2019. október 1., kedd

Viszlát szeptember... Helló Október! | 2019


Sziasztok!
A szeptember úgy elment, hogy észre sem vettem, minden hétvégére volt valami nagyszerű programunk. A mai bejegyzésben pedig inkább a személyes élményeket olvashatjátok, mert nem sokra haladtam a bloggal az előző hónapban.

Szeptemberi összegzés:
A szeptember első hétvégéje rögtön 2 programot is tartogatott a számunkra. Szeptember 7-én a fiúk helyben voltak íjászversenyen, ahol a Nagyobb 2. helyezést ért el. Ez eddig a legjobb eredménye. Sajnos nem mi kísértük, hanem a fiúk nagybátyja, de nagyon élvezték, és még az eső is elkerülte a rendezvényt. Bezzeg a mi programunkat, ahol közben Férjjel vettünk részt. A cég, ahol dolgozunk egy céges bulit rendezett az összes dolgozónak (közel 3000 ember) a helyi strandon. Persze nem mindenki jelent meg, de aki részt vett a rendezvényen, jól érezte magát. Férj a saját brancsával főzött is nagyon finom levest, én pedig addig a lányokkal bandáztunk. A bulin a cég állta az ebédet, ahol 3 fogásból lehetett választani, majd az uzsonnát, ami hot dog vagy kürtőskalács, mindenki maga választhatta ki. Italt is volt lehetőség fogyasztani, amit bizony mindenki ki is használt. Lehet ezért is volt olyan jó a hangulat. Másnap viszont már annyira nem röhögtünk barátnőmmel, mikor reggel korán kellett kelni, hogy elérjük a buszt, amit elvitt minket Budapestre a 34. Wizz Air Budapest Félmaratonra.

Igen, mindenki jól olvasta. Részt vettünk barátnőmmel, a lányával és a Nagyobbal életünk első futóversén. Igaz, hogy nem a félmaratonon, hanem csak a kisebb, Lágymányosi-körön, ami csupán 2,3 km-es táv, de kezdésnek és tapasztalatszerzésnek tökéletes volt. Fantasztikus volt nézni a félmaratoni futókat, mert annyira könnyedén futottak, hogy simán elhiszi az ember: a futás a világ legkönnyebb sportja. Barátnőnk is futotta a félmaratont, amit 1 óra 49 perc alatt teljesített, ezzel megdöntve saját rekordját, mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá emiatt. Majd mi is átvettük a kis rajtcsomagot, átöltöztünk és jött a felfedezőút, majd egy kis közös bemelegítés, flashmob, majd rajtolt a mi mezőnyünk. Azt a 2,3 km-t 22 perc alatt futottuk le, amire igazából erős túlzással lehet azt mondani, hogy futás volt, büszkék vagyunk rá, hogy ott voltunk és megcsináltuk. Az a rengeteg energia pedig, ami az egész rendezvényt átlengte még legalább egy hétig velünk is maradt, ami nagyon jól jött a szürke hétköznapokban.

A következő hétvégén ismét a futás került a középpontba. Nagy álmom volt, hogy részese lehessek a Color Run eseménynek. Szerencsére Szolnokon került megrendezésre, ami hozzánk közelebb van, mint a főváros. Így fogtam a kis családot, 2 barátnőmet, az egyik barátnőm hozta az ő családját is, és elindultuk a legszínesebb 5 km-es futáson. Szolnokra érkezésünk után átvettük a rajtcsomagot, amiben volt a rajtszám, a színes por, amit egymásra dobáltunk, 2 tetoválás, ami szintén magunkra került, Color Run-os póló, körsál, és végül egy Hell energiaital, amit Férjnek adtam, mert nem szeretem az efféle italokat. Az eseményen a családok is remekül érezhették magukat, mert rengeteg lehetőség volt a csemeték számára is: Nerf pálya, Decathlon sportrész, különböző kreatívoskodások. Fellépők is voltak, amik kevésbé érdekeltek minket, jobban rá voltunk izgulva a futásra. 17:30-kor elrajtolt a futam, ekkor már mindenki szép színes volt, mert a rajtcsomagban található kis port jó móka volt egymásra szórni futás előtt. Az 5 km-en 4 dobópont is elhelyezésre került, ahol jól megszórtak minket ismét színes porral, hogy még szebbek legyünk, mikor beérünk a célba. Viszont félúton szembesülnünk kellett, hogy ez a futam bizony nem végig aszfaltos lesz, hanem egy terepfutás is beiktatásra került. Ami pedig hab volt a tortán, hogy 3 emelkedővel is meg kellett küzdenünk. Ezek olyan emelkedők voltak, amiket a crossmotorosok használnak, igen, ezek még gyalog is nehezen teljesíthetőek, nemhogy futva. De kemények voltunk, és mindent leküzdve, győztesek módjára beértünk a célba, ahol várt a család és a jól megérdemelt befutócsomag, amiben a kedvencem az unikornisos érem.

