2018. február 22., csütörtök

T. C. Lang: A Lámpás nyomában


A tiszteletpéldányt köszönöm szépen az írónőnek T. C. Langnak!

Fülszöveg:
Egy halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.
Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt?
Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre.
Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét.
Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére…
Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!
Könyvinformációk:
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 288 oldal
Kötés: e-könyv
ISBN: 9789634431480
Sorozat: nem
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményem:
Hát ez baromi érdekes volt! 2x kezdtem neki, másodjára sikerült beszippantania és azt éreztem magamtól, hogy ez miért nem történt meg az első olvasás folyamán?! A választ a mai napig nem tudom, viszont nem bántam meg, hogy újra nekiveselkedtem, mert egy nagyszerű, és nem mindennapi történetet kaptam.
A cselekmény elég érdekes, hiszen az írónő gyönyörűen beleszőtte a bibliai témát a könyvbe. Megtalálható Lucifer, Lilith, az Apokalipszis lovasai és még maga Isten is úgy, hogy nem egy szokásos angyal-démon sztorit kap az olvasó. A konfliktus abból adódik, hogy a Mennyből ellopják a Lámpást, aminek a hatására bezárul a Mennyország kapuja, ezért egy lélek sem jut se ki, se be. Ezért az egyik kint maradt angyal, Ronael elindul a nagy küldetésre: megszerezni a Lámpást, és újra kinyitni a Kaput. Ám ahhoz, hogy közelebb kerüljön az ellopott tárgyhoz, kénytelen előbb az Apokalipszis 4 lovasát: Halált, Pestist, Háborút és Viszályt felkeresni titokban, mert náluk vannak azok a dolgok, amikkel képes Ronael lejutni a Pokolba, ahol a Lámpást elrejtették.
T. C. Lang nagyszerűen ír, mert minden egyes helyszínt magam elé tudtam képzelni, ahol a kalandok játszódnak. Végig motoszkált benne a gondolat, hogy mennyi utánajárást jelentett mindez, vagy talán minden helyen megfordult a kedves írónő, azért sikerült ennyire visszaadnia a helyeket. Bármelyik is legyen hatalmas taps érte neki, hiszen így az Olvasó is eljut Ronaellel és kíséretével Törökországba, Haitira, Miamiba és Ausztráliába is.
Azonban nem csupán az olyan helyszíneket adta vissza remekül, hanem a Mennyet és a Poklot is. Imádtam a Pokolban járkálni, és azt kívántam bárcsak ez tette volna ki a regény nagy részét, nem pedig a Lovasok utáni kaptatás. Bár azok a részek is izgisek voltak, de mégis a Pokol, az a Pokol, és ki ne lenne kíváncsi rá? Vagy csupán én vagyok ennyire rosszul összerakva?
A karakterek közül Lucifer volt a kedvencem, mert teljesen más színben tűnik fel, mint ahogy a köztudatban él. Lilith sem az a minden-gonosz-ősanyja címet kapta vagyis de, természetesen ezt sem a szokásos módon, hanem a nőt, aki vissza szeretne jutni élete szerelméhez.
Ronael, az angyal sem a megszokott angyal, aki mindent tud az emberekről, és ezért kicsit többet gondol magáról. Sőt ennek az ellentéte! Úgy csodálkozik rá a világra, mint egy gyermek, és a regény folyamán egyre jobban emberi lesz, elsajátítja a legtöbb emberi érzést és viselkedést. Díjazom, mikor egy karakter képes jellemfejlődést mutatni, erre pedig Ronael az igazi példa! Ahhoz viszont, hogy mindez megtörténjen vele szüksége volt egy katalizátorra: Sarah-ra.
Sarah volt az, aki végigkísérte Ronaelt az úton. Sajnos nem tudtam megkedvelni Sarah karakterét, mert néha olyan hisztit levágott, hogy legszívesebben megcsapkodtam volna. Na és a legjobb: egyszer kijelenti, hogy ő nem tud hazudni, de az nem jelent gondot, hogy a regény ¾ részét konkrétan végighazudta. Mindegy, megemésztem, mert ez már a kákán is a csomót, mert ennyire nem szimpatikus a csaj. Viszont a csipkelődése Ronaellel nagyon tetszett, ezért jár neki egy piros pont.
Összességében élveztem ezt a érdekes és remekül megírt történetet. Sok ismerős rész köszönt vissza, ami kellemesen volt beleszőve az egészbe. T. C. Lang stílusa pedig egyszerre humoros és lebilincselő.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretik a fantasyt, és az angyalos történeteket;
- kíváncsiak arra, hogy miben ad pluszt a könyv az eddig hasonló témában írt könyvektől;
- nem zavarja a szerintem felesleges romantikus szál;
- imádják a magyar nyelvet, és szeretik, ha egy író ezt ki is használja.

Értékelés: 5/4 pont
Kedvenc karakter(ek): Lucifer, Ronael
Kedvenc jelenet(ek): a Pokoljárás
Kedvenc idézetek:
„Ujjaival végigsimított az egyik faragványon. Kellemesen megbizsergett. Hisz' az Alvilág csodálatos!”
„Tényleg létezik olyan pasi, akinek nem csak csinosan tetszem, hanem akkor is, amikor úgy gondolom, szörnyen festek?”
„Az egyik pillanatban imádta, a másikban utálta Ronaelt. A két érzést néha csupán egy hajszál választja el egymástól. Akit az ember a legjobban szeret, az iránt képes táplálni a legmélyebb gyűlöletet is.”
„– Szóval azt állítod, te egy angyal vagy?
– Igen.
– Persze, én meg Szűz Mária.
– Az lehetetlen! Találkoztam vele a Mennyben!”
„– Jobbat érdemlek Jeffnél! Jobbat érdemlek Jeffnél! Jobbat érdemlek Jeffnél! – kiabálta egyre erőteljesebben. És már ő maga is elhitte.
– Akkor keressen egy jobbat, de mi aludni szeretnénk! – szólt ki mérgesen valaki az egyik ablakból.”
„Az emberi képzelet elképesztő dolgokat képes teremteni, ha önmaga rémítéséről van szó.”
 A képek a Pinterest táblámról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése