Neal Stephenson - Seveneves értékelés

Neal Stephenson – Seveneves – A Hét Éva

Fumax, Budapest, 2016

848 oldal

Fordította: Galamb Zoltán

A könyv kedvezményes áron megvásárolható itt.

Fülszöveg:

 „A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”

A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.

A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.

Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…

A Hét Éva pedig válaszol hívására.

***

Neal Stephenson nem csupán író, hanem elismert tudós szaktekintély is: többek között az Amazon alapítója, a futurista Jeff Bezos Blue Origin nevű cégénél is dolgozott, ahol a szuborbitális pályára való utazás módszereit segített kidolgozni. Jelen kötetben A marsihoz hasonlóan létező, és precíz tudományos tényekből indult ki, amelyeket közérthetően interpretál. A tudományos fantasztikumot filozófiával, technikai leírásokkal, pszichológiával és magas irodalommal vegyíti ebben a rendkívül ötletgazdag regényben, amelynek jövőképe egyszerre különleges és hátborzongatóan ismerős.

Neal Stephenson a Hugo-díj birtokosa és többszörös Clarke Award, illetve ötszörös Locus SF Award díjnyertes, káprázatos képzelőerejű írózseni.

***

Értékelés:

Ezt a kötet nálam szerelem volt első pillantásra. 
Még emlékszem rá, amikor nagyon új volt a molyon és hirtelen felbukkant valahol, megláttam ezt a csodás borítót, elolvastam a fülszöveg első sorát: „A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.” – elvarázsolt. Bizony, annyira érdekelt, hogy életemben először még egy „róla” szóló interjút is megnéztem, ami a fordítóval és a szerkesztővel készült, hát nem volt könnyű dolguk, de szerintem remek munkát végeztek. (csatolom az említett interjút, mert én imádtam :DDD) 
A fülszöveg első sora, a videó…hát engem bizony megvett.

Első olvasásra sajnos pont a vizsgaidőszakom körül került sor, ami miatt abba is kellett hagynom, és a folytatásra nagyon nehezen, több hónappal később került sor, azaz most J

Csak sajnálni tudom magam, hogy sokszor a jó könyvekre szánom el magam a legnehezebben, mert látom, hogy milyen hosszúak és ez kapásból visszarettent…

De most már szóljunk a remekműről is J
Egyszerűen imádtam, sőt, mi több – jelenleg is a hatása alatt állok.

Neal Stephenson egy rendkívül okos ember, hihetetlen ötletekkel és csodálatos írásmóddal. 
Láttam, vagyis inkább hallottam, hogy van, aki A marsihoz hasonlítja… furcsa… Szerintem nem hasonlítanak egymáshoz. Ami azt illeti, nekem inkább Battlestar Galactica hangulatot idézett, de eddig a percig sem jöttem rá, hogy miért :D Talán a robotok, a politika, a hajó?! ...hát, őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs… Juliat rendszerint a BG elnök asszonya képében láttam magam előtt, ami azért valljuk be, elég degradáló szegénynek! :D (úgy értem Laura Roslinnak – bár neki is voltak húzásai).

A könyv első része arról szól, hogyan is készülünk fel egy globális kataklizmára, azaz arra, hogy a bolygónkon két éven belül minden(!)  meg fog szűnni. Láthatjuk mik a lélektani hatások, rájövünk, hogy valójában ehhez is hozzá lehet szokni. (lásd 2012.12.21. – azon eltéréssel, hogy a Hét Évában szemmel látható, bizonyított tény a Föld elpusztulása).

A második rész szerintem rettentően izgalmas volt, nagyon élveztem. Én abszolút nulla vagyok természettudományokból, de ez cseppet sem zavart, nem igazán érettem a dolgok miértjét, de NS csodásan megmagyarázott mindent, így fel sem merült, hogy bármi valótlan lenne a sorai közt. A világa tökéletesen volt felépítve, imádtam azt, hogy akkurátusan mindent elmagyaráz, egyszer sem volt, hogy egy rövidítést ne pontosított volna – ha esetleg nem is Ő, de fordító mindenképpen kisegített.  

A harmadik rész már 5000 évvel később játszódik, ez már a fantasztikum birodalma. Bevallom én itt nehezebben haladtam, olvasás közben (vagyis helyett) folyamatosan ábrándoztam, az emlékeimben kutattam, hogy ki/mi/hogy stb.  

Az Izzy köré Eposz épült, a Föld és történelme is fontos szerephez jut, de a valódi „isteneik” az égi túlélők, akikből az új emberiség megszületett. Egy teljes, logikus képet kapunk a társadalomról, ami... hát nem semmi! Ilyen megközelítésben még láttam jövőképet és nagyon tetszett.  Tudom, megint rossz vonalon közelítem meg a könyvet, ahogy azt minden olvasmányommal is teszem... de a történet számomra - azon felül, hogy milyen zseniális is az emberi agy,- arról szólt, hogy mily gyarló is maga az ember… Egy teljesen tudományalapú és tudományfüggő társadalomban sem nyomhatjuk el az ősi emberségünket, mely valójában a kevélység, a harag, az önzés, a hatalomvágy és társaiban rejtezik. Sőt, konklúzió gyanánt ugyanoda jutunk vissza – a Cél kereséséhez. (Ez számomra először nem volt szimpatikus, de a könyv befejezése óta eltelt időben rájöttem, hogy szükséges csavar volt.)

A könyv nálam a néhol jelenlévő vontatottsága ellenére is 5 csillagot ért el. Sőt, ahogy az idézeteket olvasgattam, szívem szerint újrakezdeném az egészet.

U.i: Jajj, s nem is említettem, hogy imádtam az orosz vonatkozásokat!!! És a kedvenc szereplőm nem meglepő módon Tekla volt! 

 ***

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Fumax kiadónak!

***

Idézetek:

Egy nagyobb termetű, szkafanderes férfi végig ide-oda ütődve, préselődve tudott csak kúszni benne. És mégis könnyebbnek bizonyult űrruhában, mint ha az üres szkafandert maga mögött húzta vagy a feje előtt tolta volna, akár valami űrbéli gyilkos, aki a holttesttől igyekszik megszabadulni.

***

– Miben segíthetnék? – Intézd el, hogy valahogy legyen gravitáció – felelte Moira. Aztán elnevette magát. – El tudod képzelni, milyen kurva nehéz súlytalanságban folyadékokkal dolgozni?

*** 

 Dél körül motyogott valamit egy figyelemre méltó felső légköri turbulens áramlatról és annak lehetőségéről (és ezt láthatóan csábítónak tartotta), hogy elkapjon egy sztratoszferikus hullámot. Tytól ez lehetett volna akár „tüzes gyíkszem, békaháj, varjúvelő, kutyaszáj” is. Kath Kettő ezt követő szavai viszont csodálatra méltóan egyértelműre sikerültek: „Mindenki kapaszkodjon!” 

***

– Egy csupa halálraítéltből álló kormánnyal nem érdemes ujjat húzni – jegyezte meg Markus –, de ez nyilvánvalóan a venezuelaiakra is áll. – Felsóhajtott. – Vajon nem lenne egyszerűbb, ha befogadnánk néhány venezuelai sovit? Biztosan van közöttük pár jó fejű. – Pár nappal ezelőtt ez még megoldást jelenthetett volna – válaszolta Dub –, mostanra azonban a „terroristákkal nem tárgyalunk” szintig fajult a helyzet.

***

Ez volt a rossz hír. – Oké, és mi a jó? – Hogy akik mindenféle durva dolgokat mondanak rólam az interneten, négyszázharminchárom nap múlva halottak lesznek – válaszolta pléhpofával.

***