Róbert Katalin: Szelídíts meg! + Interjú

Fülszöveg: Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

 

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 270 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634571421
Függővég: nem
Sorozat: -
Műfaj: romantikus

Véleményem:

Róbert Katalin könyve bekerült a 2017-es ifjúsági Merítés-díj Top 10-es válogatásába, ezért olvastam el a könyvet… na meg azért, mert nagyon érdekelt. Aztán jött a Magyaros Augusztus és tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj bemutatnom.

Már az első két fejezet után éreztem, hogy ez az én könyvem lesz, hiszen Róbert Katalin remek stílusa, és A kis herceg átdolgozás is felkeltette az érdeklődésem.

A nyitójelenetben Kelemen Regina (Róka) az igazgatóiban várja a fejmosást, amit egy iskolai rongálásért kapott. Ekkor még nem értettem A kis herceg párhuzatom, és bevallom őszintén, hogy erre voltam a legjobban kíváncsi, hogy miként fog megjelenni egy ifjúsági történetben. Szerencsére nem kellett csalódnom, hiszen tökéletesen megkaptam, amit vártam. Nagyszerűen beleszőtte az írónő a saját gimnáziumi történetébe az eredeti műből a jól ismert motívumokat, az útkeresést, és a karaktereket. Persze nem csak a nevetek illetően hasonlítanak az eredeti műA kis herceghez, hanem a karakterek cselekedeteiben is. A két kedvencemmé azonban a főszereplők váltak: Róka és Kisherceg.

Róka egy megszelídíthetetlen, különc, lázadó lány, aki magányosan keresi önmagát egy új közösségbe, ahova becsöppent. A múltban szerzett negatív élményei elől nem képes elmenekülni, csak a számítógépes világba, és képtelen közel engedni magához bárkit. Szüleire sem számíthat, hiszen az állandó csatározásaik miatt egymással vannak elfoglalva. Róka legnagyobb gondja pedig, hogy nem képes beilleszkedni sehova. Ám ekkor hirtelen varázsütésre megjelenik a tökéletes Kisherceg, és csodát művel Rókával. Jó, jó, ez a hirtelen varázsütésre elég nagy sarkítás volt, de a mondat második fele teljesen igaz.

Negatívumnak annyit tudnék említeni, hogy Róka iszonyúan sokat káromkodik! Egy ideig nem zavart, mert én is szeretem kihasználni a magyar nyelv szépségeit ilyen téren, de azért van egy határ. A másik, ami kissé idegesített azok a gyilkos pillantások. Annyi fejlesztés volt teljesen feleslegesen... Érteni lehetett volna egy sima gyilkos pillantással, hogy valamiből elege van Rókának.

Kisherceg a gimnázium legtökéletesebb diákja: él tanuló, jó sportoló és van egy tökéletes párkapcsolata is. Hányingerkeltően klappol minden. Aztán kicsit jobban megismertem Kisherceg gondolatait, kétségeit. Ott van 17 évesen és nem tudjak, hogy merre menjen tovább, milyen faktot vegyen fel, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Félelmetesnek találja az egész felnőtt létet. A hab a tortán pedig, hogy nem csak arról kell döntenie, hogy merre megy majd tovább, hanem a szerelemről is. Rókát megismerve sok dolgot elkezd máshogy látni, ebbe pedig beletarozik a szerelem témája is.

Összességében imádtam a párhuzamot a két mű között, imádtam a két egyáltalán nem átlagos főszereplőt, és a lassan kibontakozó kapcsolatukat is.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik A kis herceg művet;

- kíváncsiak egy nagyszerű átdolgozásra;

- szeretik váltott szemszögből megismerni a történetet;

- szeretik a lassan kibontakozó szerelmet.

Extraként pedig hoztam egy interjút az írónővel. Fogadjátok szeretettel!

Ki az a Róbert Katalin? Mutatkozz be kérlek!

Róbert Katalin harmincas, Budapesten él, macskákat szolgál ki, regényeket nevel és sajnos sorozat-függő.

Mesékkel kezdtem az írást, olyan hét-nyolc évesen (előtte a szóbeli mesélés hagyományainak éltem) – éppen nemrég került elő egy mappa régi meséimmel. Később jöttek novellák, regénykezdemények, egyetemista koromban fanfictionök. Hiszem, hogy minden próbálkozás segít fejlődni, tanulni, de ma már tudom, hogy a tudatos tanulás és gyakorlás meggyorsíthatja a folyamatot.

A Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője vagyok, magyar szerzőkkel dolgozom a regényeiken, ami elképesztően izgalmas és hálás feladat. Emellett íróiskolai kurzusokon oktatok, igyekszem időt szakítani az írásra, sportolásra és hogy ne csak a munka, hanem a szórakozás miatt is olvassak. Ha ehhez hozzáveszem, hogy még a barátaimmal is szoktam találkozni, és néha véletlenül ledarálok egy sorozatot, szerintem titokban van egy időnyerőm, csak én magam sem tudok róla…

Mostanában egyre ritkább az, hogy egy magyar író a saját nevén publikál, Te mégis emellett döntöttél. Mi ennek az oka?

Fel sem merült bennem, hogy álnéven publikáljak, sőt, szerintem éppen elindult egy olyan trend, hogy a magyar írók újra elkezdenek saját nevükön írni. Külföldi nevet sosem akartam, hiszen csaknem minden történetem Magyarországon játszódik. Magyar álnevet pedig akkor érdemes választani, ha az ember neve nagyon hétköznapi, azaz egy keresés rengeteg találatot ad ki, vagy ha a munkája miatt szeretné elkülöníteni az író és a „civil” énjét.

Rám ezek egyike sem igaz, tehát teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a saját nevemen jelennek meg a regényeim, hiszen ez én vagyok, az életem része. Ha valaki ódzkodik a magyar szerzőktől, elég lenne belenéznie a könyvembe, és tudná, hogy nem angolszász író vagyok, bármilyen nevet választok is. Aki meg ad esélyt magyar szerzőnek, rögtön tudja, hogy én az vagyok.

Mikor és milyen felindíttatásból lettél író? Mi volt a legmeglepőbb vélemény, amit az írásaidról kaptál?

Ha az író az, aki ír, akkor valamikor általános iskolás koromban lehettem először az. Ha viszont az író az, aki publikál, akkor úgy öt éve lettem az – először egy novellám jelent meg a Bárka folyóiratban. Mindenképpen történeteket szeretnék elmesélni. Érzéseket, élethelyzeteket végigjárni, gondolatokat átadni. Ezért írok.

Mindenféle visszajelzést, véleményt kaptam már – többnyire lelkes és kedves üzeneteket. Szerintem nagyon jó dolog, hogy olvasók megkeresnek írókat és elmondják, mennyit jelentett nekik egy-egy regény. Nagyon hálás vagyok érte. Ezt az egész jelenséget talán nevezhetjük meglepőnek, de mindenképpen egy pozitív meglepetés.

Egyébként a legváratlanabb dolog az volt, amikor tavaly egy ismerős meghorgolta a Szelídíts meg! szereplőit – csupán az első két fejezet alapján.

Több könyved is megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és mindegyik más „pöttyel”. Melyiket érzed magadhoz a legközelebb? Melyiket volt a legkönnyebb megírni?

Hozzám mindig az a történet áll a legközelebb, amin éppen dolgozom, mert abban vagyok nagyon benne. Íróként meg kell tanulni elengedni egy idő után a regényeket. Meg kell tanulni, hogy nem lehet örökké javítani a szöveget és hogy bizonyos vélemények ne fájjanak, hanem elfogadjuk, hogy ki mit gondol a világról.

Úgyhogy mindegyiket másért szeretem. A Szívből, színből, igazán hibáit talán ma már jobban látom, de ez az a regény, amivel bekerültem ebbe a közegbe, a Kezdjetek el élni! korosztályban és problémákban a legközelebb állt hozzám, amikor írtam, a Szelídíts meg! szereplőit nagyon imádom, és az új regényben, ami ősszel várható, végre ellátogatunk egy színházba.

A Szelídíts meg! könyved nemrég olvastam és igencsak nagyszerűre sikerült. Gondolom A Kis herceg című mű inspirált a megírására. Mesélnél a valós keletkezésének az okáról?

Valóban A kis herceg volt az alap, és az egész egy írós játékból indult ki. Egy zárt csoportban szórakoztunk, az egyik ember bedobta, hogy izgalmas lenne egy olyan történet, ahol a róka is ember, és egy iskolában találkozik kis herceggel. Akkor írtam egy novellát, ami megadta Róka alaphangját (még csúnyábban káromkodott amúgy…) és a helyzetet, hangulatot.

Majd rájöttem, hogy ebből regényt akarok írni. Itt már mindenfélét át kellett gondolni. Hogy jelenik meg a pilóta, hogyan a rózsa, hogyan a bolygók? De nagyon izgalmas volt ezen ötletelni.

Aztán persze azt is izgalmas volt látni, hogy mit szólnak azok, akik jól ismerik A kis herceget, és mit azok, akik nem ismerik annyira, nem emlékeznek rá. Hihetetlenül nagy öröm, hogy ki-ki megtalálja a regényben azt, amit szerethet.

Miért egy gimnáziumi környezetben helyezted el a művet?

A kis herceg története szerintem a felnőtt válásról (is) szól, illetve arról, hogy az ember megőrzi-e a gyermeki rácsodálkozást, a nyitottságot felnőttként. Logikus, hogy ha modern környezetbe tesszük a szereplőket, járjanak ők is felnőttkor küszöbén, azaz legyenek gimnazisták.

A továbbtanulás kérdésével még erősebben elő lehetett hozni azt a dilemmát, amivel Saint-Exupéry regényében találkozunk: egyáltalán, normálisak, értelmesek, elfogadhatók a felnőttek? Akar az ember felnőtt lenni?

Az korosztály egyértelmű volt tehát, az iskola pedig kereteket adott a szereplőknek, összeboronálta őket.

A műben felbukkan Róka, aki egy tehetséges, különc személyiség, Kisherceg pedig a merő ellentéte. Melyik karaktert érezted magadhoz közelebb?

Szerintem én közelebb járok Kisherceghez. Én mindig az a jó tanuló voltam, akinek a problémáit nem vették észre a tanárok, mert aki csendes és jól felel, az rendben van, nem? Szóval én inkább mosolygok akkor is, ha valami dühít, Róka bezzeg nem rejti véka alá a gondolatait. De az igaz, hogy az életben én sokat káromkodom…

Megosztanál az Olvasókkal pár kulisszatitkot a Szelídíts meg! könyveddel kapcsolatban? Gondolok itt készülő borítótervre, karakterekre, akik mégsem kerültek a könyvbe, ha volt valami inspiráló zenéd, képed, ide bármi jöhet.

Még nem készült el a kézirat, de én már betanultam azt, hogy a dedikálásra majd hogyan fogok rókát rajzolni. Én nem vagyok egy rajztehetség, viszont itt úgy éreztem, nagyon kell valami egyedi még az aláíráson kívül a dedikálásokra. Szóval nekem erre komolyan rá kellett készülnöm. Volt egy kép, amin kicsit stilizált a róka, ezt vettem alapul, és aztán kidolgoztam a saját, dedikálós rókámat.

A barátaim rendesen röhögtek rajtam, hogy kézirat még nincs, de rókarajz már van. Mindenesetre ezt a gyakorlást úgy kell elképzelni, hogy papírokat firkáltam tele rókákkal, mindenféle méretben és mindenféle tolltípussal, hogy minden helyzetben flottul menjen. És most megy. Még szerencse, hogy a nagy rajzolgatásban a könyv is elkészült végül :D

Egyébként nem meglepő módon sokat hallgattam Punnany Massifot írás közben. És akkor ezzel kapcsolatban még egy kulisszatitok: majdnem Tankcsapda koncert került a regénybe, de aztán megkérdeztem egy tinédzser ismerőst, hogy melyiket hallgatja gyakrabban. Mostanra már el sem tudnám képzelni a regényt az Élvezd vagy a Szabadon helyett a Mennyország touristtal.

Köszönöm szépen a válaszokat Róbert Katalin írónőnek.

Nektek pedig köszönöm a figyelmet. Bízom benne, hogy felkeltette érdeklődéseteket a könyv, hiszen valóban egy remek alkotásról van szó.

A képek a Pinterest táblámról vannak. Az interjúnál látható képeket pedig az írónőtől kaptam.

Read More

Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 292 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Farkas Krisztina
Megjelenés időpontja: 2018. július 17.
Műfaj: ifjúsági, romantikus
ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Menő Könyveknek!

Már akkor felfigyeltem a könyvre, mikor a Molyon a hamarosan megjelenő könyveket böngésztem. Az indok egyszerű: lila borító, London a címben. Ezzel a két dologgal engem már le is vett a lábamról. Aztán elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy élvezem és már csak azon izgultam, hogy a végéig kitartson ez az érdeklődés.

Fun fact: valamikor réges régen 2006-ban volt szerencsém eljutni Londonban, ahol 1 hetet töltöttem pár osztálytársammal az általános iskolának hála. Az volt életem legjobb nyaralása, mert beleszerettem Londonba. Gyönyörű város, teli csodálatos hellyel, érdekes emberekkel. Emiatt is voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy vissza tudja e adni azt az érzést, amit ott éreztem. A válasz pedig egy hatalmas igen!

A cselekmény csupán 12 óra alatt zajlik, talán ez az oka annak, hogy elég pörgősre sikerült. A történet Londonban, a kedvenc városomban játszódik, és a karakterekkel együtt én is felfedezhettem újra ezt a csodálatos várost.

Sunny, a pasija után kajtat egész éjszaka, miközben átél egy csomó kalandot, amibe a kutatás folyamán merő véletlenségből keveredik bele. Az anyja és a barátja pedig semmit sem tudnak a dologról, mert éppen Franciaországban nyaralnak. Az éjszaka folyamán Sunny körül megfordul a világ mindenféle értelembe: megtud egy orbitális nagy titkot, remek új barátokra tesz szert, fantasztikusat bulizik, de ami a legfontosabb, hogy megismeri önmagát.

Nagyon tetszik a könyv felépítése, hiszen nem csak a cselekményt ismerheti meg az Olvasó, hanem London csodálatos városát is. Egyes fejezetek előtt egy kisebb ismertető van azon helyekről, amerre az éjszaka folyamán Sunny eljut. Ezeket nagyon szerettem, mert kaptam egy adag történelmet is Londonból. Bízom benne, hogy ezeket a részeket azok az Olvasók is élvezni fogják (nem pedig unni), akik nem London-mániások, ahogy jómagam.

Alex Pettyfer, mint Vic Godard
Alexander Sebastian Joliviette, mint Jean-Luc Godard

A karakterek szórakoztatóak voltak, főleg a két rejtélyes francia: Vic Godard és Jean-Luc Godard. Az elején amilyen titokzatosak voltak, a végére már semmi érdekes nem maradt belőlük, mert a kalandok során őket is megismertük. Miért mondtam, hogy rejtélyesek? Mert senki nem ismeri őket, csak jönnek és mennek a tökéletesre szabott öltönyeikben a kis mopedjeiken, sütögetik a mini tortacsodáikat. Senki sem tudja, hogy testvére, szeretők vagy csupán barátok

Ami negatívumot megemlítenék, hogy a Godardok franciák, akik előszeretettel motyognak az anyanyelvükön. Pontosabban nem ez a probléma, hanem hogy ezek a részek nincsenek csillagozva, zárójelbe téve, vagy bármilyen módon lefordítva azoknak az Olvasóknak, akik nem tudnak franciául. Ez néha rontott az olvasás élményén számomra, mert jó lett volna tudni, hogy mit is magyaráznak annyira egymásnak vagy magukban. Vic a vicces, könnyed, nőcsábász, mosolygós, és még órákig ragozhatnám Godard. Míg Jean-Luc sokkal visszafogottabb, nem mosolyog annyit, megválogatja a szavait és igazi úriemberként viselkedik. Számomra Jean-Luc sokkal vonzóbb, gondolom, mert a kimértsége miatt sokkal kiismerhetetlenebbnek hat.

SZA, mint Sunny

Sunny pedig hatalmas változáson ment keresztül 1 éjszaka alatt. Nagyon szeretem, mikor egy karakter képes fejlődni és ezt meg is teszi. A regény elején egy teszetosza, nyámnyila 17 éves tinit ismertem meg. Mire pedig a végére értem rá sem ismertem. Kaptam egy magabiztos, céltudatos, vagány nőt. Nem gondoltam volna róla, hogy képes lesz egy buli közepén Charlestont táncolni egy asztal tején, vagy hogy leordít pár kis suhancot, akik beszóltak nekik. Ami pedig a legnagyobb meglepetést okozta, hogy képes volt elengedi magát. Kár, hogy ez csak addig tartott, amíg nem kapott egy (újabb) sms-t a pasijától, aki átbaktatott egy új helyre, és várja Sunnyt.

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, általa visszarepültem imádott városomba, Londonba, és jókat nevettem rajta. Az írónő fantasztikus humora dobta fel az egész regényt, főleg a szócsaták, amiken alig tudtam visszatartani, hogy hangosan röhögjek. Ez a könyv minden London-rajongónak kötelező, na meg azok számára is, akiknek dunsztjuk sincs, hogy miért rajong érte annyi ember!

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnék megismerni London városát;

- könnyed kikapcsolódásra vágynak;

- kedvelik, ha egy karakter fejlődést mutat;

- szeretik a pörgős, humoros és nem utolsó sorban bulis történeteket.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jean-Luc Godard
Kedvenc jelenet(ek): mikor Sunny az asztalon táncol, a két Godard szócsatái
Kedvenc idézetek:

„London folyton változik, de mindig az a hely marad, ahol az ember kalandokba bonyolódhat, új barátokra tehet szert, megváltoztathatja a történetét, megváltoztathatja az életét.”

„Csodálatos érzés, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek.”

„– Sunny, a lányoknak soha nem lenne szabad bocsánatot kérniük az érzéseik miatt.”

„– Huszonegy éves vagyok. Az fiatal!
– Én pedig tizenkilenc. Mindig fiatalabb leszek nálad, öregapám – keni a szavakat Jean-Luc.
– Ja, mondja ezt az a fiú, aki miatt korábban el kellett jönnünk a piknikről, mert haza akart jönni, hogy kipróbáljon egy új tortácskareceptet, amiben gesztenyemassza van. Olyan vagy, mint egy középkorú háziasszony, aki csapdába esett egy tizenkilenc éves fiú testében.
– Te meg mint egy idióta, aki csapdába esett egy idióta testében.”

„– Akik megcsalják az embert, csak egy jó seggberúgásból értenek.
– Bizony, ha megcsalnak, csakis a zéró tolerancia működik.”

„De vajon egyetlen éjszaka megváltoztathatja-e az ember életét? Azt hiszem, igen. Vagy legalábbis megváltoztathatja az irányt, amerre az élete tartott. Időre van szükségem, hogy ezt végiggondoljam. Hogy megszokjam, hogy úgy élem az életem, mintha minden nap vasárnap éjszaka lenne. De bizonyos dolgok mindig változatlanok maradnak. London, szeretlek.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Tillie Cole: Ezer csók

Fülszöveg: Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Könyvinformációk:

Oldalszám: 464 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155631504
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: nem
Függővég: nem
Műfaj: romantikus
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.
ITT előrendelhető

Véleményem:

Köszönöm szépen az előolvasás lehetőségét a Twister Media Kiadónak!

A könyvre valamikor 2017-ben lettem figyelmes, mikor egyre több figyeltem kezdte el eredeti nyelven olvasni, és rengeteg pozitív visszajelzést kapott az Ezer csók. Ami viszont igazán meggyőzött az Veronika, a Veronika’s ReaderFeeder bloggerinájának blogbejegyzése volt. Úgy éreztem, hogy az élményért képes lettem volna angolul is elolvasni, csakhogy részese legyek annak a csodának, amit mindenki érez olvasás után. Majd a Twister Media Kiadó bejelentette, hogy hozza magyarul. Gondolhatjátok, mennyire örültem neki… az pedig, hogy előolvasó lehettem, maga a legnagyobb megtiszteltetés. Mikor belekezdtem olvasásba, az volt az első gondoltatom, hogy a Veled minden hely ragyogó, és a Ha maradnék szerelemgyerek lenne, amit én pozitívan éltem meg, mert imádom mindkét történetet. Olvasás után pedig teljesen megváltozott a véleményem. Már értettem, hogy miért áradatozott róla mindenki.

Most jöhetnének a klisék a jól megszokott érzelmi hullámvasútról, meg hogy egy űrt hagyott a szívemben, hogy mennyire gyönyörűen megírt történet, és a többi blabla. De ez a könyv annyira tökéletes, hogy ezek a szavak annyira semmitmondóak, hogy kár rá pazarolni őket. Mert számomra valóban tökéletes, és szinte sértés lenne, ha a fentebb említett elcsépelt jelzőkkel illetném.

A történet egy szerelmi történetet tár az Olvasó elé, ami bárkinek ismerős lehet. Két gyerek találkozik, majd szerelembe esnek, az útjaik elválnak, de az élet úgy hozza, hogy ismét egymásra találnak. Igen, ez Poppy és Rune annyira kifogástalan és szinte már bosszantóan sablonos szerelme, hogy az már fájdalmas. És tudjátok mit? Én bezabáltam! Annyira szép a fordítása… sajnos nem ismerem az eredeti szöveget, de ha ennyire csodálatosan sikerült Bozai Ágota műfordítónak átadnia a történetet, akkor gondolom Tillie Cole egy igazi mágus, aki meseszépen bánik a szavakkal.

Na, vissza a regényre, ha már sikeresen ennyire elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy a könyv alaptörténete kissé kiszámítható, de mégis élvezhető, hála a fordításnak, na és persze a karaktereknek, tetteknek.

Rune, a könyv szívdöglesztő pasija, aki belülről egy igazi romantikus lélek. Mindent megtesz élete szerelméért, Poppyért, akit 8 évesen ismert meg. Poppy pedig maga a tünemény! Rune-al tűz és víz, jó és rossz, szóval értitek. Egyetlen közös van bennük, hogy mindketten művészlelkek. Emiatt is élhették meg annyira az érzéseiket. Kettejük szerelméről az önzetlen, elemi, odaadó szavak jutnak eszembe. Kell ennél több egy szerelemben? Nem hiszem. A legtöbb tettükből sugárzik az egymás iránti odaadás, főleg mikor Poppy élete a lehető legrosszabbra fordul. Mégis egymás mellett maradnak a végsőkig. Az egész regényt végigbőgtem, nem volt semmiféle érzelmi hullámvasút, egyszerűen egy érzelmi roncsot csinált belőlem. Mégis mosolyogva gondolok vissza a történetre, mert Rune és Poppy szerelme fantasztikus.

Rune egy igazi viking, aki a külvilág számára elérhetetlen, senkit nem enged közel magához, és nagyon kevesen tudják róla, hogy ez csupán a felszín. Az iskolában minden lány szív érte dobog, a társaság középpontja, de valódi arcát mégsem ismerik. Mikor pedig elhagyja az ő Poppyját megborul a világa, ezért még nagyobb páncélt húz önmaga és környezete köré.

