Cath Crowley: Szavak kékben

Fülszöveg: Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett. Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt. Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet. Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek. Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017 A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Megjelenés időpontja: 2019. szeptember 26.
Műfaj: romantikus
Függővég: nem
Sorozat: -
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

A Szavak kékben könyv több, mint egy romantikus, ifjúsági regény. Olyan témákat dolgoz fel, amikről igenis beszélni kell a fiatalokkal. Mikor belekezdtem az olvasásba, rögtön magával ragadott a mélabús hangulata, ami az elején uralkodott és azonnal kíváncsivá is tett, hogy mi ennek az oka.

A történet két fiatalról szól, Rachelről és Henryről, akik próbálják túlélni a felnőtté vélést a maguk módján. Rachel egy depresszív lány, és próbálja titkolni, hogy mi történt vele, miután elhagyta a várost, ahol gyerekkora nagy részét töltötte, majd mégis visszaköltözött. A régi barátai mind örültek neki, hogy visszatért, de azt nem gondolták, hogy egy teljesen más lánnyal találják magukat szemben, mint aki elment. Henry pedig Rachel legjobb barátja, lelki társa, mindene, de nem túl rózsás viszonyban váltak el egymástól, mikor Rachel elköltözött. Közben Henry is újra felépítette a Rachel nélküli életét, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel járt. Majd mikor a lány visszatért a városba minden seb feltépődött, a titkokra fény derült, végül pedig minden kocka a helyére került.

Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó lap elolvasása után. Ahogy egyre mélyebbre kerültem én is a szavak tengerében, összezavarodtam Rachellel és Henryvel együtt, de végül fellélegezve bukkantunk a felszínre. A regényben komoly témák kerülnek a reflektorfénybe: a halál elfogadása, és a gyász feldolgozása. Úgy gondolom, hogy kell ezekről beszélni a fiatalokkal, hiszen tudniuk kell, hogy mindig van segítség, nem kell maguk megoldani a gondjaikat. Ott vannak a barátaik, a szüleik, akikre bármikor támaszkodhatnak, és nem csak abban, hogyan dolgozzák fel a halált, hanem bármiben. Tudom, minden tinédzser maga akarja megoldani a problémákat, mert már felnőttek, pedig még csak a szélén vannak a felnőtté válásnak.

A karakterek érdekesek voltak, kicsit sajnáltam, hogy csak annyit ismertem meg belőlük, szívesen olvastam volna még Henry testvérétől, Georgeról, és Rachel testvéréről is Calról. Örülnék neki, ha az írónő úgy döntene, hogy mondjuk megírja Rachel történet is, hogy mitől lett olyan amilyen, nem pedig csak kis morzsákat mutatna meg belőle. Henry és Rachel karaktere érdekes volt. Érezni lehetett rajtuk, hogy sokat őrlődnek, néha gyerekesen viselkedtek, néha pedig képesek voltak elővenni felnőtt énjüket. Pont így éreztem magam tiniként: sose tudtam, hogy mi a jó döntés, szerettem volna egyszerre gyerek és felnőtt is lenni.

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy a karakterek könyveken keresztül kommunikálnak egymással. Amit nem tudtak/nem volt erejük egymás szemébe mondani, azt a Henry és családja könyvesboltjában található Üzenetek Könyvtárában elhelyezett könyvekben hagyott levelekkel, üzenetekkel mondták el. Ennek a Könyvtárnak köszönhetően sok új művet felfedeztem, illetve kedvet kaptam az elolvasásuknak. Úgyhogy lassan nekiesem a Felhőatlasznak.

Ami viszont nem tetszett a regényben, hogy maradt egy hiányérzetem. Kicsit többet vártam volna a cselekménytől, olyan befejezetlennek éreztem. Sokkal több potenciál rejlett benne, mint amennyit kihozott az írónő belőle. Viszont kezdeti lökésnek, hogy a fiatalok felismerjék: nem kell annyira begubózniuk magukba, arra tökéletes.

Nem minden esetben térek ki a borítóra, de ennél a kötetnél meg kell tennem. A Kiadó remek munkát végzett a kemény kötéssel és a borítótervvel, bár kicsit sajnálom, hogy a magyar cím nem lett annyira mély, mint az eredeti, ami a Words in Deep Blue címet viseli. Mivel nem tudtam, hogy ezt a borítót a Kiadóban dolgozó grafikus hozta össze vagy egy másik kiadás terveit vette meg a Menő Könyvek. Ezért ránéztem a GoodReades profiljára a könyvnek, ahol ugyan nem biztos, hogy az összes kiadás megtalálható, de elég sok fellelhető. A kiadások borítót nézegetve pedig úgy döntöttem, hogy megmutatom Nektek a kedvenceim, ami remekül tükrözi a regény történetét és hangulatát.

Az első három borító az ausztráliai kiadásokhoz készültek, a negyedik a német borító, az utolsó pedig Franciaországban megjelent borító

Összességében az értékelés megírását követően sem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok a regénnyel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek ajánlom olvasásra, hiszen egy magával ragadó történetet adott az írónő az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnének elmerülni a tini létbe és gondjaikba;
- komolyabb témájú könyvet keresnek;
- egy kis romantikára vágynak;
- kíváncsiak, mi is az az Üzenetek Könyvtára.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): George Jones
Kedvenc jelenet(ek): a könyvekben található levelek
Kedvenc idézetek:

„– Ráadásul most nincs semmi, amiért fel kellene kelnem – nyúlok a zacskóba.
– Senkinek sincs indoka, hogy felkeljen. Az élet értelmetlen. Mégis mindenki felkel. Így működik az emberi faj – mondja, és kávét nyom a kezembe.
– Nem tetszik, ahogy az emberi faj működik.
– Senkinek sem tetszik.”

„Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.”

„– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.”

„– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.