Barczikay Lilla: Márványlánc (Szobortánc 2.)

Fülszöveg: Érzed, hogy darabokra hullasz, hallod a szilánkjaidat szétszóródni a földön, mégis képes vagy elsétálni. Meg tudnál birkózni ezzel? És vajon a vak, otthonából kiszakított, rettegő kislány képes lesz? Robin nem érti, mi történik vele, nem érti a benne kavargó különös érzéseket. A könnyeit visszafojtva küzd az őrülettel, ami lassan eluralkodik rajta. Eközben Temi tehetetlen. Nem tudja figyelmeztetni testvéreit a rájuk leselkedő veszélyre, és nem tud az apja nyomára bukkanni, hogy elejét vegye a támadásnak. Nincs a kezében más, csak egy megláncolt gyilkos, és egy szobor: két kiszámíthatatlan, robbanni készülő bomba. A kanóc pedig a saját rettegése, amit egyre nehezebb kordában tartani. Mi lesz, ha egy váratlan fordulat minden falat ledönt, és ő elveszíti az irányítást? Hányan fognak meghalni, ha a szobor és Lynn elszabadul? És kiket vesznek majd célba? A Szobortánc második része.

Könyvinformációk:

Kiadó: PublishDrive
Oldalszám: 195 oldal
Kötés: e-könyv
Megjelenés időpontja: 2019. május 26.
Műfaj: Fantasy
Sorozat: Szobortánc
Függővég: nem

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az írónőnek!

Barczikay Lilla neve nálam egyet jelent a remek könyvekkel. Imádtam az Anyám teremtményeit (értékelésem), majd jött a Szobortánc (értékelésem), amit talán kicsit jobban is kedveltem, mint az Anyám teremtményeit. Majd írt Lilla, hogy megérkezett a Szobortánc folytatása, ami a Márványlánc nevet kapta. Természetesen igent mondtam a felkérésnek, hogy olvassam el és véleményezzem. Titkon reméltem, hogy többet megtudhatok a folytatásban kedvenc karakteremről, Lynnről, ezért gyorsan bele is kezdtem a kisregény olvasásának.

A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt az első rész: Ax és Robin összecuccolva útra készen vannak, Temi a kis bandájával pedig próbál a nyomukra bukkanni. Ezzel megkezdődik a hajsza. Ax folyamatosan azt hiszi rosszat szeretne számukra Temi, hiszen ő egy elmebeteg, aki nem képes irányítani az érzelmeit. Így saját maga sétál be a csapdába, amit nekik készítettek elő. Temi pedig versenyt fut az idővel, hogy ez ne történjen meg. A cselekmény végére mindenkiről lehull a lepel, ki miért vált olyanná amilyen, illetve az is, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész galiba elkezdődött.

Az előző résszel ellentétben (ahol 2 főszereplő által ismertem meg a cselekményt), ebben a kötetben viszont még több szemszögből olvashattam a történetet. Ez még pörgősebbé tette az egész történetmesélést. Ami pedig plusz pont, hogy nem kavarodtam össze a sok nézőponttól, mert remekül el vannak különítve egymástól. Maga a sztori nagyon feszített, folyton történt valami, ami gyönyörűen előrevitte a cselekmény szálát. Lillától megszokott módon fantasztikusan bánik a szavakkal. A helyszínek, amelyek felbukkantak a regényben, a szavak által megelevenedtek előttem. A sok érzelem, amit a karakterek éreztek mindet én magam is éreztem olvasás közben. A fantasy elemek sem maradhatnak ki, amik remekül illeszkednek a városi környezetbe, amiben a regény cselekménye játszódik.

A karakterek tárháza nem bővült az előző részhez képest, viszont sokkal jobban ki voltak dolgozva. Szerencsére sokkal többet tudtam meg kedvenc karakteremről, Lynnről. Megismertem a hátterét, hogy mi okból lett olyan tartózkodó, mégis vad. Nagyon szerettem benne, hogy megjelent nála a kötődés, amit először nem igazán akart elhinni, de végül belátta, hogy számára is jobb, ha vannak barátai.

Robin, aki az első részben nem kapott akkora szerepet, most felemelkedett és megmutatta azt az oldalát, amit eddig nem ismertem. Annak ellenére, hogy vak, erős személyiség, amint ráébredt arra, hogy miként fordíthatja a saját javára a gyengeségnek hitt tulajdonságát.

Ax amennyire felnőttesen viselkedett a Szobortáncban, itt most pont annyira volt gyerekes. Saját magát helyezte előtérbe, ahelyett, hogy Robint is segítette volna abban, hogy képes legyen kiismerni magát az új környezetben.

Temi karaktere számomra nem volt túl áttörő, mert őt végig kétségbeesés vezette, nem éerztem a cselekedeteiben semmi tudatosságot, meggondoltságot. Így kicsit nehezen jutott egyről a kettőre. Pedig azt hittem, majd most, hogy van egy küldetése kicsit összeszedettebb lesz, mint a Szobortáncban volt. Sajnos ebben csalódnom kellett.

Összességében nagyon élveztem, jó volt újra Temi, de inkább a családja körében lenni és együtt felfedni a titkaikat. Néhol egy kicsit túlírtnak éreztem, de azok a részek többségben voltak, amikre ha visszagondolok a kellemes jelző villog a fejemben.

Ajánlom azoknak, akik:

- olvasták a Szobortáncot;
- szeretetik a(z urban) fantasy műfajt.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Lynn
Kedvenc jelenet(ek): Lynn visszaemlékezései a múltjára
Kedvenc idézet(ek):

„Ha elfelejteném a múltat, mi hajtana előre? Elveszítenék mindent, ami fontos nekem, nem maradna semmi. Előbb-utóbb vissza akarnék emlékezni, amikor beleunok ebbe a semmibe, vagy amikor rájövök, hogy nem lehet más dolgokkal kitölteni, mert az emlékeim hozzám tartoznak, a múltam hozzám tartozik, és ha kitörlöm, a lényem egy részének is búcsút mondok.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.