Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára ( Ikercsavar Krónikák 1.)

Még mindig tavaszt köszöntünk a KKB csapatával. Én egy értékelést hozok Nektek, amit azért választottam, mert első könyves írónő tollából származik. 

Köszönöm szépen a könyvet Gabriella Eld írónőnek!

Fülszöveg:

Jordan Norris senki.

Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon.

De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Kiadó Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 426 oldal ISBN: 9786155665080 Illusztrálta: Barta Babett Sorozat: Ikercsavar Krónikák 1. Függővég: Igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Olvasás közben nagyon sokat nevettem rajta, annak ellenére, hogy nem egy vidám könyv, mégis sokszor hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Hát ebben a kis történetben díszes egy kompánia gyűlt össze. Volt itt vámpír, fél-vámpír, tündér, pán, dévák, Halhatatlanok és még a Pokolból is képviseltette magát pár személy. Elég sok karaktert vonultat fel az írónő, de az összes közül a legkiemelkedőbb számomra Gok von Montgomery volt, aki lelkekkel foglalkozik, emellett pedig zongoraművész. Imádtam a cinizmusát és a fekete humorát. Nagyon pozitívan csalódtam benne, mert nagyon sokszor hangoztatja, hogy őt nem érdeklik más emberek, neki csak a lelkük a fontos. Mégis segít Jordannak és a csapatnak, hogy visszaszerezzék az emlékét, méghozzá a Pokolból. Egész nagy árat is fizet érte Gok, de sikeresen teljesítette a rá eső részét a feladatnak. Az mellékes, hogy azon a ponton falhoz vágtam volna a könyvet, mert olyat tett az írónő Gokkal, hogy enyhén szólva kiakadtam.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

A másik kedvencem nem más, mint Evon. Róla elég keveset tudtam meg az első részben, ami egy kicsit rejtélyessé tette számomra. Ami kiderült Evonról, hogy ő egy gyógyító erdőtündér, aki állandóan változtatja a külsejét, mert nincs megelégedve vele. Persze ott volt még Rio is, aki egy vérmes vámpír, és élvezi is a helyzetet. Robin, aki szintén vámpír, bár ő jobban szeretne ember lenni, így folyamatosan őrlődik a két lénye között. Róla lehet legjobban elmondani, hogy nagy fejlődésen ment keresztül a történet alatt, mert a végére egész belejött a vámpírkodásba. Volt a bandában még egy arkangyal Owen személyében, aki jött ment egész idő alatt, nem sokat kommunikált, mégis sok dolgot megtudtam róla, de nem eleget.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Jordan, akiről az egész szól kissé különös volt számomra, olyan teljesen semleges, nem váltott ki belőlem túl sok érzelmet. Mondjuk, lehet én is csak lesnék magam elé a legtöbb helyzetben, ha nem emlékeznék semmire, ahogy Jordan is tette. Bár a többiek felvilágosították, hogy ő egy igen nagyhatalmú erdőszellem és síkúr, szegény sajnos nem tud vele mit kezdeni, még sokszor azután sem, hogy visszakapta az emléke egy részét. Szegénnyel kicsit kitoltak, mikor elvették tőle az emlékeit és háromfelé szedték.

Készítette: Gabriella Eld
Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Nestor az ikertestvére annál jobban megfogott. Kis nyafka, állandóan Jordan közelében akar lenni, mégis úgy érzem, hogy többet tartogat az ő karaktere, mint a gyámoltalan és saját testvérébe szerelmes ikerpár egyik fele.

A történetet több nézőpontból ismertem meg, amit én nagyon szeretek, mert így mindenki fejébe egy kicsit bele tudok mászni és jobban megismerem a gondolatait és érzéseit. Viszont sajnos néha túl keveset tudtam meg karakterekről, ami nem mindig baj, mint például Evonnál, de mikor már a sokadik emberről nem tudom, hogy honnan is szalajtották szegény, kicsit zavaró tud lenni. Bár gondolom, mindennek oka van és kiderül a maradék kettő részben. Szóval elég sokszor úgy éreztem magam, mint Jordan, és csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van?!

A cselekmény elején kicsit lassan indul be, megismertem Jordan emberi síkon játszódó történetét, amiről kiderült, hogy csak manipuláció. Igen, ez számomra is elég nagy sokk volt, szóval nem csodálom, hogy Jordan sem tudott dűlőre jutni az egésszel. Mikor pedig megfogják és magukkal viszik a „saját világába” vagyis az elementálok síkjára, azon még jobban kiakad. Az agancsokat a fején már meg sem említem, hogy mit váltott ki a gyerekből. Ja, igen, szóval attól a ponttól, hogy átkerült a saját síkjára már beindultak az események és az emlékszerzés. Én naiv azt hittem, hogy ebben a könyvben vissza is szerzi mind a hármat, a másik kettőben pedig nem is tudom, mit csinál. Mondjuk, legyőzi az ellenségeit és békét hoz a síkok között? Talán, de nem így lett. Három emlékfoszlány három könyv mennyire logikus, kár, hogy én nem erre számítottam. Szóval elég nagy volt a meglepetés, mikor erre rájöttem.

Ajánlom azoknak a könyvet, akik bírják a fekete humor, nem rettennek meg a sok vértől és az esetleges káromkodástól.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Gok, Evon, Rio
Kedvenc jelenet(ek): a Halhatatlanokkal való összecsapás
Kedvenc idézetek:

„– Hogyhogy csak úgy megölhetted azt a nőt? Nem adta el a lelkét. – Ölhetek a saját szakállamra. Bárkit és bármennyit. Csak utána el kell vele számolnom – felelte. – Elszámolni? Kinek? – A Pokol Tanácsának – vonta meg a vállát. – Tanács? – ráncoltam az orrom. – Basszus, Norris, miért kell neked állandóan visszakérdezned? – nézett rám bosszúsan, de azért felelt. – Igen, a Pokol Tanácsának. Olyanok, mint az X-Faktor zsűrije. A tagja vagyok én is. – És kik még? – kérdeztem mohó kíváncsisággal. – Az Ördög, a Halál, a Végzet meg a Sátán. Undorító egy társaság vagyunk, én mondom. Mindenkit utálok.”

„– Meg is ölhetnélek. – Meg. De nem teszed, – Sid oldalra billentette a fejét, mint egy kiskutya – mert örök barátok vagyunk. – Hát nem! Megvárom, amíg Evon eladja érted a lelkét és akkor mindkettőtökét viszem – mosolygott Gok olyan kedvesen, mintha csak egy rágóreklámban szerepelne. – Meg amúgy is, örök barátok vagyunk.”

„Szuicid hajlamú angyalok vettek körül, magányos vámpírok, és depressziós erdőszellemek. No meg egy fél-fenevad, aki egész nap csak feküdt és sétálgatott a birtokon, mint valami félkegyelmű. És egy lány, aki, még eme néminemű kevéske emlék birtokában sem engedett többet megtudatni magáról és a titkairól.”

„El kellett ismernem, hogy Gok von Montgomery nem csak egy aljas, hazug gyilkos, hanem egy eszeveszett lángelme is, továbbá kitűnő üzletember.”

Read More

Könyvajánló március 15 alkalmából

2015-ben megismerkedtem a magyar kortárs irodalommal, azóta pedig szinte falom őket, és rá kellett jönnöm, hogy rengeteg fantasztikus magyar tehetség van íróink között is. Most március 15 alkalmából pedig összegyűjtöm a top 5 + 1 magyar kortárs könyvet, amit bárkinek meleg szívvel ajánlok! A sorrend random.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni:A viharszívű Mya Mavis  

Ajánlom, mert:

Már az első ajánlásnál csalok, mert ez rögtön két könyv, de bocsássatok meg nekem érte, hisz ez egy olyan sorozat, amit ha elkezd az ember, akkor rögtön rákap. Imádom, pedig nem szeretem a zombis könyveket/filmeket, ez mégis magával tudott ragadni. Az elején pedig nem hibáztam, ez egy trilógia lesz, de az utolsó részén még Fanni dolgozik, de már a címét elárulta, ami Az elveszett Gage Macke – et fogja kapni. Pippa karaktere egy nagyon erős badass nő, aki képes megmutatni, hogy lehet hiszti nélkül is érvényesülni.

Julia Lewis Thomson: Többek által
Értékelésem
Interjú

Fülszöveg:

Te megérdemelnéd a második esélyt?

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.

Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.

Ajánlom, mert:

Nem maradhat ki a ranglistából a nagy kedvencem a Többek által. Nem titok, hogy főleg Maxim miatt rajongok ennyire a könyvért, de azért kapunk benne egy két olyan érzelmi löketet, ami mellett nem lehet elmenni csak úgy. Én pedig főleg emiatt ajánlom. Idén pedig jön Maxim és Nastya könyve, ami eddig a legjobban várt könyv. A könyvből pedig már két részletet meg is osztott az írónő, amit ITT illetve ITT olvashattok.

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Értékelésem
Interjú

Fülszöveg:

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon.

Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Ajánlom, mert:

Olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha akár velem is megtörténhetne, annyira jól visszaadta a gimis időszakot. Imádtam, hogy visszarepített az iskolapadba, és hogy egy gyönyörű szerelmet kaptam benne.

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Értékelésem
Interjú

Fülszöveg:

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

Ajánlom, mert:

Tessék felfigyelni erre a könyvre, mert annak ellenére, hogy rövidke annyi dolog van benne, hogy még akar belőle! Egy nagyon különös szerelmet ismertem meg benne, de talán eddig ez az egyik kedvencem, mert tele van hibákkal.

Barczikay Lilla: Anyám teremtményei
Értékelésem
Interjú

Fülszöveg:

„Barczikay Lilla 18 éves. Vagyis a mű, amit a kezükben tartanak, egy igen fiatal hölgy írása. De nem kell megijedni, ez egy érett, jól felépített, kerek történet. Műfaját nem könnyű meghatározni, fantasynak mondanám, mert főszereplői nem szokványos emberek. Emberek, és még annál is többek. A történetben szerepelnek még hárpiák, vérszomjas lények, démonok – félelmetesek, mégis szerethetőek. A főszereplő – aki maga mondja el a történetet – paraképességekkel bír. Az árvaházat ügyesen elhagyó fiatalok nem mindennapi társaságot hoznak össze; a mesélő pedig szinte természetes módon „beszélget” bútorokkal, ajtóval, ablakkal, lépcsőkkel. A regényben éppen így fonódik össze a természetes, és ami azon túlmutat. Az olvasó végül részese lesz a történetnek, és ezt egy cseppet sem bánja…

Nemere István"

Ajánlom, mert:

Egy különleges kis csapatot ismertem meg a könyvben, és itt nem csak azért, mert igazán nagy köztük az összetartozás, hanem azért mert valóban mindenkinek van valamilyen különleges képessége.

+1

Timár Krisztina: A látszat mesterei
Értékelésem
Interjú

Fülszöveg:

Mi történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.

Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.

Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Ajánlom, mert:

Nagyon sok dolog van ebben a kis univerzumban, ami ismerős is lehet, mégis teljesen új köntöst kap. Nagyon szerettem, hogy gondolkoznom kellett olvasás közben, mert nagyon sok benne a politikai és családi vonatkozás, amit nem könnyű azonnal megérteni vagy megjegyezni. A végkifejlett pedig egyáltalán nem az lett, amire számítani lehet.

Remélem, kedvet kaptok valamelyik könyvhöz!

Read More

Gerencsér János: Kósza utak legendája - Kalászkirály

A recenziós példányt köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

Könyv információ:

Kiadó: Athenaeum Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 318 oldal ISBN: 9789632936697 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Azt hiszem ebbe most belenyúltam. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Fantasynak van mondva, de én nem nagyon találtam benne semmi fantasy elemet, egy csepp kis varázslatot sem, pedig nagyon kerestem és vártam. Pont ezért és a gyönyörű borító miatt szerettem volna annyira szeretni ezt a könyvet.

Mikor belekezdtem rögtön magába szippantott, aki csak kérdezte rögtön áradoztam róla, mert egy feldúlt országot és menekülő hercegnőt (Eime) kaptam a testőrével (Rátnon). Megtudtam a politikai vonatkozásokat, ami magában nagyon tetszett, hogy minden elém lett tárva, így tudtam, hogy mit miért csinál a testőr. Ott kezdődött a nem tetszés, mikor már nagyon el lett húzva ez a bujkálás és szinte az legapróbb lélegzetvétel is belekerült a történetbe. Több akcióra számítottam. Majd a háromnegyede felé felpörögtek az események, mikor bekerültek Zöld Fecske táborába, ahol jobbágyokat tanítottak harcolni. Onnantól jött a sok edzés, a stratégia kidolgozása és persze a harc. Imádtam azt a részt, mikor Eime és Rátnon Zöld Fecske mellett harcolt azért, hogy felszabadítsa az elnyomott országot az áruló király zsarnokoskodása alól.

A másik szemszög pedig az elárult király fia, Aceras, akinek sokkal eseménydúsabban indult a kalandja, mint Eimenek. Így Aceras részeivel, sokkal jobban haladtam és jobban érdekelt is. Nagyon tetszett, hogy megtanult önmagáról gondoskodni, - mert a kényszer nagyúr - és így a volt király is kénytelen volt a pórnép közé beilleszkedni. Sok dolgon elámult, hogy milyen szegénység van az országában, hogyan élnek az emberek és egy idő tán el is kezdte érdekelni a dolog, hogy valóban megismerje az alattvalóit és önmagát.

Amin viszont nem tudtam magam túltenni az a vége volt. Zöld Fecske és jobbágy serege Eimevel, Rátnonnal készül a legnagyobb csatára. Erre megjelenik Aceras és kettő perc alatt megoldja a problémát. Hogy mi??!!?? Ezt miért nem lehetett az elején elintézni? Miért kellett hozzá majd 200 oldalon keresztül bandukolni? Ezt szerintem sosem fogom megérteni.

A pozitívum pedig a jellemfejlődések voltak. A történet elején Eime egy elkényeztetett hercegnő volt, akit legszívesebben nyakon csaptam volna, hogy térjen észhez, és nem most hercegnőként viselkedni, mikor mindenki ellene van. A végére pedig egy igazi harcost kapunk, aki az élete árán is próbálja a hamis királyt letaszítani a trónról. Persze még így is néha elkalandozik, hogy jó lenne valaki, aki szereti és nőként néz rá, de melyik lány nem álmodik erről? Szóval e fölött szemet hunytam. Rátnon, aki végig ott volt Eime mellett harcolt és védelmezte. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, mert végig tudatosan végezte a feladatát, még akkor is, mikor számomra vagy éppen Eime számára nem volt logikus. Aceras király is nagyon sokáig királyként viselkedett, és emiatt felsőbbrendűnek gondolta magát. Ő is útja során megtanulta, hogy a boldogság és a szerelem sokkal többet ér, mint az, hogy van egy nagy birodalma, de senki nem szereti. Talán ez a kérdés legjobb az egész történetben: a hatalom vagy a szeretet ér többet?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabban kibontakozó történeteket és inkább a jellemfejlődést tartják szem előtt.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Rátnon, Vércse
Kedvenc jelenet(ek): a csatajelenet
Kedvenc idézetek:

„– Addig nő egy nő, amíg nőiesen viselkedik. Amint férfinak akar látszani, ne csodálkozzon, ha férfiként bánnak vele.”

„– Az embereknek szükségük van hitre, reményre, hogy el tudják viselni a sors csapásait…”

„– Zöld Fecske, Vércse egy helyen – jegyezte meg gunyorosan Eime. – Van köztetek róka, farkas, medve, esetleg patkány is, vagy mindenki tollas?”

„– Szerinted melyik a jobb? A boldogság vagy a hatalom?
– Jó kérdéseid vannak.
– Mi a boldogság?
– A boldogság… – töprengett a király, de képtelen volt megfogalmazni.
– Ha nem tudod, mi a boldogság, miért véled, hogy az voltál?”

„Uralkodni mások felett, akiken kitöltheti sanyarú életének vélt és valós keserűségét, kínját, fájdalmát. Amikor pedig a hatalom tartóssá válik, az maga a gyönyör, akár istennek is képzelheti magát. Pedig minden hatalom csupán illúzió – hajtotta le a fejét Aceras király.”

„– (…) Mi értelme a nagy birodalomnak, ha nem tudsz gyönyörködni minden szegletének szépségében?”

„– Nem vagyok koldus. Én a király vagyok! – hangzott a fennkölt válasz. Az asszony sokáig nézett a távozó idegen után.

– Pedig milyen szép ember… Űzze ki fejéből az ég a zavaró démonokat!”

Read More

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Köszönöm szépen a recenziós példányt Rojik Tamásnak!

Fülszöveg:

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

Könyv információ:

Kiadó: Napkút Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 126 oldal ISBN: 9789632636160 Itt megvásárolható: Bookline, Könyvesbolt.hu, Írók boltja, dedikált példány a szerzőtől

Véleményem:

Ír…töröl….gondolkozik….ír…töröl….és végül pár nappal olvasás után végre sikerült megírni az értékelést. Mikor kézhez vettem elolvastam fülszöveget. Nem lettem előrébb, mert nem sokat tudtam meg belőle, ugyanis nekem az jött le, hogy majd kapok egy női főszereplőt, akiről szólni fog valami. Hogy mi, az rejtély, ezért is voltam ennyire kíváncsi erre a könyvre. Aztán kétszer kezdtem bele a könyv olvasásába, mert először nem értettem az összefüggést egy 3 éves gyerek és egy egyetemista lány között. Szóval egy kicsit utána jegeltem. De csak furdalta a kíváncsiság az oldalam, hogy miért került egybe ez a kicsit sem közel levő korosztály és mi lesz bennük a közös. Szóval elővettem még egyszer, és elölről kezdtem. Azt kell, hogy mondjam, hogy kellemes meglepetés volt, annak ellenére, hogy mennyire rövid terjedelmű. Először nem is érttettem, hogy miként fog ebből egy jó kis történet kikerekedni. Szerencsére szinte minden kiderült mire a végére értem, ami kérdésem pedig maradt, hát, majd megkérdeztem Rojik Tamástól.

Mi kell egy szerelemhez? Hogy megtaláljuk azt az embert, aki kiegészít, és önmagunk lehetünk mellette. Ez olyan személyeknek, mint Bence és Noémi nem a legkönnyebb.

Bence nem nagyon érteti meg magát más emberekkel, próbált hozzájuk igazodni, eltanulta a gesztusokat, a reakciókat, hogy hogyan is kéne úgy viselkedni, ahogy a többiek. Nekem ez először nagyon furcsa volt, hisz én egy elég extrovertált ember vagyok, így mindig is különösnek tartottam azokat az embereket, akik inkább olyanok, mint Bence. Talán ezért is érdekelt annyira és akartam belőle többet s többet, hogy belelássak a fejébe és megértsem, hogy min megy keresztül, mikor emberekkel kell kommunikálnia.

Noémi is egy elég extrém eset, mert van neki egy különös hobbija, amit nem igazán értek, és kicsit félelmetes is. Ő nagyon jól be tudott illeszkedni az emberek közé, mégis legbelül olyan, mint Bence, hogy nyűg neki, ha emberekkel kell lennie. Innentől pedig egész egyszerű kitalálni, hogy mi történik, ha ők ketten találkoznak. Mind a kettő felismeri a másikban magát és kész is tökéletes szerelem.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Noémi
Kedvenc jelenet(ek): Noémi részei róla szívesen olvastam volna még
Kedvenc idézetek:

„Mindenkinek van párja a világban.”

„Ha visszagondolok, nem tudnám könnyen meghatározni, mi voltam én, Noémi testében. Minden gesztus, mondat lopott volt, mások énjéből férceltek össze. Talán az egyetlen, ami sajátomnak tekinthető, a túlélésre való szándék. Görcsösen kapaszkodtam az életembe, mint egy, az evolúció hajnalán álló lény, amelyik ki akar teljesedni, felnőni a többi faj mellé, sőt túlhaladni azokat.”

„Hamarosan rájöttem, hogy az érzelmek nem többek egy-egy inger válaszreakciójánál. Számomra hiányzott a kettőt összekötő csatorna, viszont egyre világosabb lett, hogy meg lehet tanulni, mire hogyan válaszoljak a beszédemmel vagy a gesztusaimmal.”

„Hiányzott belőlem a közösség iránti vágy, vagy bármilyen ösztön, amely a társasághoz húzott volna.”

„Aztán hosszan a szemembe nézett, úgy mondta, sose szégyelljem a furcsaságaimat. Olyan társat válasszak majd, olyanokkal vegyem körbe magam, akiknek úgy tetszem, ahogy vagyok. Ezzel a bölcsességgel akart útnak indítani. Úgy véltem, olyan szakadék tátong közöttünk, amit őszinteséggel sohasem fogok áthidalni.”

„Ahogy áztatta magát, és egyre jobban felszabadult, énekelni kezdett. A Behind Blue Eyes sorai egyre erősebben zengtek a fiatal lány torkából, lassan elérve a ház könyvtárszobáját, ahol az apja a délelőttöt töltötte. (…) My love is vengeance, that's never free, énekelte éppen Noémi, olyan hamisan húzva meg a sor végét, hogy apja bekopogott a fürdőszoba ajtaján.                   – Leányom, engedd el azt a szegény macskát, eleget nyúztad! – szólalt meg halkan. – Ne nevezz leányomnak! – kiabált vissza. – Ne tanuld el a sznob, címfosztott haverjaidtól! – fűzte még hozzá, majd hangos csobbanással kilépett a kádból, és a köntösébe bújt. (…)                                                                                            – És bocs, amiért végighallgattad az éneklésemet - tette hozzá lehengerlő mosolyával, amitől az apja mindig megenyhült.          – Szóval az ének volt? Azt hittem Szerénkét sanyargatod. Anyád nem örült volna – nevetett a férfi.”

Read More

Interjú Bleeding Bride írónővel

Interjú Bleeding Bride írónővel

Sziasztok!

Hoztam Nektek egy interjút Bleeding Bride írónővel, azonban, rendhagyó módon egy személyesebb hangvételű beszélgetést vetettem papírra. Fogadjátok szeretettel!

Gondolom senki számára nem ismeretlen Bleeding Bride neve, aki egy kicsit otthon van a könyvek világában. Már két megjelent könyve van: A téboly kertje, ami krimi, a másik pedig a Fekete Fivérek, ami egy családi dráma.

Milyen embernek írnád le magad?

A forrófejű és a rideg között ingadozom. Legnagyobb hibám, hogy mindig az aktuális érzelmeim vezérelnek, kevesebb esetben hallgatok az agyamra, mint a szívemre. Ugyanakkor az érzelmeim olyanok, mint egy villanykörte, izzik, aztán pukk, kialszik és akkor vége.

Szeretem nagyon, hogy Tőled nem kapunk körítést, hanem megmondod a tényeket. Ez az évek alatti tapasztalat, hogy nem kell körbe járni azt a bizonyos kását vagy már kisebb korodban is ilyen voltál?

Most kapaszkodj. Én egy csendes kölyök voltam. Az, akit mindig csúfoltak. Akinek nem volt Spice Girls alteregója, nem volt szerelmes Nick Carterbe. Volt egy rövid időszakom, amikor semmi mást nem akartam jobban, mint olyan lenni, mint a klikkes lányok, azt csinálni, azt szeretni, mint mindenki más. Nem sikerült. Aztán elég korán felfedeztem, hogy ezek a viselkedési normák, a bólogatós barátságok mind ködös hazugságokra épülnek. Így elkezdtem kimondani azt, amit gondolok, úgy ahogy gondolom. Sokszor verette meg a pofám a seggem azóta, nem tagadom, de sokkal több őszinte embert, kapcsolatot, tapasztalatot és sikert hozott az, hogy megtanultam nem csak locsogni, hanem felismerni mások mondandójában, viselkedésében is a szándékokat. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a véleményem, ha nem egyezik az övével, az támadás, vagy bármiféle kihatása lehet a kapcsolatunkra, az adott személyről alkotott képemre, viszont az is egy tévképzet, hogy személy sértésként kell felfogni. Aki nem tudja elviselni adott esetben az igazságot, annak magában kell rendeznie a dolgokat. Persze mindig akad egy újabb BB, akire a privát frusztrációt rá lehet vetíteni.

Mindig céltudatos vagy és megvalósítod, amit kitűztél magad elé?

Szerencsésnek tartom magam, mivel máig ki tudom jelenteni, hogy nagyon kevés célom nem értem el. Ha később is, mint szerettem volna. Megpróbálok mindig csak egy lépcsőfokban gondolkozni, de azt eddig mindig tűzön- vízen át vittem. Sosem volt olyan, hogy valamit igazán akartam, valamiért dolgoztam volna és ne érkezett volna erősítés hozzá. Vannak esetek, amikor naponta feladom, de azt mindig megpróbálom megbeszélni magammal a fürdőszobában és nem hagyni, hogy padlóra küldjön a saját magam iránt érzett bizalmatlanságom.

Mikor anya lettél nem álltál be a sorba és nem váltottad át a fűzőt rózsaszín pongyolára. Hogy fogadta ez a környezeted?

A közvetlen környezetem sosem hitte, hogy én attól, hogy megszültem agymosást is kapok. Akik meg ferdén néztek mindig rám a stílusom miatt, azok már azelőtt is megtették, hogy gyereket vállaltam volna. Nem sok figyelmet szentelek azoknak a véleményére, akik annyira elvesznek a felszínes ítéletekben, hogy már a fától nem kezdik látni az erdőt.

Ha nem írsz, és nem dolgozol, akkor mit szoktál csinálni a szabadidődben? Gondolom, azt a családdal töltöd.

Természetesen, meg van az az idő, amit a családommal töltök, de mivel mindig túl sok az energiám, ezért ha huzamosabb hézag akad a határidőnaplómban, azt megpróbálom hasznosan tölteni. Ezért is végzek önkéntes munkákat, rendezvényeket szervezek, jótékonysági eseményekkel foglalkozom és ifjúsági irodalmi kört vezetek.

Lányod mutat hajlamot arra, hogy nyomdokodba lépjen?

A lányom most kezd tanulni írni - olvasni, így kicsit elhamarkodott lenne erről beszélni. A könyveket szereti, már túl vagyunk a meséken, kisregényeket olvasok fel neki, amit már igényel is. A színek és a formák viszont közelebb állnak ma még hozzá, ezért is felvételizett képzőművészeti osztályba, rajz szakra. Viszont még csupán hetedik éves, sok minden változni fog még az elkövetkezőkben.

Mennyire fontos számodra az, hogy a lányod is szeressen olvasni?

Ha majd megtanult olvasni, akkor majd utána beszéljünk erről. Addig is nem féltem, egy olyan lakásban él, ahol megállíthatatlanul nőnek a könyv tornyok, bárhová néz, könyveket lát és azt, hogy anya olvas, vagy ír. Szerintem működhet a kicsi kutya a nagytól tanul elv.

Ha a lányod fiú lett volna, milyen nevet kapott volna?

Ipoly - Amand.

Szeretsz főzni? Mi a 3 kedvenc kajád?

Imádok főzni, recepteket kreálni. A kedvenc agypihentető foglalatosságaim egyike kotyvasztani. Elég mindenevő vagyok, de ha kedvenc, akkor saláta leves, minden mennyiségben.

Melyik a 3 kedvenc dalod, amit már rongyosra hallgattál, de még mindig nem unod?

Iced Earth – Melancholy

The 69 eyes - Dance D'Amour

Sentenced – Killing me killing you

Van valamilyen hobbid? Az írás annak számít nálad?

Nekem az egész életem a hobbim. Olyan szerencsés helyzetben vagyok nagyon rég, hogy a munkám is a hobbim, a pluszba bevállalt tevékenységek is. Még nem kerültem olyan helyzetbe, amikor nem szerettem, amit csinálok, általában ha érzem, hogy teherré válik valami, akkor nagyon gyorsan változtatok rajta.

Mit gondolsz a mai fiatalokról és olvasási szokásairól?

Szerintem az egy téves megítélés, hogy a mai fiatal lényegesen kevesebbet olvasna, mint a hajdani. Ez csupán egy utópisztikus elmélkedés, ami nagyon jól hangzik. Mindenképp függ a családi környezettől is, hogy hogyan viszonyul a betűk világához, de semmiképp sem mondanám, hogy számottevően mások a mai tinik, mint mi voltunk, vagy a szüleim. Talán a világképük és ezáltal az igényeik mások, amit várnak az olvasmányaiktól. Itt merülhetne fel az iskola feladata, és a kötelező olvasmányok korszerűsítésének szükségessége is, ami segíthetné a lurkókat megszeretni a könyvek világát.

Mennyire megfizetendő munka az írás?

Nézőpont kérdése. Én mindig olyan munkát végeztem, ami így vagy úgy az írás körül forgott, ám nem az irodalmi tevékenységemre gondolok. Az ilyen jellegű írásból megélni talán sokunk számára egy álomkép. A regények, amik kikerültek a kezeim közül nem az anyagiakról szóltak, a jogdíjaimat is legtöbbször ajándékokra, meg könyvekre költöttem.

Tudom, nem érzed magad befutott írónőnek, viszont engem érdekel, hogy miért nem?

Nem tudom, mit takar a befutás. Talán ahhoz le kellene tenni egy bestsellert az asztalra. Ismerve az írásstílusomat, az nem fog megtörténni. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit én nyújthatok, amit mesélni akarok, csupán egy rétegnyi olvasót szólít meg, érzi magához közel.

Szerinted milyenek a mai magyar írók, vannak olyan színvonalon, mint a felkapott, nyugati kollégák?

Igen, igazi magyar virtus azt hinni, hogy ha valami nyugatról áramlik be, az föltétlen jó, vagy legalábbis jobb, mint a mienk. Az én meglátásom szerint a legtöbb amerikai bestseller nem az írásmódja, vagy az egyedi történetvezetésének köszönheti, hogy sikeresebb, mint sok magyar tollából született regény, hanem egyszerűen annak, hogy számszerűen nézve sokkal nagyobb a piaca. Másrészről a magyar íróknak egy olyan anyanyelv van fegyverként a kezében, ami sokkal ízesebb, színesebben engedi meg alkotni. Összegezve egy író munkásságát nem a származása kellene meghatározza, rengeteg magyar kortárs mű születik, ami önmagában világszínvonal lehetne, csak néha átlátszó korlátoknak ütközik. Persze lehet jönni a rengeteg, magánkiadásban (és nem csak) publikált rémmunkával, de naiv, aki azt gondolja, hogy nincs abból is ugyanannyi nyugatabbra, csupán az a réteg nem folyik át hozzánk.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Remélem azért volt pár dolog mindenki számára! Hamarosan pedig a Fekete Fivérek című könyvéről is keszül bejegyzés!

Read More