Fénypont-mélypont – március | 2019

Sziasztok!

Érkezik a várva várt fénypont-mélypont! Tavaly novemberben jelentkeztem utoljára ezzel a rovattal, így itt volt az ideje annak, hogy újraélesszem. A blogon egyébként komoly újraélesztés zajlik, bízom benne, hogy sikerrel járok. Tudom, ez csakis rajtam múlik, de jó volt erről beszámolnom. Viszont, lássuk március legkiemelkedőbb és legpocsékabb olvasmányát.

Cecelia Ahern: Üvöltés

Fülszöveg:

Cecelia ​Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális!

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén.
A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.
Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt.
A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.

Szerintem:

30 fantasztikus novella egy helyen, melyben erős, elhanyagolt, nagyképű, egyszerű nőkről olvashattam. Magával ragadott rögtön az első novellájával, későbbiekkel pedig önbizalmat is adott, hiszen sok novellában magamra találtam és általa külső szemlélőként láthattam a saját problémáim. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit nem bízik magában, és a férfiaknak is, akik nem mindig érzik, hogy a nőknek nem mindig vannak önmaguk által generált problémáik.

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never sorozat

Szerintem:

Igazából nem is az egész sorozat, de mégis az egészre nagyon haragszom. Az első könyv figyelemfelkeltő, a másik magával ragadott, a harmadik viszont pocsék. Nincs rá jobb szó, nem is értem, hogy lehetett ezt a remekül kezdődő könyvet így elrontani. Nem is vagyok hajlandó többet beszélni róla, aki kíváncsi, bővebb véleményem a sorozatról >ITT< elolvashatja.

Köszönöm a figyelmet!

A képek a moly.hu oldalról származnak.