Sziasztok!
Végre
itt van a június, azaz a nyár első hónapja. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de
én nagyon örülök neki. Sokkal jobban örülök a melegnek, és a napsütésnek, mint
a hideg, esős időnek. Ha pedig újabb hónap, az azt jelenti, hogy itt az ideje
visszatekinteni a májusra. Na és persze előre is, mert jó dolog megtervezni az
olvasásokat.
Májusi összegzés:
Személyen:
Május
1-től beindult keményen a munka, mert átálltam 8 órás beosztásra. Szerencsére a
gyár, ahol dolgozom rendesek voltak, és átvettek. A bónusz pedig az, hogy
maradhattam egyműszakos, azaz 8-16 óra között nyomom a melót. Az átállás miatt
nem sok dolgot tudtunk csinálni a hónapban, mert mindig el voltam havazva, ki
kellett alakítanom az új menetrendet a napokra. Szerencsére ritkán van szombati
túlóra, így a családé maradt a hétvége, amiket ki is használtunk.
Május 1 alkalmából felmentünk túrázni a Mátrába. Nem volt hosszú kirándulás, nagyjából 4 km oda-vissza. A kocsit letettük Mátrafüreden, majd felgyalogoltunk Sástóra, mert Gyöngyös város oda telepítette át a majálisát. Gondoltuk, hogy ezer autó lesz majd fent Sástón, ezért is döntöttünk a túra mellett. Az volt a helyzet, hogy nem csak mi jutottunk erre a megállapításra, mert Mátrafüreden is lehetetlen volt üres parkolóhelyet találni. De miután túl voltunk a hely keresgetésén nyakunkba vettük az erdőt, és belevágtunk a kalandba. A fiúknak megmondtuk, hogy melyik jelzést kell keresni, és azt kell követni. Nagyon élvezték a keresgélést, meg persze magát a kirándulást is. Ügyesen kibírták, nem nyafogtak, még a Kicsi sem. Mikor felértünk úti célunkhoz, Sástóra ott körbenéztünk, ettünk, fagyiztunk, majd visszaindultunk. Ja, és a család bátor tagjai még a kilátó legtetejébe is felmentek. Ezek a hősök a Nagyobb, és Férj volt. Egész nap nem voltak fáradtak a fiúk, viszont amint visszaértünk Mátrafüredre a kocsihoz, be is vágták a szunyát. Aztán éjszaka sem volt gond az alvással.
Felbuzdulva
a majálisi túrázáson, gyereknap alkalmából tervezgettük az újat. Az egy kicsit
hosszabb volt, majdnem 7 km. Szintén Mátrafüredről indult a Sástó felé, de most
nem az volt a cél, hanem az Oxygen Adrenalin Park. Ott bobozni szerettünk
volna, de 500 ezren voltak, nekünk meg számolni kellett azzal is, hogy vissza
is kell sétálni a kocsihoz. Ezért csak egy kicsit sétáltunk, mert hatalmas
területen van a kalandpark, és a fiúk ugráló váraztak. Majd elindultunk
visszafelé a hosszabb úton. Azon a szakaszon már volt egy kis nyafi, de
szerencsére senkit nem kellett kézben vinni, mindenki jött a saját lábán. Ezért
nagyon büszke vagyok a gyerekekre. Szerencsére ez a hosszabb séta sem vette
kedvüket a következő kalandozástól, így nemsokára megejtünk egy újabb túrát,
egy másik útvonalon.
Mivel
ilyen szuperül taglaltam a személyes részt, azt hiszem itt be is fejezem, és
áttérek a blogosra.
Blogos:
Bizonyára
észrevettétek, hogy májusban nem volt valami sok bejegyzés. Ennek a fentebb
leírtak számlájára írható. Viszont én meg vagyok elégedve, hogy ennyire volt
időm, úgyhogy próbálok erre beállni. Ilyen kevés aktivitás mellett is meg lett
a 200.000 kattintás, amit nagyon köszönök szépen, és lassan eléri a blog Facebook
oldala az 1.000 követőt, amiért hatalmas köszönet.
A havi bejegyzések
között csupán egyetlenegy értékelést találtok, annak ellenére, hogy májusban is
7 könyvet sikerült elolvasni. Ezeket folyamatosan pótolni fogom, ahogy időm
engedi. Az egyéb bejegyzések pedig valóban nagyon egyebek lettek, mert sok
mindenről írtam. Nagy szerepet kapott a június hónapban megrendezésre kerülő
Könyvhét, amit már nagyon várok.
Áprilisi
értékelések:
Áprilisi
havi egyéb bejegyzések:
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Májusban
8 könyvvel lettem gazdagabb. Ritka az ilyen bőséges hónap, majd Könyvhét után
szorosabbra húzom a nadrágszíjat. A 8 szerzeményből 3 recenziós példány, Fekete
Judit könyve a Könyvmolyképző Kiadó, Golden csomagjában érkezett a Történetek
az Árnyvadász Akadémiáról sorozat első és harmadik részével együtt. Callie,
Kayden és a megváltás könyvért komoly pénzösszeget kellett fizentnem, egészen
pontosan 750 Forintért szereztem be, mert a Líra félreárazott. A legjobb, hogy
keménykötéses, mert az első része is az.
Júniusi tervek:
Nem
igazán terveztem elolvasni sok könyvet a hónapban, de van egy listám, amiről
majd random választom ki a könyveket. A listát ITT meg tudjátok nézni, egy
Molyos eseményhez készült. Erről válogatok most egészen augusztus végéig. Most
azokat a könyveket szedem össze, amiről úgy érzem, hogy kedvem lesz elolvasni,
de amint az előbb írtam, tök random fogok olvasni.
Fülszöveg:
Parázs vagy?
*
Fokozott állóképesség
*
Étvágytalanság
*
Dühkitörések
*
Csillapíthatatlan szomjúság
*
Szépség és erő
* Férfi
Hívja a
forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az.
Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek.
Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől.
Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban.
Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az.
Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek.
Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől.
Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban.
Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.
Elöljáróban:
Molyon
sokan írták, hogy kíváncsiak a könyvre, így engedtem a nyomásnak, ezért be is
terveztem. Jó, ez így nem teljesen igaz, de milyen menőn hangzik. Az oka, hogy
elolvasom a Molyon egy kihívás, ahol közösen fogom olvasni az egyik
molyocskával.
Fülszöveg:
“Még a
szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van
valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon
megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor
megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A
szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a
megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban.
Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások
képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt,
és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával
ötvöződnek.
Két
kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett
morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat.
Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják
a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és
bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a
rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert
még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a
fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat
összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő
valóságban is létezhet szépség és szeretet.
Elöljáróban:
Májusról
maradt vissza, így most elő is kaptuk Rétával, és nekiálltunk. Pontosabban én
csak fogok, mert előtte Frey Éva könyvét végzem ki.
Fülszöveg:
Amerika
keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban
él
egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
Elöljáróban:
A
Mini-Könyvklub júniusi választása. Én is erre a könyvre szavaztam, úgyhogy
külön örülök neki, hogy bekerült az olvasandó könyvek közé. Igyekszem időben
elolvasni, és írni is róla, mert sajnos az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvről
nem jött össze az értékelés határidőre.
Fülszöveg:
Különleges
regény a sportról és a szerelemről.
Réka
kajakozik, és állatorvosi egyetemről álmodik, ám a szocializmus alatt egy
dezertőr gyereke az utolsó, aki bejuthat egyetemre. Egyetlen esélye a
sportösztöndíj, és egyetlen dobása egy verseny Belgiumban. A csapattal tart egy
furcsa, örökké jegyzetelő fickó, és egy undok orosz versenyző. Képes lesz Réka
megnyerni a versenyt, ahol a jövője a tét? Ha mindez még nem lenne elég,
feltűnik a színen Szőke, egy vagány új sporttárs, de Ádám, a régi barát is
másféle érdeklődést mutat. Melyikük a nagy szerelem?
Réka
izgalmas utazásra indul, ahol nem csak a vízen kell helyt állnia, de a szívügyekben
is, mert nem minden az, aminek látszik, egy olyan korban, ahol minden szóra
vigyázni kell.
Elöljáróban:
Gratulálok!
Elértél a bejegyzés vágáre, jár a vállveregetés. Remélem megérte végigolvasni,
és nem feleslegesen szenvedtél. De hogy ne csak én magyarázzak ennyi,
meséljetek, Nektek mik a terveitek a hónapra? Mi történt veletek májusban?
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról
származnak, illetve saját készítésűek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése