2018. július 1., vasárnap

Viszlát június… Helló Július! | 2018


Sziasztok!
Hát ismét érkezem egy újabb havi összefoglalóval. Azt sem tudom merre áll a fejem, még jó, hogy a telefonom mindig emlékeztet rá, hogy milyen bejegyzést kell írjak. Csapjunk is bele!
Júniusi összegzés:
Személyen:
A június hónap elég eseménytelenül zajlott, kivétel a Könyvhetet. Erről írtam is egy korábban egy hosszabb beszámolót, amit >ITT< elolvashattok. Férj névnapját is megtartottuk, és a Nagyobbnak is. Mivel a Nagyobb téli és még nem tartottunk neki bulit, ezért úgy döntöttünk, hogy most szervezünk neki egyet. Az alap koncepció 7 gyerek volt, ebből lett közel 15. Csak egy kicsivel hívtunk több gyereket, mint szerettük volna. Nagyon jól érezték magukat a buli alatt: a fiúk főleg fociztak, a lányok pedig műkörmöset játszottak, mert előkerültek a körömlakkjaim, volt pizza, nasi és minden mi szem szájnak ingere. Nem volt semmi csetepaté, sokkal békésebben zajlott le a parti, mint a fejemben… hála az égnek!
A hónapban volt még egy kempó verseny is Csomádon, amin a Nagyobbal vettünk részt. Egy időre most nem is indulunk versenyen, mert az ő korosztályában nem mindig indítanak indulókat. A Csomád kupán nagyon ügyes volt, mert 4 számban indult és 4 éremmel is tért haza: 1 arany, 3 ezüst. Szegénykém elfáradt a nap végére, mert reggel 7 órakor volt indulás és este 11 órára értünk haza. Voltak nehéz időszakok a nap folyamán, de sikerült túllendülnie, és ez meg is hozta a gyümölcsét.

Hát ennyi minden történt júniusban, ,a július azt hiszem kicsit mozgalmasabb lesz.
Blogos:
Még mindig nem szoktam hozzá a 8 óra munkához, ez meg is látszik a blogos bejegyzéseken. Viszont annak nagyon örülök, hogy még így sokan olvastok, amit köszönök szépen. Júniusban volt a Facebook oldalalom egy nyereményjáték, amit az Álomgyár kiadó támogatott. Háromszor is újra kellett sorsolnom a nyertest, mert nem jelentkeztek érte. Ez kicsit elvette a kedvem az újabb játéktól, pedig a Facebook oldal átlépte az 1000 követőt, amit gondolom illene valamivel meghálálnom. Viszont a legutóbbi fiaskó miatt kétszer is meggondolom ezt a dolgot. Most viszont jöjjenek a blogos bejegyzések, amiket össze tudtam hozni a hónapban.
Júniusban összesen 16 bejegyzés született: 4 Egyéb kategóriába sorolható, 2 értékelés, 1 interjú, 9 állandó rovat.
Júniusi értékelések:

Júniusi havi egyéb bejegyzések:

Júniusi interjú(k):

Nohát, ennyit a bejegyzésekről, érkezzenek a júniusban megszerzett könyvek.
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Júniusban összesen 14 könyvvel lettem gazdagabb, ebből csupán 3 darab köszönhető a Könyvhétnek. A többiek recenziók és ajándékok, amiket köszönök szépen.
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal (BASC és Fumax közös doboz)
Júliusi tervek:
Nem tervezek sok könyvet elolvasni, mert egy enyhe olvasási válságban szenvedek, de próbálok túllendülni rajta. Ezért most nem sok könyv került a havi elolvasandó könyvek listájára.
Fülszöveg:
A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.

Elöljáróban:
Mióta bejelentette a Menő könyvek, hogy megjelentetik a könyvet, azóta figyelem és várom, hogy olvashassam. Nemrég pedig elkezdtem, és azt vettem észre, hogy csak úgy pörögnek a történet, és lassan elérek a végére. Ez pedig mindenképpen pozitív.

Fülszöveg:
“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.

Elöljáróban:
Sajnos nem sikerült előszednem sem a könyvet, pedig Réta már egy hónapja csak rám vár, hogy írhassuk a közös értékelést.

Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t. 
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?

Elöljáróban:
Már ezer meg egy éve tologatom az olvasását, aztán molyon jött egy kihívás ami miatt elkezdtem olvasni. Nagyjából a feléig eljutottam, nagyon érdekel, így vár a folytatás ebben a hónapban.

Fülszöveg:
Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Elöljáróban:
Mini-Könyvklub havi olvasmánya, ami érdekel is. Eddig az összes könyvet sikerült elolvasnom, ami közös volt, viszont írni egyről sem írtam. Ezt most szeretném megírni is, bízom benne, hogy az idő most mellettem áll.
Végre a végére értem a beszámolónak, hurrá! Most viszont Ti meséljetek, Nektek mik a terveitek a hónapra? Mi történt veletek júniusban?
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése