2017. június 28., szerda

Tahereh Mafi: Illaberek (Furthermore 1.)

Fülszöveg:
A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.

Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.
A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.

Könyvinformációk:
Kiadó: Ciceró
Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 336 oldal
ISBN: 9789634320258
Fordította: Heinisch Mónika
Sorozat: Furthermore
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményem:
Én voltam a legboldogabb a világon, mikor AniTigernél megláttam, hogy megjelenik magyarul Mafi újabb könyv. Imádtam a Ne érints trilógiát, így minél előbb magaménak akartam ezt a könyvet is. Meg is szereztem, hát gyorsan neki is estem. Egyáltalán nem azt kaptam, amit szerettem volna, így sajnos csalódnom kellett a könyvben. Azt hozzá kell tennem, hogy teljesen külön kezeltem ezt a könyvet a Ne érints trilógiától, de legalább stílusban hasonlót is kaphattam volna. Nos, ha már így kissé kidühöngtem magam bele is vágok, hogy miért nem nyerte el a tetszésem ez a kötet.

A történet a 12 éves Dámamezey Alíz Alexandra kalandos útját mutatja be egy narrátor/mesélő által. Oké, ezzel még nincs gond, inkább ez a kalandos út nem tetszett annyira. Fenyérháton minden a színekről szól és a fenyérháti emberek úgy gondolják, ha egy embernek sok színe van, annál nagyobb mágiát birtokol. Sajnos Alíznak nincs színe, szóval ő a kakukktojás az egész településen. Illaberekben minden 12 éves gyereknek be kell mutatni a mágikus tudományát a Tálentumon, amit a zsűri pontoz, és ez alapján kapják meg a feladatukat, amit ha teljesítenek, akkor tovább léphetnek az iskolában. Alíz sajnos csúnyán elbukja ez a próbát, ezért elmenekül Fenyérhátról. Az egyik régi ismerőse, Olivér - akivel korábban volt egy kisebb összetűzése – utana ered, hogy elvigye egy útra, aminek a végén, ha minden jól megy, akkor megtalálja Alíz az apját. Ez az út pedig Illaberekbe vezet.
Illaberek egy nagyon veszélyes hely, ahol az ott lakók ki vannak éhezve a mágiára, így ha egy vendég érkezik, aki rendelkezik ezzel azt bizony megeszik, ha nem elég óvatos. Illaberekben sok a település van, és mindenhol mások a szabályok, amiket nagyon nehéz észben tartani. Még szerencse, hogy Olivérnek vannak feljegyzései a legtöbb helyről és arról, hogy hol hogyan illendő viselkedni, így képesek életben maradni. Azonban a kicsit béna Alíz itt is hozza a formáját, és nem követi a szabályokat.
Ez így elsőre egész jónak is hangzik azonban nekem mégsem nyerte el a tetszésem. Nagyon sok volt a kérdőjel a fejemben az illabereki szabályokkal, emberekkel kapcsolatban, úgy, - ahogy Alíznak is - de sajnos nagyon kevés információt kaptam róla. Ezért nehezen tudtam magam beleélni egyes veszélyhelyzetekbe, mert nem tudtam, hogy ez most miért veszélyes vagy nem megfelelő viselkedés. Gondolom Alíz is így érzett, különben nem bóklászott volna el, és hallgatott volna Olivérre. A fordulatokat is elég gyorsan ki tudtam találni, a végéről nem is beszélve. Pedig annyi lehetőség rejtőzik ebben a világban és annyira rossz, hogy olyan keveset kaptam belőle!
Sajnos nemhogy Illaberekről nem tudtam meg sokat, de a karakterekről sem. Ott van a főhős Alíz. Szegény nagyon kilóg a fenyérháti közösségből, mint már említettem. Ezzel sem lenne gond, inkább azzal, hogy egy elég nagyképű lány, aki azt hiszi, hogy ő a legokosabb, legcsinosabb és a legek legje. Közben pedig állandóan azon depressziózik, hogy őt elhagyta az apja, az anyja utálja és, hogy elbukta a Tálentumot. Szóval kicsit sokat hisztizik, amitől a falnak mentem. A történet végére talán egy kicsi jellemfejlődést mutat, de csak talán! Ha nagyon bele akarom magyarázni…de nem akarom, szóval a történet végére is ugyanilyen nyafogós marad.
A másik jómadár Olivér. Róla nem igazán tudtam meg sok dolgot, annyira semleges maradt számomra. Van neki egy csomó feljegyzése Illaberekről, ahova azért jár, mert a Tálentum után olyan feladatot kapott, amit ott tud teljesíteni. Egyébként egy idegbajos gyerek, aki agybajt kap attól, ha Alíz valamit nem úgy csinál, ahol mondja neki. Ennyi. Pont. Végeztem is vele.
Eredeti borító
Próbáltam valami pozitívumot is keresni így a véleményem végére, de sajnos nem nagyon tudtam, hacsak a borítót nem vesszük annak. Aztán rájöttem, hogy ez eredeti borító sokkal jobban tükrözi a történetet. Ennek ellenére a magyar borító is iszonyatosan szép!
Összességében nem volt nagy élmény, sem a világ, sem a karakterek. Nagyon sajnálom, pedig nagyon szerettem volna szeretni. Azoknak ajánlom, akik nem várnak semmi túlbonyolított történtre, csak egy kis kikapcsolódásra.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): mikor kiderül, hogy Illaberekben mi történik az utazókkal, a mágiahasználat
Kedvenc idézetek:
„– És neked? – kapta fel hirtelen a fejét a lány. – Neked mi hiányzik legjobban otthonról?
– Nekem? – kérdezte a fiú meglepetten. Félrehajtotta a fejét, mintha még soha nem gondolt volna bele. – Nem is tudom. Talán az a nyugalom, hogy nem kell mindennap szembenézni a halállal.”
„A kutatások szerint a gondolkodás és a latolgatás megfontolt döntésekhez vezet, az pedig járvánnyá válhat.”
„Az emberek mindig magyarázatokat akarnak, folyton értelmet akarnak adni a dolgoknak, pedig ez borzasztóan unalmas.”
„A szín volt az élet. A szín volt minden. A szín volt a mágia univerzális jele.” 
Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése