Leiner Laura: Bábel

Fülszöveg:

Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.

Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” (Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója)

Könyvinformáció:

Kiadó: Ciceró, L&L Eredeti megjelenés éve: 2013 Oldalszám: 526 oldal ISBN: 9789635398232 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

OMG!!! IMÁDOM!!!! Fangilr üzemmódba kapcsolok, akárhányszor erre a könyvre gondolok, vagy olvasom, úgyhogy bocsi, most ömlengés fog következni. De talán az elején kezdem.

Szóval, tavaly csupán kétszer, azaz 2x olvastam el a könyvet, idén pedig harmadjára. Egyébként a Sziget fesztivál előtt akartam volna elolvasni, de hát ugye itt van a Summer Forver Projekt és hát mi is lehetne jobb nyári könyv, mint ez? Szóval emiatt előrébb vettem a képzeletbeli olvasmánylistámon.

Előtte nem ismertem Laura munkásságát, erről is azt hittem, hogy kinőttem belőle, mert mégiscsak 17 évesek a főszereplők. És tévedtem, mert ezzel a könyvvel iszonyatosan nagy kedvencet avattam. Ez A Nyári Könyv, amit mindenkinek el kéne olvasni: a fiatalabb korosztálynak azért, hogy tudja előre, hogy is működik a fesztivál, az öregebbeknek pedig azért, hogy kicsit nosztalgiázzanak. Számomra teljesen visszaadja a könyv a fesztiválós élményt, a fiatalságot, szabadságot és talán ezért is imádom annyira.

A történet Latter Zsófia és kicsiny csapat életét mutatja be, ahogy megélik a Bábel nevű fesztivált. Nekem ez a Bábel teljesen olyan, mintha a Szigeten lennék, és azért is érzem úgy, hogy remekül visszaadja ezt az életértést, amit ott, akkor éreznek az emberek. Megy a folyamatos hülyéskedés, szerelembe esés és persze csupa olyan dolog, amit csak egy fesztiválon csinál az ember. Ilyen mikor hozzámegy az ember lánya az egyik barátjához, vagy sorban áll a zuhanynál, ami nem a legkulturáltabb hely, vagy leáll veszekedni egy szekuritissal, vagy, hogy a sátor a bázis, ahol biztos megtalálják egymást, vagy mondjuk, hogy elindulnak egy koncertre, de sosem érnek oda, mert ezernyi jobb dolgot találnak. Viszont a fesztiváloknak nem csak szép oldala van, hanem bizony sokszor siklanak félre ott is a dolgok. Ez a történet pedig ezt az oldalát is megmutatja. Mikor egyedül csatangol Zsófi, és keresi a többieket, mikor a wc-re vagy a zuhanyzóra kell várni, ami egy fesztiválon nem a leghigiénikusabb dolog, vagy mikor az eső elmossa szinte az egész mindenséget. Szóval igen, Zsófiék fesztiválja pont olyan, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Nagyon szerettem még a sok sok Red Hot Chili számot is a történetben, mert amúgy is szeretem ezt az együttest, aztán minden újraolvasásnál újra rájuk függök. A kedvenc számom a bandától, ami a könyvben is szerepelt, a The Zephyr Song és persze a Can’t Stop.

A karaktereket imádtam, nagy kedvenc Herczeg Napsugár azaz Napsi. Tudom, tudom, kicsit butácskának mutatja magát és könnyen kaphatónak, viszont elég őrült ahhoz, hogy mindig jól érezze magát az ember. Latter Zsófi, aki a főhős vagy mi a csoda, nem lopta be magát a szívembe, mert kicsit hisztis volt. Persze a beszólásait és a szarkazmusát imádtam, de mikor azon kezd el sápítozni, hogy ő nem lehet szerelmes, aztán mégis az, de mégsem és jaj, de rossz most neki, az kicsit sok(k). Ott volt még Hipó, akit szintén csak szeretni lehet. Szegény egy pöppet, na jó, nagyon hipochonder és állandóan az orvosi sátorban lebzsel és onnan élvezi a fesztivált. Ha pedig csatlakozik valami oknál fogva a többiekhez állandó kapcsolatban van a háziorvosával, aki minden percben megnyugtatja, hogy nincs semmi baja. Szaszával elég furcsa a kapcsolatom, mert hol szerettem, hol pedig legszívesebben felképeltem volna. Mondjuk, lehet pont ezért viselkedett így Zsófi is. A többieket is imádtam, mert mindenkiben van valami plusz, ami miatt csak szeretni tudja őket az ember.

Laura stílusa nekem nagyon bejött, mert tényleg vissza tudja adni a fiatalok viselkedését, és a fesztiválok hangulatát. Olvasás közben végig úgy éreztem, mintha én is valóban ott lennék velük és együtt éljük át az eseményeket. Ezt számomra kevés író tudja így visszaadni.

Ajánlom azoknak, akik át szeretnék élni előre vagy utólag a fesztiválozást és a vele járó jót és rosszat.

Ha pedig fesztivál, akkor szeretném megemlíteni az egyik kedvenc fesztiválom, amire sajnos még nem volt alkalmam eljutni. Ez pedig a VOLT Fesztivál. Valamiért mindig is ez vonzott a legjobban, na meg persze a Sziget. De mivel azon már voltam, így az már ki van pipálva a listámon. Na, vissza a VOLT-hoz és hogy miért is hoztam fel. A könyvben is jelen van a zene a Red Hot Chili Peppers által így én most a VOLT himnuszát szeretném Nektek megmutatni, mert nálam nagy kedvenc lett.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Napsi, Hipó
Kedvenc jelenet(ek): az esküvő, haverkodás a szekuritissal
Kedvenc idézetek:

„Tudtam, hogy gondolatban már mind megérkeztünk, mert a következők hangzottak el:
– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk.”

„– Ez micsoda? – kérdezte az ember, Abdul táskáját átnézve.
– Vízipipa – felelte Abdul.
– És mit szándékozol beletenni?
– Dohányt.
– Na, persze – húzta el a száját a biztonsági, és a társának kiáltott:
– Kettes fokozatú ellenőrzés Aladdinnak.
– A nevem Abdul – jelentette ki felháborodva, miközben félrehurcolták. – Hé, ne nyúljon hozzám. Hallja! Az apám orvos. Hé, ha meglátok egy gumikesztyűt, sikítok.”

„– Hé! Honnan tudom, hogy visszahozod a pulcsimat? – kiáltotta a fiú, visszafordulva felénk.
– Megígértem – nevetett fel Napsi.
– A mai világban egy ígéret… – dramatizált a srác.
– Igazad van – értett egyet vele Napsi, majd levette a feje tetejéről a napszemüveget, és a srác kezébe nyomta.
– Holnap tízkor csere.
– Oké – elégedett meg a fiú, és sietve a haverjai után szaladt. Napsi szerelmetesen nézett a mindössze két és fél perce megismert fiú után, aztán hirtelen előrecsuklott a feje a tasli következtében.
– Aúú! Elharaptam a nyelvem, te állat! – fordult Szasza felé, és dühösen mellkason csapta.
– Odaadtad a szemüvegemet? – háborodott fel Szasza, figyelmen kívül hagyva, hogy Napsi épp a nyelvét nyújtogatva próbálta a gyér fényben megnézni, hogy vérzik-e.
– Holnap tízkor visszakapod.
– Ajánlom is. Hülyegyerek – lökte meg ismét Szasza, Napsi meg azért sem hagyta magát, szóval dulakodni kezdtek.”

„– Van rólad MMS-em.
– Nem fotózhatják le a fesztiválozókat csak úgy!
– Kislány, ez egy unalmas munka, valamivel az őröknek is kell szórakozni.
– Óriási. És miért pont én?
– Megszámoltad, hányszor futottál bele a kollégáimba a nulladik nap óta?
– Ööö. Egyszer-kétszer – próbálkoztam.
– Óránként – röhögött ki.”

„Egy fesztiválon nincs szemetebb érzés, mint amikor egyedül van az ember, mert ilyenkor tűnik fel a legjobban, hogy mindenki más társasággal tölti az időt.”

„Napsi eltűnése miatt egyedül kellett zuhanyoznom is, ami nem volt kifejezetten jó élmény. Egyrészt senki nem fogta a tiszta ruhámat, amit így fel kellett lógatnom, de persze vizes lett, másrészt a diszkrét fesztiválozó lányok folyamatosan benyitottak a kabinomba és hatvanféle nyelven kértek bocsánatot, amikor felsikoltottam.
Remek volt.”

„A nap tűzte a fejünket, majd' éhen és szomjan haltunk, tele voltunk élménnyel és emlékkel, közben pedig ott bujkált mindannyiunkban valami megmagyarázhatatlan szomorúság és elképesztő üresség, ahogyan elhagytuk a fesztivál területét.”

Többi elvetemült projektes bloggertárs:

 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.