Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Fülszöveg: Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük. A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal? A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 400 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Kötés: e-könyv
Műfaj: disztópia
Sorozat: The Enemy
Függővég: igen
ITT megvásárolható

Véleményem:

2019-es év legjobban várt könyve a Felnőttek nélkül, mindezt a borító érte el. Valami fantasztikus munka, és elég rémisztő, hogy érdekeljen.

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?

Az író, Charlie Higson szépen építi fel ezt a szörnyű világot, melyben egy csapatnyi gyerek túlélését követhettem végig. A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.

Érdekes volt látni a gyerekek cselekedeteit, amit a barátság, a remény, a hatalomvágy, vagy csupán a túlélés vezérelt a rommá vált Londonban. Néhol kénytelen voltak felnőttek módjára viselkedni, mert ha nem így cselekedtek, az akár az életükbe is kerülhetett. Azonban sok olyan húzásuk is volt, amit a gyerekek ösztönből, gyermetegségből követtek el, ami miatt bajba sodorták magukat. Ezekben az esetekben kitört a káosz és anarchia, és nagy nehézségek árán tudták csak magukat nagyjából összerendezni.

A felnőttek átalakulása

A cselekmény rengeteg szálon fut, amihez nagy odafigyelés szükséges, mert egy pillanat alatt elvesztheti az Olvasó a szálat. Ezért inkább az idősebb korosztálynak ajánlanám a könyvet, mert ők már jobban oda tudnak figyelni az apró részletekre is. Illetve elég sok véres leírás található a könyvben, amitől néha nekem is abba kellett hagynom az evést, mert úgy éreztem, hogy viszont fogom látni, ami már lement. Főleg, mikor egy-egy felnőtt leírására, kivégzésére került a sor.

Anyaként szörnyű belegondolnom, hogy ha mindaz bekövetkezne, ami a regényben, akkor mi történne a gyermekeimmel. Persze, így nagy a szájuk, hogy majd ők megvédenek a szörnyektől és a rossz emberektől, de ha ténylegesen szembekerülnének ezekkel a dolgokkal, vajon hogy reagálnának? A regényben egy-egy pillanat erejéig visszatekint a múltban történtekre, hogy a járvány felbukkanásakor, mikor a felnőttek megbetegedtek, miként reagáltak rá. Voltak felnőttek, akik magukra hagyták csemetéiket, ám voltak olyanok is, akik előbb a gyerekekkel, majd magukkal is végeztek. Belegondoltam, hogy szülőként melyik opciót választanám, de ez annyira bizarr gondolat, hogy nem mertem igazán a lelkem mélyére ásni, hogy megtaláljam a választ.

Ha már körbejártam a könyvet, mindenféle jót mesélve róla, szót kell, hogy ejtsek a negatívumáról is. Ez pedig a karakterek felszínessége. Sajnos egyik lurkó sem nőtt annyira a szívemhez, mert sajnos nem volt nekik mélységük. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy bárkit is a szívembe zárjak. A legtöbbjükről megtudtam, hogy hogyan néznek ki, milyen általános jellemzőjük van, mi vezérlő őket, de sajnos mélyebben nem igazán ismertem meg a múltjukat. Persze ez alól volt egy pár kivétel, viszont vártam, hogy a későbbiekben a többiekről is megtudjak hasonló információkat. Ez sajnos nem következett be, így bízom benne, hogy a további kötetekben ez pótolva lesz.

Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- imádják a zombis témát;
- kíváncsiak arra, hogy hat a gyerekekre a felnőttek nélküli élet;
- nem nőttek ki a fiatalokhoz íródott művekből;
- egy akciódús, véres, remek világ-felépítésű regényre vágynak.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): egyelőre senki
Kedvenc jelenet(ek): Blue és Maxie beszélgetése a gyengélkedőn
Kedvenc idézetek:

„A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.”

„– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.”

„De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.”

„– … A félelem jó dolog. Életben tart.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Közös értékelés: S. J. Kincaid: A kárhozott (A kárhozott 1.)

Sziasztok!

Már megint garázdálkodtunk egy kicsit Rétával, a HaBár, a könyves kocsma pultos lányával. Mit is jelent ez? Azt, hogy ismét elolvastunk közösen egy könyvet, most pedig jól ki is tárgyaltuk. Korábban már csináltunk egy ilyen garázdaságot, mégpedig Gabirella Eld: Remények Jordan számára könyvével (ITT), és akkor nagyon megtetszett, szóval érkezik az újabb adag közös értékelés. A könyvet köszönöm szépen a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

A kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 480 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155631283 Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna Megjelenés időpontja: 2017. június 13. Sorozat: A kárhozott Függővég: igen ITT megvásárolható

Kedvenc idézetek:

„– Igen. Könnyebb dolgod. Előre determinált volt a létezésed célja, most pedig már nem az. Most neked is meg kell birkóznod ugyanazokkal a kérdésekkel, mint mindenki másnak. Mi lesz velem utána? Mit tegyek most? Rémisztő lehet ráébredni, hogy ezentúl a saját döntéseiden múlik a sorsod.”

„– … A legjobb barátom vagy, és szeretlek, Nemezis. Ezek az érzéseim nem lesznek értéktelenek csak azért, mert irántad érzem őket. Meglehet, az, hogy szeretlek, bármi is légy, még többet is ér, hiszen senki nem kényszerített az érzelemre, csak megtörtént, és kész. Úgy döntöttem, hogy szeretni foglak. Úgy döntöttem, hogy törődöm veled, akármi történjék, és ezt nem veheted el tőlem.”

“Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek van, egyaránt.”

„Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk – félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon. Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll.”

Történet:

A történet a jövőben, főleg az űrben játszódik, ahol az emberiség életét a vallás határozza meg. A társadalom két részre szakad, akik támogatnák a technológiai fejlődést, és akik tiltanak mindennemű újítást. Az Impyrean család titokban a technológia fejlődését támogatja, de mások, a külvilág felé istenfélőnek mutatják magukat. Ebben a világban létrehoztak egy olyan élőlényt, aminek nincs saját akarata, csak egy cél vezérli. Megvédeni azt, akinek szánták. Ő a kárhozott. A kárhozottak létezését a császár betiltotta. Az Impyrean család nem hajlandó megválni saját kárhozottjától. Sidonia von Impyrean számára a kárhozottja jelenti az egyetlen barátot, és foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Egy napon a császári parancs szerint, Sidonianak a Galaktikus Udvarba kell utaznia. Ekkor elkezdődött a spekuláció Donia családjában, hogy miként lehetne ezt megúszni. Ekkor jött jól az eltitkolt kárhozott, Nemezis. Nemezis vállalja magára azt a feladatot, hogy helyettesíti Doniát a Chrysanthemumban, ehhez viszont rengeteg átalakításon kell átesnie, nem csak testileg. El kell hitetni mindenkivel, hogy valóban Sinodia von Impyreannal állnak szembe, aki egy valódi helionita. Ez azonban egy kárhozottnak nagy megmérettetés. Arra azonban senki nem tudta felkészíteni, ami az udvarban fogadja Nemezist.

Réta: Hát ez a nap is lejött! Jól elhúztuk ezt a bejegyzést Dorka! Nagyrészt miattam, de most aztán jól kivesézzük ezt a könyvet! Kezdjük a borítóval! Mit a véleményed róla?

Dorka: Már alig vártam, hogy elérkezzen ez a nap, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A borítót imádom, tökéletesen passzol a történethez! Imádom a letisztultságát, és a pillangó szárnya. Egyszerűen fantasztikus. Neked mi a véleményed róla? Te is olyan szerelmes vagy a borítóba, mint én is?

Német borító	Orosz borító	Spanyol borító
Francia borító	Angol borító	Ukrán borító	Szerb borító

Réta: Igen, engem eleinte a borító vett meg magának, ezt be kell vallanom. Azután néztem meg, kb. miről is van szó, hogy már belezúgtam a pillangós borítóba. Szeretem a pillangókat, van egy csomó mágneses díszem is olyan. Amúgy ez a pillangó, ami a borítón van, nagyon erős szimbolikával rendelkezik, simán bele tudom képzelni Nemezis karakterét. A harcos kárhozott, aki egy örökös bőrébe bújik. Nagyon találó! Mit gondolsz Donia és Nemezis kapcsolatáról?

Dorka: Én teljesen meg voltam győződve róla az elejétől kezdve, hogy Donia többként tekint Nemezisre. De úgy voltam vele, hogy biztos csak én romantikus lelkem akart többet belemagyarázni. Aztán mikor a császár unokatestvére, Tyrus is a képbe került, el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már ott volt az őrült császár-jelölt. Te viszont nem vagy romantikus fajta, így kíváncsi vagyok, hogy a fejedben milyen kapcsolat körvonalazódott Donia és Nemezis, illetve Nemezis és Tyrus között?

Réta: Hát igen, ismersz már! Donia - Nemezis szálat én feleslegesnek éreztem. Anélkül is elhittem volna, hogy nagyon fontosak egymásnak. Végig ott voltak egymás mellett az évek során, jóban rosszban. Igaz, hogy Nemezisbe belekódolták ezt, de mégis úgy gondolom, hogy nem élhetsz egy szobában a másik emberrel évekig, hogy ne alakuljon ki közöttetek kapocs. Nemezis - Tyrus szál viszont már sokkal érdekesebb. Egy szóval tudnám leírni az érzéseimet: imádtam! Végre egy YA regény, ahol nem varázsütésre alakulnak ki az érzelmek, hanem a cselekmény folyamán ismerkednem meg és alakul ki kötődés. Hihető és magával ragadó volt. Te hogy látod Tyrust? Nekem ő volt az egyik kedvenc karakterem a történetben!

Dorka: Nekem is Tyrus a kedvenc karakterem. Mikor betoppant a történetbe, éreztem, hogy több van benne, mint amennyit mutat magából. Ahogy mondtad, nagyon tetszett, hogy nem varázsütésre jött létre a szerelem. Illetve az is remek volt, hogy a karakterét sem egyik oldalról a másikra ismertem meg, hanem Nemezissel együtt. A grátisz pedig a történet legvége volt, mikor már azt hittem, hogy eléggé ismerem Tyrust, képes volt egyetlen cselekedetével mindent a feje tetejére állítani. Képes volt mindenkivel elhitetni, hogy egy őrült, ezzel pedig mindenkit ki tudott játszani. Zseniális! Te mennyire ismerted ki az őrült Tyrust, vagy Téged is meg tudott téveszteni, és csak kapkodtad a fejed vele kapcsolatban?

Réta: Én már az elejétől tudtam, hogy játszik. Érezhető volt a cselekedetein, azon, ahogy az író néha éreztette, hogy egy - egy mondat minden őrülettől mentes volt. A többi arisztokrata is levágta volna szerintem, ha nem épp tudatmódosító szerek hatása alatt lettek volna. Jó, azért ez erős túlzás volt részemről. Tyrusnak sok éves tapasztalata volt abban, hogy megjátssza önmagát a túlélés érdekében, és tökélyre is fejlesztette. Amivel engem nagyon megfogott ez a könyv, a jól felépített romantikus szál mellett, az a politikai berendezkedés volt. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, nekem nem volt újdonság, amit felvázolt elénk, sajnos a mai világban is rengeteg vezető használja a megfélemlítést a hatalom megtartásának eszközeként, mégis nekem baromira tetszett az ábrázolás mód és a konfliktusok. Te melyik oldalon állnál? A fejlődést pártolnád vagy helionita lennél? Szeretném azt hinni magamról, hogy bátran kiállnék a technológia és a fejlődés mellett, de félek, nem lennék elég tökös hozzá. Szerintem én rejtett lázadó lennék!

Dorka: Az igazat megvallva, nem szoktam szeretni az ilyen politikai harcokat a könyvekben, de ebben valóban érdekes és jól felépített volt. A kérdésedre pedig egyszerű a válaszom: a techológiai fejlődést pártolók táborát erősíteném. Nekem a hittel az a bajom, hogy nem tudták alátámasztani, csak közölték a vezetők, hogy ebben kell hinni és pont. Ez elég unszimpatikus és a hívők részéről elég birka dolog volt csak úgy elhinni. Azok, akik a fejlődést választották látták a valódi problémát: a bolygókon élő emberek problémáit, az űrben lévő fekete lyukakat, amik képesek voltak egyik pillanatról “felzabálni” egy bolygót vagy űrhajót. Nem is tudom, hogy a hitkövetők ezeket miért nem vették észre.

Réta: Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kiálljanak a nézeteik mellett, annak ellenére is, hogy láttuk, mihez vezet, ha homokba dugjuk a fejünket. Az uralkodó nem ismer kegyelmet, és könyörtelenül eltávolítja az útból, aki keresztbe próbál tenni nekik. Biztos, hogy voltak sokan, akik a pénz és a hatalom miatt állta a Domitrian dinasztia mellett, viszont szerintem sokan rettegtek a megtorlástól. Mikor Nemezis Donia képében Chrysanthemumba lépett, már akkor kegyetlen módszerekkel meg kellett válnia egy szolgálójától. Ez a véres és szókimondó légkör végigkísérte a könyvet az elejétől a végéig. Volt olyan rész, ahol, ha filmet nézek, lehet elfordítom a fejem!

Dorka: Tény, hogy voltak benne elég kegyetlen részek. Lehet, hogy ezért is dugták a fejüket a homokba. Viszont nem csak szörnyű dolgok történtek. Ott volt például a gravitáció nélküli tánc, ami szerintem az egész történetben a legszebb, meg mikor Tyrus megmutatta az igazi arcát Nemezis felé. Ezek a részek elég romantikusra sikerültek, és jó volt fellélegezni közben. Neked mi volt a kedvenc részed?

Réta: Azt a táncot a mai napig nem teljesen tudok elképzelni! Viszont, voltam a moziban a Ready Player One-t megnézni, és abban is van egy hasonló jelenet! Tök jó volt, de nem spoilerezem le, mert tudom, hogy most olvasod! Nekem Nemezis jellemfejlődése tetszett a legjobban, ha mondhatok ilyet. Igaz, ez nem egy konkrét jelenet, de az, ahonnan indul és ahová érkezik, az az út baromira tetszik. Ezért is szeretem annyira ezt a könyvet! Az egyik nagyon kedvenc jelenetem viszont a legvégén van, amikor Tyrus megkérdezi a nagymamáját, hogy mit is ígért neki, mi lesz akkor, amikor ő lesz az uralkodó! Káröröm, ez volt az érzés, amit kiváltott belőlem! Szerinted mikor olvashatjuk a folytatást magyarul? Mire számítasz, mi lesz benne?

Dorka: Remek kérdés! A minél előbbi megjelenésnek örülnék a legjobban, hiszen olyan függővéggel ért véget, hogy legszívesebben a falnak vágtam volna a könyvet mérgemben és meglepettségemben! Hogy mire számíthatunk a következő részben? Igazából fogalmam sincs, hiszen végig olyan fordulatok voltak a könyvben, amire nem számítottam. Úgyhogy gondolom a második kötetben is hasonló csalafintaságokat fog kapni az olvasó. Mesélj, Te mire számítasz?

Réta: Igazából nem számítok semmire, mert többször megszívtam már, hogy számítottam valamire és aztán meg nem valósultak meg az elvárásaim és kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett egy könyv emiatt. Inkább reményeim vannak. Remélem, hogy sem Tyrus, sem Nemezis karakterét nem rontják el. Remélem, hogy a szerelmi szál nem megy át tipikus YA féle dologba, bár már ebben a részben is volt ilyen megnyilvánulás, de szerencsére hamar vége lett. Remélem, hogy izgalmas és fordulatos lesz. Remélem, hogy hasonlóan csodálatos borítót fogunk kapni. És nem utolsó sorban remélem, hogy az idei Könyvhéten már kezemben tarthatom!

Dorka: Nagyon bizakodó vagy. Bár ki ne lenne, aki olvasta a könyvet?! Remélem én is, hogy már a Könyvhétre megjelenik magyarul is.

Pontozás:

Réta:

Dorka:

Köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok! Reméljük, hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, mert ez volt a célunk. Mint látjátok, Rétának is, és nekem is nagyon tetszett a könyv, pedig mind a ketten mást várunk el egy történettől. Ebben a sorozatnyitó-kötetben viszont minden megvan, ami szükséges egy jó történethez! Olvassátok el, érdemes!

A képek a moly.hu, a GoodReads oldalakról, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje [könyv vs sorozat]

Fülszöveg:

A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lazi Kiadó Eredeti megjelenés éve: 1985 Első magyar megjelenés éve: 2006 Oldalszám: 366 oldal ISBN: 9637138838 Fordította: Mohácsi Enikő

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 8. fordulója miatt olvastam ezt a könyvet. A többiek véleményét ITT olvashatjátok el Ti is. Olvasás után pedig konkrétan ürességet érzek, mert még többet olvastam volna erről a világról, a szokásokról, a miértekről. Ezt pedig nem negatívumként mondom, mert nekem hatalmas kedvenc lett ez a könyv, eddig benne van az idén olvasott Top 5 legjobb könyvek között. A könyvet és a sorozatot szinkronba néztem és bevallom, hogy voltak mélypontok a könyvben, mikor azt mondtam, hogy nekem ez sok és nem folytatom. Viszont a sorozat végig fenntartotta az érdeklődésem, és csak amiatt olvastam tovább a könyvet, mert mindig vártam, hogy mikor érek ahhoz a részhez, amit a sorozatban láttam. Ez az értékelés pedig most a könyvet és a sorozatot fogja összehasonlítani, vagyis csak megpróbálom ezt megtenni.

Történet:

A könyvben:

Egy nagyon sokkoló történetet kaptam, amiben a nők csupán tárgyak. A népesség elkezdett csökkenni, ezt pedig annak tudják be, hogy Isten így súlyt le az emberekre, mert sokan elhagyták a hitüket. A szülni képes nőket átnevelik a Vörös központban, majd beosztják őket olyan házaspárok mellé, ahol a nők nem képesek erre. Így lesznek szolgálólányok, akik Istent szolgálják azzal, hogy gyermekeket hoznak világra az ő nevében. Minden ilyen nőnek átmossák az agyát, hogy ne lázadjon fel a rendszer ellen és tegye a dolgát: essen teherbe és szüljön. A legtöbb szolgálólány pedig bele is törődik a sorsában, de mindig vannak olyan elemek a rendszerben, akik nem illenek bele és belülről bomlasztják. Az olyan nők pedig, akik nem képesek szaporodni azt a vegyi hulladékkal szennyezett Telepekre küldik. Aki pedig a rendszer ellen valami bűnt követettet el, legyen az árulás, szembeszegülés, vagy egyszerűen nemi identitászavar, azt a Falra küldik.

Mire már kezdtem volna megszokni ezt a totalitárius rendszer, és hogy a nőknek nem sok beleszólása van a dolgok alakulásában vége lett az egésznek. Aztán jött a meglepetés, a könyv legutolsó fejezete. Először azt hittem az valami függelék, de kiderült, hogy szerves része a történetnek. Olvasás közben sokszor éreztem, hogy nem tudom merre járok az időben, és az események is csak úgy random, nem pedig egymást követően érkeznek. Ez az elején nagyon zavart, de az utolsó fejezet… az utolsó fejezet a kulcsa mindennek, hogy miért is volt a kavarodás a történetben.

A sorozatban:

A történet szinte ugyanaz, mint a könyvben, mégis vannak olyan részek, amiket megváltoztattak vagy nem olyan sorrendben jönnek egymás után, ahogy a könyvben. Emiatt kicsit érthetőbb, mert mint már említetted, a könyvben random ismertem ki a régi és új világot, itt pedig szépen sorba van téve. Ami miatt fáj a szívem, hogy sok olyan rész volt, ami teljesen máshogy volt a könyvben, mint a sorozatban. Több személyek fel voltak cserélve, egy személy helyett ketten követtek el fontos jeleneteket. Ami viszont a legnagyobb különbég azok a karakterek. A vége pedig… azt inkább szóra sem méltatnám. Sajnos pont a legjobb rész maradt ki belőle, és Moira is egészen más befejezést kapott.

Karakterek:

A könyvben:

Igazán a könyvben csak egy szereplőnek az életét követhettem végig ez pedig Fredé volt. Fredé, így hívják azt a szolgálólányt, akin keresztül megismertem azt a szörnyű rendszert, amiben élt. Nagyon furcsa kapcsolat alakult ki irányába, mert néha imádtam, máskor pedig csak azt kérdeztem tőle, hogy miért? Miért hagyta olykor magát, máskor pedig kiállt magáért. Talán félt, és megtört, néha viszont szárnyra kapott egy – egy titokban információmorzsa hallatán. Én inkább a lázadó, mint a beletörődő Fredét kedveltem meg, hiszen abban több volt az élet.

A másik kedvenc karakterem Moira volt, akit inkább a múltbeli események által ismertem meg. Ő egy igazi lázadó, aki mindig a kiutat keresi, és sosem törődik bele a rendszerbe, amit rá akarnak erőltetni. Így a visszaemlékezésekben rengetegszer olvastam arról, hogy próbált megszökni a Vörös központból, hogy lázadt apróbb tettekkel, és végül azt is megtudtam, hogy miként élt nem szolgálólányként a társadalomból kivetve, mégis benne élve.

A sorozatban:

Nos, ezzel voltak a legnagyobb gondjaim. Fredé sokkal dacosabb a sorozatban, mint a könyvben, ami alapjául szolgált. Ebben inkább az erőt sugárzó és nem beletörődő nőt kaptam, akit a könyvben is jobban szerettem. Szóval a sorozatbeli Fredé sokkal jobban bejött ,mint a könyvbeli, viszont nem teljesen adja vissza hűen így a karaktert Miora is több szerepet kapott, aminek nagyon örültem, viszont a végkifejlet egyáltalán nem az lett, mint a könyvben. Ezért vérzik is a szívem, de hát na… ez az alkotói szabadság.

Összességében

A könyvről:

Imádtam az összes katyvaszával és romlottságával együtt. Számomra egy igazi kultúrsokk volt ez a könyv és egészen mély nyomott hagyott bennem. Az elején azt gondolta, hogy nem lesz az én könyvem, aztán egészen beleszerettem, ami elég groteszk, hiszen egy szörnyű világ tárult elém. Nagyon nagy pozitívum, hogy számomra sokkal nyomasztóbb volt, mint a sorozat. Ez annak lehet az oka, hogy a képzeletem még veszedelmesebben képzelte el az egész rendszert, mint ahogy a sorozatban megjelenik.

A sorozatról:

Mint az értékelés elején is írtam, ez tartotta bennem a lelket, miatta olvastam tovább a könyvet. A nyomott hangulat teljesen átjött, ami a könyvben is megjelenik, amiatt egész élvezhető. Viszont azok a részek, amik teljesen máshogy lettek megfilmesítve nagyon nem tetszettek.

Ajánlom azoknak, akik:

- mindenkinek! Nem sok könyv van, ami ide sorolható, de ez igen. Egyszerre nagyszerű és kegyetlen ez a könyv! A sorozatot viszont csak azoknak ajánlom, akik képesek átrágni magukat a könyvön, mert egy kicsit véresebbre sikerült.

Értékelés:

A könyvre: 5/5 csillag

A sorozatra: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Fredé, Moira
Kedvenc jelenet(ek): Moira és Fredé beszélgetései a visszaemlékezésekben
Kedvenc idézetek:

„Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.”

„A változások nem egy pillanat alatt következnek be: egy fokozatos felfűtésű fürdőkádban akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.”

„Nolite te bastardes carborundorum.”

„Mondom, nem írom, mert nincs mivel írnom, hisz az írás úgyis tilos. Ám ha ez mese, még ha csak az én fejemben létezik is, nyilván mesélem valakinek. Az ember nem mesél csak úgy magának. Mindig van valaki, aki hallgatja.
Még akkor is, ha nincs senki.”

„Élj a jelenben, használd ki a lehetőségeidet, ez minden, amid van.”

„(…) egy hatékony totalitárius rendszer – egyáltalán bármilyen rendszer – létrehozásához bizonyos előnyöket és szabadságjogokat kell nyújtaniuk legalább a kiválasztott keveseknek, cserébe mindazért, amit a többiektől elvesznek.”

„– Azt hittük, jobb világot teremthetünk.
– Jobbat? – bukik ki belőlem alig hallhatóan. Hogy hiheti, hogy ez jobb?
– A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig vannak, akiknek rosszabbat – feleli.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More