Markus Zusak: A könyvtolvaj [könyv vs film]

Fülszöveg:

1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen. 

Könyvinformációk:

Kiadó: Ulpius-ház Eredeti megjelenés éve: 2005 Oldalszám: 410 oldal Kötés: e-könyv ISBN: 9789633830130 Fordította: M. Nagy Miklós Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

A Mini-Könyvklub novemberi közös könyve a Könyvtolvaj volt, aminek nagyon örültem, hiszen már régóta várólistás volt. Nagy hévvel bele is kezdtem, és egy hónapomba telt mire végigverekedtem magam rajta! Hogy miért tartott eddig? Egyszerű a válasz: nem jött be. Az, hogy ennek mi az oka, meg is fogom magyarázni ebben a bejegyzésben. A többi Mini-Könyvklub tag értékelést ITT megnézhetitek.

Történet:

A történet a II. világháború idején zajlik, viszont nem egy konkrét emberek életét követhettem végig, akik a való életben is éltek, hanem az író képzeletében fellelhető karakterekét, akik az igenis valós világháborúban elevenednek meg.

A könyvben:

Sokkal jobban beleláttam a karakterek életébe, és nem csak Liesel került a középpontba, hanem a körülötte élők is nagy szerepet kaptak. Jobban tetszett, hogy részletesebben le van írva minden, hogy az egyik eseményből következik a másik, és nem voltak hézagok, hogy most ezt miért tették. A filmben pedig ezzel ellentétben sokszor elgondolkoztam, hogy miként kapcsolódik az előző jelent a következőhöz. Sokszor úgy éreztem, hogy a történések el vannak húzva és itt nem a kidolgozottság értem, mint egy rétestészta, és mikor pedig a fontosabb, jelentőségteljesebb részekhez értem, már nem ütött akkorát, mint kellett volna, hiszen akkorra már a figyelmem kicsit lankadt. Persze az összes tragédiánál összeszorult a torkom, de az összekötő részek annyira nem hatottak meg. Pedig az elején olyan jól indult, sokat nevettem rajta, aztán elkezdett unalmas lenni a sok túlmagyarázás miatt. Ami viszont a legjobban tetszett az egészben a narrátor. Míg a filmben az egészet Liesel szemén keresztül látjuk, addig a könyvben ez a Halál szemszögéből történik. Ez adott egy kis különlegességet a könyvhöz.

A filmben:

Először is szeretném elmondani, hogy korábban láttam a filmet, mint olvastam a könyvet és szerintem egy nagyon jó adaptáció, de sok helyen kicsit sarkította a könyv történéseit, vagy ki is hagyta teljesen. Nem kaptam olyan sok ismeretet, mint a könyvben, inkább csak Liesel került a középpontba és nem a Halál. Először nem zavart, hogy Liesel kapta a főszerepet, viszont olvasás után kicsit ezt átértékeltem, és rájöttem, hogy a könyv ebből a szempontból jobb. Viszont amíg a könyvben a fejezetek elején szinte elspoilerezi az eseményeket, így fel tudtam készülni a tragédiákra. Ezek a szörnyű dolgok a filmben pedig csak bekövetkeznek, és nem figyelmeztet rá előtte senki. Ilyen volt például több haláleset. A történet a könyvvel ellentétbe sokkal pörgősebb volt, nem éreztem benne, a sok elnyújtott rész kimaradt. Viszont a könyv olvasása után egy kis hiányérzetem is támadt, hogy ez a rész is kimaradt az is. szóval ez ilyen furán hatott rám: ami a könyvben felesleges volt akkor, a filmből utólag hiányzott.

A karakterek:

A könyvben:

A történettel ellentétben a könyvben lévő karakterek sokkal jobban meg tudtak maguknak fogni, mint a filmbeliek. Ennek ugyebár az előbb említett oka van: a filmben inkább Liesel viszi a cselekményt Így kevesebb időt kapott Hans Hubermann, Liesel nevelőapja, aki az egyik kedvenc szereplőm. Átélt már egy világháborút és most egy másikat. Sok nehézséget élt át, de mindig jókor volt a jó helyen. Liesellet mindig nagyon kedves volt, annak ellenére, hogy nem a saját gyereke. Azt is lehet mondani, hogy Hans volt a kicsi lány védőangyala.

A másik személy pedig, aki különös hatással volt rám az a Halál. Nem csak az egész történetet tette különlegessé, hanem a karaktere is arra sikerült. Számomra annyira emberire sikerült, hiszen minden apró gondolatát olvashattam. Sokszor emlegette, hogy nem szereti a munkáját, de mit van mit tenni, neki ez jutott, csinálja a feladatát. Vannak esetek mikor megsajnálja a lelkeket, hogy könyörögnek érte, de még nem jött el az idejük. Azok a lelkek akiknek pedig eljött az ideje, hogy távozzanak, úgy bánik veül, mintha csecsemők lennének, és mindennél jobban vigyáz rájuk. Emiatt is látszott olyan valósnak, mintha ő is egy ember lenne a sok között.

A filmben:

A filmben annyira nem kaptam részletes bemutatást a karakterekről, hanem csupán a leglényegesebb jellemvonásokat, címkéket. Viszont azt kell mondjam, hogy a színészek remekül hozzák a rájuk írt karaktert és amiatt az az ember, aki nem olvasta a könyvet képes megsiratni őket.

Ami mind a könyvben, mind a filmben remekül van ábrázolva: a háború, és annak a szörnyű körülményei. Így az aki elolvassa, vagy megnézi kaphat egy szeletet abból a korból, mikor zsidónak, kommunistának és majdnem mindenkinek, aki nem német mennyire nehéz is volt az élete.

Összességében még a végén meggyőzőm magam, hogy a könyv jobb, mint a film, ahogy ezt az egész értékelést visszaolvasom. De az a sok vontatott rész a könyvben, ha csak arra gondolok, máris a nem tetszés érzése fog körül. Viszont még így is ajánlom olvasásra, és előbb olvasásra, mert úgy ha utána kedvetek lenne megnézni a filmet, jobban fogjátok érteni és érezni. 

Ajánlom olvasásra azoknak, akik:

- kíváncsiak a Halálra, mint narrátorra,

- szeretetik a történelmi vonatkozású regényeket,

- nem bánják, ha folyamatosan mélabús hangulat lengi közre a művel,

- tervezik, hogy megnézik a filmet.

Értékelés: 5/3,5 csillag

Kedvenc jelenet(ek): mikor a Halál a munkájáról mesél, Liesel ajándékai Maxnak
Kedvenc karakter(ek): Hans Hubermann, Halál
Kedvenc idézetek:

„(A gyerekember időnként sokkal, de sokkal eszesebb, mint a döbbenetesen tompa agyú felnőttek.)”

„Az egyetlen dolog, ami rosszabb, mint egy fiú, aki gyűlöl.
Egy fiú, aki szeret.”

„Mint a legtöbb bánat, ez is örömmel kezdődött.”

„– Alles gut, Saumensch?
Válaszra nem volt szükség.
Minden rendben volt.
És minden szörnyű.”

„Ő zsidó, és ha van egy hely, ahol megadatik léteznie, az csak egy pince lehet, vagy a túlélést szolgáló hasonló rejtekhely.”

„Még a halálnak is van szíve.”

„EGY APRÓ KIS IGAZSÁG: Nincs se kaszám, se sarlóm. Csak akkor viselek csuklyás fekete köpenyt, ha hideg van. Az arcvonásaim pedig, hát, egyáltalán nincs az a halálfejem, amilyennek olyan élvezettel szoktatok lerajzolni. Akarjátok tudni, hogy nézek ki igazából? Segítek. Kerítsetek egy tükröt, miközben folytatom.”

„Eljött a nyár.
A könyvtolvaj számára minden jól alakult.
Számomra zsidószínű lett az ég.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.