Ian Tregillis: Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)

A recenziós példányt köszönöm a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.

A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.

A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 464 oldal ISBN: 9786155631108 Fordította: Makai Péter Kristóf Sorozat: Fogaskerék-háború Függővég: igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Hadilábon állok ezzel a könyvvel. Mikor elkezdtem olvasni, akkor izgatott voltam, hogy vajon mit tartogatott a könyv.

A történet három szálon fut: Jax, Berenice és Visser által ismertem meg a világot és az egész cselekményt. Az elején nagyon tetszett, mert egy kivégzéssel kezdődik, és megismertem ez által a világot is. Az emberek kattogókat, vagyis gépszolgákat tartanak, akik minden feladatukat teljesítik. A kattogókat missiók és metamissók hajtják, amiket hogyha nem teljesítenek, akkor szörnyű kínokat élnek át. Az emberek meg vannak győződve róla, hogy ezek a gépek nem éreznek semmilyen fájdalmat, így nem lehet szabad akaratuk sem. Viszont a nyitójelenet nem ezt sugallja, mert a kivégzésen nem csak embereket, hanem bizony egy akaratot kapó gépet, vagyis renegátot is kivégeznek. Izgisen hangzik, ugye?

Az író egy egészen összetett világot épített fel, ami a XX. században egy alternatív történelemben játszódik. Az alternatív Európát a hollandok uralják, mivel az ő kezükbe került az a titok, amivel a gépszolgákat és gépkatonákat rabszolgává tehetik. Franciaország azonban próbál ellenállni ennek a hatalomnak, kisebb nagyobb sikerrel. Nagyon szépen megismertem az egész világot az által, ahogy egyre előrébb haladtam a történetben, hiszen minden egyes apró részlet valamilyen összefüggésben volt a másikkal. Emiatt kicsit jobban oda kellett figyelni olvasás közben, nehogy valami elkerülje a figyelmem.

Negatívumként annyit tudok felhozni, hogy a közepén volt egy kis lendületvesztése a könyvnek, ami miatt megtört az egész történet. Számomra voltak benne teljesen felesleges részek, emiatt nem is haladtam vele a közepén.

A karakterek mind érdekesek voltak, hiszen nem csak embereket, hanem kattogókat is megismertem. Ilyen volt Jax, aki egy gépszolga és az életét főleg a gazdái által kiszabott feladatokat teljesítése töltötte ki. Egészen addig, amíg nem kapott egy missiót Visser atyától. Egy különös tárgyat kellett elszállítani Hollandiából Új-Hollandiába. A hajóúton egy viharba keverednek, de Jaxnak mindenképp épségben kell eljuttatnia a tárgyat. Így beteszi géptestébe, utána pedig minden megváltozik körülötte. Jax az új világban menekülni kényszerül, és főleg erről szól az ő szála, egészen addig, amíg össze nem akad Berenice-el.

Berenice egy erős és számító nő, aki szeretné megismerni a kattogókat, főleg azokat, akiknek szabad akaratuk van. Az olyanok pedig ritkaságszámba mentek. Az ő részei voltak a legérdekesebbek, mert azokban a részekben lehetett legtöbbet megtudni a gépszolgákról. Egyébként ez a nő csupa rejtély, és nagyon sok esemény a ő irányítása alatt történik. Ezért is olyan kemény, mert a férfiak, akikkel nap, mint nap komoly hatalmi harcokat vív meg, meg kellett erősítenie a jellemét, hogy érvényesíteni tudja akaratát.

A harmadik szál képviselője pedig Visser atya. Számomra az ő szála volt a legeseménydúsabb. Visser egy olyan atya, aki más hitet vall, mint amiről prédikál. Ez pedig egy nagyon veszélyes vállalkozás. Sajnos ezt a játékot csak addig tudja, míg a hollandusok fülébe nem jut az információ, és hajtóvadászatot nem indítanak ellene. Nagyon élveztem azokat a részeket Visser szálán, amiket az elfogása után kaptam, hiszen ott már nem csak a kattogók szabadságáról volt szó.

Összességében pedig csak pislogtam, hogy ez igen! Ilyen egy fantasztikusan felépített világ, remek karakterekkel! Túl sok minden van ebben a könyvben, mint amit most el tudnék mesélni. Így csak azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert nem fog benne csalódni. Akit pedig mégis kétségek gyötörnek, nézze meg a könyvhöz készült trailert.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az összesett történetet,

- szeretnek gondolkozni olvasás közben,

- kíváncsiak egy remekül felépített világra,

- kedvelik az alternatív történetet, amiben helyet kapnak sci-fi és fantasy elemek.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Visser, Berenice
Kedvenc jelenet(ek): mikor a kattógokról és működésükről tudok meg többet
Kedvenc idézetek:

„A szomorú igazság, tisztelendő atyám, az az, hogy nem létezik lélek vagy szabad akarat. Mindkettő illúzió.”

„– Nem kizárt, hogy mégis meg fogsz ölni, ha elmondom neked, mi történt. 
– Jó előre szólni fogok, ha ölhetnékem támad.”

„– Érzünk fájdalmat. A parancs megtagadása, akár csak gondolatban is, iszonyú kínokkal jár. Egy új missió égeti lelkünk mélyén az űrt. Minél tovább halogatjuk a kötelességünket, annál jobban szenvedünk. Nem kapunk kockacukrot, csak ostorcsapásokat. 
– A Cég nem ezt állítja. 
– Tudom. Az emberek fejébe verik, hogy azért engedelmeskedünk, mert gépezetek vagyunk, akiknek ez a rendeltetésük, amiként a zsebóra is méri az idő múlását, mert erre tervezték. Mi azonban nem zsebórák vagyunk.”

„Az emberek hogyan találnak maguknak iránytűt e földön? Honnan tudják, hogy mit szabad, s mit nem? Honnan tudják, hogy eljött a tettek ideje, ha életük során egyetlen cselekedetüket sem szabályozzák missiók és metamissiók hierarchiája? Hogyan élik a mindennapjaikat, amikor senki sem utasítgatja őket?
Vagy erre való az Isten?”

„(…) Puszta gépek volnának? Rabszolgák? Élőnek tekinthetjük őket? Tán lelkük is van?”

„Jax kiáltani, üvölteni, ordítani akart, világgá kürtölni, hogy több vagyok, mint részeim összessége!”

„– Olyan keveset tudsz te rólunk.
– Szeretnélek megismerni benneteket. Tanulni akarok. 
– Sosem értesz meg minket, mivel puszta gépeknek és szerszámoknak tekintesz. A tabuink, az énképünk; hogyan is foghatnád fel ezeket, ha a létezésünk is megkérdőjelezed?”

„Az órásmesterek hazudnak.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Gerencsér János: Kósza utak legendája - Kalászkirály

A recenziós példányt köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

Könyv információ:

Kiadó: Athenaeum Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 318 oldal ISBN: 9789632936697 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Azt hiszem ebbe most belenyúltam. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Fantasynak van mondva, de én nem nagyon találtam benne semmi fantasy elemet, egy csepp kis varázslatot sem, pedig nagyon kerestem és vártam. Pont ezért és a gyönyörű borító miatt szerettem volna annyira szeretni ezt a könyvet.

Mikor belekezdtem rögtön magába szippantott, aki csak kérdezte rögtön áradoztam róla, mert egy feldúlt országot és menekülő hercegnőt (Eime) kaptam a testőrével (Rátnon). Megtudtam a politikai vonatkozásokat, ami magában nagyon tetszett, hogy minden elém lett tárva, így tudtam, hogy mit miért csinál a testőr. Ott kezdődött a nem tetszés, mikor már nagyon el lett húzva ez a bujkálás és szinte az legapróbb lélegzetvétel is belekerült a történetbe. Több akcióra számítottam. Majd a háromnegyede felé felpörögtek az események, mikor bekerültek Zöld Fecske táborába, ahol jobbágyokat tanítottak harcolni. Onnantól jött a sok edzés, a stratégia kidolgozása és persze a harc. Imádtam azt a részt, mikor Eime és Rátnon Zöld Fecske mellett harcolt azért, hogy felszabadítsa az elnyomott országot az áruló király zsarnokoskodása alól.

A másik szemszög pedig az elárult király fia, Aceras, akinek sokkal eseménydúsabban indult a kalandja, mint Eimenek. Így Aceras részeivel, sokkal jobban haladtam és jobban érdekelt is. Nagyon tetszett, hogy megtanult önmagáról gondoskodni, - mert a kényszer nagyúr - és így a volt király is kénytelen volt a pórnép közé beilleszkedni. Sok dolgon elámult, hogy milyen szegénység van az országában, hogyan élnek az emberek és egy idő tán el is kezdte érdekelni a dolog, hogy valóban megismerje az alattvalóit és önmagát.

Amin viszont nem tudtam magam túltenni az a vége volt. Zöld Fecske és jobbágy serege Eimevel, Rátnonnal készül a legnagyobb csatára. Erre megjelenik Aceras és kettő perc alatt megoldja a problémát. Hogy mi??!!?? Ezt miért nem lehetett az elején elintézni? Miért kellett hozzá majd 200 oldalon keresztül bandukolni? Ezt szerintem sosem fogom megérteni.

A pozitívum pedig a jellemfejlődések voltak. A történet elején Eime egy elkényeztetett hercegnő volt, akit legszívesebben nyakon csaptam volna, hogy térjen észhez, és nem most hercegnőként viselkedni, mikor mindenki ellene van. A végére pedig egy igazi harcost kapunk, aki az élete árán is próbálja a hamis királyt letaszítani a trónról. Persze még így is néha elkalandozik, hogy jó lenne valaki, aki szereti és nőként néz rá, de melyik lány nem álmodik erről? Szóval e fölött szemet hunytam. Rátnon, aki végig ott volt Eime mellett harcolt és védelmezte. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, mert végig tudatosan végezte a feladatát, még akkor is, mikor számomra vagy éppen Eime számára nem volt logikus. Aceras király is nagyon sokáig királyként viselkedett, és emiatt felsőbbrendűnek gondolta magát. Ő is útja során megtanulta, hogy a boldogság és a szerelem sokkal többet ér, mint az, hogy van egy nagy birodalma, de senki nem szereti. Talán ez a kérdés legjobb az egész történetben: a hatalom vagy a szeretet ér többet?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabban kibontakozó történeteket és inkább a jellemfejlődést tartják szem előtt.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Rátnon, Vércse
Kedvenc jelenet(ek): a csatajelenet
Kedvenc idézetek:

„– Addig nő egy nő, amíg nőiesen viselkedik. Amint férfinak akar látszani, ne csodálkozzon, ha férfiként bánnak vele.”

„– Az embereknek szükségük van hitre, reményre, hogy el tudják viselni a sors csapásait…”

„– Zöld Fecske, Vércse egy helyen – jegyezte meg gunyorosan Eime. – Van köztetek róka, farkas, medve, esetleg patkány is, vagy mindenki tollas?”

„– Szerinted melyik a jobb? A boldogság vagy a hatalom?
– Jó kérdéseid vannak.
– Mi a boldogság?
– A boldogság… – töprengett a király, de képtelen volt megfogalmazni.
– Ha nem tudod, mi a boldogság, miért véled, hogy az voltál?”

„Uralkodni mások felett, akiken kitöltheti sanyarú életének vélt és valós keserűségét, kínját, fájdalmát. Amikor pedig a hatalom tartóssá válik, az maga a gyönyör, akár istennek is képzelheti magát. Pedig minden hatalom csupán illúzió – hajtotta le a fejét Aceras király.”

„– (…) Mi értelme a nagy birodalomnak, ha nem tudsz gyönyörködni minden szegletének szépségében?”

„– Nem vagyok koldus. Én a király vagyok! – hangzott a fennkölt válasz. Az asszony sokáig nézett a távozó idegen után.

– Pedig milyen szép ember… Űzze ki fejéből az ég a zavaró démonokat!”

Read More