Dohoczki Máté: Tiszta kézzel

A recenziós példányt köszönöm szépen Dohoczki Máténak!

Fülszöveg:

Szabolcs élete csak nyomokban hasonlít a hétköznapi tinik mindennapjaihoz. Aggasztja, hogy nincsen elég barátja, akikre számíthat. A jövőjén is nagyon sokat rágódik. A legvégső lehetőségeként, hogy barátnője legyen a fekete mágiához nyúl, és elvakultan ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett vele. Képes mindent feláldozni, hogy a boldogsága zavartalan legyen. Ezen az úton a barátja kíséri el, aki próbál józan maradni és megvédeni. Képes lesz a két barát kiállni egymásért, vagy a fekete mágia által generált szerelem fog nyerni?

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Media Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 192 oldal ISBN: 9786155665479 Sorozat: - Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményem:

Mátéra egy korábbi könyve miatt figyeltem fel, mikor játékot hirdetett. Jelentkeztem is, sajnos nem nyertem el. Viszont, mikor nemrég olvasókat keresett a Tiszta kézzel című könyvére rögtön le is csaptam rá, amit bizony nagyon is jól tettem.

A történet kicsit lassan indul, először nem is értettem, hogy ebből miként lesz horror. Nagyon rá voltam izgulva arra, hogy majd jön a sok vérben tocsogós démonos rész, de nem. Erre várnom kellett jó sokat, addig csak kisebb, nagyobb utalásokat kaptam arról, hogy valami készülőben van. A sztori elején megismertem Szabolcsot, aki egy kissé antiszoc 17 éves gyerek, akinek nagy vágya, hogy valaki elkezdjen iránta érdeklődni. Minden szuperül megy, megkapja az osztály legcsinosabb lányát, le tud számolni a zaklatójával és még a barátja anyjának is tud segíteni. Aztán jön a fordulópont. Amire nagyon vártam, mert már majdnem kezdtem unatkozni. Onnantól jönnek a vérengzések, még több mágiahasználat és a végkifejlett, mert mindennek ára van. Főleg, ha egy démont idéz meg az ember!

A karakterek közül nem igazán ismertem meg csak a főszereplőt, Szabolcsot. Szandra és Erik számomra teljesen semlegesek voltak. Erik állítólag nagyon jó barátja, aztán mikor egy családi tragédia történik, a barátjára fogja és a varázslatára. Kérdem én: milyen barát az ilyen? Nekem ez kicsit furcsa volt. Szanda sem volt maradandó emlék, a végére azonban elég nagy meglepetést okozott. Bár ez nem az ő érdemes, hanem a démoné, akit Szabolcs megidézett annak érdekében, hogy vissza tudja hódítani.

Saledar a megidézett démon egy igazán gonosz dolog. Szabolcs történetének végén kaptam róla külön egy kis történetet, ami egy kicsit sokkolt. Kiderült róla, hogy nem egy mai gonosz lélekről van szó, hanem olyanról, aki már évszázadok óta „segít” az embereken. Hát, igen…segít…de milyen árért? Ez itt a legnagyobb kérdés, amit Szabolcs sem vett számításba, ami nagy hiba volt.

Összességében szerintem egy nagyon beteg történetet kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a lassú kezdés miatt. Aztán mikor felpörögtek az események, csak kapkodtam a fejem, mert egyik véres jelenetből ugrik a történet a másikba. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar a kissé elhúzottabb felvezetés és bírja a gyomra a részletesen leírt gyilkosságokat.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): a gyilkosságok tudom, elég beteg, de olyan jól le voltak írva, hogy rendesen el tudtam képzelni
Kedvenc idézetek:

„Kinyitottam az ablakot, hogy szellőzzön át egy kicsit a szoba. Nem tudtam egyből elmenni a fürdőbe, mert foglalt volt. Szinte éreztem a kezemen, hogy viszket. Legszívesebben lenyúztam volna a bőrömet, hogy ne fájjon. Eddig ilyen még sosem történt velem. Mikor felszabadult a csap, egyből elmúlt minden korábbi rossz érzés. Szinte nem is emlékeztem rá, hogy hogyan róttam a köröket a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Muszáj volt tisztára mosnom, dörzsölnöm a kezeimet.”

„Felhajtottam a kapucnit, és kimentem a szobából. Nem vettek észre. A pult teljesen üres volt, nem futottam bele senkibe. A liftet messziről elkerültem, gyalog szedtem a lépcsőfokokat. Nem mertem rohanni, sokkal nagyobb feltűnést keltettem volna.”

„Nem szállta meg őket az ihlet, ezért ismét azon dolgoztam, hogy eszükbe juttassak valamit. A fogó sisteregve nyitotta szét az eltört bordák kosarát. Minden egyes csont kihajtása újabb hangot váltott ki a második férfiból. Hamarosan megleltem, amit minden ember áhítozik látni, de nem elég bátrak hozzá, hogy kérjék. Minden egyes alkalommal elcsodálkoztam az emberi test szépségén. A szív vadul dobogott, mintha egy utolsó rohammal ténylegesen lenne esélye elmenekülni előlem. A pengémtől viszont nem rejtőzhet el senki, pár másodperc múltán ő is belátta. Többet nem kételkedett a szavam súlyában.” 

Képek a moly.hu és a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő (Ravenspire 1.)

A recenziós példányt köszönöm szépen a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. 
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Könyv információk:
Kiadó: Twister Media
Eredeti megjelenés: 2016
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 416 oldal
ISBN: 9786155631313
Fordította: Bozai Ágota
Itt megvásárolható

Véleményem:

Ez egy klasszikus mese remekül újragondolt változata! Imádtam minden egyes mondatát, tipikusan az a féle könyv, amit azért olvastam lassan, mert ki akartam élvezni minden egyes dolgot, ami megtalálható benne. Kapunk bőven akciót, ármányt, árulást, varázslatot és persze sárkányt, na meg egy csipetnyi romantikát!

A történet elején rögtön kapunk egy nagyon különös és kissé homályos bevezetést, amitől meg is ijedtem és csak kapkodtam a feje, hogy merre is vagyok. Ám, ahogy haladunk előre a történetben minden szépen kirajzolódott. Nagyon pörgős volt az egész történet, és csak úgy sodort magával. Az egyik pillanatban még azt hittem végre minden a helyére került és egy ideig mindenki nyugalomba tudja tenni a dolgát, aztán lapoztam egyet, és bumm, jött a következő akció.

Irinát, a gonosz mostoha mardushkát imádom! Ő az a fajta karakter, akit imádok utálni. Egyik gonosz varázslatot szórja a másik után, hogy Ravenspire földje elismerje igazi királynőnek. Velejéig romlott, aki a szeretteit sem fél megölni azért, hogy a célja közelében maradjon, vagyis, hogy ő uralkodjon tovább. Minden embernek mérgezett almákat osztogat, hogy képes legyen uralkodni rajtuk. A földeket, az erdőket és minden más szívét is megmérgezi varázslatával, hogy azok is neki hódoljanak be. Ezt a varázslatot úgy kell elképzelni, mint egy hálót, ami mélyen a föld alatt húzódik és minden más egyéb varázslat beleakad, ezért ha netán Lorelai varázslatot használ, akkor rögtön értesüljön róla.

Lorelai egy nagyon talpraesett, igazi badass hercegnő, aki nem retten vissza semmitől, csak a saját mardushka lététől. Nagyon jó stratéga így minden egyes lépest előre eltervez és, mindenhez készít pót tervet, ha nem jönne be az első. Ez nagyon hasznos, mert miután sikeresen elmenekült Irina elől bujkálnia kellett. Nagy támasza volt neki Gabril és testvére Leo, akin nagyon sokat mosolyogtam, így az én szívemhez is közel került. Az után pedig, amit Leóval tett Irina Lorelai úgy gondolta ideje felvenni a harcot ellene, azért, hogy visszaszerezze a trónt és ahhoz, akár varázslatot is hajlandó használ, hisz többé már nem akar bujkálni a mostoha elől. Ám ehhez nagyon sok dolgon át kell verekednie magát, nem feltétlenül szó szerint.

Sasha, Lorelai sólyma, akivel gondoltatok útján kommunikál. Erre azért képesek, mert mikor Sasha kicsi sólyom volt eltörte a szárnyát és Lorelai meggyógyította a varázserejével így kapocs jött létre a két szív között. Imádtam, hogy furcsának találja az embereket, hogy nem szeretik az egeret, vagy nem értékelik az égből érkező véres ajándékokat, amit vacsorának szánt Lorelainak vagy a testvérének. Persze nem csak a furcsasága miatt kedveltem meg a madarat, hanem mert mindig ott volt Lorelai mellett mikor bajban volt és akár az élete árán is megvédte volna.

Kol, számomra valami miatt semleges volt, annak ellenére, hogy képes volt sárkánnyá változni! Az nagyon nem tetszett benne, hogy mire képes, mikor csak a sárkányösztöne működik. Olyankor csak a feladatra koncentrál, és ez nem feltétlen pozitív tulajdonság. Főleg, akkor ha véresküt kötött Irinával, így ő is kapcsolatba került a mardushka gonosz varázslatával. Lorelai pedig próbálja megmenteni a királyt és persze saját életét Irina varázslata elől. Sokkal tetszetősebb volt, mikor az emberi és a sárkány valója egyszerre él benne. Olyankor igazi szerethető kétszívű válik belőle, aki inkább a királysága célját tartja szem előtt, mint a saját maga érdekeit. De pont ilyen egy jó király, főleg akkor, ha a királysága éppen darabokra hullik.

Lorelai, Sasha, Kol

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Irina, Sasha
Kedvenc jelenet(ek): Irina varázslatai
Kedvenc idézetek:

„Nem tudok nyers húst enni. Lorelai megborzongott. És ne küldj nekem zsigerekről és csontokról és olyasmiről képeket, amit nem akarok a számba venni.
Adhatsz az öcsédnek. Sasha vidámsága hűvös szellőként ért Lorelai tudatába. Lorelai negédes mosollyal nézett Leóra, aki összevonta a szemöldökét, és felnézett az égre.
– Ti ketten már megint ellenem ármánykodtok, ugye?
– Csak meg akarja osztani veled az ebédjét.
Leo elsápadt.
– Amikor legutóbb megosztotta velem az ebédjét, nyúlbél tapadt az arcomra odafentről. Mondd meg a madaradnak, hogy tartsa meg magának az áldozatait.”

„– Az ember nem azért megy csatába, mert biztos a győzelemben – mondta Gabril. – Az ember azért megy csatába, mert az a helyes.”

„Felállt, a céltudat erős fénye lobogott szívében. Nem fog rejtőzködni többé. Nem fog helyőrségeket kirabolni, és fontolva tevékenykedni, hogy egy napon majd szembeszáll a királynővel.
Stratéga. Tervező. És szükség esetén tud olyan merész is lenni, mint öccse volt. Irina keservesen megbánja a napot, amikor Ravenspire földjére tette a lábát.”

„Kol dühös pillantással nézett a sólyomra. Ő Eldr királya. Draconi harcos.
Nem hagyja, hogy egy madár megfélemlítse.
Az állat a nyakát nyújtva Kol arcához nyomta fejét. Meredten nézték egymást.
Hát, jó. Lehet, hogy egy kicsit meg van félemlítve.”

„Nem fogsz hozzámenni egy unalmas nemes úr unalmas fiához.
Nem?
Nem. Mert ha valamelyik megkéri a kezedet, az reggelre fel lesz zabálva. A sárkányoknak elég jó az étvágyuk.
Most Lorelai mosolygott. Marlis éppen befejezte a kontyfésülést, és a királynő fülcimpájára illesztette a Koltól kapott zafír fülbevalót.
A Draconi nép nem eszik embert.
Éppen új hobbit keresek.”

Read More