Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 1-3. (Never never 1-3.)

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. Ne habozz! Imádni fogod.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 174 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Kamper Gergely
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 116 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben? Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek. Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 106 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: nem
Műfaj: romantikus

Véleményem:

A Never never sorozatot most egy kicsit rendhagyó módon fogom értékelni, mert egyszerre mind a három könyv kibeszélésre kerül. A sorozatot az Éltető víz! projekt apropójából fejeztem be, mert tavaly már elolvastam az első részt, viszont nem vitt rá a lélek, hogy folytassam Ezt is kifejtem nemsokára bővebben.

Szóóóval, a cselekményben találkoztam 1, azaz egy darab Charlie lánnyal, és szintén 1, azaz egy darab Silas sráccal, akiknek a szerencsétlen történetét mindkét alany szemszögén keresztül követni tudtam. Fogalmam sem volt, hogy kicsodák ők, ahogy ők maguk sem tudták ezt, és velük együtt ismertem meg a múltjukat és az életüket. Kicsit érdekesen kezdődik a regény, mert a két főszereplő konkrétan a saját nevére sem emlékszik, egyszer csak arra eszméltek, hogy az iskolában vannak, és mindenki furcsán néz rájuk. Majd mikor tisztázzák, hogy mindketten amnéziásak elkezdődik a verseny az idővel az emlékeikért.

Az első kötetben szinte csak az alapinformációkat kaptam meg, ami vajmi kevés volt ahhoz, hogy megismerjem Silas és Charlie párosát. Arra sikeresen rájöttem a két jómadárral együtt, hogy nagyon fontosak voltak egymásnak, de egy múltbeli történés szétválasztotta őket. Sajnos ez a sötétben tapogatózás nem igazán jött be nekem, mert semmi olyan érdemleges információval nem lettem gazdagabb, amire azt mondtam volna, hogy Ez az! Végre valami, amivel közelebb kerültem a megoldáshoz. Sajnos a cselekmény pedig pont a legizgalmasabb résznél ért véget, és ez nem csigázott fel, hogy azon nyomba kezembe vegyen a második részét. Ezért is kellett majd fél év, mire újra nekiugrottam a sorozatnak, és azt is csak azért tettem meg, mert imádom CoHo-t, Tarryn munkásságával pedig csak most ismerkedem, de imádom a csípős stílusát és a humorát, és bíztam benne, hogy valami zseniálisat fognak majd ketten összehozni a végére.

A második kötet érdekes módon ez a rész nem egy átvezető rész, ahogy az megszokott a trilógiáknál, mert sokkal több információt kaptam mindenről, mint az első kötetben, de főleg Silasról, hiszen ez az ő könyve, nagyon kevés szerephez jut Charlie. Ami nem is baj, mert ebben a részben elég idegbeteg, mégis fontos dolgokat tudunk meg azokból a picike részekből is, amíg szerephez jut. Sokkal jobban bejött ez a könyv, mert kezdett a köd feloszlani, így lassan látni lehetett az a bizonyos fényt az alagút végén.

A harmadik kötetben pedig lehull a lepel minden titokról, minden kis puzzle darab a helyére kerül, meg mindenféle ehhez hasonló szófordulat. Szóval Charlie és Silas meglelik a kulcsot az amnéziájuk okára, aminek köszönhetően vissza is nyerik az összes elfelejtett dolgot. Rájönnek, hogy milyen fontosak egymásnak, mennyire hülyék voltak, hogy hagyták a tökéletes kapcsolatukat tönkretenni holmi külső nyomásra, és hogy az univerzum is egymásnak teremtették őket. Igen, eljő’ a happy end, mindenki boldog lesz, nagy pusziszkodás, és… a végére egy csattanó, aminél mindenkinek tátva marad a szája!

Charlie karaktere érdekes volt, mert az első kötethez képest rengeteget fejlődött. Képes volt felismerni, hogy milyen szenyó volt azelőtt, hogy elvesztették az emlékeiket, majd tett azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult véleményt.

Silas pedig végig Silas maradt, az ábrándjaival, és azzal, ahogy a szívére hallgatott.

Összességében baromira élveztem a sok hülyeséget, amit Charlie és Silas képesek voltak véghezvinni csupán azért, hogy újra emlékezzenek. Viszont annyira mégsem nyerte el a tetszésem, mert sok dologra nem kaptam kielégítő választ. Egy limonádénak elmegy, viszont sokkal többre vágytam, így sajnos csalódtam a könyvekben.

Ajánlom azoknak, akik:

- mindhárom kötet birtokában vannak, mert frusztrálóak a függővégek;
- bírják a függővégeket;
- nem bánják, ha egy történet kicsit kusza;

- bírják az írónők stílusait. 

 

Értékelésem: a három kötet együtt: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Silas
Kedvenc jelenet(ek): mikor a leveleket és naplóbejegyzéseket bogarászták
Kedvenc idézetek:

„Rémisztő, ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán tévesen rakja össze a darabkákat.” (Soha, de soha 1.)

„– Szerintem földönkívüliek lehetünk – mondom. – Ezért nincsenek meg Charlie és Silas emlékei. Viszont a fejünkben lévő chipek miatt olyasmiket tudunk, hogy mi az a Google meg a Tetris.
– Akkor átkeresztelhetlek E.T.-re?” (Soha, de soha 1.)

„Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!” (Soha, de soha 1.)

„Ha hinnem kell a sárkányokban ahhoz, hogy megtaláljam Charlie-t, akkor én leszek az első, aki karddal a kezében száll szembe a tűzokádó szörnyetegekkel.” (Soha, de soha 2.)

„Nem hozzád érni furcsábbnak tűnik, mint hozzád érni.” (Soha, de soha 2.)

„Soha ne hidd azt nagy makacsságodban, hogy a csók hiba volt.
Sose felejtsd el, mit éreztél, amikor az ajkam az ajkadhoz ért.
Azt akarom, hogy mindig vágyakozz a csókom után.
Sose felejtsd el, hogyan húztál magadhoz arra vágyva, hogy úgy érezd, mintha az én szívem a te mellkasodban dobogna.
A jövőben sose menekülj el a csókom elöl, amikor a nevetésedet hallva megint eggyé akarok válni veled.
Mindig azt akard, hogy úgy öleljelek, mint tegnap.
Soha ne felejtsd el, hogy engem csókoltál meg először. Soha ne felejtsd el, hogy téged foglak utoljára megcsókolni.
Mindig szeress engem, soha ne hagyd abba.
Soha ne hagyd abba, Charlie!
Soha ne felejts!
Silas” (Soha, de soha 2.)

„A sors lelkünk mágneseként vonzza hozzánk azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyekhez tartozunk.” (Soha, de soha 3.)

„– (…) Nem tagadhatjuk meg azokat az embereket, akik a múltban voltunk, Charlie. Az viszont rajtunk múlik, hogy kik leszünk mostantól.” (Soha, de soha 3.)

„A felnőttek szeretnek úgy tenni, mintha a mi érzéseink nem lennének olyan mélyek és fontosak, mint az övéik, mintha mi túl fiatalok volnánk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk. Szerintem mi ugyanarra vágyunk, mint ők. Hogy találjunk valakit, aki hisz bennünk. Aki mellettünk áll, és aki miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak.” (Soha, de soha 3.)

A képek a Pinterest táblámról származnak.