2018. február 1., csütörtök

Viszlát Január… Helló Február!


Sziasztok!
Újabb olyan bejegyzés, ami sajnos elmaradt a múlt hónapban, ezért most a december és január hónapot fogom összegezni, és természetesen a februári hónapban tervezett könyveket is összeírom.

Decemberi, januári összegzés:
Személyen:
December olyan gyorsan elszaladt, hogy észre sem vettem. A legtöbb bejegyzést tudom, hogy előre megírtam és beidőzítettem az ünnepeket miatt, hogy nyugodtan tudjak ünnepelni a családdal. Ez meg is történt, a fiúk javarészt Legot kaptak, aminek nagyon örültek. Az mellékes, hogy azóta állandóan szívom a fogam éjszaka, hiszen a lakás majdnem minden pontján fellelhetőek a pici darabkái.
Karácsonyra egy könyvet kaptam anyukámtól, amit valamikor ősszel, vagy nyáron rendeltem meg, és szóltam neki, hogy vegye át a könyvesboltban. Aztán csak nem akarta odaadni, így gondoltam, hogy majd ez lesz a karácsonyi ajándékom. Férjtől mamuszt, gyertyatartót, és nagyon finom illatú gyertyákat kaptam. Tőlem horgászfelszerelést kapott, amit korábban nézett ki, majd meg is rendelt magának. Ennek annyira nem örültem neki, de így tuti olyan lett, ami kellett neki.
Januárban beindult… folytatódott a munka, viszont 4 és fél hetéből csupán hármat dolgoztam, ugyanis a Kisebb fiam úgy befulladt, hogy otthon voltam vele egy hetet. Szombaton pedig a Nagyobb lett bárányhimlős! Szerencsére ezt meg tudtuk oldani a dédikkel, mert voltak olyan kedvesek és vigyáztak rá. Így is boldog leszek, ha nem én fogok a gyárnak azért fizetni, mert ott dolgozhattam januárban nálunk, az egy hét táppénz miatt. A lényeg viszont, hogy végre túl van a bárányhimlőn, és várjuk, hogy a Kicsin is átmenjen.

Blogos:
Már fentebb írtam, hogy a legtöbb decemberi bejegyzés időzítve volt. Szerintem szép számmal kerültek ki posztok, szám szerint 23.
Kemény 2 darab értékelés sikerült megszülnöm a többi mind afféle sallang volt az állandó rovatokkal és a book tagek.
Decemberi értékelések:

Decemberi havi egyéb bejegyzések:

Januárban 24 bejegyzés látott napvilágot. Ennek csupán annyi az oka, hogy hihetetlen fáradt voltam/vagyok új év ide vagy oda. Remélem, hogy februárban jobban tudok teljesíteni. Viszont sokat olvastam, és kicsit el vagyok maradva az értékeésekel, de így is szép számmal kerültek ki. Sajnos egy interjú sem született, ennek az az oka, hogy egyetlen egy szem olyan könyvről került ki értékelés, amit magyar írónő írt. Viszont vele nem is fog készülni, mert nemrég olvastam a honlapján, hogy feladja az írói pályát, ezért nem szeretne erről beszélni.
Januári értékelések:

Januári egyéb bejegyzések:

Amire viszont a legbüszkébb vagyok december és január hónapból az a Rétával közösen létrehozott Olvass velünk klasszikust! kihívásunk. Őszintén bevallom, hogy kicsivel több jelentkezőre számítottam, így viszont biztos, hogy olyanok jeleneztek, akik szerették is volna a könyveket, nem pedig csak az ingyen cuccra mentek. Örülnék neki, ha a jövőben is lenne ilyen közös szervezésünk, mert Rétának nagyszerű ötletei vannak.

Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Decemberben összesen 12 könyvet sikerült feltennem a polcra, ebből 3 recenzió 2 a Lendület Magazin számára. További 3 könyv ajándék molyocskáktól, amiket szeretnék ismét megköszönni nekik! Majd 5 darabot vásároltam, a maradék egy pedig a karácsonyi Könyvmolyképzős Vörös Pöttyös szeretetcsomagban érkezett.
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Moskát Anita: Horgonyhely
P. C. Harris: Újrajátszás
Joss Stirling: Misty
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér lemaradt a képről, mert barátnőmnél van kölcsönbe
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után hiányzik a képről
Dennis Lehane: Egymásba veszve
Jennifer Niven: Veled teljes a világ
Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Novák Vica: Minka és a felhőfoltozók
Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt

Februári tervek:
4 könyvet szeretnék elolvasni, hetente egyet. Sajnos úgy néz ki ez már kezd megdőlni, mert még mindig iszonyatosan fáradt vagyok, és 2 oldalnál tovább nem nagyon jutok előrébb. Blogon is új dizájnt próbálok keresni és személyre szabni, ezért sokszor éjszaka ezzel bíbelődöm, de remélem, hogy találok valami csinit, ami majd beválik.

Fülszöveg:
Rachel Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.
Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.
Dennis Lehane, a vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere az új regényében a legjobb formáját hozza. A fordulatokkal teli történetet hús-vér szereplőkkel, tűpontos párbeszédekkel és hatásos atmoszférával tölti meg. Az Egymásba veszve az amerikai megjelenését követően azonnal bestsellerré vált, és a szaksajtó mellett olyan nagy szerzők rajongtak érte, mint Gillian Flynn és Lee Child.

Elöljáróban:
Még nem olvastam korábban az írótól, ezért nem tudom, hogy álljak hozzá. Viszont a címkék tetszenek rajta, főleg a pszicho-thriller, amikre mostanában nagyon rá vagyok gerjedve.

Fülszöveg:
A kárhozott könyörtelen.
A kárhozott legyőzhetetlen.
A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.
Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.
Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.
Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.
Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Elöljáróban:
Könyvhét óta kerülgetem a könyvet, de most éppen folyamatban van az olvasása, mégpedig drága Rétámmal. Eddig nagyon tetszik, egyedi és különleges világban játszódik. Minden este nagy lelkesedéssel veszem elő, de sajnos a fáradtságom erősebb, így 5 oldalnál nem jutok benne tovább.

Fülszöveg:
1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…
2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.
Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.
Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?
És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?
A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.

Elöljáróban:
Mini-Könyvklub 9 februári közös könyve, ezért jó lenne elolvasni. A másik indok pedig, hogy az John Curetól korábban is olvastam már, az pedig nagyon tetszett, ezért vagyok kíváncsi erre az alkotására is.

Fülszöveg:
A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.
Az „Úton” a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.

Elöljáróban:
Az Egymás szemében keretein belül szeretném elolvasni. Azt nem tudom megmondani mi alapján választottam, csupán ráböktem egy jónak tűnő könyvre az ajánlatok közül. A Molyon persze utánanéztem utólag, a címkék szerint jól döntöttem, olyan nekem valónak tűnik. Meglátjuk, hogy fog tetszeni.

Nektek mik a terveitek a hónapra?
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.

2 megjegyzés:

  1. Uh, kívánom, hogy a betegségek idén elkerüljenek titeket, ha már így kezdtétek az évet. :(
    Nekünk még nem volt a Nagy bárányhimlős, kicsit tartok attól, hogy majd a Kicsi hazahozza a bölcsiből majd neki. Állítólag minél később esik valaki át rajta, annál nehezebben viselem. Ezt mondjuk tanúsítani is tudom, anno egyszerre pöttyöződtünk be a tesómmal. Ő volt 7, én 17. Engem totál kiütött, ő meg vígan ugrált. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem én is, hogy jobban fog telni a maradék év, de hát még nagyon az elején vagyunk :D A bárányhimlő tényleg olyan, hogy minél előbb jó elkapni, én ezért is reménykedtem benne, hogy addig kapják el, amíg ovisok. Úgyhogy örömtáncot jártam, mikor megláttam a Nagyon a pöttyöket :D Remélem, hogy nálatok is a Nagy minél hamarabb elkapja, és nem úgy lesz, mint nálatok :)

      Törlés