Ma egy
kicsit személyesebb bejegyzéssel érkezem, hiszen összeszedem az újévi
fogadalmaimat. Nincs belőlük sok, viszont idén világmegváltásra készülök, és
muszáj lefektetni hozzá az alapokat. Vágjunk is bele!
Mint már
korábban említettem, nekiugrom a blog újjáélesztésének, amit egy Ismerjetek meg
cikksorozattal kezdek. Ezt úgy gondoltam, hogy újra (korábbi válaszaim)
megcsinálom a 12 napos blogger kihívást, amiben minden nap más-más kérdésre
adok választ, ezzel is kicsit jobban megismerve azt a személyt, aki megbújik a billentyűk
mögött, vagyis engem. Kezdjük is rögtön az első nappal.
Egy
hete még javában zajlott a 89. Könyvhét és 17. gyerekkönyvnapok az ország
számos pontján. Nálam ez egy igazi ünnep, mert ilyenkor találkozom sok-sok
molyocskával, akikkel csak ezen alkalomból jövünk össze. Idén, június 9-én
harmadjára felutaztam Budapestre, hogy megtartsam az éves találkáim és persze
körbejárjam a Könyvhétre kipakolt kiadókat. Erről fogok most írni egy kis
beszámolót.
Egy hét
múlva már javában zajlani fog a 89. Ünnepi Könyvhét, és 17. gyermekkönyvnapok.
Én pedig nagy izgalommal vetem majd bele magam június 9-én a könyvek
kavalkádjába Budapesten, a Vörösmarty téren. Rengeteg meglepetéssel,
programmal, dedikálással készülnek a kiadók, de sajnos 1 nap nem elég arra,
hogy mindent körbejárjon az ember. Mivel nekem csupán egyetlen napom lesz, így
nagyon meg kell gondolni, hogy mikor, merre megyek. Az biztos, hogy azokhoz a
kiadókhoz ellátogatok, akikkel valamilyen kapcsolatban vagyok, és minél több
baráttal, íróval, és emberrel próbálok találkozni és beszélgetni. Ehhez
bejelöltem a Könyvhétre készült térképen, hogy javarészt merre fogok
felbukkanni jövő héten, szombaton.
Nálunk
a gyereknap nem egy, hanem három napból állt. A hétvége folyamán szerintem én
jobban lefáradtam, mint a fiúk. Állandó jövés-menés, mindenhol nyüzsi, sok
ember, még több gyerek…de túléltük! Sajnos képek nem nagyon lesznek, mert most
úgy döntöttem, hogy inkább velük együtt élem meg a pillanatot, minthogy
állandóan csak a képeket csinálnám. Bele is kezdek eme kalandos hétvégébe.
1.
nap: 2017.05.25., csütörtök:
Családi nap az oviban
Ezzel a
programmal kezdetét is vette a gyereknapi hétvége. Az ovinkban minden évben van
Családi napon, mikor az egész ovi apraja nagyja összegyűlik családostól és
mókáznak az oviban. Van ilyenkor zene, kézműves foglalkozás, légvár, arcfestés,
szóval minden mi szem szájnak ingere. Ilyenkor a programok ingyenesek szoktak
lenni, csak egy jelképes összegű jegyet kell venni fejenként. Ehhez a jegyhez
szokott járni vacsi is, ami általában a paprikás krumpli. Idén volt mentőkutyás
bemutatót, és a nagy tűoltó autó is beállt az ovi udvarára, amitől a gyerekek
oda meg vissza voltak. A kutyusos bemutatóban Levi is részt vehetett, a
videóban láthatjátok is. Kisebb fiam, Szabolcs egész nap mellettem volt, nem
akart sem arcfestést, sem az ugráló várban ugrálni, szóval vele inkább leültünk
kézműveskedni, Levi pedig addig szaladgált és ugrált. Ez volt a program délután
2 és 5 óra között. Hazafelé is csak azért indultunk meg, mert elkezdett esni az
eső, ami pont addig tartott, míg hazaértünk. Hurrá! Nem baj, a délután nagy része
jól telt.
A
pénteki nap kimaradt, ugyanis Juhász István P. látogatott el a könyvtárba, és
ott voltam, de erről is majd hozok egy bejegyzést, amint lesznek képek. Így
szombaton folytatódott a nagy gyereknapi program. Délelőtt a városi könyvtárban
kézműves foglalkozás volt, amin könyvjelzőket lehetett gyártani. A fiúk nagyon
belejöttek, mert 7 darab is készült plusz egy nagy kép.
Majd 10 órakor elkezdődött Kalap Jakab bábelőadása. Nagyon jó kis előadás volt,
a gyerekek megismerkedhettek 9 magyar állatfajtával. Részt tudtak venni az
előadásban is, mert együtt énekeltek Kalap Jakabbal, kérdés- felelek is volt,
sőt, még az egyik bábot meg is lehetett táncoltatni. Persze nagyobb fiam erre
ugrott, így ő volt az egyik szerencsés gyerek, aki táncolhatott a kutyussal.
Délután pedig a tűzoltóságra mentünk, mert ott is egész napos program volt a
gyerekeknek. Volt ugráló vár, kézműves foglalkozás, és még, ami a legnagyobb
sikert aratta, az pedig a kisebb tömlővel való „tűzoltás”. Délután hazaérve
pedig még meglátogattuk dédiéket is, hogy ők is érezzék a törődést.
A
hivatalos gyereknap nem telt annyira eseménydúsan, mint az előtte lévő napok,
de azért ezen a napon sem unatkoztunk. Délelőttöt lustizással töltötte a napot
a család férfi tagjai. Apa szombaton is dolgozott így ő megérdemelte, a
gyerekek pedig jól viselkedtek előtte való nap, így ők is. Én pedig főztem, és
mostam, csak a szokásos. Ebéd után elindultunk Gyöngyösre, előtte felvettük
anyumat, mert előtte Levi lebeszélte vele, hogy eljön velünk csavarogni. Mikor
felérünk a Fő térre sajnos kicsit csalódottak voltunk, mert nem volt valami sok
program. Igaz, hogy XIIV. századi kiállítások voltak, meg néhányan a korhű
ruhában voltak, de ez nem kötötte le a fiúkat. Majd elmentünk a könyvtár
mellett igen, nem mentünk be, nem érdekelt senkit rajtam kívül, és hát a
többség dönt és ott volt egy pár gyerekeknek való szórakozás. A fiúk itt is
ugráló váraztak a változatosság kedvéért, majd mindenki evett egy-egy fagyit.
Közben ment egy bábelőadás, ami most nem kötötte le a fiúkat, így nem sokáig
néztük. Végigmentünk a kirakodóvásáron, a fiúk kaptak egy-egy játékot, mi pedig
Apával vettünk kézműves sajtot. 5 óra körül pedig hazaindultunk. Visszafelé
bementünk keresztfiunkhoz, ott is voltunk egy kevés időt, majd hazaindultunk.
Nálunk
így teltek a gyereknapok. Szinte állandóan pörgés volt, de szerintem ezek az
élmények többet jelentenek, mint az 5 percig működő játékok. A fiúk is a napok
végére nagyon elfáradtak, így nem kellett őket az ágyba könyörögni. Persze az
esti mese nem maradhatott el, de alig pár mondat után el is aludtak. Remélem
minden gyerekes Olvasómnak ilyen mozgalmas volt a napja, aki pedig nem mozdult
ki semerre, sokat pihent egy jó könyv társaságában.
Kiemelt képek forrása a Pinterest táblám, illetve saját készítés.
A napokban nagyon
felgyülemlett bennem a sok negatív gondolat, annak ellenére, hogy elkezdtem
újra futni. Úgy gondoltam, hogy azzal levezetem a dühöm/undorom/kiakadásom/bármit,
ami miatt ki vagyok akadva napok óta. Szóval most inkább kiírom magamból, hátha
ezzel jobban leszek. Szegény Gorkie (Olvasó körút) napok óta hallgatja az
agymenéseim, szerintem már mikor meglátja, a nevem messzire hajítja a
telefonját.
Szóval nem nagyon
szoktam Facebookozni, elmegy az életkedvem a sok buta embertől. Mostanában
viszont valami ismeretlen oknál fogva úgy gondoltam, hogy kicsit nézegetem a „hírfolyamon”.
Egyéb esetben csak addig nézegetem, amíg a kiadók, bloggerek posztjait látom.
Most is hiba volt továbbgörgetni, de hát néha eluralkodik rajta a kíváncsiság,
hogy mik azok a dolgok, amiket az emberek érdemesnek találnak arra, hogy
megosszák a nagyvilággal. A többsége nyereményjátékokat osztogat, amivel nincs
baj, hisz nekem is ezzel van tele a privát profilom. Akarom mondani, szinte csak
ezzel van tele a profilom.
Vannak azok a fajta
emberek, akik idézetek által próbálják kifejezni magukat, gondolom ezekbe már
mindenki belefutott. Még ez sem olyan idegesítő. Bár néha zavaró tud lenni,
hogy az egyik ilyen „bölcsesség” üti a másikat, de nem baj! A lényeg, hogy
tudják a többiek, hogy éppen mit is gondol az illető az idézet által.
A harmadik változat,
azok az emberek, akik még mindig képesek az egész napjukat végigkattogtatni és
feltenni Facebookra a jobbnál jobb/tökéletesebb képeket. Na, nekem velük van
bajom! Nem, nem azért mert féltékeny vagyok rájuk a „szépségük” vagy „tökéletes”
életük miatt. Mivel a többségének ez csak a felszín, a külcsín. Nagyon sok
olyan ismerősöm van Facebookon de minek?, akiknek ha megnézném a
profiljukat, akkor csupa olyan képet találnék, amiről azt gondolom, hogy neki
milyen csodálatos élete van. Tökéletes házasság, amiben a férj mindig vacsival
várja az asszonyt. Tökéletes gyerekek, akik más egy évesen hátra szaltót
nyomtak és kívülről fújták a Himnuszt. Vagy éppen csak arról ír, hogy mennyire sokat
változott és ez a változás, csakis önmaga érdeme és maga miatt csinálta, hogy
jobb legyen neki és mindenkit lesz*r egyébként, hogy mit gondol róla. Szóval
igen, vannak csemegék, nem csak nálam, hanem mindenkinél. Ezek igazából csak
azért bosszantanak fel, mert tudom, hogy a való életben nem így van! Jó,
persze, én is teszek fel a gyerekeimről, vagy a kirándulásokról képeket és
igen, sokszor azért, hogy én is kicsit a külsőségeknek éljek. DE nem éjjel
nappal azon vagyok, hogy megfeleljek ezeknek az elvárt „normáknak”, hogy
mindennek tökéletesnek kell lennie. Az életben vannak hibák, és ha valakit
zavarnak ezek a hibák, akkor próbálják meg kijavítani. Nem kell ahhoz közönség,
hogy megtegye. Vannak olyan emberek is viszont, akiket ez hajt, hogy minél több
dicséretet zsebeljen be, én ezt sosem értettem. Miért jobb a virtuális világban
tökéletesnek lenni, ha a való életben nem az? Vagy ha az, akkor miért kell
ebben még jobban megerősíteni? Ez nekem magas!
Pont ezért olvasok! Jó
kicsit elbújni az emberek elől olyan történetekbe, amik a könyvekben rejtőznek.
Persze vannak olyan történetek, amikben megtalálhatóak az ilyen magamutogató
ember, mint a Facebookon, és ők is felidegesítenek, de amint befejezem a
könyvet vagy kinyírja az író elbúcsúzom tőle. Sajnos az életben sokszor
nehéz ignorálni az ilyen személyeket. Ez a jó a könyvekben! Nem kell több időt
eltölteni az adott idegesítő emberrel, mint ameddig a könyv tart! Szóval,
éljenek a könyvek, amik miatt képesek vagyunk mi, könyvmolyok túlélni a mindennapokat!
Hát ez jól esett,
köszönöm, ha végigolvastátok! Ha szeretnétek hozzászólni a témához, tegyétek
meg nyugodtan, cáfoljatok vagy értsetek egyet, de normális hangnemben! Ha
bármilyen olyan hozzászólás érkezik, ami nem üti meg a normális mércét
eltávolításra fog kerülni. Azt is megoszthatjátok, hogy Ti miért olvastok?
Mert
remélem, hogy többen vagytok. Nos, mint látható mostanában nem igazán voltam
aktív. Ennek több oka is van.
Először
is falom a könyveket, de az értékelésekkel nem nagyon akarok haladni. Vagyis én
akarok, csak éppen egy épkézláb szöveget nem tudok összerakni. Mostanában
nagyon sok jó könyvet olvasat, ami nem csak recenziós példány volt és szeretném
átadni Nektek, azt az élményt, amit én éltem át olvasás közben. Nem egyszerű
dolog, remélem, hogy eddig sikerült, és ezek után is fog!
A
második indokot már kicsit nehezebb megfogalmazni, mert az kicsit a lelkem egy
darabja. Vannak időszakok, mint ahogy már a 12
napos blogger kihívásban is írtam, mikor kivonom magam a forgalomból. Hát
most pont ezt élem át. Nem nagyon szoktam ilyenkor kommunikálni a családomon
kívül senkivel. Nagyon kedvem sem szokott lenni, nem tudom mi ennek az oka.
Talán ilyenkor próbál előtörni belőlem az antiszoc énem, amit normális esetben próbálok
elnyomni magamban. Igen, sokszor elnyomom, mert szeretek beszélni, és beszélni, és csak beszélni...meg persze másokat is szeretek meghallgatni, vagyis beszélgetni egy jót. DE a hülye embereket nem tudom elviselni. Sajnos elég sok ilyenbe botlok bele, és ha minél több jön velem szemben, annál jobban befelé fordulok és ez lesz az eredmény. Persze ezek a gondok nem itt, a virtuális térben történnek - vagyis a legtöbb -, hanem a valóságban. Tudom, hogy ha az egyikkel van bajom, akkor ne büntessem a másikat, és ez nem kifogás, hogy hanyagollak Titeket, kedves Olvasóim. De nem szeretnélek Titeket kételyek között hagyni, most nem ezzel van a gond, most a lelkem ezen része teljesen ép és sértetlen. Akkor mi mégis hallgatásom oka? Akár kérdezhetnétek is, amire rögtön meg is adom a választ!
Ez az ok, pedig igen egyszerű, mégpedig, hogy állandóan azon kattogok,
hogy mit, hogy kéne csinálnom, írnom, és belepnek a feladatok, akkor kizárom
őket elmenekülök előlük. Ilyenkor persze nem azt várom, hogy majd magától
megoldnak, csak hagyok magamnak időt, rendet rakni magamba, ahhoz, hogy képes
legyek végigvinni azokat a dolgokat, amiket elkezdtem. Ilyen a blog is. Nagyon
élvezem, imádom kiírni magamból a dolgokat. Viszont – ahogy az előbb is írtam –
túl sok jó könyvet olvastam és szeretném megfelelő módon átadni Nektek, kedves
Olvasóim.
Remélem,
ezzel nem ijesztettem el senkit, viszont úgy éreztem ezt tudnotok kell rólam.
Attól viszont nem kell félni, hogy abba hagyom, mert nemsokára visszatérek!
Köszönöm szépen a meghívást drága AniTigernek a Hagyjatok! Olvasok! bloggerinájának és
ennek az oldalnak a segítőjének.
A legjobb könyv és/vagy könyv sorozat,
amit 2016-ban olvastál: Legjobb könyveket már megírtam a Top 5+1 2016 bejegyzésben.
Van még egy pár, viszont a bejegyzésben említett 6 könyv viszi a prímet!
Melyik könyvből készült film/sorozat
adaptációt várod a leginkább? Veled minden
hely ragyogó! Kíváncsian várom, hogy mennyit, hogy faragnak le
belőle és mennyire fogok bőgni rajta. A másik, amit várok aFallen. Nekem annyira
nem volt csalódás a könyv. Így remélem a film sem lesz majd az.
Nevezd meg a karaktert, akitől nem
sajnálnád az éjféli csókodat!(Ha van ilyen.)
Hogy van e ilyen? Persze, hogy van,
igazából nem is egy! De, hogy ne legyek telhetetlen, most csak egyet írok, aki
nem más, mint a Többek általbólMaxim! Még azt is
elnézem, neki, hogy szőke, mert ők nem a zsánereim, viszont annyira vonzó és
titokzatos, hogy lehetetlen neki ellenállni!
Mik szerepelnek a 2017-es várólistádon?
(Hogy ne legyen túl hosszú a lista, elég a TOP 5 várva várt!) Ó, jaj, szerencse, hogy elég a top 5, mert
különben soha, nem érnénk a végére ennek a listának. Egyébként itt fellelhető
az idei évben kitűzött cél, hogy mik azok a könyvek, amiket tuti számításaim
szerint el fogok olvasni. Na, de lássuk is azt a top 5 könyvet:
Mennyi könyvet remélsz elolvasni 2017-ben? Idén valami oknál fogva sikerült nagyjából
135 könyvet elolvasni. Szóval úgy gondolom, idén menne a 150 is, aztán majd
meglátjuk.
Részt fogsz venni a GoodReads Reading
Challenge-en vagy bármilyen hasonló (esetleg várólista csökkentő) eseményen? Ja, natürlich! Ilyen a Várólista csökkentés is.
Van még egy pár Molyon fellelhető nehezebb kihívás, ezekről lassan készítek egy
gyűjtőbejegyzést, hogy egy helyen legyen az összes.
Tettél bármilyen újévi fogadalmat?
(Blogos, könyves, satöbbi.) Nem. Sosem tettem fogadalmat, nem hiszem,
hogy most fogom elkezdeni.
Kiket hívsz meg a book tagre? @Gorkie - t az Olvasó körút tulajdonosát
11. nap:
valamilyen voltam, de már nem vagyok az: vagyis, hogyan sikerült megváltoznod,
vagy ha még nem sikerült, mit teszel, hogy sikerüljön?
Már
nagyon sok minden voltam, aztán kinőttem belőle. Általános iskolás koromban én
voltam az a furcsa lány, akit mindenki került csak egy barátja volt, vele is mindig
összeveszett. Akkor úgy éreztem én vagyok a meg nem értett lélek és az akkor
nekem jó volt. Szerettem kilógni a sorból, talán pont emiatt tartott mindenki
furcsának. Aztán mindez elmúlt, mert úgy éreztem ettől én többre vagyok képes.
Szegedi osztálykirándulás 2010
Mi is
lett volna nagyobb ok a változásra, mint a középiskola! Elhagyva városomat egy
kisebb városba mentem egy kicsi gimiben, ahol senki nem ismer. Így volt
indokom, hogy az új énem ismerje meg mindenki. Gimiben is a furcsa lány voltam,
ez stimmel, viszont már nem egy visszahúzódó, senkihez sem szóló lány voltam.
Fogalmam sincs miért, de akkor biztos volt oka
Én lettem a nagyszájú, mindenről megmondom a
véleményem, minden hülyeségben benne lévő, szabad lelkű „külföldi”. Imádtam az lenni, úgy éreztem magtaláltam
magam és minden a helyére került.
Ma
pedig anya és feleség vagyok. Két csodálatos kicsi fiú és a csodálatos Férjem
szeretetét élvezhetem minden nap. Úgy érzem, hogy a családdal sokkal többet
értem el, mintha elmentem volna dolgozni vagy egyetemre, hisz van egy biztos
pont az életemben. Tanulni és dolgozni pedig azután is ráérek, ha már a
gyerekek nagyobbak lesznek.
Lényegében
soha nem gondoltam volna, hogy én majd 24 évesen családos leszek, de ennél
jobbat nem is kívánhattam volna magamnak.
Kis időre abbahagytam a 12 napos blogger kihívást, de ismét folytatom. Most jöjjön a 9. nap
9. nap: Mutasd meg hogyan csinálsz valamit: leírható mondjuk egy edzéstervet nagy vonalakban, vagy írhatót a hobbitok űzésének folyamatáról is: úgy döntöttem a télapózást írom le, mert nálunk már járt tegnap és persze ma reggel.
