Fénypont-mélypont – június | 2018

Sziasztok!

Érkezik a várva várt fénypont-mélypont. A június elég szegényre sikeredett, mert sok könyvbe belekaptam, de nem fejeztem be. Azt hiszem épp elért egy olvasási válság, mikor nem igazán tudom, hogy mit is szeretnék olvasni, de nem adom fel, próbálok belőle kilábalni minél előbb. Viszont azon kevés olvasmányaimból, amiknek sikerült a végére érnem el tudom nagyon könnyen dönteni, hogy melyik lett a kedvenc és melyik az amelyikben nagyot csalódtam.

Fénypont

Ruby Taylor – Richard Jewitt: Állati jó hajtogató

Fülszöveg:

„Roppant szórakoztató” – Isniff Books
Készíts és gyűjts 10 cuki hajtogatós papír állatkát!
Rakd össze és játssz a papír kisállatokkal!
Sabita, Dönci, Grace hercegnő és az ő puha, pikkelyes, tollas barátaik új társaságra vágynak – Rád! Minden állat magával hozza kedvenc ételét és kellékét, hogy minél otthonosabban érezze magát nálad.

Szerintem:

Komolyan mondom ez volt a hónap legjobb könyve. Nem csak a gyerekek szórakoztak jól a hajtogatás közben, hanem én is, aminek köszönhetően újra gyerek tudtam lenni. A végén pedig nagyon cuki állatokkal lettük gazdagabbak. A legjobb pedig, hogy tuti készítse akár gyerek vagy kétbalkezes felnőtt. Bővebben, sok-sok képpel gazdagított értékelést >ITT< olvashattok.

Mélypont:

Jodi Picoult: A nővérem húga

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Szerintem:

Nagy izgalommal vágtam bele ebbe a könyvbe, mert sok olyan Molyocska kedveli ezt a könyvet, akiknek adok a szavára. Viszont sajnos ez nem nyűgözött le túlságosan. Voltak benne valóban szívfacsaró részek, mikor felcsillant a remény, hogy na, ebből lesz valami!, de aztán valahogy mindig leengedett. Szerettem a visszaemlékezős részeket, mikor megkaptam az összefüggést, de sokszor ez kizökkentett a ritmusból. Szóval olyan kettős érzés kavarog bennem a történettel kapcsolatban, ezért is csalódtam benne nagyot,mert azt vártam, hogy majd imádni fogom.

Köszönöm a figyelmet!

A képek a moly.hu oldalról származnak.