A következő hétvége újabb futóeseménnyel telt. Itthon sokadik alkalommal került megrendezésre a Fut-Árok esemény, ahol 2 távon lehetett indulni: 3,5 km-en vagy 7 km-en. A családdal és a barátnőkkel a 3,5 km-t céloztuk meg, amit sikeresen teljesítettünk. A Kisebb Férjjel futott, ők értek be a családból elsőként. A Nagyobb egyedül futott, mert a útvonal biztosítva volt, így bátran el mertem engedi, hogy magában fussa végig a távot. Ő ért be harmadikként a családból. Végül, de nem utolsósorban beértem én is a barátnőimmel. Végig csacsogós, kényelmes tempóban haladunk, nem foglalkoztunk az idővel, csak az volt a cél, hogy végigfussuk. Ez pedig teljesítve lett.

Szeptember utolsó hétvégéje mily meglepő a fut… ja nem, a biciklizéséé volt. Mégpedig megkerültük a családdal a Velencei-tavat, ami 30 km. Szombaton reggel a gyerekek biciklije be lett passzírozva a kocsiba az egyéb csomagokkal együtt, majd útnak indultunk. Gyorsan le is értünk Velencére, ahol béreltünk magunknak biciklit. Nagyon jó kis bicókat sikerült választani, pedig nagyon féltem, hogy majd silányokat kapunk. Mindketten Gepida kerékpárt kaptunk, amin egy álom volt a tekerés. Az egész biciklis ötlet egyébként onnan jött, hogy láttam a Facebookon egy Családi állomásos tókerülés eseményt, ami leírás alapján klasszul hangzott. Így kerültünk le éppen a Velencei-tóra. Szóval a bérlés után megkerestük az esemény helyszínét, lejelentkeztünk, majd indultunk is a kalandra. A tókerülés hatalmas élmény volt mindenki számára a családban, viszont maga a program, ami miatt mentünk nem volt akkora durranás. Sajnos sokkal kevesebbet kaptunk vissza, mint amennyi pénzt elkértek a szervezők, ezért csalódottan tértünk vissza a kiindulópontra. A gyerekek persze remekül érezték magukat, és igazából ez volt a lényeg, viszont ha csak random családi tókerülést terveztünk volna, akkor is ugyanezen az útvonalon mentünk volna végig, csak nem fizettünk volna be ennyi pénzt. Nem baj, ez már így történt. Viszont valóban fantasztikus hétvégét hagytunk a hátunk mögött, nem csak a kerékpározás miatt, hanem mert olyan vidéket fedeztünk fel, ahol még nem jártunk. Biztosak vagyunk benne, hogy még sokszor ellátogatunk a Velencei-tóra, mert rengeteg látnivalót tartogat a környék.
Huhhh, azt hiszem kihoztuk a maximumot a hónapból, az október szerintem kicsit nyugisabb lesz. Aztán majd meglátjuk, mit tartogat.
Erről inkább nem szeretnék beszélni. A rengeteg program miatt teljesen elvérzett a blog, összesen 2 bejegyzés került ki. Ebből az egyik az augusztusi összegzés, amit >ITT< visszaolvashattok. Emellett pedig az imádott Mini-Könyvklub újabb fordulójának a könyveiről is írtam, ezt >ITT< megtekinthetitek.

Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Szeptemberben nem volt időm még arra sem, hogy könyveket nézegessek, nemhogy vásároljak. Ezért a hónapban nem vettem/kaptam egyetlen könyvet sem. Azért remélem, hogy az október kicsivel több könyvet fog tartogatni. (Mondjuk a nullánál minden több.)

Hamarosan érkezem egy TBR-listával is, amiben összeszedem azokat a könyveket, amiket szeretnék októberben elolvasni.
Nektek hogy telt a szeptember?
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése