Interjú Bleeding Bride írónővel

Interjú Bleeding Bride írónővel

Sziasztok!

Hoztam Nektek egy interjút Bleeding Bride írónővel, azonban, rendhagyó módon egy személyesebb hangvételű beszélgetést vetettem papírra. Fogadjátok szeretettel!

Gondolom senki számára nem ismeretlen Bleeding Bride neve, aki egy kicsit otthon van a könyvek világában. Már két megjelent könyve van: A téboly kertje, ami krimi, a másik pedig a Fekete Fivérek, ami egy családi dráma.

Milyen embernek írnád le magad?

A forrófejű és a rideg között ingadozom. Legnagyobb hibám, hogy mindig az aktuális érzelmeim vezérelnek, kevesebb esetben hallgatok az agyamra, mint a szívemre. Ugyanakkor az érzelmeim olyanok, mint egy villanykörte, izzik, aztán pukk, kialszik és akkor vége.

Szeretem nagyon, hogy Tőled nem kapunk körítést, hanem megmondod a tényeket. Ez az évek alatti tapasztalat, hogy nem kell körbe járni azt a bizonyos kását vagy már kisebb korodban is ilyen voltál?

Most kapaszkodj. Én egy csendes kölyök voltam. Az, akit mindig csúfoltak. Akinek nem volt Spice Girls alteregója, nem volt szerelmes Nick Carterbe. Volt egy rövid időszakom, amikor semmi mást nem akartam jobban, mint olyan lenni, mint a klikkes lányok, azt csinálni, azt szeretni, mint mindenki más. Nem sikerült. Aztán elég korán felfedeztem, hogy ezek a viselkedési normák, a bólogatós barátságok mind ködös hazugságokra épülnek. Így elkezdtem kimondani azt, amit gondolok, úgy ahogy gondolom. Sokszor verette meg a pofám a seggem azóta, nem tagadom, de sokkal több őszinte embert, kapcsolatot, tapasztalatot és sikert hozott az, hogy megtanultam nem csak locsogni, hanem felismerni mások mondandójában, viselkedésében is a szándékokat. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a véleményem, ha nem egyezik az övével, az támadás, vagy bármiféle kihatása lehet a kapcsolatunkra, az adott személyről alkotott képemre, viszont az is egy tévképzet, hogy személy sértésként kell felfogni. Aki nem tudja elviselni adott esetben az igazságot, annak magában kell rendeznie a dolgokat. Persze mindig akad egy újabb BB, akire a privát frusztrációt rá lehet vetíteni.

Mindig céltudatos vagy és megvalósítod, amit kitűztél magad elé?

Szerencsésnek tartom magam, mivel máig ki tudom jelenteni, hogy nagyon kevés célom nem értem el. Ha később is, mint szerettem volna. Megpróbálok mindig csak egy lépcsőfokban gondolkozni, de azt eddig mindig tűzön- vízen át vittem. Sosem volt olyan, hogy valamit igazán akartam, valamiért dolgoztam volna és ne érkezett volna erősítés hozzá. Vannak esetek, amikor naponta feladom, de azt mindig megpróbálom megbeszélni magammal a fürdőszobában és nem hagyni, hogy padlóra küldjön a saját magam iránt érzett bizalmatlanságom.

Mikor anya lettél nem álltál be a sorba és nem váltottad át a fűzőt rózsaszín pongyolára. Hogy fogadta ez a környezeted?

A közvetlen környezetem sosem hitte, hogy én attól, hogy megszültem agymosást is kapok. Akik meg ferdén néztek mindig rám a stílusom miatt, azok már azelőtt is megtették, hogy gyereket vállaltam volna. Nem sok figyelmet szentelek azoknak a véleményére, akik annyira elvesznek a felszínes ítéletekben, hogy már a fától nem kezdik látni az erdőt.

Ha nem írsz, és nem dolgozol, akkor mit szoktál csinálni a szabadidődben? Gondolom, azt a családdal töltöd.

Természetesen, meg van az az idő, amit a családommal töltök, de mivel mindig túl sok az energiám, ezért ha huzamosabb hézag akad a határidőnaplómban, azt megpróbálom hasznosan tölteni. Ezért is végzek önkéntes munkákat, rendezvényeket szervezek, jótékonysági eseményekkel foglalkozom és ifjúsági irodalmi kört vezetek.

Lányod mutat hajlamot arra, hogy nyomdokodba lépjen?

A lányom most kezd tanulni írni - olvasni, így kicsit elhamarkodott lenne erről beszélni. A könyveket szereti, már túl vagyunk a meséken, kisregényeket olvasok fel neki, amit már igényel is. A színek és a formák viszont közelebb állnak ma még hozzá, ezért is felvételizett képzőművészeti osztályba, rajz szakra. Viszont még csupán hetedik éves, sok minden változni fog még az elkövetkezőkben.

Mennyire fontos számodra az, hogy a lányod is szeressen olvasni?

Ha majd megtanult olvasni, akkor majd utána beszéljünk erről. Addig is nem féltem, egy olyan lakásban él, ahol megállíthatatlanul nőnek a könyv tornyok, bárhová néz, könyveket lát és azt, hogy anya olvas, vagy ír. Szerintem működhet a kicsi kutya a nagytól tanul elv.

Ha a lányod fiú lett volna, milyen nevet kapott volna?

Ipoly - Amand.

Szeretsz főzni? Mi a 3 kedvenc kajád?

Imádok főzni, recepteket kreálni. A kedvenc agypihentető foglalatosságaim egyike kotyvasztani. Elég mindenevő vagyok, de ha kedvenc, akkor saláta leves, minden mennyiségben.

Melyik a 3 kedvenc dalod, amit már rongyosra hallgattál, de még mindig nem unod?

Iced Earth – Melancholy

The 69 eyes - Dance D'Amour

Sentenced – Killing me killing you

Van valamilyen hobbid? Az írás annak számít nálad?

Nekem az egész életem a hobbim. Olyan szerencsés helyzetben vagyok nagyon rég, hogy a munkám is a hobbim, a pluszba bevállalt tevékenységek is. Még nem kerültem olyan helyzetbe, amikor nem szerettem, amit csinálok, általában ha érzem, hogy teherré válik valami, akkor nagyon gyorsan változtatok rajta.

Mit gondolsz a mai fiatalokról és olvasási szokásairól?

Szerintem az egy téves megítélés, hogy a mai fiatal lényegesen kevesebbet olvasna, mint a hajdani. Ez csupán egy utópisztikus elmélkedés, ami nagyon jól hangzik. Mindenképp függ a családi környezettől is, hogy hogyan viszonyul a betűk világához, de semmiképp sem mondanám, hogy számottevően mások a mai tinik, mint mi voltunk, vagy a szüleim. Talán a világképük és ezáltal az igényeik mások, amit várnak az olvasmányaiktól. Itt merülhetne fel az iskola feladata, és a kötelező olvasmányok korszerűsítésének szükségessége is, ami segíthetné a lurkókat megszeretni a könyvek világát.

Mennyire megfizetendő munka az írás?

Nézőpont kérdése. Én mindig olyan munkát végeztem, ami így vagy úgy az írás körül forgott, ám nem az irodalmi tevékenységemre gondolok. Az ilyen jellegű írásból megélni talán sokunk számára egy álomkép. A regények, amik kikerültek a kezeim közül nem az anyagiakról szóltak, a jogdíjaimat is legtöbbször ajándékokra, meg könyvekre költöttem.

Tudom, nem érzed magad befutott írónőnek, viszont engem érdekel, hogy miért nem?

Nem tudom, mit takar a befutás. Talán ahhoz le kellene tenni egy bestsellert az asztalra. Ismerve az írásstílusomat, az nem fog megtörténni. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit én nyújthatok, amit mesélni akarok, csupán egy rétegnyi olvasót szólít meg, érzi magához közel.

Szerinted milyenek a mai magyar írók, vannak olyan színvonalon, mint a felkapott, nyugati kollégák?

Igen, igazi magyar virtus azt hinni, hogy ha valami nyugatról áramlik be, az föltétlen jó, vagy legalábbis jobb, mint a mienk. Az én meglátásom szerint a legtöbb amerikai bestseller nem az írásmódja, vagy az egyedi történetvezetésének köszönheti, hogy sikeresebb, mint sok magyar tollából született regény, hanem egyszerűen annak, hogy számszerűen nézve sokkal nagyobb a piaca. Másrészről a magyar íróknak egy olyan anyanyelv van fegyverként a kezében, ami sokkal ízesebb, színesebben engedi meg alkotni. Összegezve egy író munkásságát nem a származása kellene meghatározza, rengeteg magyar kortárs mű születik, ami önmagában világszínvonal lehetne, csak néha átlátszó korlátoknak ütközik. Persze lehet jönni a rengeteg, magánkiadásban (és nem csak) publikált rémmunkával, de naiv, aki azt gondolja, hogy nincs abból is ugyanannyi nyugatabbra, csupán az a réteg nem folyik át hozzánk.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Remélem azért volt pár dolog mindenki számára! Hamarosan pedig a Fekete Fivérek című könyvéről is keszül bejegyzés!