Cinda Williams Chima: Lángvető ( Megrendült Királyságok 1.)

Fülszöveg:

Hán sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?

Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.

Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken.

A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

Könyvinformációk:

Kiadó: Agave Könyvek Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 410 oldal ISBN: 9789634192350 Fordította: Török Krisztina Sorozat: Megrendült Királyságok Függővég: igen

Véleményem:

Mikor év elején a kiadó nyilvánossá tette, hogy mik azok a könyvek, amik megjelennek az évben, már akkor kiszúrtam ezt a könyvet. Gyönyörű a borítója, ami rögtön szemet szúrt és onnantól kezdve bekerült a must-have könyvek közé. Aztán elolvastam és minden megváltozott.

A történetet négy szemszögből ismertem meg: Ád, Szonja, Lilla és Rendel szemszögéből. Az elején nagyon tetszett, mert így az összes főbb karakternek a gondolatát és cselekedet megértettem, hogy mit miért tesz. Aztán valahogy ezek a szálak kicsit összekuszálódtak és ide-oda ugrálgatott az elbeszélők szemszöge között. Ez kissé megkavart, és többször újra kellett olvasnom azt a részt. Emiatt kicsit nehezen is haladtam vele, mert szeretem, mikor minden a helyére kerül, főleg egy ennyire összetett történetben. Ugyanis maga az alaptörténet eléggé érdekes és összetett volt ahhoz, hogy végigolvassam a könyvet és ne hagyjam abba a felénél. Mindent apró részletet megismertem, a karakterek kinézetéről, gondolatiról, a környezetről. Sokszor emiatt nagyon nagyon vontatottnak éreztem az egészet, hisz nem igazán haladt a történet. Olyan volt, mintha csak egy helyben toporognék. A végére azonban megértettem, hogy mire kellett ez a sok apró kidolgozott részlet.

Röviden a cselekmény: Adva van egy bujkáló herceg, aki ellen merényletet követnek el az iskolában, ahol elsajátította a gyógyítás csínját-bínját. Ez az iskola elvileg olyan, mint nálunk Svájc, tehát nem vesz részt a hatalmi harcokban és békén hagyják. Egy nap viszont mégis merénylet történt méghozzá Ád ellen, de szerencséjére Lilla kiszabadította. Lilláról nem tudott túl sok dolgot Ád, viszont örült neki, hogy megmentette, de igen gyanúsnak is találta. Innentől kezdve pedig valamilyen csoda folytán mindig összeakadtak útjuk során, a végére pedig még szövetségesek is lettek. Szonja egy bányában dolgozott robbantóként, aki kiskorában elvesztette legjobb barátait a király által. Emiatt végtelenül haragudott rá, és minden erejét arra összepontosította, hogy minél jobban alá tegyen. Aztán a fülébe jutott, hogy keresik, ezért álruhát öltve otthagyta a bányát. Rendel, aki egy mágus a királynak dolgozik, és számára derít fel információkat, mivel a mágiáját főleg arra használja, hogy az igazságot megtudja az emberektől. Később pedig megkapja azt a feladatot, hogy kerítse elő a mágusjeles lányt, aki Szonja. Majd mind a négy szál összeért és megkaptam a teljes egészet.

A karakterek iszonyatosan ki voltak dolgozva, mindent megtudtam róluk, de csak a maga idejében. Senkiről nem kaptam hirtelen rengeteg információt, hanem csak annyit, ami éppen az akkori cselekményhez kellett, és éppen csak egy picivel többet, hogy érdekeljen, hogy abból a gondolatból vajon mi sül ki. Kedvencem Lilla lett, aki egy nagyszájú, belevaló lány. Ha akar, akkor a középpontban van, ha nem akkor olyan, mint egy árnyék. Ez pedig szükséges volt a munkájához. A királynak dolgozott, mint beszerző… mágikus tárgyak beszerzésére tartotta maga mellett a király, mert sok kapcsolata volt. Akit még megkedveltem az Rendel volt, mert ő is ugyanolyan csipkelődős volt, mint Lilla, csak Rendel egy kicsit merevebb volt. Ád és Szonja nem nagyon hagytak bennem nagy nyomot, annak ellenére, hogy ez igazából az ő történetük és ők voltak a központban. Szonja néha hisztérikus volt, pedig az elején ő is egy kemény csaj volt, addig, amíg nem került a fővárosba. Ád pedig sokszor maga sem tudta, hogy Szonján segítsen vagy a saját küldetését teljesítse.

Összességében engem nem nyűgözött le, szerintem lehetett volna egy kicsit pörgősebb az egész. Viszont a történt szuperül ki van gondolva, minden a helyén van, csak hát kicsit lassú a folyása.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a lassabban kibontakozó, de nagyon összetett történeteket,

- ha több szemszögből olvashatják a cselekményt,

- a Trónok harcát, ugyanis az egyikkarakter nagyon hajaz Daenerys Targaryenre,

- a függővéget,

- az ármányokat, árulásokat és az új világokat.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Lilla
Kedvenc jelenet(ek):  Lilla csipkelődései
Kedvenc idézetek:

„– Ne is próbálj a közelébe férkőzni, világos?
Lilla elképedten meredt rá.
– A szentségit, ezt hogy nézhettem be ennyire!? Te nem ostoba vagy, hanem szerelmes!
– Csak mert nem megyek bele gondolkodás nélkül az első tervbe, amivel elém állsz, még nem jelenti azt, hogy…
– Ezt nem hiszem el! – huhogott Lilla. – Mégiscsak van szíved!”

„– Közöd? Nem tartozom neked számadással.
– Akkor kinek tartozol?
– Magamnak.
– Lehet, hogy te adtál fel a dáriaknak még a kollégiumban.
– Persze – forgatta Lilla a szemét. – Aztán rájöttem, hogy mégis inkább megmentelek. A nők már csak ilyenek, szeszélyesek, mint az áprilisi szél. Van, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit is szeretnénk.”

„– Meghalni könnyű, mágusfi – túrt bele a hajéba Levendula. – Életben maradni sokkal nagyobb és nehezebb feladat.”

„A reményt nem lehet szabályokkal kordában tartani, vagy keserű tapasztalásokkal letörni. Egyszerre áldás és átok.”

„– Drága lesz. Mert később ezzel a forrásommal már nem üzletelhetek, és azért is kárpótolniuk kell.
– Nem kétlem, hogy az árban meg fogunk tudni egyezni – bólintott Hőnsóvár.
Különös, gondolta Lilla, tekintve, hogy úgy hírlik, üresen kong a kincstárad. Persze halott embernek nem kell fizetség.” 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Lev Grossman: A varázslók ( A varázslók 1.)

Fülszöveg:

A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Könyvinformációk:

Kiadó: Agave Könyvek Eredeti megjelenés éve: 2009 Hazai megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 442 oldal ISBN: 9786155522536 Fordította: Sámi László Sorozat: A varázslók Függővég: igen

Véleményem:

A könyvet a Mini-Könyvklub miatt olvastam el. Egyébként is tervben volt, de ki tudja, mikor került volna rá a sor, így most kénytelen voltam elolvasni. Kicsit kicsúsztam az időből, ezért most készült el a bejegyzés, mert hivatalosan június 30-ig lehetett volna leadni. Ezt hagyjuk is, mert a lényeg, hogy végül sikeresen előkészületem vele. Annyi minden van ebben A könyvben, hogy nehéz róla röviden írni, de remélem sikerül átadnom azt az élményt, amit nekem jelent ez a könyv.

A történet középpontjában Quentin áll, aki folyamatosan keresi a boldogságot. Amíg az emberek világában volt, folyamatosan arra vágyott, hogy bárcsak létezne egy varázsvilág és főleg Fillory. Mikor átkerült a varázsvilág iskolájába, Varázskapuba, úgy véli megtalálta a boldogságot. Később azonban rá kellett jönnie, hogy tévedett. Az iskolában sok dolgot megélt: szerelmes lett, találkozott egy Fenevaddal, bekerült az iskola elit csapatába a szenzitekhez. Ez mégis kevés volt neki. Az iskola elvégzése után visszakerült az emberi világba, ahol szórta a pénzt és csapongó életet élt. Nem meglepő, hogy azt érezte, hogy ismét boldog. Majd ismét kiüresedett. Majd az egyik régi iskolatársa újra becsöppent ez életébe és közölte, hogy Fillory létezik. Quentint ezen felbuzdulva új életcélt tűzött ki maga elé: eljutni Filloryba. Fillory egy kitalált helyszín, ami Quentin egyik kedvenc könyvében szerepelt. Úgy gondolta, hogy ha a varázslás létező dolog, akkor talán a boldogságát jelképező helyszín is valóságos lehet. Így új kalandba kezdett, de nem azt kapta, amire vágyott.

A karakterek elég vegyes érzést váltottak ki belőlem. Ott van Quentin, a főhős, aki nem találja a helyét és mindig a boldogságot hajkurássza. Ez az érzés nekem nagyon ismerős, hiszen sok fiatal nem nagyon tud sokszor mit kezdeni az újdonsült helyzettel, mikor kikerülnek a szülői vagy tanári felügyelet alól. Quentin szerelme Alice egy kis naiv okostojás, aki sokszor idegesített a fiúnak varázslás terén is és abban, hogy néha helyrerázta. Penny a különcségével az elején nagyon megfogott, majd ő is megszürkült és nem volt önmaga. Ami viszont közös volt bennük az az, hogy számomra mind élőek voltak.

A könyvnek van egy kis Narnia és egy kis Harry Potter hatása, viszont ez véresebb. Mert nem minden varázsvilág tartogat szépet és jót, hisz az élet sem olyan. Sok a leírás, minden részletesen le van írva mindenről, ami egy kicsit lassítja az olvasást én viszont élveztem őket, mert így bele tudtam magam élni a történetbe.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, annak ellenére, hogy nem vártam tőle sokat. Ennek a Molyon lévő százalék az oka, de hát ugye már egy párszor megtanultam, hogy annak nem szabad hinni.

Ajánlom azon molyoknak, akik szeretnek elveszni a részletekben, hogy a végére megkapják a teljes egészet.

Ha pedig kíváncsiak vagytok a többi Mini-Könyvklub tag értékelésére elolvashatjátok őket ITT.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Quentin, Eliot
Kedvenc jelenet(ek): mikor vadkacsákká változtak
Kedvenc idézetek:

„Megkaptam, amire a szívem mélyén vágytam, és itt kezdődtek a problémáim– gondolta.”

„Mi, emberi lények állandóan boldogtalanok vagyunk. Utáljuk magunkat, és utáljuk egymást, és olykor azt kívánjuk, hogy Te, vagy Akárki, bárcsak sose teremtett volna meg minket, meg ezt a szaros, nyomorult világot, vagy bármeny másikat.”

„A legtöbb diáktársához hasonlóan Quentin is még az általánosban kiolvasta a Fillory-könyveket. Ám a többséggel – köztük Jamesszel és Juliával – ellentétben ő sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Hozzájuk fordult, amikor úgy érezte, nem képes megbirkózni a „való világgal”, ami – mi tagadás – igen gyakran megesett.”

„– Figyu, nem akarom olyasmibe ütni az orrom, ami nem rám tartozik – kezdte Quentin –, de feltételezem, valami titkos mágikus úton ártalmatlanítod ennek a sok ciginek az egészségre gyakorolt káros hatását. Jól sejtem?
– Kedves tőled, hogy kérdezed. Négyhetente feláldozok egy szűz diáklányt a telihold fényénél egy ezüstszikével, amelyet svájci albínók készítettek. Akik szintén szüzek, természetesen. Az tüstént kitakarítja szegény kis tüdőmet.”

„Az a gond a felnőtté válással – fejtegette Quentin –, hogy miután felnőttél, azok az emberek, akik még előtte állnak, többé már nem is szórakoztatóak.”

„Quentin pontosan tudta, hogy valójában nem boldog. De miért nem? Pedig kínos alapossággal begyűjtötte a boldogság minden létező kellékét. Elvégezte az összes szükséges rituálét, kimondta a varázssavakat, meggyújtotta a gyertyákat, meghozta az áldozatokat. Ám a boldogság akár valami engedetlen szellem, mégsem volt hajlandó eljönni hozzá.”

„Ha létezik valami lecke, amit az élet tanít nekünk, hát az az, hogy az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A nyelv és a valóság szigorúan elkülönülnek egymástól… A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.” 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More