2020. április 11., szombat

Magyar Költészet napja | 2020


Sziasztok!
Ma van a magyar költészet napja, amit 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik Magyarországon…of course. Ennek a tiszteletére megosztom veletek 3 kedvenc versemet, 3 kedvenc költőmtől.

Ady Endre: Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
1905
Ady Endre számomra mindig a kedvenc költő lesz, mert mindig találok olyan verset tőle, ami éppen tökéletesen illik a hangulatomhoz. Mikor középiskolában ezt a verset elemeztük, már az első olvasás után rögtön szerelembe estem iránta. Ez a vers a legfantasztikusabban leírja a kapcsolatom Férjjel, mert mi is annak ellenére, hogy veszekszünk, mégis imádjuk egymást, és egymás mellett szeretnénk megöregedni.

Radnóti Miklós – Levél
Megkaptad Kedvesem a levelem?
Látod én magamat temetem:
Fehér lapokat írok tele,
Amikor zokognom kellene.
Azon, hogy Te nem vagy itt velem,
Tépd össze Kedves a levelem.
Jer már haza, hiszen úgy várlak,
Por lepi Kedves a szobádat,
Régi titkok illata lebben,
Száz régi csóknál tüzesebben.
Kívánja ajkam a Te ajkad,
Jaj, mennyi szép is lesz újra rajtad.
Jött Tőled is pár lila levél,
Melyre talán csókot is leheltél,
Egy-két bús szerelmi üzenet,
Melyre felelni csak csókkal lehet,
De oly messze vagy, elérhetetlen…
Tépd össze Kedves a levelem!

Radnóti Miklós az a költő, akinek nem volt túl kellemes életútja, ez pedig a versein is meglátszik. Szerintem ettől annyira remekek, hiszen a legtöbb költeményében benne van a szenvedése. A kedvenc versem tőle pedig a Levél. Erre nem tudok külön magyarázatot adni, csupán érzem, hogy van valami láthatatlan kapocs közte és köztem.

József Attila: Nő a tükör előtt
A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.
A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.
Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.
Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.
Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.
S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.
1924. január
Végül pedig egy József Attila verset mutatok, ha már az ő születésnapját ünnepeljük ezen a napon. A nő a tükör előtt verset, mintha csak nekem íródott volna. A nő túlzott jellemzése első olvasásra magával ragadott és jókat mosolyogtam a hasonlatokon.

Nektek mik a kedvenc verseitek?
A képek a Pinterest oldalamról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése