I. Magyar Spook-a-thon – összegzés

Idén először lett meghirdetve az I. Magyar Spook-a-thon, amit Arwen hozott el nekünk. Ahogy az összes maratonnál, most is nagy reményeket fűztem hozzá, és reménykedtem benne, hogy sikerül. Sajnos nem így lett, de gondolom ez már nem újdonság.

Nem sok könyvet terveztem elolvasni a Spook-a-thon alkalmával, sőt igazából konkrétan csak kettőt tűztem ki, plusz novellákat. Sajnos mivel elég hosszú ideig olvasási válságban szenvedtem, ez meg is látszott ezen is, hiszen nem sikerült csupán egyet egy könyvet kivégeznem és pár novellát Edgar Allan Poe-tól.

Amit sikeresen teljesítettem:

Angolszász rémtörténetek

Rövid véleményem:

Ahhoz képest, hogy nem mai darab, elég élvezhető volt. A benne szereplő novellák nagy része még a mai olvasóra is hatással van, viszont volt benne olyan, ami semmit nem váltott ki belőlem. Az illusztrációk kicsit viccesek és morbidak is egyben, de ez az akkori kor sajátossága szerintem. Ami pedig a legjobb, hogy kaptam egy kicsit Lovecraft munkásságából, amit annyian dicsérnek, és szeretik, hogy már cikinek éreztem, hogy nem ismerek tőle semmit! De ezt most pótoltam a könyvben található novellájával.

Poe történetek

Rövid véleményem:

Poe képes az ember idegeire hatni, még anélkül is, hogy össze-vissza dobálózna a véres jelenetekkel. Folytatni fogom a művei olvasását mindenképp, mert megvett magának az öreg.

Amit elkezdtem, de nem fejeztem be:

Oscar Wilde:
Dorian Gray arcképe

Ezt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam befejezni, mert nem csak ezen az olvasási maratonon jött volna jól, hanem Mini-Könyvklubos könyv is volt. Így sajnos mind a kettőt buktam.

Összességében amúgy nem lett volna nehéz teljesíteni a kitűzöt célokat, de hát az a fránya olvasási válság. Nem baj, majd jövőre sokkal jobban teljesítek… remélem.

A képek a moly.hu oldalról származnak. A fejléckép saját készítésű.