Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Fülszöveg: Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük. A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal? A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 400 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Kötés: e-könyv
Műfaj: disztópia
Sorozat: The Enemy
Függővég: igen
ITT megvásárolható

Véleményem:

2019-es év legjobban várt könyve a Felnőttek nélkül, mindezt a borító érte el. Valami fantasztikus munka, és elég rémisztő, hogy érdekeljen.

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?

Az író, Charlie Higson szépen építi fel ezt a szörnyű világot, melyben egy csapatnyi gyerek túlélését követhettem végig. A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.

Érdekes volt látni a gyerekek cselekedeteit, amit a barátság, a remény, a hatalomvágy, vagy csupán a túlélés vezérelt a rommá vált Londonban. Néhol kénytelen voltak felnőttek módjára viselkedni, mert ha nem így cselekedtek, az akár az életükbe is kerülhetett. Azonban sok olyan húzásuk is volt, amit a gyerekek ösztönből, gyermetegségből követtek el, ami miatt bajba sodorták magukat. Ezekben az esetekben kitört a káosz és anarchia, és nagy nehézségek árán tudták csak magukat nagyjából összerendezni.

A felnőttek átalakulása

A cselekmény rengeteg szálon fut, amihez nagy odafigyelés szükséges, mert egy pillanat alatt elvesztheti az Olvasó a szálat. Ezért inkább az idősebb korosztálynak ajánlanám a könyvet, mert ők már jobban oda tudnak figyelni az apró részletekre is. Illetve elég sok véres leírás található a könyvben, amitől néha nekem is abba kellett hagynom az evést, mert úgy éreztem, hogy viszont fogom látni, ami már lement. Főleg, mikor egy-egy felnőtt leírására, kivégzésére került a sor.

Anyaként szörnyű belegondolnom, hogy ha mindaz bekövetkezne, ami a regényben, akkor mi történne a gyermekeimmel. Persze, így nagy a szájuk, hogy majd ők megvédenek a szörnyektől és a rossz emberektől, de ha ténylegesen szembekerülnének ezekkel a dolgokkal, vajon hogy reagálnának? A regényben egy-egy pillanat erejéig visszatekint a múltban történtekre, hogy a járvány felbukkanásakor, mikor a felnőttek megbetegedtek, miként reagáltak rá. Voltak felnőttek, akik magukra hagyták csemetéiket, ám voltak olyanok is, akik előbb a gyerekekkel, majd magukkal is végeztek. Belegondoltam, hogy szülőként melyik opciót választanám, de ez annyira bizarr gondolat, hogy nem mertem igazán a lelkem mélyére ásni, hogy megtaláljam a választ.

Ha már körbejártam a könyvet, mindenféle jót mesélve róla, szót kell, hogy ejtsek a negatívumáról is. Ez pedig a karakterek felszínessége. Sajnos egyik lurkó sem nőtt annyira a szívemhez, mert sajnos nem volt nekik mélységük. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy bárkit is a szívembe zárjak. A legtöbbjükről megtudtam, hogy hogyan néznek ki, milyen általános jellemzőjük van, mi vezérlő őket, de sajnos mélyebben nem igazán ismertem meg a múltjukat. Persze ez alól volt egy pár kivétel, viszont vártam, hogy a későbbiekben a többiekről is megtudjak hasonló információkat. Ez sajnos nem következett be, így bízom benne, hogy a további kötetekben ez pótolva lesz.

Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- imádják a zombis témát;
- kíváncsiak arra, hogy hat a gyerekekre a felnőttek nélküli élet;
- nem nőttek ki a fiatalokhoz íródott művekből;
- egy akciódús, véres, remek világ-felépítésű regényre vágynak.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): egyelőre senki
Kedvenc jelenet(ek): Blue és Maxie beszélgetése a gyengélkedőn
Kedvenc idézetek:

„A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.”

„– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.”

„De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.”

„– … A félelem jó dolog. Életben tart.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.