2017. június 1., csütörtök

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)



Fülszöveg:
Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.
Magyar nyakba magyar szemfog!

Könyvinformáció:
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 468 oldal
ISBN: 9786155161384
Sorozat: Borbíró Borbála
Függővég: so-so
ITT megvásárolható

Véleményem:
A Mini-Könyvklub alkalmával vettem kezembe a könyvet és nem bántam meg! Régen nevettem ennyit könyvön, annak ellenére, hogy nem éppen a leghumorosabb a története.

A sztori ott kezdődik, hogy megismerem Borit, aki egy magyarországi vámpírkutatót, aki épp Amerikában van anyaggyűjtés és egy konferencia miatt. Majd mikorra hazajön, kiderül, hogy nincs állása, mert a Magyar Vámpírkutató intézetet bezárták. Szerencsére nem kell sokat keresgetnie munka után, mert rögtön lecsap rá a Titkosszolgálat, hogy be kéne épülnie az okos vámpírok, azaz az IQ vámpírok közé, akik tagfelvételt hirdettek a köreikbe és már ember is felvételizhet. És, hogy miért kéne Borinak beépülni a vámpírok közé? Azért mert valami gebasz van, ami a titkosszolgálat fülébe jutott és ennek kéne utánajárnia.
Az eleje nekem nagyon tömény volt, sok volt az infó, hogy ki kicsoda, a politikai háttér satöbbi. Majd belejöttem, ahogy szoktam szerencsére, de amíg nem szoktam meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, merre vagyok én most?! Szóval ez nem az a kellemes kis kikapcsolódós olvasmány, amit igazból vártam. Kemény politika van benne, és mindennek meg van az oka.

Borbíró Borbála 
A karaktereket imádtam, nagy kedvencem lett Bori mily meglepő és Ligeia. Na persze azért Koppány és Attila sem semmi, de azért a két csaj vitte a prímet. Bori egy igazi belevaló tökös csaj, aki mellett elbújhat bármelyik macsó! Nem fél elvégezni a mocskos munkát, ami kiszabott rá új főnöke Attila, és persze a dolgoknak is rendesen utánanéz. Nem semmi az a háttértudás, amije van ennek a nőnek, mondjuk, meg sem lep, mivel 2 diplomás. Negatívumként viszont kiemelném, hogy nem tetszett az, hogy szegény Bori annyit iszik. Értem én, hogy nagy a stressz, mivel nem lehet könnyű dolog vámpírokkal dolgozni, de akkor már inkább szokott volna vissza a cigarettára. Azt sem szívleltem volna, de na! Ha már kell valami függőség, akkor inkább ezt választanám. Igen tudom, nem rajtam múlik, így ezt csak zárójelben jegyeztem meg.

Ligeia
Ligeia egy igazi rejtély, mégis imádtam, talán pont ezért. Végig lehetett érezni, hogy nem egy egyszerű vámpír, aki pórul járt és segítségre szorul, de ami mögötte van az igazán meglepett. Na és persze a könyv címét is sikeresen megértette velem. Igazából senki nem tudja, hogy néz ki, mivel mindeninek olyan női alakban jelenik meg, amilyet az illető szeretne.
Nagy kedvenc volt a sok - sok irodalmi – főleg Poe – utalás. Látszik, hogy az írónő sokat olvas, így Borinak is adott hátteret ez ügyben, hogy képben legyen a dolgokkal. Gaura humora valami iszonyat jó, illetve nagyon tetszett a felépített világ miután mindenre fény derült. Nem tudom, hogy lehet ennyi mindent észben tartani, de majd az interjúban biztos valaki megkérdezi tőle, ha nem lesz más, hát én. Ó és még valami: nekem nagyon bejön, mikor egy magyar író él a magyar nyelv szépségeivel, vagyis nem fél használni a káromkodásokat.

Összességében egy nagyon szuper kis urban fantasy sorozatnyitó kötetet kaptam, rengeteg humorral és még több akcióval. Nincs megállás benne az biztos! Ajánlom azoknak, akik szeretik a pörgős, akciódús urban fantasy könyveket egy jó nagy adag humorral nyakon öntve.

A többi könyvklubos értékeléseit ITT olvashatjátok el.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Bori, Ligeia, Attila
Kedvenc jelenet(ek): Bori és Attila csipkelődései
Kedvenc idézetek:
„A vérszívóknak minden hétfőn kiutalják a heti adagjukat, az emberek pedig időnként megkapják a behívójukat véradásra, és bár anyáznak előtte-utána egy kicsit, azért elmennek, mert fő a békesség.”
„Múzsák nélkül a világ a sötétség tengerébe borul, és a lelkek kiszáradnak, mert legrejtettebb részük elpusztul a világosság nélkül…”
„– Akkor ehhez mit szólsz? – jött a mentő ötlet. – „Ennyn Durin aran Moria. Pedo mellon a mino.”
 – Ez meg mi a franc? – meresztette a szemét Rocco. Bár nem néztem hátra, éreztem két kísérőm meghökkenését is.
– A Mória nyugati kapuján lévő felirat tünde nyelven. „Mória urának, Durinnak kapui. Mondd barát, és lépj be!” – mondtam büszkén, hálát adva évekkel ezelőtti hóbortomnak, amikor még nem akadtam rá a „Mágikus Vámpírvadászat” játékra, és egyéb fantasy cuccokkal próbálkoztam a neten, többek között egy elég uncsi „Középfölde útvesztői” stratégiai játékkal is.
– Ah, Tolkien! Nem tudom, mit van úgy oda mindenki azért a könyvért.
– Gyenge próbálkozás lefikázni a művet csak azért, hogy kevésbé tűnjön megalázónak a vereség – mondtam dőrén. Koppány és Kristóf egyszerre szisszentek fel, de sajna visszaszívni már nem lehetett. Rocco arca eltorzult.”
„– Azt hiszem, mindjárt hányni fogok. A mosdó?
– Kikísérem – mondta, de ezzel már elkésett: amint felálltunk, és a közelembe jött, én szépen, sugárban lehánytam. Végül is, csak a csizmája orrát és talán a nadrágja szárát egy kicsit. Bár más körülmények között ettől eléggé zavarba jöttem volna, ezúttal úgy éreztem, hogy még csak bocsánatot kérnem sincs miért. Én szóltam előre, ő pedig vállalta a kockázatot. Mindjárt jobban éreztem magam. – Oké – mondta a cowboy. – Menjünk át az én irodámba, és ott folytassuk! – javasolta, mintha mi sem történt volna.
– Miért, ez nem a maga irodája?
– Dehogyis – nézett rám döbbenten. – Ez az egyik kollégámé. Amikor beígért egy hányóprogramot, gyorsan visszaöltöztem a tegnapi ruhámba, és lefoglaltam ezt az irodát délutánra. A kollégám úgyis szabadságon van a héten.
– Fog neki örülni.
– Észre sem fogja venni.”


Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.

5 megjegyzés:

  1. Nahát, érdekes, hogy felhozod a káromkodást... most hogy mondod, számomra sokat hozzátett Bori karakteréhez, jelleméhez, hogy időnként kendőzetlenül kicsúszott ez-az a száján, sőt, sokszor kifejezetten szándékosan ment neki másoknak egy-egy durva sértéssel. És habár nem szeretem, ha valaki sokat káromkodik, ez valahogy mégis hozzátartozott Borihoz, és nem sajnáltam tőle. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is hozzátett a jelleméhez és dircsa, mert ha egy magyar író káromkodik az nem zavar, de ha fordításban van sok káromkodás az zavar...ennek nem tudom mi oka van nálam :D

      Törlés
    2. Hát nem tudom, de nem lehet, hogy azért, mert a magyar anyanyelvűek kreatívabban káromkodnak, míg a fordításban mivel az eredeti szöveg egyszerűbb, ezért a fordítás is egy-két csúnya szóra korlátozódik? Bár pontosan nem tudom, mire gondolsz, de ez a tippem. :)

      Törlés
    3. igen, valószínűleg ez lehet a gond, én is erre gondoltam, csak nem mindig tudom úgy megfogalmazni, hogy mások is értsék :D

      Törlés