Cinda Williams Chima: Lángvető ( Megrendült Királyságok 1.)

Fülszöveg:

Hán sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?

Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.

Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken.

A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

Könyvinformációk:

Kiadó: Agave Könyvek Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 410 oldal ISBN: 9789634192350 Fordította: Török Krisztina Sorozat: Megrendült Királyságok Függővég: igen

Véleményem:

Mikor év elején a kiadó nyilvánossá tette, hogy mik azok a könyvek, amik megjelennek az évben, már akkor kiszúrtam ezt a könyvet. Gyönyörű a borítója, ami rögtön szemet szúrt és onnantól kezdve bekerült a must-have könyvek közé. Aztán elolvastam és minden megváltozott.

A történetet négy szemszögből ismertem meg: Ád, Szonja, Lilla és Rendel szemszögéből. Az elején nagyon tetszett, mert így az összes főbb karakternek a gondolatát és cselekedet megértettem, hogy mit miért tesz. Aztán valahogy ezek a szálak kicsit összekuszálódtak és ide-oda ugrálgatott az elbeszélők szemszöge között. Ez kissé megkavart, és többször újra kellett olvasnom azt a részt. Emiatt kicsit nehezen is haladtam vele, mert szeretem, mikor minden a helyére kerül, főleg egy ennyire összetett történetben. Ugyanis maga az alaptörténet eléggé érdekes és összetett volt ahhoz, hogy végigolvassam a könyvet és ne hagyjam abba a felénél. Mindent apró részletet megismertem, a karakterek kinézetéről, gondolatiról, a környezetről. Sokszor emiatt nagyon nagyon vontatottnak éreztem az egészet, hisz nem igazán haladt a történet. Olyan volt, mintha csak egy helyben toporognék. A végére azonban megértettem, hogy mire kellett ez a sok apró kidolgozott részlet.

Röviden a cselekmény: Adva van egy bujkáló herceg, aki ellen merényletet követnek el az iskolában, ahol elsajátította a gyógyítás csínját-bínját. Ez az iskola elvileg olyan, mint nálunk Svájc, tehát nem vesz részt a hatalmi harcokban és békén hagyják. Egy nap viszont mégis merénylet történt méghozzá Ád ellen, de szerencséjére Lilla kiszabadította. Lilláról nem tudott túl sok dolgot Ád, viszont örült neki, hogy megmentette, de igen gyanúsnak is találta. Innentől kezdve pedig valamilyen csoda folytán mindig összeakadtak útjuk során, a végére pedig még szövetségesek is lettek. Szonja egy bányában dolgozott robbantóként, aki kiskorában elvesztette legjobb barátait a király által. Emiatt végtelenül haragudott rá, és minden erejét arra összepontosította, hogy minél jobban alá tegyen. Aztán a fülébe jutott, hogy keresik, ezért álruhát öltve otthagyta a bányát. Rendel, aki egy mágus a királynak dolgozik, és számára derít fel információkat, mivel a mágiáját főleg arra használja, hogy az igazságot megtudja az emberektől. Később pedig megkapja azt a feladatot, hogy kerítse elő a mágusjeles lányt, aki Szonja. Majd mind a négy szál összeért és megkaptam a teljes egészet.

A karakterek iszonyatosan ki voltak dolgozva, mindent megtudtam róluk, de csak a maga idejében. Senkiről nem kaptam hirtelen rengeteg információt, hanem csak annyit, ami éppen az akkori cselekményhez kellett, és éppen csak egy picivel többet, hogy érdekeljen, hogy abból a gondolatból vajon mi sül ki. Kedvencem Lilla lett, aki egy nagyszájú, belevaló lány. Ha akar, akkor a középpontban van, ha nem akkor olyan, mint egy árnyék. Ez pedig szükséges volt a munkájához. A királynak dolgozott, mint beszerző… mágikus tárgyak beszerzésére tartotta maga mellett a király, mert sok kapcsolata volt. Akit még megkedveltem az Rendel volt, mert ő is ugyanolyan csipkelődős volt, mint Lilla, csak Rendel egy kicsit merevebb volt. Ád és Szonja nem nagyon hagytak bennem nagy nyomot, annak ellenére, hogy ez igazából az ő történetük és ők voltak a központban. Szonja néha hisztérikus volt, pedig az elején ő is egy kemény csaj volt, addig, amíg nem került a fővárosba. Ád pedig sokszor maga sem tudta, hogy Szonján segítsen vagy a saját küldetését teljesítse.

Összességében engem nem nyűgözött le, szerintem lehetett volna egy kicsit pörgősebb az egész. Viszont a történt szuperül ki van gondolva, minden a helyén van, csak hát kicsit lassú a folyása.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a lassabban kibontakozó, de nagyon összetett történeteket,

- ha több szemszögből olvashatják a cselekményt,

- a Trónok harcát, ugyanis az egyikkarakter nagyon hajaz Daenerys Targaryenre,

- a függővéget,

- az ármányokat, árulásokat és az új világokat.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Lilla
Kedvenc jelenet(ek):  Lilla csipkelődései
Kedvenc idézetek:

„– Ne is próbálj a közelébe férkőzni, világos?
Lilla elképedten meredt rá.
– A szentségit, ezt hogy nézhettem be ennyire!? Te nem ostoba vagy, hanem szerelmes!
– Csak mert nem megyek bele gondolkodás nélkül az első tervbe, amivel elém állsz, még nem jelenti azt, hogy…
– Ezt nem hiszem el! – huhogott Lilla. – Mégiscsak van szíved!”

„– Közöd? Nem tartozom neked számadással.
– Akkor kinek tartozol?
– Magamnak.
– Lehet, hogy te adtál fel a dáriaknak még a kollégiumban.
– Persze – forgatta Lilla a szemét. – Aztán rájöttem, hogy mégis inkább megmentelek. A nők már csak ilyenek, szeszélyesek, mint az áprilisi szél. Van, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit is szeretnénk.”

„– Meghalni könnyű, mágusfi – túrt bele a hajéba Levendula. – Életben maradni sokkal nagyobb és nehezebb feladat.”

„A reményt nem lehet szabályokkal kordában tartani, vagy keserű tapasztalásokkal letörni. Egyszerre áldás és átok.”

„– Drága lesz. Mert később ezzel a forrásommal már nem üzletelhetek, és azért is kárpótolniuk kell.
– Nem kétlem, hogy az árban meg fogunk tudni egyezni – bólintott Hőnsóvár.
Különös, gondolta Lilla, tekintve, hogy úgy hírlik, üresen kong a kincstárad. Persze halott embernek nem kell fizetség.” 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.