2019. október 30., szerda

Fénypont-mélypont – október | 2019


Sziasztok!
Érkezik a várva várt fénypont-mélypont!
Akik nemrég kezdtél el követni a blogot, annak egy kis ismertető a rovatról: a Fénypont-Mélypont rovatban az aktuális hónapban elolvasott könyvek közül választom ki a hónap legkiemelkedőbbjét illetve a legnagyobb csalódását. Októberben elég sok könyvet fejeztem be, így bőven volt miből csemegéznem és azt kell, hogy mondjam: nem voltam nehéz helyzetben, mikor kiválasztottam a hónap legjobb és legrosszabb könyvét.
Fülszöveg:
Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.
Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.
Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.
Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.
Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017
A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Szerintem:
Annak ellenére, hogy ez egy ifjúsági regény, mégis engem is elvarázsolt. A téma, ami feldolgozásra került nagyon nehéz, és úgy gondolom, hogy fontos róla beszélni a tinik közében, akik amúgy is el vannak kicsit veszve a önmagukban is. Persze voltak részek, amik annyira tinikre sikerültek, hogy számomra túlontúl álomszerűek, de ez annak az oka, hogy nem én vagyok a célközönség.

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.
Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Szerintem:
Érzem a sok izzó tekintetet, amik ezeket a sorokat olvassák, de ez van: nekem nem jött be a Viharidő. Nemrég elolvastam az első részét is a sorozatnak, az sem lett a kedvencem, de gondoltam, adok egy esélyt a sorozat többi tagjának is. A 0. rész sem jött be. Persze a humort díjazom, de a sztori számomra kissé kiszámítható volt. Geralt karaktere érdekes volt, de nem volt annyi titka, kaladja, hogy én magam is vele tartsak a kalandban. Sajnálom, de nem vitt magával, így egy ideig hanyagolom a sorozatot. A The Witcher tv-sorozatra viszont nagyon kíváncsi vagyok, elég nagyon az elvárásaim felé, aztán ha az bejön, talán folytatom a könyveket is.
Köszönöm a figyelmet!
A képek a moly.hu oldalról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése