rögtön átugrottam Ciaranra. Majd vissza Kate-re. Nem szoktam egyéb esetben ilyet csinálni, de most valóban jobban érdekel a hősszerelmes élete, mint Kate-é.

A kér írónő egészen különleges világot tárt az olvasók elé, és szerintem sok ember imádni fogja. A kissé giccses 19. század és a mai modern világ remekül megfér egymás mellett egy könyvben, ezt be is bizonyították az írónők!

Összességében élveztem olvasni, és vártam, hogy este legyen és újra belemerülhessek mind a kettő ember életébe.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a romantikus regényeket,

- kíváncsiak, hogy miként fér meg két különböző kor egy könyvben,

- egy kicsit komolyabb hangvételre vágynak,

- nem bánják, ha van a történetben humor és egy cseppnyi erotika.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Ciaran
Kedvenc jelenet(ek): mikor Kate felfedezi Párizst
Kedvenc idézetek:

„… az élet halálos méreg, … mik észrevétlenül lopják ereidbe a pusztulást. Mégis hogyan tölthetnéd el akkor azt a kis időt, mi megadatott neked a földön – legyen akár tíz, akár száz év? Élj! Szeress! Sose alkudj meg! Találj egy társat, ki élethosszig hű párod lehet! S mikor csak lehetőséged adatik rá, légy boldog!
Nem tudhatod, mikor ér véget.”

„Fejlődés, haladás mindenütt. Csak egy helyen nem fejlődünk: az elménkben. Az emberiség közös tudata még mindég dacos gyermekkorát éli.”

„Kaptunk egy lehetőséget, hogy újrafessük azt a bizonyos vásznat, és csak rajtunk múlik, hogy milyen kép kerül rá.”

„Volt-e bármi értelme, ha semmit nem hagysz hátra? Ha nem tudod átadni a tudásod, a tapasztalataid, az általad megteremtett értékeket, a szépet és a jót, ami még maradt az emberiségben?”

„Akármilyen tulajdonságaim és adottságaim is legyenek nőként, ha nem lehetek anya, mindig csak fél ember maradok.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More