2016-11-03

12 napos blogger kihívás - 2. nap

12 napos blogger kihívás: 2. nap

Folytassuk a 12 napos blogger kihívást a másik nappal.


2. nap: Top 3 legvicesebb/legcikibb sztorid
Ó, ebből van sok, mivel egész kis lány koromban azt hallgattam a szüleimtől, hogy képes vagyok egy hajszálban is elesni! Szóval én egy földön-járó kétbalkezes nőszemély vagyok. Na, de lássuk a medvét!

1. Véres szájú Dorka baba: még pelenkás koromban egyszer felfedeztem magamnak azt a szekrényt, ahol a pelenkákat tartottuk otthon. Gyönyörű élénkpiros színű zacskója volt, így gondoltam az íze is fantasztikus lehet. Mire édesanyám bejött a szobába, csak annyit látott belőlem, hogy tiszta piros a szám környéke és a fogam. Enyhén szólva majdnem szívrohamot, kapott, hogy vajon milyen élő valamit marcangoltam szét, amitől tiszta vér lett a szám. Aztán persze mikor észrevette a mellettem heverő pelenkás zacskót, rögtön nyugtázta magában, hogy nem lettem gyilkos.

2. Bumm, a fejbe: panelházban nőttünk fel húgommal, így rengetegszer voltunk a ház mögötti játszótéren. Egyik nap is ott vezettük le gyermeki energiáinkat, mikor jött egy hirtelen gondolatom: a homokkal teli játék vödröt feldobom jó magamra, majd elkapom. Hát nem úgy jött össze, ahogy elképzeltem! A végeredmény a sürgősségi osztály és a mai napig meglátszó heg lett. Férj sokszor emlegeti, hogy még a Gulliver felirat is látszódik.

3. Repül a, repül a….: tudni kell rólam, hogy fiúsabb típus vagyok, így számomra magától értetődő volt, hogy a gimnáziumban is a fiúkkal barátkozom. Ennek azonban vannak hátrányai. Mint például, hogy fejbe talál egy cipő, mert béna vagy és rossz helyen állsz. Hogy is történhetett ez meg? Egyik nap kitaláltuk a fiúkkal, hogy milyen jó lenne a függönnyel parittyásat játszani. Labda hiányában azonban cipőt használtunk. Minden nagyon jól ment, mert a célokat, amiket kitettünk (könyvek, vizes üveg, stb…) sikeresen lelőttünk. Történt azonban, hogy pont a cél felé botorkáltam és nem vettem észre, hogy a fiúk közben elindították a cipőt. Sajnos pont engem vett célba és nem az éppen aktuálisan kinevezett tárgyat. Hirtelen haragomban felkaptam a cipőt és a fiúk után rohantam, akik már akkor rég kint szaladtak előlem a folyosón valami védett terültet felé. Az egyik viszont még sikerült elkapnom, pont a tanári előtt és a cipővel kezdtem el püfölni. Persze abban is nagyon szerencsés voltam, hogy pont akkor jött ki az osztályfőnökünk az ajtón, mikor ez a jelent folyt. Csak annyi hozzáfűznivalója volt, hogy: „Kérem az ellenőrzőket!”, délután pedig írathattam alá az osztályfőnöki intőmet.

Remélem jól mulattatok olvasás közben, mert én így visszagondolva rájuk jókat mosolygok!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése