Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek (Emily the Strange 2.)

A recenziós példányt köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:

13 éves. Képes átlátni rajtad, ha úgy tartja kedve. De valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával kóricál; vagy furcsa gyomkertjét gondozza; vagy csínytevéssel behódolásra készteti a szomszédokat; vagy régóta halott ősöket keres fel egy jégkrémpálcikából és gitárhúrból álló szerkezettel.

Olvasd el, ha mered!

Könyvinformációk:

Kiadó: Fumax Eredeti megjelenés éve: 2010 Magyar megjelenés éve: 2014 Oldalszám: 270 oldal ISBN: 9789639861824 Fordította: Benes Attila Illusztrálta: Rob Reger, Buzz Parker Sorozat: Emily the Strange Függővég: nem ITT megrendelhető

Véleményem:

IMÁDOM Emilyt! Ő a kedvenc kis 13 éves különc zsenim. Valamikor 11-12 éves koromban fedeztem fel, és mikor valakinek meséltem róla, hogy kicsoda is ő nem néztek rám túl jó szemmel. Igen, mondhatni, hogy különc voltam azzal, hogy találtam egy különc lányt, aki hasonló, mint én.

Egy pár fontos információ Emilyről:

1. 13 éves és imádja a 13-as számot és naplót írni.
2. Van neki 4 macskája, akiket mindennél jobbat szeret.
3. Nagy csínytevő.
4. Egy fiatal zseni, aki csupa különös dolgot talál fel.
5. Van neki egy gólemje, akit pár halott állatból rakott össze. Az agya egy holló agyából lett, így Holló lett a neve.
6. Nemrég elvesztette direkt az emlékezetét, és azt hajkurászta.
7. Állandóan bajba keveri magát.
8. Nagyon furcsa tárgyai vannak.
9. Van egy háziszellemek, aki a halott nagynénje, Millie néni.
10. Szereti a gondolatait, tényeket 13-as listába szedni.
11. Kerüli az embereket.
12. Fantasztikus gitáros és gördeszkás.
13. Mikor új városba költöznek anyjával rögtön egy Mesteri Csínyen kezd el gondolkozni.
Most is épp ebből lett a gond!

Egy költözéssel kezdődik a történet, Emily éppen dobozokat pakolna, ha nem a lustaság győzedelmeskedne felette. A költözések során mindig olyan helységeket választanak, amiknek furcsa nevük van. Most Dinkafalvára került a sor, így arrafelé vették az irányt. Miután megérkeztek Emily elkezdett gondolkodni a Mesteri Csínyen, amit a városra akar szabadítani.

Arra jutott, hogy mekkora móka lenne, ha építene egy Duplikációs gépet, amivel mindenkiből kettőt csinálna. Úgy gondolta, hogy előbb jobb lenne magán kipróbálni, ami sikerült is….vagy mégsem? Először minden remekül működött, majd kezdődtek a gondok a MásikEmily miatt.

Emily még mindig különös és szuper zseni. Kicsit másképp viselkedett, mint az első részben, de ennek oka van, ami a végére teljesen összeáll. Még is így nagyon imádtam. Venus Fang Fang, az egyik dinkafalvi lakos lett a legjobb karakter az egész történetben Emily után. Az az öregasszony sokkal furfangosabb, mint amilyennek mutatja magát, de milyen is legyen egy volt kém, ha nem képes megtéveszteni a másikat? Bináris Larryt nem tudtam hova tenni, ő végig olyan különösen viselkedett. Persze nem úgy, mint Emily, de rá is a különös jelzőt használnám.

A történetet imádtam, pont annyira elvont és beteg volt, mint amennyire vártam. Volt benne duplikálás, városlakók dilissé tétele, gólem - bonyodalom, gyilkossági kísérlet, visszavonult kém. A csavarra most viszonylag hamar rájöttem, de mégis érdekelt annyira, hogy végigolvassam, hogy mi lesz a végkifejlett. Még szerencse, hogy költözés során betették Millie nénit is, különben ki tudja, mi lett volna a vége az egész duplázódásnak. Az illusztrációk ismét szuperül sikerültek. A kedvenceimből láthattok is egy kis válogatást.

