Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1)

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Könyvinformáció:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 580 oldal ISBN: 9786158029414 Fordította: Bozai Ágota Illusztrálta: Iacopo Bruno Itt megvásárolható

Véleményem:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két barátnő, akik szöges ellentétei voltak egymásnak. Sophie, egy igazi hercegnő, gyönyörű ruhákban jár, mindenivel kedves, azonban a látszat csal, ugyanis galád módon oka volt ennek a viselkedésnek. Agatha pedig mindenkitől elzártan él anyjával és macskájával a temetőben, és mindenki fél tőle, mert igazi boszorkánynak tartják. Ők mégis összebarátkoztak annak ellenére, hogy ennyire ellentétek. Nagyon kedves kis kezdés, de valahol érezzük, hogy ennek nem lesz szép vége. Persze az eleje és a vége között jó sok dolog történt, ami kihatással volt a végkifejtettre.

Ami közte történt, nos, vegyes. Voltak benne olyan részek, amik a magasba repítette, és persze olyanok is, amik a földhöz csaptak a nagy szárnyalás közepette. Ilyenkor volt az, hogy nem haladtam a könyvvel, mert úgy éreztem nem jutottam A-ból B-be, csak egy helyben toporgok, és ugyanazt olvasom minden egyes oldalon. Sajnáltam az ilyen részeket, mert ha ezek nem lettek volna benne, akkor olyan tökéletes könyvet kaptam volna, hogy ihaj!

A könyvben egy szuper világ kel életre, ahol megismertem, hogy miként képzik ki a Jók és Rosszak iskolájában a tanulókat galádnak illetve hercegnőnek és hercegnek. Imádtam, hogy bepillantást kaptam az órákba, legyen az akár gyakorlati vagy elméleti. Jobban vonzott a galádok iskolája, annak ellenére, hogy szörnyű volt a bánásmód. Sokkal jobb volt, hogy ők olyan dolgokat tanulnak, amikkel képesek túlélni a Végtelen erdőt, ahova akkor kerülnek, mikor befejezték az iskolát. A Jók ezzel ellentétben nem igazán tanultak semmit. Jó, jó néhány varázsigét, állatokat maguk mellé állítani és kívánságokat teljesíteni megtanultak. Ezen kívül több figyelmet szenteltek arra, hogy szép legyen a mosolyuk, csodálatos ruhákban járjanak. Talán a Jó fiúk csináltak hasznos dolgokat, mert nekik kell megmenteni majd a Hercegnőket a különböző szörnyűséges dolgoktól, mikor a Végtelen erődbe kerülnek. Nem is értem, hogy a különböző kihívásokon miért a Jó nyert mindig, mikor nekik alig volt gyakorlati tapasztalatuk. Igen, ez azt jelenti, hogy én a Rossz tagozatnak szurkoltam, és én is inkább ott töltöttem volna el napjaim, mint a cicomáskodó Jók között. Ezek után pedig teljesen megértem Agathát, aki szintén nem tudta elviselni a társaságukat. Ó, igen, még nem is említettem a legjobbat! A drága, magát hercegnőnek képzelő Sophie a Rosszak Iskolájába, a szegény magányos Agatha pedig a Jók tagozatára került, és ebből pattant ki az egész bonyodalom. Sophie végig azon volt, hogy bebizonyítsa, hogy ő valóban Jó, Agatha pedig végig ehhez segítette hozzá. Hogy mi lett a vége? Iszonyatosan nagy balhé! A közjáték pedig egy Mesetlon, egy Ki mit tud? verseny és egy Hóbál.

A szereplőkről szívesen olvastam volna még, főleg a galádokról, mert a hercegnőkről és hercegekről többet tudtam meg. A kedvenceim a Rosszak közül kerültek ki, bár ennek lehet az az oka, hogy kicsit titokzatosabbak maradtak, mint a Jók. Sophie nem lett a kedvencem, szerintem egy hisztis nőszemély, aki csak magával törődik, és csak azért tesz jót másokkal, és öltözik szebbnél szebb ruhákban, hogy ezzel bebizonyítsa, hogy ő igenis Jó. Közben pedig pont ezzel az alantas, hátsó szándék miatt került oda, ahova az Iskolában. Sophiet nagyon szerettem, mert végig barátnője mellet állt és segítetett neki, annak ellenére, hogy majdnem mindig valami miatt Sophie leszidva vagy megharagudott rá. Ezzel szerintem megérdemelte a helyét a Jók között. Nem is értettem, hogy miért ellenkezik annyira ellene, hisz a lelke mélyén 100%-ban Jó volt.

Képeket most csokorba szedve hoztam, mert rengeteget találtam. Először egy vegyes vágott sorozatot láthattok:

Az iskola eseményei a második válogatásban:

Itt pedig a tanulók láthatóak:

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Sophie, Hester, Pötty, Hort
Kedvenc jelenet(ek): az iskolai megmérettetések, a Ténetész jelenetek
Kedvenc idézetek:

„Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.”

„– Még mindig próbálok rájönni, miért akarsz barátkozni velem.
– Azért, mert kedves és mókás vagy – felelte Sophie.
– Anyám szerint goromba és kedvetlen vagyok. Szóval valamelyikőtök hazudik.”

„A Rosszak Iskolájában nem látták szükségesnek eldönteni, mik a "fiú" képességek és mik a "lány" képességek. De itt, a Jó tornyaiban a fiúk kardvívást gyakorolnak, miközben a lányok kutyaugatást és bagolyhuhogást tanulnak. Nem véletlen, hogy a hercegnők olyan tehetetlenek a mesékben…”

„– (…) akármi is történik, van választásod. – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk.”

„1. A Rossz támad. A Jó védelmez.
2. A Rossz büntet. A Jó megbocsát.3. A Rossz bánt. A Jó segít.4. A Rossz elvesz. A Jó ad.5. A Rossz gyűlöl. A Jó szeret.”

„Mi az, ami a Rosszban sosincs meg… és ami nélkül a Jó képtelen létezni?”