Maxim
Sziasztok!
Igen, Többek
által lázban égek és még, még, még akarok belőle, főleg Maximból! Az írónő
Facebook oldalán
fellelhető egy kis részletet a következő könyvből, ami Maximé lesz. Juhú, már
alig várom! Ha nem tudod, ki az a Maxim, akkor találsz róla kis ismertetőt a Molyos oldalán illetve az értékelésemben, na meg az írónővel készített interjúban!
Kellemes elmerülést személyiségének megismerésében és a részletben!
"– Nyisd
már azt az ajtót! – méltatlankodott az autó mellett lecövekelve.
Na, azt már nem!
– Szívi, tolmács vagyok, és nem egy átkozott sofőr.
– Nehezedre esne úriemberként viselkedni? Talán erdőben nőttél fel? – magyarázott csípőre tett kézzel.
– Hölgyem bemutatom a 21. századot. Itt már senki sem nyitogat rohadt ajtókat, azokon kívül, akiknek ez a munkája. – Gyilkos pillantásától szinte már éreztem, ahogy Szent Péter kapuja felé közeledek.
– Arcátlan fráter vagy! Csak most ismertél meg, és olyan hangnemet engedsz meg magadnak velem szemben, mintha kölyök korunktól ismernénk egymást – mormogott az orra alatt. – Na, és hol van az a sofőr, akinek ez lenne a feladata?
– Max! Max! – rohant a BMW limuzin felé Jani, a sofőr. – Jövök már!
– Nekem nincs kedvem ezzel az emberrel menni. Megbízhatatlannak tűnik – jelentette ki olyan fancsali képpel Nastya, hogy Jani egyből összehúzta magát, és az aszfalton kezdet kutakodni az időérzéke után.
– Akkor mit akarsz? Apádat is mindig ő fuvarozza.
– Az ő, és a hülye dilije a sofőrökkel – válaszolt felvont nózival.
– Nastya indulnunk kell. Ülj be az autóba! – szólt közbe a testőre, aki mindvégig mellette volt, de eddig észre sem vettem ezt az Ogrét.
– Azt hallottam mindig külön kocsival jössz a reptérre – trillázta szempillát rebegtetve. Elég átlátszóak a csajok, ha akarnak valamit, de ezúttal nem bántam. Bármit megadtam volna neki! Ha jobban meggondolom, ez nem igaz. A kocsimat, nem ajándékoztam volna neki, és továbbra sem terveztem szaros ajtókat nyitogatni neki. Megnyugtató, hogy vannak még elveim."
Na, azt már nem!
– Szívi, tolmács vagyok, és nem egy átkozott sofőr.
– Nehezedre esne úriemberként viselkedni? Talán erdőben nőttél fel? – magyarázott csípőre tett kézzel.
– Hölgyem bemutatom a 21. századot. Itt már senki sem nyitogat rohadt ajtókat, azokon kívül, akiknek ez a munkája. – Gyilkos pillantásától szinte már éreztem, ahogy Szent Péter kapuja felé közeledek.
– Arcátlan fráter vagy! Csak most ismertél meg, és olyan hangnemet engedsz meg magadnak velem szemben, mintha kölyök korunktól ismernénk egymást – mormogott az orra alatt. – Na, és hol van az a sofőr, akinek ez lenne a feladata?
– Max! Max! – rohant a BMW limuzin felé Jani, a sofőr. – Jövök már!
– Nekem nincs kedvem ezzel az emberrel menni. Megbízhatatlannak tűnik – jelentette ki olyan fancsali képpel Nastya, hogy Jani egyből összehúzta magát, és az aszfalton kezdet kutakodni az időérzéke után.
– Akkor mit akarsz? Apádat is mindig ő fuvarozza.
– Az ő, és a hülye dilije a sofőrökkel – válaszolt felvont nózival.
– Nastya indulnunk kell. Ülj be az autóba! – szólt közbe a testőre, aki mindvégig mellette volt, de eddig észre sem vettem ezt az Ogrét.
– Azt hallottam mindig külön kocsival jössz a reptérre – trillázta szempillát rebegtetve. Elég átlátszóak a csajok, ha akarnak valamit, de ezúttal nem bántam. Bármit megadtam volna neki! Ha jobban meggondolom, ez nem igaz. A kocsimat, nem ajándékoztam volna neki, és továbbra sem terveztem szaros ajtókat nyitogatni neki. Megnyugtató, hogy vannak még elveim."
Egy másik örömhírt is bejelentenék. Kaptam még könyvjelzőket
persze mind dedikálva van, szám szerint kilencet, amiket szintén ki fogok
sorsolni köztetek. Így tehát összesen 11 nyertes lesz! Ezennel pedig meghosszabbítom a nyereményjátékot, amit itt találtok december 11 éjfélig! A könyvjelzők mellé pedig az írónő Julia Lewis Thomson Facebook oldalán lehet mellé könyvet is nyerni + AniTiger oldalán is lehet ám játszani szintén könyvért és könyvjelzőért! Játékra fel!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése