C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő (Ravenspire 1.)

A recenziós példányt köszönöm szépen a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. 
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Könyv információk:
Kiadó: Twister Media
Eredeti megjelenés: 2016
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 416 oldal
ISBN: 9786155631313
Fordította: Bozai Ágota
Itt megvásárolható

Véleményem:

Ez egy klasszikus mese remekül újragondolt változata! Imádtam minden egyes mondatát, tipikusan az a féle könyv, amit azért olvastam lassan, mert ki akartam élvezni minden egyes dolgot, ami megtalálható benne. Kapunk bőven akciót, ármányt, árulást, varázslatot és persze sárkányt, na meg egy csipetnyi romantikát!

A történet elején rögtön kapunk egy nagyon különös és kissé homályos bevezetést, amitől meg is ijedtem és csak kapkodtam a feje, hogy merre is vagyok. Ám, ahogy haladunk előre a történetben minden szépen kirajzolódott. Nagyon pörgős volt az egész történet, és csak úgy sodort magával. Az egyik pillanatban még azt hittem végre minden a helyére került és egy ideig mindenki nyugalomba tudja tenni a dolgát, aztán lapoztam egyet, és bumm, jött a következő akció.

Irinát, a gonosz mostoha mardushkát imádom! Ő az a fajta karakter, akit imádok utálni. Egyik gonosz varázslatot szórja a másik után, hogy Ravenspire földje elismerje igazi királynőnek. Velejéig romlott, aki a szeretteit sem fél megölni azért, hogy a célja közelében maradjon, vagyis, hogy ő uralkodjon tovább. Minden embernek mérgezett almákat osztogat, hogy képes legyen uralkodni rajtuk. A földeket, az erdőket és minden más szívét is megmérgezi varázslatával, hogy azok is neki hódoljanak be. Ezt a varázslatot úgy kell elképzelni, mint egy hálót, ami mélyen a föld alatt húzódik és minden más egyéb varázslat beleakad, ezért ha netán Lorelai varázslatot használ, akkor rögtön értesüljön róla.

Lorelai egy nagyon talpraesett, igazi badass hercegnő, aki nem retten vissza semmitől, csak a saját mardushka lététől. Nagyon jó stratéga így minden egyes lépest előre eltervez és, mindenhez készít pót tervet, ha nem jönne be az első. Ez nagyon hasznos, mert miután sikeresen elmenekült Irina elől bujkálnia kellett. Nagy támasza volt neki Gabril és testvére Leo, akin nagyon sokat mosolyogtam, így az én szívemhez is közel került. Az után pedig, amit Leóval tett Irina Lorelai úgy gondolta ideje felvenni a harcot ellene, azért, hogy visszaszerezze a trónt és ahhoz, akár varázslatot is hajlandó használ, hisz többé már nem akar bujkálni a mostoha elől. Ám ehhez nagyon sok dolgon át kell verekednie magát, nem feltétlenül szó szerint.

Sasha, Lorelai sólyma, akivel gondoltatok útján kommunikál. Erre azért képesek, mert mikor Sasha kicsi sólyom volt eltörte a szárnyát és Lorelai meggyógyította a varázserejével így kapocs jött létre a két szív között. Imádtam, hogy furcsának találja az embereket, hogy nem szeretik az egeret, vagy nem értékelik az égből érkező véres ajándékokat, amit vacsorának szánt Lorelainak vagy a testvérének. Persze nem csak a furcsasága miatt kedveltem meg a madarat, hanem mert mindig ott volt Lorelai mellett mikor bajban volt és akár az élete árán is megvédte volna.

Kol, számomra valami miatt semleges volt, annak ellenére, hogy képes volt sárkánnyá változni! Az nagyon nem tetszett benne, hogy mire képes, mikor csak a sárkányösztöne működik. Olyankor csak a feladatra koncentrál, és ez nem feltétlen pozitív tulajdonság. Főleg, akkor ha véresküt kötött Irinával, így ő is kapcsolatba került a mardushka gonosz varázslatával. Lorelai pedig próbálja megmenteni a királyt és persze saját életét Irina varázslata elől. Sokkal tetszetősebb volt, mikor az emberi és a sárkány valója egyszerre él benne. Olyankor igazi szerethető kétszívű válik belőle, aki inkább a királysága célját tartja szem előtt, mint a saját maga érdekeit. De pont ilyen egy jó király, főleg akkor, ha a királysága éppen darabokra hullik.

Lorelai, Sasha, Kol

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Irina, Sasha
Kedvenc jelenet(ek): Irina varázslatai
Kedvenc idézetek:

„Nem tudok nyers húst enni. Lorelai megborzongott. És ne küldj nekem zsigerekről és csontokról és olyasmiről képeket, amit nem akarok a számba venni.
Adhatsz az öcsédnek. Sasha vidámsága hűvös szellőként ért Lorelai tudatába. Lorelai negédes mosollyal nézett Leóra, aki összevonta a szemöldökét, és felnézett az égre.
– Ti ketten már megint ellenem ármánykodtok, ugye?
– Csak meg akarja osztani veled az ebédjét.
Leo elsápadt.
– Amikor legutóbb megosztotta velem az ebédjét, nyúlbél tapadt az arcomra odafentről. Mondd meg a madaradnak, hogy tartsa meg magának az áldozatait.”

„– Az ember nem azért megy csatába, mert biztos a győzelemben – mondta Gabril. – Az ember azért megy csatába, mert az a helyes.”

„Felállt, a céltudat erős fénye lobogott szívében. Nem fog rejtőzködni többé. Nem fog helyőrségeket kirabolni, és fontolva tevékenykedni, hogy egy napon majd szembeszáll a királynővel.
Stratéga. Tervező. És szükség esetén tud olyan merész is lenni, mint öccse volt. Irina keservesen megbánja a napot, amikor Ravenspire földjére tette a lábát.”

„Kol dühös pillantással nézett a sólyomra. Ő Eldr királya. Draconi harcos.
Nem hagyja, hogy egy madár megfélemlítse.
Az állat a nyakát nyújtva Kol arcához nyomta fejét. Meredten nézték egymást.
Hát, jó. Lehet, hogy egy kicsit meg van félemlítve.”

„Nem fogsz hozzámenni egy unalmas nemes úr unalmas fiához.
Nem?
Nem. Mert ha valamelyik megkéri a kezedet, az reggelre fel lesz zabálva. A sárkányoknak elég jó az étvágyuk.
Most Lorelai mosolygott. Marlis éppen befejezte a kontyfésülést, és a királynő fülcimpájára illesztette a Koltól kapott zafír fülbevalót.
A Draconi nép nem eszik embert.
Éppen új hobbit keresek.”