Összességében nagyon élveztem és szerettem. Direkt csak egy kicsit haladtam benne, általában egy vagy kettő napot a napló napjaival, hogy minél tovább élvezhessem a kalandokat. Ajánlom azoknak, akikben akár egy parányi szikra különcség és őrültség szorult.

Ha felkeltette az érdeklődésed bele is olvashatsz:

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Venus Fang Fang, Emily
Kedvenc jelenet(ek): kiképzés, csatornában lógás,
Kedvenc idézetek:

„Az elmúlt pár naphoz képest ma este jelentős növekedést tapasztaltam az utcán ténfergő gyogyósok számában. Egy gyors látogatás a dinkafalvi kórházba magyarázatot adott: egyszerűen nincs szabad hely mindenkinek. Úgy tűnik, az orvosok elkezdték kiengedni a kevésbé magatehetetleneket. Szemmel láthatóan ez főleg fiatalokat takar. Megfigyeltem egy nagyobb csoportot – egy közért mellett gyülekeztek a parkolóban. (Tipikus kamaszos viselkedés, amit soha nem értettem. Egyáltalán nem tűnik bulisnak.)
Levertnek, lehangoltnak és kissé zombiszerűnek látszottak. …Jó, igaz, hogy EZ IS eléggé jellemző rájuk. Lehet, hogy már tényleg meggyógyultak. Nehéz megállapítani.”

„Ha jól számoltam, 923 nehéz pakkot kellett kivinni a házból. Azt hinné az ember, hogy az állandó költözés mellett kevesebb holmim gyűlt össze.”

„A legjobb 13 kipakolt holmi, amelyekre valamiért nem emlékeztem:
1. Négy macskapóráz – AHAHHAHHAHAHHAHHA! …Na ja.
2. Póktemető tele első osztályú, összeszáradt, 8 lábú kis tetemekkel, amit egy iskolai feladatra csináltam olyan 6 évesen.
3. Univerzális készlet szükséghelyzet esetére. Tartalma:
gemkapocs, detonátor, festékszóró flakon, egy adag medvecukor, egy adag macska-jutalomfalat, térdzokni, rágó.
4. A világ macskái című befejezetlen kéziratom, amelyben bemutatom a világ összes macskáját. Nem, nem minden FAJTÁJÁT. Minden EGYES macskát.
5. Az örökmozgógép, a sötétenergia-generátor és a hidegfúziós cella, amiket feltaláltam, de a hadiipar komplexum fizet, hogy elhallgassam őket.
(…)
8. Fel nem adott rajongói levelek dr. Frankensteinnek, Madeline Ushernek, Dorian Graynek és Audrina Adarének.
(…)
12. Zsugorított majommancs, amelyből csak úgy szivárog a gonoszság. Van annyi eszem, hogy ne használjam.
13. Antik madárkalitka, amibe egy strucc vagy egy felnőtt gólem is belefér.”

„Ha van, ami számomra teljesen tönkrevág (ide jöhet bármi, ami jó) az mások társasága.”

„Srác: Larry vagyok, Bináris Larrynek hívnak, kódokat írok falakra, nagy falakra, bináris számrendszerben.
Én: Az eléggé kontraproduktív.
BL: Hát ja, mind ezt mondják, szerintem meg ők nem vágják, nem látják benne a szépséget, a rideg, káprázatos széps…
Én: A kontraproduktív nem negatívum.
BL: Azta! Te ÉRTED! Te kened-vágod, öcsém. Hé, szal, izé, hogy hívnak? Én: [Elfordulva. Amennyire lehet, motyogva.] Mmmli.”

Képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Neal Stephenson - Seveneves értékelés

Neal Stephenson – Seveneves – A Hét Éva

Fumax, Budapest, 2016

848 oldal

Fordította: Galamb Zoltán

A könyv kedvezményes áron megvásárolható itt.

Fülszöveg:

 „A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”

A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.

A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.

Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…

A Hét Éva pedig válaszol hívására.

***

Neal Stephenson nem csupán író, hanem elismert tudós szaktekintély is: többek között az Amazon alapítója, a futurista Jeff Bezos Blue Origin nevű cégénél is dolgozott, ahol a szuborbitális pályára való utazás módszereit segített kidolgozni. Jelen kötetben A marsihoz hasonlóan létező, és precíz tudományos tényekből indult ki, amelyeket közérthetően interpretál. A tudományos fantasztikumot filozófiával, technikai leírásokkal, pszichológiával és magas irodalommal vegyíti ebben a rendkívül ötletgazdag regényben, amelynek jövőképe egyszerre különleges és hátborzongatóan ismerős.

Neal Stephenson a Hugo-díj birtokosa és többszörös Clarke Award, illetve ötszörös Locus SF Award díjnyertes, káprázatos képzelőerejű írózseni.

***

Értékelés:

Ezt a kötet nálam szerelem volt első pillantásra. 
Még emlékszem rá, amikor nagyon új volt a molyon és hirtelen felbukkant valahol, megláttam ezt a csodás borítót, elolvastam a fülszöveg első sorát: „A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.” – elvarázsolt. Bizony, annyira érdekelt, hogy életemben először még egy „róla” szóló interjút is megnéztem, ami a fordítóval és a szerkesztővel készült, hát nem volt könnyű dolguk, de szerintem remek munkát végeztek. (csatolom az említett interjút, mert én imádtam :DDD) 
A fülszöveg első sora, a videó…hát engem bizony megvett.

Első olvasásra sajnos pont a vizsgaidőszakom körül került sor, ami miatt abba is kellett hagynom, és a folytatásra nagyon nehezen, több hónappal később került sor, azaz most J

Csak sajnálni tudom magam, hogy sokszor a jó könyvekre szánom el magam a legnehezebben, mert látom, hogy milyen hosszúak és ez kapásból visszarettent…

De most már szóljunk a remekműről is J
Egyszerűen imádtam, sőt, mi több – jelenleg is a hatása alatt állok.

Neal Stephenson egy rendkívül okos ember, hihetetlen ötletekkel és csodálatos írásmóddal. 
Láttam, vagyis inkább hallottam, hogy van, aki A marsihoz hasonlítja… furcsa… Szerintem nem hasonlítanak egymáshoz. Ami azt illeti, nekem inkább Battlestar Galactica hangulatot idézett, de eddig a percig sem jöttem rá, hogy miért :D Talán a robotok, a politika, a hajó?! ...hát, őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs… Juliat rendszerint a BG elnök asszonya képében láttam magam előtt, ami azért valljuk be, elég degradáló szegénynek! :D (úgy értem Laura Roslinnak – bár neki is voltak húzásai).

A könyv első része arról szól, hogyan is készülünk fel egy globális kataklizmára, azaz arra, hogy a bolygónkon két éven belül minden(!)  meg fog szűnni. Láthatjuk mik a lélektani hatások, rájövünk, hogy valójában ehhez is hozzá lehet szokni. (lásd 2012.12.21. – azon eltéréssel, hogy a Hét Évában szemmel látható, bizonyított tény a Föld elpusztulása).

A második rész szerintem rettentően izgalmas volt, nagyon élveztem. Én abszolút nulla vagyok természettudományokból, de ez cseppet sem zavart, nem igazán érettem a dolgok miértjét, de NS csodásan megmagyarázott mindent, így fel sem merült, hogy bármi valótlan lenne a sorai közt. A világa tökéletesen volt felépítve, imádtam azt, hogy akkurátusan mindent elmagyaráz, egyszer sem volt, hogy egy rövidítést ne pontosított volna – ha esetleg nem is Ő, de fordító mindenképpen kisegített.  

A harmadik rész már 5000 évvel később játszódik, ez már a fantasztikum birodalma. Bevallom én itt nehezebben haladtam, olvasás közben (vagyis helyett) folyamatosan ábrándoztam, az emlékeimben kutattam, hogy ki/mi/hogy stb.  

Az Izzy köré Eposz épült, a Föld és történelme is fontos szerephez jut, de a valódi „isteneik” az égi túlélők, akikből az új emberiség megszületett. Egy teljes, logikus képet kapunk a társadalomról, ami... hát nem semmi! Ilyen megközelítésben még láttam jövőképet és nagyon tetszett.  Tudom, megint rossz vonalon közelítem meg a könyvet, ahogy azt minden olvasmányommal is teszem... de a történet számomra - azon felül, hogy milyen zseniális is az emberi agy,- arról szólt, hogy mily gyarló is maga az ember… Egy teljesen tudományalapú és tudományfüggő társadalomban sem nyomhatjuk el az ősi emberségünket, mely valójában a kevélység, a harag, az önzés, a hatalomvágy és társaiban rejtezik. Sőt, konklúzió gyanánt ugyanoda jutunk vissza – a Cél kereséséhez. (Ez számomra először nem volt szimpatikus, de a könyv befejezése óta eltelt időben rájöttem, hogy szükséges csavar volt.)

A könyv nálam a néhol jelenlévő vontatottsága ellenére is 5 csillagot ért el. Sőt, ahogy az idézeteket olvasgattam, szívem szerint újrakezdeném az egészet.

U.i: Jajj, s nem is említettem, hogy imádtam az orosz vonatkozásokat!!! És a kedvenc szereplőm nem meglepő módon Tekla volt! 

 ***

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Fumax kiadónak!

***

Idézetek:

Egy nagyobb termetű, szkafanderes férfi végig ide-oda ütődve, préselődve tudott csak kúszni benne. És mégis könnyebbnek bizonyult űrruhában, mint ha az üres szkafandert maga mögött húzta vagy a feje előtt tolta volna, akár valami űrbéli gyilkos, aki a holttesttől igyekszik megszabadulni.

***

– Miben segíthetnék? – Intézd el, hogy valahogy legyen gravitáció – felelte Moira. Aztán elnevette magát. – El tudod képzelni, milyen kurva nehéz súlytalanságban folyadékokkal dolgozni?

*** 

 Dél körül motyogott valamit egy figyelemre méltó felső légköri turbulens áramlatról és annak lehetőségéről (és ezt láthatóan csábítónak tartotta), hogy elkapjon egy sztratoszferikus hullámot. Tytól ez lehetett volna akár „tüzes gyíkszem, békaháj, varjúvelő, kutyaszáj” is. Kath Kettő ezt követő szavai viszont csodálatra méltóan egyértelműre sikerültek: „Mindenki kapaszkodjon!” 

***

– Egy csupa halálraítéltből álló kormánnyal nem érdemes ujjat húzni – jegyezte meg Markus –, de ez nyilvánvalóan a venezuelaiakra is áll. – Felsóhajtott. – Vajon nem lenne egyszerűbb, ha befogadnánk néhány venezuelai sovit? Biztosan van közöttük pár jó fejű. – Pár nappal ezelőtt ez még megoldást jelenthetett volna – válaszolta Dub –, mostanra azonban a „terroristákkal nem tárgyalunk” szintig fajult a helyzet.

***

Ez volt a rossz hír. – Oké, és mi a jó? – Hogy akik mindenféle durva dolgokat mondanak rólam az interneten, négyszázharminchárom nap múlva halottak lesznek – válaszolta pléhpofával.

***

Read More