Lauer Gábor: Mindenvörös

Fülszöveg: Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground
Oldalszám: 308 oldal
Kötés: puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 21.
Műfaj: thriller
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:

Lauer Gábor nevével először (újra) akkor találkoztam, mikor felkeresett az első könyve: Út sehová könyve megjelenésekor. Majd készült vele egy halloween-i interjú, most pedig a legújabb könyve felkeresett, mert megjelent második könyve. Szépen elolvastam ezt is, viszont most tisztáztam le magamba, hogy erről írni is kéne. Úgyhogy most jöjjön a Mindenvörös könyvről a véleményem. Egyébként: köszi, Gábor a recenziós példányt!

A történet cselekménye igen rövit időt ölel fel, kemény egy egész éjszakát, konkrétan szombat estétől vasárnap hajnalig tartó intervallum. A főhős (már ha nevezhetem így) Ector atya, - aki egy igazi álszent, és egyáltalán nem hisz abban, amit hirdet – egy tivornya után éppen hazafelé tart Lacortába, mikor találkozik egy fenevaddal. A vörös fenevaddal való találkozás pedig csak a kezdete egy rémes kalandnak. Ahogy halad előre a történet egyre több mindent megtudtam Ector atyáról, az ő fenevadjáról, Lacorta kis közösségéről. Majd szépen összeállt az összes összefüggés és a végén már csak kapkodtam a fejem, hogy mivan?! ezt nem hiszem el! A fenevad ugyanis nem csak fizikailag van jelen, hanem erősen képviseli a lelkiismeretet is. Szegényt viszont nem csak a fenevadja ostromolja, hanem egy belső hang is, aki egykori mentorát: Santilla atyát testesíti meg. Sokszor pedig nem lehet tudni, hogy éppen melyik játszik a drága Ector atyával.

Aki azt gondolja, hogy ez egy remek thriller, az tökéletesen gondolja, mert képes beférkőzni az Olvasó agyába Ector atya és története. De azt is meg kell említenem, hogy rengeteg horror elemet is hordoz magában, amit nem fog mindenki játszi könnyedséggel átsiklani. SPOILER! Ilyen horrorisztikus jelenet például, mikor Ector atya menekül a vad elől, szerencsétlenségére viszont elkapja, és elkezdi marcangolni. Na, az aztán véres rész! SPOILER VÉGE!

Nagyon figyelmesen kell olvasni ezt a könyvet, mert minden apró részlet egy újabb darabja annak a kirakósnak, ami a végén kiadja a Mindenvöröst. Érződik, hogy Lauer Gábor úr nagy kedvence Stephen King, mert hasonló módon adagolja az információkat, ezzel nem a karaktereit, de az Olvasót is képes az őrületbe kergetni (pozitív értelemben!). Ez a kötete sokkal jobban sikerült, mint az első könyve, úgyhogy érdemes figyelni Gáborra, mert könnyen lehet, hogy ő lesz a következő horror mestere.

Visszakanyarodva a könyvre. A karakterek érdekesek voltak, bár nem lehetett róluk túl sok dolgot megtudni, csupán annyit, ami elég a történethez. Ezzel pedig nincs semmi baj, mert minek is a kelleténél több információ?

Összességében élveztem olvasni minden elborult gondolatával együtt ezt a könyvet. Olvasás után volt pár álmatlan éjszakám, pedig erős az idegzetem, de mégis képes volt ezen kifogni Lauer Gábor.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a csavaros történeteket
- bírják a horrort.

Értékelésem: 5/ 4,5 csillag

Kedvenc karakter(ek):
Kedvenc jelenet(ek): mikor Ector atya az erdőben ráébred az igazságra
Kedvenc idézetek:

„Csakhogy a csodáknak – jóknak és rosszaknak – van egy közös tulajdonságuk: a csodák vaskos indákat növesztenek az ember talpaiba.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Fülszöveg: Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük. A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal? A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 400 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Kötés: e-könyv
Műfaj: disztópia
Sorozat: The Enemy
Függővég: igen
ITT megvásárolható

Véleményem:

2019-es év legjobban várt könyve a Felnőttek nélkül, mindezt a borító érte el. Valami fantasztikus munka, és elég rémisztő, hogy érdekeljen.

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?

Az író, Charlie Higson szépen építi fel ezt a szörnyű világot, melyben egy csapatnyi gyerek túlélését követhettem végig. A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.

Érdekes volt látni a gyerekek cselekedeteit, amit a barátság, a remény, a hatalomvágy, vagy csupán a túlélés vezérelt a rommá vált Londonban. Néhol kénytelen voltak felnőttek módjára viselkedni, mert ha nem így cselekedtek, az akár az életükbe is kerülhetett. Azonban sok olyan húzásuk is volt, amit a gyerekek ösztönből, gyermetegségből követtek el, ami miatt bajba sodorták magukat. Ezekben az esetekben kitört a káosz és anarchia, és nagy nehézségek árán tudták csak magukat nagyjából összerendezni.

A felnőttek átalakulása

A cselekmény rengeteg szálon fut, amihez nagy odafigyelés szükséges, mert egy pillanat alatt elvesztheti az Olvasó a szálat. Ezért inkább az idősebb korosztálynak ajánlanám a könyvet, mert ők már jobban oda tudnak figyelni az apró részletekre is. Illetve elég sok véres leírás található a könyvben, amitől néha nekem is abba kellett hagynom az evést, mert úgy éreztem, hogy viszont fogom látni, ami már lement. Főleg, mikor egy-egy felnőtt leírására, kivégzésére került a sor.

Anyaként szörnyű belegondolnom, hogy ha mindaz bekövetkezne, ami a regényben, akkor mi történne a gyermekeimmel. Persze, így nagy a szájuk, hogy majd ők megvédenek a szörnyektől és a rossz emberektől, de ha ténylegesen szembekerülnének ezekkel a dolgokkal, vajon hogy reagálnának? A regényben egy-egy pillanat erejéig visszatekint a múltban történtekre, hogy a járvány felbukkanásakor, mikor a felnőttek megbetegedtek, miként reagáltak rá. Voltak felnőttek, akik magukra hagyták csemetéiket, ám voltak olyanok is, akik előbb a gyerekekkel, majd magukkal is végeztek. Belegondoltam, hogy szülőként melyik opciót választanám, de ez annyira bizarr gondolat, hogy nem mertem igazán a lelkem mélyére ásni, hogy megtaláljam a választ.

Ha már körbejártam a könyvet, mindenféle jót mesélve róla, szót kell, hogy ejtsek a negatívumáról is. Ez pedig a karakterek felszínessége. Sajnos egyik lurkó sem nőtt annyira a szívemhez, mert sajnos nem volt nekik mélységük. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy bárkit is a szívembe zárjak. A legtöbbjükről megtudtam, hogy hogyan néznek ki, milyen általános jellemzőjük van, mi vezérlő őket, de sajnos mélyebben nem igazán ismertem meg a múltjukat. Persze ez alól volt egy pár kivétel, viszont vártam, hogy a későbbiekben a többiekről is megtudjak hasonló információkat. Ez sajnos nem következett be, így bízom benne, hogy a további kötetekben ez pótolva lesz.

Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- imádják a zombis témát;
- kíváncsiak arra, hogy hat a gyerekekre a felnőttek nélküli élet;
- nem nőttek ki a fiatalokhoz íródott művekből;
- egy akciódús, véres, remek világ-felépítésű regényre vágynak.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): egyelőre senki
Kedvenc jelenet(ek): Blue és Maxie beszélgetése a gyengélkedőn
Kedvenc idézetek:

„A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.”

„– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.”

„De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.”

„– … A félelem jó dolog. Életben tart.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Egymás szemében | Stephen King: Cujo (Könyv vs. film)

Fülszöveg:

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de jóságos bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja. Csakhogy az üregben, ahová a nyúl Cujo elől elbújt, veszettséggel fertőzött denevérek laknak… Cujo iszonyú alakváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon.

Read More

Dohoczki Máté: Tiszta kézzel

A recenziós példányt köszönöm szépen Dohoczki Máténak!

Fülszöveg:

Szabolcs élete csak nyomokban hasonlít a hétköznapi tinik mindennapjaihoz. Aggasztja, hogy nincsen elég barátja, akikre számíthat. A jövőjén is nagyon sokat rágódik. A legvégső lehetőségeként, hogy barátnője legyen a fekete mágiához nyúl, és elvakultan ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett vele. Képes mindent feláldozni, hogy a boldogsága zavartalan legyen. Ezen az úton a barátja kíséri el, aki próbál józan maradni és megvédeni. Képes lesz a két barát kiállni egymásért, vagy a fekete mágia által generált szerelem fog nyerni?

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Media Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 192 oldal ISBN: 9786155665479 Sorozat: - Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményem:

Mátéra egy korábbi könyve miatt figyeltem fel, mikor játékot hirdetett. Jelentkeztem is, sajnos nem nyertem el. Viszont, mikor nemrég olvasókat keresett a Tiszta kézzel című könyvére rögtön le is csaptam rá, amit bizony nagyon is jól tettem.

A történet kicsit lassan indul, először nem is értettem, hogy ebből miként lesz horror. Nagyon rá voltam izgulva arra, hogy majd jön a sok vérben tocsogós démonos rész, de nem. Erre várnom kellett jó sokat, addig csak kisebb, nagyobb utalásokat kaptam arról, hogy valami készülőben van. A sztori elején megismertem Szabolcsot, aki egy kissé antiszoc 17 éves gyerek, akinek nagy vágya, hogy valaki elkezdjen iránta érdeklődni. Minden szuperül megy, megkapja az osztály legcsinosabb lányát, le tud számolni a zaklatójával és még a barátja anyjának is tud segíteni. Aztán jön a fordulópont. Amire nagyon vártam, mert már majdnem kezdtem unatkozni. Onnantól jönnek a vérengzések, még több mágiahasználat és a végkifejlett, mert mindennek ára van. Főleg, ha egy démont idéz meg az ember!

A karakterek közül nem igazán ismertem meg csak a főszereplőt, Szabolcsot. Szandra és Erik számomra teljesen semlegesek voltak. Erik állítólag nagyon jó barátja, aztán mikor egy családi tragédia történik, a barátjára fogja és a varázslatára. Kérdem én: milyen barát az ilyen? Nekem ez kicsit furcsa volt. Szanda sem volt maradandó emlék, a végére azonban elég nagy meglepetést okozott. Bár ez nem az ő érdemes, hanem a démoné, akit Szabolcs megidézett annak érdekében, hogy vissza tudja hódítani.

Saledar a megidézett démon egy igazán gonosz dolog. Szabolcs történetének végén kaptam róla külön egy kis történetet, ami egy kicsit sokkolt. Kiderült róla, hogy nem egy mai gonosz lélekről van szó, hanem olyanról, aki már évszázadok óta „segít” az embereken. Hát, igen…segít…de milyen árért? Ez itt a legnagyobb kérdés, amit Szabolcs sem vett számításba, ami nagy hiba volt.

Összességében szerintem egy nagyon beteg történetet kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a lassú kezdés miatt. Aztán mikor felpörögtek az események, csak kapkodtam a fejem, mert egyik véres jelenetből ugrik a történet a másikba. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar a kissé elhúzottabb felvezetés és bírja a gyomra a részletesen leírt gyilkosságokat.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): a gyilkosságok tudom, elég beteg, de olyan jól le voltak írva, hogy rendesen el tudtam képzelni
Kedvenc idézetek:

„Kinyitottam az ablakot, hogy szellőzzön át egy kicsit a szoba. Nem tudtam egyből elmenni a fürdőbe, mert foglalt volt. Szinte éreztem a kezemen, hogy viszket. Legszívesebben lenyúztam volna a bőrömet, hogy ne fájjon. Eddig ilyen még sosem történt velem. Mikor felszabadult a csap, egyből elmúlt minden korábbi rossz érzés. Szinte nem is emlékeztem rá, hogy hogyan róttam a köröket a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Muszáj volt tisztára mosnom, dörzsölnöm a kezeimet.”

„Felhajtottam a kapucnit, és kimentem a szobából. Nem vettek észre. A pult teljesen üres volt, nem futottam bele senkibe. A liftet messziről elkerültem, gyalog szedtem a lépcsőfokokat. Nem mertem rohanni, sokkal nagyobb feltűnést keltettem volna.”

„Nem szállta meg őket az ihlet, ezért ismét azon dolgoztam, hogy eszükbe juttassak valamit. A fogó sisteregve nyitotta szét az eltört bordák kosarát. Minden egyes csont kihajtása újabb hangot váltott ki a második férfiból. Hamarosan megleltem, amit minden ember áhítozik látni, de nem elég bátrak hozzá, hogy kérjék. Minden egyes alkalommal elcsodálkoztam az emberi test szépségén. A szív vadul dobogott, mintha egy utolsó rohammal ténylegesen lenne esélye elmenekülni előlem. A pengémtől viszont nem rejtőzhet el senki, pár másodperc múltán ő is belátta. Többet nem kételkedett a szavam súlyában.” 

Képek a moly.hu és a Pinterest táblámról származnak. 

Read More