Poppy pedig egy visszahúzódó, egyáltalán nem népszerű, mégis különleges lány. Mindenben próbálja a jót, a szépet megtalálni, még a legszörnyűbb időkben is. Számára az élet egy kaland, amit nem érdemes elszalasztani, és minden egyes napfelkelte újabb lehetőség egy csodálatos napra. Ez a két különböző lélek mégis egymásra talál, majd egy csodaszép szerelmet élnek meg együtt.

Összességében hatalmas kedvenc, többször újraolvasós, mindig bőgös lett a könyv. Azoknak viszont nem ajánlom, akik a happy endet várják egy szerelmi történetben, mert itt az út vége nem a legboldogabb.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a nem boldog véget érő romantikus történeteket,

- szeretnek zokogni egy könyvön,

- kíváncsiak arra, miért Ezer csók lett a címe,

- imádják a tini románcokat.

EXTRA!

A könyvben nagy szerepet kap a zene, és sokszor meg is jelenik egy-egy jelenetben. Az írónő a regény végére egy zenelistát hagyott az Olvasóknak, amik inspirálták írás közben. Extra élményt nyújt, ha olvasás közben hallgatjátok a listán szereplő zeneszámokat.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Rune
Kedvenc jelenet(ek): Rune és Poppy első csókja
Kedvenc idézetek:

„Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot… és ragadjuk meg a pillanatot. Szépen éljünk.”

„– Tiéd az ajkam. Senki másé.
(…)
– Az enyém pedig a tiéd.”

„– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?”

„Miért legyek boldogtalan, amikor boldog is lehetek? Számomra ez egyértelmű választás.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Közös értékelés: S. J. Kincaid: A kárhozott (A kárhozott 1.)

Sziasztok!

Már megint garázdálkodtunk egy kicsit Rétával, a HaBár, a könyves kocsma pultos lányával. Mit is jelent ez? Azt, hogy ismét elolvastunk közösen egy könyvet, most pedig jól ki is tárgyaltuk. Korábban már csináltunk egy ilyen garázdaságot, mégpedig Gabirella Eld: Remények Jordan számára könyvével (ITT), és akkor nagyon megtetszett, szóval érkezik az újabb adag közös értékelés. A könyvet köszönöm szépen a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

A kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 480 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155631283 Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna Megjelenés időpontja: 2017. június 13. Sorozat: A kárhozott Függővég: igen ITT megvásárolható

Kedvenc idézetek:

„– Igen. Könnyebb dolgod. Előre determinált volt a létezésed célja, most pedig már nem az. Most neked is meg kell birkóznod ugyanazokkal a kérdésekkel, mint mindenki másnak. Mi lesz velem utána? Mit tegyek most? Rémisztő lehet ráébredni, hogy ezentúl a saját döntéseiden múlik a sorsod.”

„– … A legjobb barátom vagy, és szeretlek, Nemezis. Ezek az érzéseim nem lesznek értéktelenek csak azért, mert irántad érzem őket. Meglehet, az, hogy szeretlek, bármi is légy, még többet is ér, hiszen senki nem kényszerített az érzelemre, csak megtörtént, és kész. Úgy döntöttem, hogy szeretni foglak. Úgy döntöttem, hogy törődöm veled, akármi történjék, és ezt nem veheted el tőlem.”

“Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek van, egyaránt.”

„Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk – félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon. Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll.”

Történet:

A történet a jövőben, főleg az űrben játszódik, ahol az emberiség életét a vallás határozza meg. A társadalom két részre szakad, akik támogatnák a technológiai fejlődést, és akik tiltanak mindennemű újítást. Az Impyrean család titokban a technológia fejlődését támogatja, de mások, a külvilág felé istenfélőnek mutatják magukat. Ebben a világban létrehoztak egy olyan élőlényt, aminek nincs saját akarata, csak egy cél vezérli. Megvédeni azt, akinek szánták. Ő a kárhozott. A kárhozottak létezését a császár betiltotta. Az Impyrean család nem hajlandó megválni saját kárhozottjától. Sidonia von Impyrean számára a kárhozottja jelenti az egyetlen barátot, és foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Egy napon a császári parancs szerint, Sidonianak a Galaktikus Udvarba kell utaznia. Ekkor elkezdődött a spekuláció Donia családjában, hogy miként lehetne ezt megúszni. Ekkor jött jól az eltitkolt kárhozott, Nemezis. Nemezis vállalja magára azt a feladatot, hogy helyettesíti Doniát a Chrysanthemumban, ehhez viszont rengeteg átalakításon kell átesnie, nem csak testileg. El kell hitetni mindenkivel, hogy valóban Sinodia von Impyreannal állnak szembe, aki egy valódi helionita. Ez azonban egy kárhozottnak nagy megmérettetés. Arra azonban senki nem tudta felkészíteni, ami az udvarban fogadja Nemezist.

Réta: Hát ez a nap is lejött! Jól elhúztuk ezt a bejegyzést Dorka! Nagyrészt miattam, de most aztán jól kivesézzük ezt a könyvet! Kezdjük a borítóval! Mit a véleményed róla?

Dorka: Már alig vártam, hogy elérkezzen ez a nap, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A borítót imádom, tökéletesen passzol a történethez! Imádom a letisztultságát, és a pillangó szárnya. Egyszerűen fantasztikus. Neked mi a véleményed róla? Te is olyan szerelmes vagy a borítóba, mint én is?

Német borító	Orosz borító	Spanyol borító
Francia borító	Angol borító	Ukrán borító	Szerb borító

Réta: Igen, engem eleinte a borító vett meg magának, ezt be kell vallanom. Azután néztem meg, kb. miről is van szó, hogy már belezúgtam a pillangós borítóba. Szeretem a pillangókat, van egy csomó mágneses díszem is olyan. Amúgy ez a pillangó, ami a borítón van, nagyon erős szimbolikával rendelkezik, simán bele tudom képzelni Nemezis karakterét. A harcos kárhozott, aki egy örökös bőrébe bújik. Nagyon találó! Mit gondolsz Donia és Nemezis kapcsolatáról?

Dorka: Én teljesen meg voltam győződve róla az elejétől kezdve, hogy Donia többként tekint Nemezisre. De úgy voltam vele, hogy biztos csak én romantikus lelkem akart többet belemagyarázni. Aztán mikor a császár unokatestvére, Tyrus is a képbe került, el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már ott volt az őrült császár-jelölt. Te viszont nem vagy romantikus fajta, így kíváncsi vagyok, hogy a fejedben milyen kapcsolat körvonalazódott Donia és Nemezis, illetve Nemezis és Tyrus között?

Réta: Hát igen, ismersz már! Donia - Nemezis szálat én feleslegesnek éreztem. Anélkül is elhittem volna, hogy nagyon fontosak egymásnak. Végig ott voltak egymás mellett az évek során, jóban rosszban. Igaz, hogy Nemezisbe belekódolták ezt, de mégis úgy gondolom, hogy nem élhetsz egy szobában a másik emberrel évekig, hogy ne alakuljon ki közöttetek kapocs. Nemezis - Tyrus szál viszont már sokkal érdekesebb. Egy szóval tudnám leírni az érzéseimet: imádtam! Végre egy YA regény, ahol nem varázsütésre alakulnak ki az érzelmek, hanem a cselekmény folyamán ismerkednem meg és alakul ki kötődés. Hihető és magával ragadó volt. Te hogy látod Tyrust? Nekem ő volt az egyik kedvenc karakterem a történetben!

Dorka: Nekem is Tyrus a kedvenc karakterem. Mikor betoppant a történetbe, éreztem, hogy több van benne, mint amennyit mutat magából. Ahogy mondtad, nagyon tetszett, hogy nem varázsütésre jött létre a szerelem. Illetve az is remek volt, hogy a karakterét sem egyik oldalról a másikra ismertem meg, hanem Nemezissel együtt. A grátisz pedig a történet legvége volt, mikor már azt hittem, hogy eléggé ismerem Tyrust, képes volt egyetlen cselekedetével mindent a feje tetejére állítani. Képes volt mindenkivel elhitetni, hogy egy őrült, ezzel pedig mindenkit ki tudott játszani. Zseniális! Te mennyire ismerted ki az őrült Tyrust, vagy Téged is meg tudott téveszteni, és csak kapkodtad a fejed vele kapcsolatban?

Réta: Én már az elejétől tudtam, hogy játszik. Érezhető volt a cselekedetein, azon, ahogy az író néha éreztette, hogy egy - egy mondat minden őrülettől mentes volt. A többi arisztokrata is levágta volna szerintem, ha nem épp tudatmódosító szerek hatása alatt lettek volna. Jó, azért ez erős túlzás volt részemről. Tyrusnak sok éves tapasztalata volt abban, hogy megjátssza önmagát a túlélés érdekében, és tökélyre is fejlesztette. Amivel engem nagyon megfogott ez a könyv, a jól felépített romantikus szál mellett, az a politikai berendezkedés volt. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, nekem nem volt újdonság, amit felvázolt elénk, sajnos a mai világban is rengeteg vezető használja a megfélemlítést a hatalom megtartásának eszközeként, mégis nekem baromira tetszett az ábrázolás mód és a konfliktusok. Te melyik oldalon állnál? A fejlődést pártolnád vagy helionita lennél? Szeretném azt hinni magamról, hogy bátran kiállnék a technológia és a fejlődés mellett, de félek, nem lennék elég tökös hozzá. Szerintem én rejtett lázadó lennék!

Dorka: Az igazat megvallva, nem szoktam szeretni az ilyen politikai harcokat a könyvekben, de ebben valóban érdekes és jól felépített volt. A kérdésedre pedig egyszerű a válaszom: a techológiai fejlődést pártolók táborát erősíteném. Nekem a hittel az a bajom, hogy nem tudták alátámasztani, csak közölték a vezetők, hogy ebben kell hinni és pont. Ez elég unszimpatikus és a hívők részéről elég birka dolog volt csak úgy elhinni. Azok, akik a fejlődést választották látták a valódi problémát: a bolygókon élő emberek problémáit, az űrben lévő fekete lyukakat, amik képesek voltak egyik pillanatról “felzabálni” egy bolygót vagy űrhajót. Nem is tudom, hogy a hitkövetők ezeket miért nem vették észre.

Réta: Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kiálljanak a nézeteik mellett, annak ellenére is, hogy láttuk, mihez vezet, ha homokba dugjuk a fejünket. Az uralkodó nem ismer kegyelmet, és könyörtelenül eltávolítja az útból, aki keresztbe próbál tenni nekik. Biztos, hogy voltak sokan, akik a pénz és a hatalom miatt állta a Domitrian dinasztia mellett, viszont szerintem sokan rettegtek a megtorlástól. Mikor Nemezis Donia képében Chrysanthemumba lépett, már akkor kegyetlen módszerekkel meg kellett válnia egy szolgálójától. Ez a véres és szókimondó légkör végigkísérte a könyvet az elejétől a végéig. Volt olyan rész, ahol, ha filmet nézek, lehet elfordítom a fejem!

Dorka: Tény, hogy voltak benne elég kegyetlen részek. Lehet, hogy ezért is dugták a fejüket a homokba. Viszont nem csak szörnyű dolgok történtek. Ott volt például a gravitáció nélküli tánc, ami szerintem az egész történetben a legszebb, meg mikor Tyrus megmutatta az igazi arcát Nemezis felé. Ezek a részek elég romantikusra sikerültek, és jó volt fellélegezni közben. Neked mi volt a kedvenc részed?

Réta: Azt a táncot a mai napig nem teljesen tudok elképzelni! Viszont, voltam a moziban a Ready Player One-t megnézni, és abban is van egy hasonló jelenet! Tök jó volt, de nem spoilerezem le, mert tudom, hogy most olvasod! Nekem Nemezis jellemfejlődése tetszett a legjobban, ha mondhatok ilyet. Igaz, ez nem egy konkrét jelenet, de az, ahonnan indul és ahová érkezik, az az út baromira tetszik. Ezért is szeretem annyira ezt a könyvet! Az egyik nagyon kedvenc jelenetem viszont a legvégén van, amikor Tyrus megkérdezi a nagymamáját, hogy mit is ígért neki, mi lesz akkor, amikor ő lesz az uralkodó! Káröröm, ez volt az érzés, amit kiváltott belőlem! Szerinted mikor olvashatjuk a folytatást magyarul? Mire számítasz, mi lesz benne?

Dorka: Remek kérdés! A minél előbbi megjelenésnek örülnék a legjobban, hiszen olyan függővéggel ért véget, hogy legszívesebben a falnak vágtam volna a könyvet mérgemben és meglepettségemben! Hogy mire számíthatunk a következő részben? Igazából fogalmam sincs, hiszen végig olyan fordulatok voltak a könyvben, amire nem számítottam. Úgyhogy gondolom a második kötetben is hasonló csalafintaságokat fog kapni az olvasó. Mesélj, Te mire számítasz?

Réta: Igazából nem számítok semmire, mert többször megszívtam már, hogy számítottam valamire és aztán meg nem valósultak meg az elvárásaim és kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett egy könyv emiatt. Inkább reményeim vannak. Remélem, hogy sem Tyrus, sem Nemezis karakterét nem rontják el. Remélem, hogy a szerelmi szál nem megy át tipikus YA féle dologba, bár már ebben a részben is volt ilyen megnyilvánulás, de szerencsére hamar vége lett. Remélem, hogy izgalmas és fordulatos lesz. Remélem, hogy hasonlóan csodálatos borítót fogunk kapni. És nem utolsó sorban remélem, hogy az idei Könyvhéten már kezemben tarthatom!

Dorka: Nagyon bizakodó vagy. Bár ki ne lenne, aki olvasta a könyvet?! Remélem én is, hogy már a Könyvhétre megjelenik magyarul is.

Pontozás:

Réta:

Dorka:

Köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok! Reméljük, hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, mert ez volt a célunk. Mint látjátok, Rétának is, és nekem is nagyon tetszett a könyv, pedig mind a ketten mást várunk el egy történettől. Ebben a sorozatnyitó-kötetben viszont minden megvan, ami szükséges egy jó történethez! Olvassátok el, érdemes!

A képek a moly.hu, a GoodReads oldalakról, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More