Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 292 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Farkas Krisztina
Megjelenés időpontja: 2018. július 17.
Műfaj: ifjúsági, romantikus
ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Menő Könyveknek!

Már akkor felfigyeltem a könyvre, mikor a Molyon a hamarosan megjelenő könyveket böngésztem. Az indok egyszerű: lila borító, London a címben. Ezzel a két dologgal engem már le is vett a lábamról. Aztán elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy élvezem és már csak azon izgultam, hogy a végéig kitartson ez az érdeklődés.

Fun fact: valamikor réges régen 2006-ban volt szerencsém eljutni Londonban, ahol 1 hetet töltöttem pár osztálytársammal az általános iskolának hála. Az volt életem legjobb nyaralása, mert beleszerettem Londonba. Gyönyörű város, teli csodálatos hellyel, érdekes emberekkel. Emiatt is voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy vissza tudja e adni azt az érzést, amit ott éreztem. A válasz pedig egy hatalmas igen!

A cselekmény csupán 12 óra alatt zajlik, talán ez az oka annak, hogy elég pörgősre sikerült. A történet Londonban, a kedvenc városomban játszódik, és a karakterekkel együtt én is felfedezhettem újra ezt a csodálatos várost.

Sunny, a pasija után kajtat egész éjszaka, miközben átél egy csomó kalandot, amibe a kutatás folyamán merő véletlenségből keveredik bele. Az anyja és a barátja pedig semmit sem tudnak a dologról, mert éppen Franciaországban nyaralnak. Az éjszaka folyamán Sunny körül megfordul a világ mindenféle értelembe: megtud egy orbitális nagy titkot, remek új barátokra tesz szert, fantasztikusat bulizik, de ami a legfontosabb, hogy megismeri önmagát.

Nagyon tetszik a könyv felépítése, hiszen nem csak a cselekményt ismerheti meg az Olvasó, hanem London csodálatos városát is. Egyes fejezetek előtt egy kisebb ismertető van azon helyekről, amerre az éjszaka folyamán Sunny eljut. Ezeket nagyon szerettem, mert kaptam egy adag történelmet is Londonból. Bízom benne, hogy ezeket a részeket azok az Olvasók is élvezni fogják (nem pedig unni), akik nem London-mániások, ahogy jómagam.

Alex Pettyfer, mint Vic Godard
Alexander Sebastian Joliviette, mint Jean-Luc Godard

A karakterek szórakoztatóak voltak, főleg a két rejtélyes francia: Vic Godard és Jean-Luc Godard. Az elején amilyen titokzatosak voltak, a végére már semmi érdekes nem maradt belőlük, mert a kalandok során őket is megismertük. Miért mondtam, hogy rejtélyesek? Mert senki nem ismeri őket, csak jönnek és mennek a tökéletesre szabott öltönyeikben a kis mopedjeiken, sütögetik a mini tortacsodáikat. Senki sem tudja, hogy testvére, szeretők vagy csupán barátok

Ami negatívumot megemlítenék, hogy a Godardok franciák, akik előszeretettel motyognak az anyanyelvükön. Pontosabban nem ez a probléma, hanem hogy ezek a részek nincsenek csillagozva, zárójelbe téve, vagy bármilyen módon lefordítva azoknak az Olvasóknak, akik nem tudnak franciául. Ez néha rontott az olvasás élményén számomra, mert jó lett volna tudni, hogy mit is magyaráznak annyira egymásnak vagy magukban. Vic a vicces, könnyed, nőcsábász, mosolygós, és még órákig ragozhatnám Godard. Míg Jean-Luc sokkal visszafogottabb, nem mosolyog annyit, megválogatja a szavait és igazi úriemberként viselkedik. Számomra Jean-Luc sokkal vonzóbb, gondolom, mert a kimértsége miatt sokkal kiismerhetetlenebbnek hat.

SZA, mint Sunny

Sunny pedig hatalmas változáson ment keresztül 1 éjszaka alatt. Nagyon szeretem, mikor egy karakter képes fejlődni és ezt meg is teszi. A regény elején egy teszetosza, nyámnyila 17 éves tinit ismertem meg. Mire pedig a végére értem rá sem ismertem. Kaptam egy magabiztos, céltudatos, vagány nőt. Nem gondoltam volna róla, hogy képes lesz egy buli közepén Charlestont táncolni egy asztal tején, vagy hogy leordít pár kis suhancot, akik beszóltak nekik. Ami pedig a legnagyobb meglepetést okozta, hogy képes volt elengedi magát. Kár, hogy ez csak addig tartott, amíg nem kapott egy (újabb) sms-t a pasijától, aki átbaktatott egy új helyre, és várja Sunnyt.

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, általa visszarepültem imádott városomba, Londonba, és jókat nevettem rajta. Az írónő fantasztikus humora dobta fel az egész regényt, főleg a szócsaták, amiken alig tudtam visszatartani, hogy hangosan röhögjek. Ez a könyv minden London-rajongónak kötelező, na meg azok számára is, akiknek dunsztjuk sincs, hogy miért rajong érte annyi ember!

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnék megismerni London városát;

- könnyed kikapcsolódásra vágynak;

- kedvelik, ha egy karakter fejlődést mutat;

- szeretik a pörgős, humoros és nem utolsó sorban bulis történeteket.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jean-Luc Godard
Kedvenc jelenet(ek): mikor Sunny az asztalon táncol, a két Godard szócsatái
Kedvenc idézetek:

„London folyton változik, de mindig az a hely marad, ahol az ember kalandokba bonyolódhat, új barátokra tehet szert, megváltoztathatja a történetét, megváltoztathatja az életét.”

„Csodálatos érzés, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek.”

„– Sunny, a lányoknak soha nem lenne szabad bocsánatot kérniük az érzéseik miatt.”

„– Huszonegy éves vagyok. Az fiatal!
– Én pedig tizenkilenc. Mindig fiatalabb leszek nálad, öregapám – keni a szavakat Jean-Luc.
– Ja, mondja ezt az a fiú, aki miatt korábban el kellett jönnünk a piknikről, mert haza akart jönni, hogy kipróbáljon egy új tortácskareceptet, amiben gesztenyemassza van. Olyan vagy, mint egy középkorú háziasszony, aki csapdába esett egy tizenkilenc éves fiú testében.
– Te meg mint egy idióta, aki csapdába esett egy idióta testében.”

„– Akik megcsalják az embert, csak egy jó seggberúgásból értenek.
– Bizony, ha megcsalnak, csakis a zéró tolerancia működik.”

„De vajon egyetlen éjszaka megváltoztathatja-e az ember életét? Azt hiszem, igen. Vagy legalábbis megváltoztathatja az irányt, amerre az élete tartott. Időre van szükségem, hogy ezt végiggondoljam. Hogy megszokjam, hogy úgy élem az életem, mintha minden nap vasárnap éjszaka lenne. De bizonyos dolgok mindig változatlanok maradnak. London, szeretlek.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lettero Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 416 oldal ISBN: 9786155733079 Kötés: e-könyv Fordította: Róbert Pál Sorozat: Holttest a fürdőkádban Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 9. fordulójában ez lett az egyik megszavazott könyv, és a januári közös olvasás. Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban: ez egy krimi, ami nem krimi. Emiatt élveztem is meg nem is. Azt vártam volna a könyvtől, hogy valami jó kis bűntényben lesz részem, amit egy remek nyomozás követ, ehelyett egy könnyed és vicces regényt olvastam. Szóval kicsit csalódott vagyok, közben pedig kissé örülök is, hogy nem az a véresen krimis krimi. Aki kíváncsi a könyvre, és szeretne csatlakozni a Könyvklubhoz, még megteheti  ITT január 31-ig.

A történet az 1930-as évek Angliájában játszódik, aminek a hangulatát tökéletesen visszaadta az írónő. A karakterek úgy viselkedtek, ahogy a kor megkövetelte: a királyi család tagjai próbáltak diszkrétek maradni, nem keresni a feltűnést, időben férjhez menni és családot alapítani… és még sorolhatnám. Ezekkel ellentétben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie, azaz Georgie a királyi család tagja épp az ellenkezőjét tette. 21 évesen még nem talált magának való férjet, majd egyedül, mindenféle kíséret és vagyon nélkül elindult Londonba, ahol a családnak volt egy kúriája. Elkezdte élni a saját életét, majd felbukkant a testvére, aki után pedig egy hulla a fürdőkádjukban. Persze ki volt az első számú gyanúsított? Hát persze, hogy Georgie testvére! És tudjátok, hogy mikor következett be ez a haláleset? A könyv felénél!!!

Ez egészen hihetetlen, hiszen azt vártam, hogy majd az első 10 oldalon hozzám vágják azt a bizonyos holttestet a fürdőkádban, a továbbiakban pedig a szaftos nyomozás és gyanúsítgatás folyik. Ez nem így történt. Ezért is mondtam, hogy nem annyira krimis krimi. A gyilkosság után sem egészen azt kaptam, amit vártam. Georgie folytatta a társadalmi életét, amit elkezdett élni a gyilkosság előtt, csak közben egy picit szaglászott is, és persze próbált túlélni, hiszen hirtelen nagyon sok „baleset” érte.

A karakterek egészen tetszettek volna, ha kicsit jobban ki vannak dolgozva. Egyedül Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugeniet, azaz Georgiet ismertem meg jobban, hiszen körülötte forgott az egész történet. Georgie egy igazi kis lázadó volt a saját korában, hiszen teljesen ellene ment a normáknak. Ezt imádtam benne, mert nem azt a tipikus hisztérikás főhősnőt kaptam, akire számítottam, hanem egy nagyon talpraesett örökösnőt. Kénytelen volt a saját lábára állni ahhoz, hogy meg tudja menteni a testvérét a börtönből, és nem pedig a tapsra várt.

A barátnője, Belinda igazi züllött nőszemély volt, hiszen egyik partiból a másikba mászkált, és rendszeresen váltogatta a partnereit esténként. De a legjobb tulajdonsága mégis az volt, hogy végig Georgie mellett állt, mint a legjobb barátnője. Erre pedig nagy szüksége volt Georgienak a nagy zűrzavarban a hulla miatt.

A lányok mellett persze 2 szívtipró is jutott a történetbe, akik közül az egyik nem az volt, akinek mutatta magát. Tristram, akit Georgie már gyermekkora óta ismert. Illetve Darcy, aki elég rossz hírben állt, és mindenki óva intette Georgiet tőle. Hogy kicsoda viseli az álarcot? Az engem is meglepett!

Összességében elég érdekes volt ahhoz, hogy végigolvassam, hiszen kíváncsi voltam, hogy ki ölte meg az áldozatot. A vége eléggé meglepett, hiszen más volt a tippem, mint aki valóban elkövette a bűntényt. Egyszer olvasós, kikapcsolósára viszont teljesen tökéletes volt. A humora pedig zseniális. Azok a szócsaták, amik a szereplők között zajlanak igazi kacagtató jelenetek. Ha van némi kétség felmerült bennetek a könyvvel kapcsolatban, vagy kevésnek érzitek azokat az infókat, amiket adtam, olvassátok el a többi Könyvklubos véleményét ITT.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik könnyed hangvételű krimit,

- kíváncsiak egy érdekes történetre,

- nem bánják, ha nem a bűncselekmény körül forog a könyv,

- a nyomozás mellett vevők egy kis romantikára.

Értékelésem: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Darcy O’Mara
Kevdenc jelent(ek): Victoria Georgiana Charlotte Eugenie bénázásai
Kedvenc idézetek:

„Ha engem Hildának neveztek volna el, inkább belefojtom magam a babakádba, mint hogy egy ilyen név terhe nyomasszon egy életen át.”

„– (…) Képzeld, versenyautót is szokott vezetni, és repül is. – Mint Pán Péter? – Repülőgéppel, szívem!”

„    De most már 21 éves vagyok. Nincs kíséret, nincs gardedám, és meghalok a kíváncsiságtól, hogy mégis mit tud mutatni egy ilyen huncut és rossz fiatalember. Abból, amit eddig hallottam, kicsit össze voltam zavarodva a szex tárgyában. Elég rémisztőnek hangzott, mégis, Belinda elég nyilvánvalóan élvezte a dolgot. És az anyám is, hiszen vagy tucatnyi férfival csinálta legalább öt kontinensen. Ideje végre kideríteni, miről maradtam le eddig.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Könyv információk:

Kiadó: Cartaphilus Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2012 Oldalszám: 484 oldal ISBN: 9789632663852 Fordította: Lányi Judit Sorozat: Mielőtt megismertelek Függővég: nem

Véleményem:

A Mini– Könyvklub miatt olvastam el, különben lehet, hogy nem is adtam volna esélyt ennek a könyvnek. Általában nem szeretem a túlhypolt könyveket, így mikor szembejön velem, ki is kerülöm. Ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Nem tudtam, hogy miről szól, mit várjak tőle, csak annyit, hogy minden ember nagyon szereti. Nos, én nem igazán jöttem rá, hogy ez miért is van így. Persze a végén én is egyetlenegy könnycseppet elmorzsoltam, de nem többet. Azt is a prológusban található levél miatt volt. Most viszont azt írnám le, hogy miért is nem tetszett a könyv.

Először is kezdjük a szereplőkkel. Van nekünk egy 26 éves Lújzánk  Louisa, aki egy kicsit kelekótya és biztos, ha az életben találkoznék vele, akkor messziről elkerülném. Nem szeretem az ennyire pozitv embereket, mert átragad rám a kisugárzása, és azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni. Szóval nem lennénk legjobb barátnők. Persze az szuper, hogy a könyv végére egészen megváltozik és elkezdi kicsit reálisabban látni a világot maga körül, és egy erős jellemfejlődés érezhető, azonban végig ott volt benne ez az idegesítő valami. Ami szimpatikus volt benne, hogy nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ő olyan, amilyen. Nem érdekelte, hogy furcsa ruhákba jár, ha nem az tetszik, akkor ő az fogja felvenni. Ennyi az össze pozitív tulajdonság, amit hozzá tudok kötni.

Lássuk a másik jó madarat, Willt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele és ez nem annak az oka, hogy nem éltem bele magam abba a helyzetbe, hogy mi lenne, ha én is tolószékbe kerülnék. Én egy nagyon optimista ember vagyok és nagyon nagyon sok munka és lelki erő kellene hozzá, hogy el tudjam fogadni a helyzetet. A sok szerető ember, aki körbevesz, biztos rengeteg erőt tudna nyújtani, és nem azt érezném, amit Will, hogy csak a gond van velem, hanem azt, hogy érdemes élni. Hisz azzal, hogy máshogy döntök, lehet, hogy a környezetem még jobban összetörne, mint attól a gondolattól, hogy tolószékbe kerültem. Szóval nem tudom elfogadni Will döntését, és nagyon haragudtam miatta. Lou sokat próbált neki segíteni, de mindentől elzárkózott, pedig lett volna lehetősége belátni azt, hogy érdemes élni. Sajnos Will ezt nem így gondolta és meghozta a legrosszabb döntést, amit szerintem ember el tud magával követni. Számomra ez egy önző döntés volt, de persze mindenki más gondol erről.

A történet. Hát, hát…elmegy. Voltak benne nagyon aranyos dolgok. Ilyen például Lou születésnapja, és az ajándék Willtől. Azon nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy az a mogorva, házsártos ember bárkire is figyel magán kívül. A többi esemény annyira nem váltott ki belőlem túl sok dolgot, mert mindig Will ellenállásába ütközött, és így nem tudtam úgy élvezni. Volt azonban egy másik jelenet, ami még egy könnycseppet is kicsikart belőlem. Ez a prológusban volt olvasható, de ez legyen titok, mert nem szeretném attól elvenni az olvasás élményét, aki még nem olvasta.

Azért még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy nekem nem tetszett. Ez a könyv, mindeniből mást vált ki, ami egy nagyon fontos, hogy egyáltalán érzelmeket vált ki egy olvasóból. Belőlem a fentebb leírtakat.

Értékelés: 5/3
Kedvenc szereplő(k):  nem tudtam senkit megkedvelni
Kedvenc jelenet(ek): hangverseny
Kedvenc idézetet:

„Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakához - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.”

„Először azt a ruhát vettem fel, amit magamban csak a „művészies öltözékemnek" neveztem, zöld kezeslábast, amelyet rávarrott borostyánszínű gyöngyök díszítenek. Úgy képzeltem, hogy a hangverseny látogatók biztosan eléggé művésziesek és feltűnőek. Amikor bementem a nappaliba, Will és Nathan rám meredtek. - Nem - mondta Will kurtán. - Az anyám venne fel ilyesmit - mondta Nathan. Sosem mondta, hogy Nana Mouskouri az édesanyja - mondta Will Nathannek. Visszamentem a fürdőszobába és hallottam, hogy mindketten kuncognak.”

„Rájöttem, hogy félek nélküle élni. Szívem szerint rákiabáltam volna: Hogy van az, hogy te tönkreteheted az életemet, de én nem szólhatok bele a tiédbe?”

„- Mondjak valamit? Akár egész éjszaka el tudtam volna nézni az arcát. A szeme ráncait. A pontot, ahol a nyaka találkozott a vállával. - Micsodát? - Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.”

„Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját.”

„Egyenesen a szívembe találtál, azzal, hogy képtelen vagy palástolni az érzéseidet. Sokkal jobban megváltoztattad az életemet, mint ez a pénz valaha is meg fogja változtatni a tiédet.”

***

A filmről:

Emilia Clark és Sam Claflin
a Mielőtt megismertelekben és
mint Daenerys Targaryen, Finnick Odair

Nagyszerű adaptáció, ezért lehetséges, hogy sokkal jobban tetszett, mint a könyv. Ebben csak az igazán lényeg volt benne, mindenféle sallang nélkül. Majdnem két órában megismerhettük Lout, aki sokkal szimpatikusabb volt így, mint a könyvben, ahogy Will is. Imádom Emilia Clarkot, akit a Trónok harca Daeneryseként ismertem meg, de tökéletesen alakította a szerepét Louisa Clarkként is. Sam Claflin is remekül hozta az utálatos és elviselhetetlen Willt. Nem kedveltem jobban, mint a könyvben, és nem is értem meg jobban a döntését, mégis valahogy sokkal jobban megkedveltem, mint a könyvben. Bár tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, ennél sokkal többször tört el nálam a mécses, de lehet, hogy pont azért, mert tudtam, hogy mi fog történni. De a lényeg, a lényeg: olvasás után nézze meg mindenki!

További Könyvklubosok és értékeléseik:

wmagda	Dexter79
Mirella	mrsp
Orsi	k_annamaria
Gabi	Vegazus
AniTiger	Julcsi
Vhrai	RóKaLány
Maryan	Nusii

Read More