A
szeptember úgy elment, hogy észre sem vettem, minden hétvégére volt valami
nagyszerű programunk. A mai bejegyzésben pedig inkább a személyes élményeket
olvashatjátok, mert nem sokra haladtam a bloggal az előző hónapban.
Szeptemberi összegzés:
A
szeptember első hétvégéje rögtön 2 programot is tartogatott a számunkra.
Szeptember 7-én a fiúk helyben voltak íjászversenyen, ahol a Nagyobb 2.
helyezést ért el. Ez eddig a legjobb eredménye. Sajnos nem mi kísértük, hanem a
fiúk nagybátyja, de nagyon élvezték, és még az eső is elkerülte a rendezvényt.
Bezzeg a mi programunkat, ahol közben Férjjel vettünk részt. A cég, ahol
dolgozunk egy céges bulit rendezett az összes dolgozónak (közel 3000 ember) a
helyi strandon. Persze nem mindenki jelent meg, de aki részt vett a
rendezvényen, jól érezte magát. Férj a saját brancsával főzött is nagyon finom
levest, én pedig addig a lányokkal bandáztunk. A bulin a cég állta az ebédet,
ahol 3 fogásból lehetett választani, majd az uzsonnát, ami hot dog vagy
kürtőskalács, mindenki maga választhatta ki. Italt is volt lehetőség
fogyasztani, amit bizony mindenki ki is használt. Lehet ezért is volt olyan jó
a hangulat. Másnap viszont már annyira nem röhögtünk barátnőmmel, mikor reggel
korán kellett kelni, hogy elérjük a buszt, amit elvitt minket Budapestre a 34.
Wizz Air Budapest Félmaratonra.
Igen,
mindenki jól olvasta. Részt vettünk barátnőmmel, a lányával és a Nagyobbal
életünk első futóversén. Igaz, hogy nem a félmaratonon, hanem csak a kisebb,
Lágymányosi-körön, ami csupán 2,3 km-es táv, de kezdésnek és
tapasztalatszerzésnek tökéletes volt. Fantasztikus volt nézni a félmaratoni
futókat, mert annyira könnyedén futottak, hogy simán elhiszi az ember: a futás
a világ legkönnyebb sportja. Barátnőnk is futotta a félmaratont, amit 1 óra 49
perc alatt teljesített, ezzel megdöntve saját rekordját, mi pedig nagyon
büszkék vagyunk rá emiatt. Majd mi is átvettük a kis rajtcsomagot, átöltöztünk
és jött a felfedezőút, majd egy kis közös bemelegítés, flashmob, majd rajtolt a
mi mezőnyünk. Azt a 2,3 km-t 22 perc alatt futottuk le, amire igazából erős
túlzással lehet azt mondani, hogy futás volt, büszkék vagyunk rá, hogy ott
voltunk és megcsináltuk. Az a rengeteg energia pedig, ami az egész rendezvényt
átlengte még legalább egy hétig velünk is maradt, ami nagyon jól jött a szürke
hétköznapokban.
A
következő hétvégén ismét a futás került a középpontba. Nagy álmom volt, hogy
részese lehessek a Color Run eseménynek. Szerencsére Szolnokon került
megrendezésre, ami hozzánk közelebb van, mint a főváros. Így fogtam a kis
családot, 2 barátnőmet, az egyik barátnőm hozta az ő családját is, és
elindultuk a legszínesebb 5 km-es futáson. Szolnokra érkezésünk után átvettük a
rajtcsomagot, amiben volt a rajtszám, a színes por, amit egymásra dobáltunk, 2
tetoválás, ami szintén magunkra került, Color Run-os póló, körsál, és végül egy
Hell energiaital, amit Férjnek adtam, mert nem szeretem az efféle italokat. Az
eseményen a családok is remekül érezhették magukat, mert rengeteg lehetőség
volt a csemeték számára is: Nerf pálya, Decathlon sportrész, különböző
kreatívoskodások. Fellépők is voltak, amik kevésbé érdekeltek minket, jobban rá
voltunk izgulva a futásra. 17:30-kor elrajtolt a futam, ekkor már mindenki szép
színes volt, mert a rajtcsomagban található kis port jó móka volt egymásra
szórni futás előtt. Az 5 km-en 4 dobópont is elhelyezésre került, ahol jól
megszórtak minket ismét színes porral, hogy még szebbek legyünk, mikor beérünk
a célba. Viszont félúton szembesülnünk kellett, hogy ez a futam bizony nem
végig aszfaltos lesz, hanem egy terepfutás is beiktatásra került. Ami pedig hab
volt a tortán, hogy 3 emelkedővel is meg kellett küzdenünk. Ezek olyan
emelkedők voltak, amiket a crossmotorosok használnak, igen, ezek még gyalog is
nehezen teljesíthetőek, nemhogy futva. De kemények voltunk, és mindent
leküzdve, győztesek módjára beértünk a célba, ahol várt a család és a jól
megérdemelt befutócsomag, amiben a kedvencem az unikornisos érem.
A
következő hétvége újabb futóeseménnyel telt. Itthon sokadik alkalommal került
megrendezésre a Fut-Árok esemény, ahol 2 távon lehetett indulni: 3,5 km-en vagy
7 km-en. A családdal és a barátnőkkel a 3,5 km-t céloztuk meg, amit sikeresen
teljesítettünk. A Kisebb Férjjel futott, ők értek be a családból elsőként. A
Nagyobb egyedül futott, mert a útvonal biztosítva volt, így bátran el mertem
engedi, hogy magában fussa végig a távot. Ő ért be harmadikként a családból. Végül,
de nem utolsósorban beértem én is a barátnőimmel. Végig csacsogós, kényelmes
tempóban haladunk, nem foglalkoztunk az idővel, csak az volt a cél, hogy
végigfussuk. Ez pedig teljesítve lett.
Szeptember
utolsó hétvégéje mily meglepő a fut… ja nem, a biciklizéséé volt. Mégpedig
megkerültük a családdal a Velencei-tavat, ami 30 km. Szombaton reggel a
gyerekek biciklije be lett passzírozva a kocsiba az egyéb csomagokkal együtt,
majd útnak indultunk. Gyorsan le is értünk Velencére, ahol béreltünk magunknak
biciklit. Nagyon jó kis bicókat sikerült választani, pedig nagyon féltem, hogy
majd silányokat kapunk. Mindketten Gepida kerékpárt kaptunk, amin egy álom volt
a tekerés. Az egész biciklis ötlet egyébként onnan jött, hogy láttam a
Facebookon egy Családi állomásos tókerülés eseményt, ami leírás alapján
klasszul hangzott. Így kerültünk le éppen a Velencei-tóra. Szóval a bérlés után
megkerestük az esemény helyszínét, lejelentkeztünk, majd indultunk is a
kalandra. A tókerülés hatalmas élmény volt mindenki számára a családban,
viszont maga a program, ami miatt mentünk nem volt akkora durranás. Sajnos
sokkal kevesebbet kaptunk vissza, mint amennyi pénzt elkértek a szervezők,
ezért csalódottan tértünk vissza a kiindulópontra. A gyerekek persze remekül
érezték magukat, és igazából ez volt a lényeg, viszont ha csak random családi
tókerülést terveztünk volna, akkor is ugyanezen az útvonalon mentünk volna
végig, csak nem fizettünk volna be ennyi pénzt. Nem baj, ez már így történt. Viszont
valóban fantasztikus hétvégét hagytunk a hátunk mögött, nem csak a kerékpározás
miatt, hanem mert olyan vidéket fedeztünk fel, ahol még nem jártunk. Biztosak
vagyunk benne, hogy még sokszor ellátogatunk a Velencei-tóra, mert rengeteg
látnivalót tartogat a környék.
Huhhh,
azt hiszem kihoztuk a maximumot a hónapból, az október szerintem kicsit
nyugisabb lesz. Aztán majd meglátjuk, mit tartogat.
Erről
inkább nem szeretnék beszélni. A rengeteg program miatt teljesen elvérzett a
blog, összesen 2 bejegyzés került ki. Ebből az egyik az augusztusi összegzés,
amit >ITT< visszaolvashattok. Emellett pedig az imádott Mini-Könyvklub újabb
fordulójának a könyveiről is írtam, ezt >ITT< megtekinthetitek.
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Szeptemberben
nem volt időm még arra sem, hogy könyveket nézegessek, nemhogy vásároljak.
Ezért a hónapban nem vettem/kaptam egyetlen könyvet sem. Azért remélem, hogy az
október kicsivel több könyvet fog tartogatni. (Mondjuk a nullánál minden több.)
Hamarosan
érkezem egy TBR-listával is, amiben összeszedem azokat a könyveket, amiket
szeretnék októberben elolvasni.
Nektek
hogy telt a szeptember?
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról
származnak, illetve saját készítésűek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése