Tillie Cole: Ezer csók

Fülszöveg: Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Könyvinformációk:

Oldalszám: 464 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155631504
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: nem
Függővég: nem
Műfaj: romantikus
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.
ITT előrendelhető

Véleményem:

Köszönöm szépen az előolvasás lehetőségét a Twister Media Kiadónak!

A könyvre valamikor 2017-ben lettem figyelmes, mikor egyre több figyeltem kezdte el eredeti nyelven olvasni, és rengeteg pozitív visszajelzést kapott az Ezer csók. Ami viszont igazán meggyőzött az Veronika, a Veronika’s ReaderFeeder bloggerinájának blogbejegyzése volt. Úgy éreztem, hogy az élményért képes lettem volna angolul is elolvasni, csakhogy részese legyek annak a csodának, amit mindenki érez olvasás után. Majd a Twister Media Kiadó bejelentette, hogy hozza magyarul. Gondolhatjátok, mennyire örültem neki… az pedig, hogy előolvasó lehettem, maga a legnagyobb megtiszteltetés. Mikor belekezdtem olvasásba, az volt az első gondoltatom, hogy a Veled minden hely ragyogó, és a Ha maradnék szerelemgyerek lenne, amit én pozitívan éltem meg, mert imádom mindkét történetet. Olvasás után pedig teljesen megváltozott a véleményem. Már értettem, hogy miért áradatozott róla mindenki.

Most jöhetnének a klisék a jól megszokott érzelmi hullámvasútról, meg hogy egy űrt hagyott a szívemben, hogy mennyire gyönyörűen megírt történet, és a többi blabla. De ez a könyv annyira tökéletes, hogy ezek a szavak annyira semmitmondóak, hogy kár rá pazarolni őket. Mert számomra valóban tökéletes, és szinte sértés lenne, ha a fentebb említett elcsépelt jelzőkkel illetném.

A történet egy szerelmi történetet tár az Olvasó elé, ami bárkinek ismerős lehet. Két gyerek találkozik, majd szerelembe esnek, az útjaik elválnak, de az élet úgy hozza, hogy ismét egymásra találnak. Igen, ez Poppy és Rune annyira kifogástalan és szinte már bosszantóan sablonos szerelme, hogy az már fájdalmas. És tudjátok mit? Én bezabáltam! Annyira szép a fordítása… sajnos nem ismerem az eredeti szöveget, de ha ennyire csodálatosan sikerült Bozai Ágota műfordítónak átadnia a történetet, akkor gondolom Tillie Cole egy igazi mágus, aki meseszépen bánik a szavakkal.

Na, vissza a regényre, ha már sikeresen ennyire elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy a könyv alaptörténete kissé kiszámítható, de mégis élvezhető, hála a fordításnak, na és persze a karaktereknek, tetteknek.

Rune, a könyv szívdöglesztő pasija, aki belülről egy igazi romantikus lélek. Mindent megtesz élete szerelméért, Poppyért, akit 8 évesen ismert meg. Poppy pedig maga a tünemény! Rune-al tűz és víz, jó és rossz, szóval értitek. Egyetlen közös van bennük, hogy mindketten művészlelkek. Emiatt is élhették meg annyira az érzéseiket. Kettejük szerelméről az önzetlen, elemi, odaadó szavak jutnak eszembe. Kell ennél több egy szerelemben? Nem hiszem. A legtöbb tettükből sugárzik az egymás iránti odaadás, főleg mikor Poppy élete a lehető legrosszabbra fordul. Mégis egymás mellett maradnak a végsőkig. Az egész regényt végigbőgtem, nem volt semmiféle érzelmi hullámvasút, egyszerűen egy érzelmi roncsot csinált belőlem. Mégis mosolyogva gondolok vissza a történetre, mert Rune és Poppy szerelme fantasztikus.

Rune egy igazi viking, aki a külvilág számára elérhetetlen, senkit nem enged közel magához, és nagyon kevesen tudják róla, hogy ez csupán a felszín. Az iskolában minden lány szív érte dobog, a társaság középpontja, de valódi arcát mégsem ismerik. Mikor pedig elhagyja az ő Poppyját megborul a világa, ezért még nagyobb páncélt húz önmaga és környezete köré.

Poppy pedig egy visszahúzódó, egyáltalán nem népszerű, mégis különleges lány. Mindenben próbálja a jót, a szépet megtalálni, még a legszörnyűbb időkben is. Számára az élet egy kaland, amit nem érdemes elszalasztani, és minden egyes napfelkelte újabb lehetőség egy csodálatos napra. Ez a két különböző lélek mégis egymásra talál, majd egy csodaszép szerelmet élnek meg együtt.

Összességében hatalmas kedvenc, többször újraolvasós, mindig bőgös lett a könyv. Azoknak viszont nem ajánlom, akik a happy endet várják egy szerelmi történetben, mert itt az út vége nem a legboldogabb.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a nem boldog véget érő romantikus történeteket,

- szeretnek zokogni egy könyvön,

- kíváncsiak arra, miért Ezer csók lett a címe,

- imádják a tini románcokat.

EXTRA!

A könyvben nagy szerepet kap a zene, és sokszor meg is jelenik egy-egy jelenetben. Az írónő a regény végére egy zenelistát hagyott az Olvasóknak, amik inspirálták írás közben. Extra élményt nyújt, ha olvasás közben hallgatjátok a listán szereplő zeneszámokat.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Rune
Kedvenc jelenet(ek): Rune és Poppy első csókja
Kedvenc idézetek:

„Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot… és ragadjuk meg a pillanatot. Szépen éljünk.”

„– Tiéd az ajkam. Senki másé.
(…)
– Az enyém pedig a tiéd.”

„– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?”

„Miért legyek boldogtalan, amikor boldog is lehetek? Számomra ez egyértelmű választás.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.