Tegnap december 5. –én megérkezett hozzánk a Télapó. Kezdett az oviban, ahol ugye csak a Levente kapott csomagot, mivel Szabolcs még nem jár oviba.
Szerencsére a városunkban van olyan szokás, hogy a Télapó körbejárja a várost a hintóján, amit lovak húznak. Meg van adva, hogy mikor hol áll meg, és ki lehet menni a gyerekekkel megnézni, hogy hogyan érkezik.
Mi is mindig ki szoktunk menni, mert azért ez csak nagy élmény a törpéknek. Szabolcsnak ez volt az első igazi télapója, mert ugye a tavalyira nem emlékszik. Mikor meglátta a lovakat és meghallotta a csengőt rögtön szaladt is a Levihez, hogy ő már látja a Télapót és Levente is nézze meg. Énekeltek neki a gyerekek, akik élelmesebbek voltak – köztük Levi – magától a Mikulástól kaptak egy szaloncukrot. Mielőtt elindul, pedig jön a szaloncukoreső, ami annyi, hogy eldob egy csomó szaloncukrot. A gyerekek pedig úgy vetik magukat utána, mintha aranyat dobálna. Persze itt is csak azoknak jut, akik elég szemfülesek ahhoz, hogy vagy elkapják, vagy megkeressék a földön a szaloncukrot. Mikor mindenki elment volt még egy a földön, amit senki nem vett észre, Levente persze lecsapott rá és nagyon boldog volt, hogy így neki kettő jutott. Mikor hazaértünk jött is értük a Mama, mert ő is szervezett Télapót. Szép ruhába átöltöztettem a gyerekeket, persze nem értették, hogy miért kell, mikor csak mamához mennek, oda pedig általában csak játszós ruhába szoktak menni. Mondtam nekik, hogy hátha mamánál is jár a Télapó és akkor szép ruhába legyenek. Erre rávágja a Levi:
„ - Na de anya! Most ment el a Télapó a strand felé, Mama pedig nem arra lakik!”
- Hát jó, - mondom - nyertél, na d mégis szép ruha legyen rajtad, hátha mégis valaki átmenne Mamához.”
Ezek után elmentek és csak 2,5 óra múlva láttam újra a fiaim, de mikor megérkeztek már a szobába hallottam, hogy haza jöttek, mert az udvaron hallottam az örömöt, hogy járt mamánál a Télapó és igazam volt. Mikor beértek nagy örömmel mesélték, hogy milyen jó, hogy most vitte el őket Mama, ott voltak Kereszanyáék is az Unokatesóval, énekeltek és beszélgettek a Télapóval, és, hogy jajj, mennyire nagyon jó volt. Persze ki kellett az összes – 3 – 3 darab teli cukros mikulás zsákot – csomagot önteni és megmutatni mit is kaptak.
Nálunk nem szokás, hogy a Télapó játékot, hanem csokis hoz, ami kitart egészen január végégig. Most is rendegek csoki és cukor volt benne, és ha nem veszem el tőlük, akkor cukormérgezést kaptak volna. Kitettük az ablakba szóval, mert így szokás, de el lett mondva, hogy csak akkor szabad belőle enni, ha mi megengedjük. Szerencsére szót is fogadnak így meg tudjuk előzni a cukorsokkot! Ma reggel pedig a mi Télapónk is megérkezett, ami szintén egy – egy csomagot jelentett. Mi Férjemmel kézzel készítettük össze így került bele csoki télapó, kinder házikó, mogyoró és mandarin. Mikor Levente kinyitotta, ha hiszitek, ha nem a mandarinnak örült a legjobban, hogy milyen jó, hogy friss gyümölcsöt is tett bele a Mikulás. Férjemnek én is vettem egy nagy tábla Milka csokit, amit este beletettem a cipőbe. Reggel mikor felkeltek Levivel - Szabolccsal mi a későn ébredők táborát erősítjük – Levi mondta, hogy azt Apának nem is a Télapó hozta, mert tegnap vettük a boltba, úgyhogy azt Anya tette bele neki. Mondjuk neki, hogy a felnőtteknek már nem szokott a Télapó hozni semmit, így nekünk kell egymásnak megvenni, de itt a gesztus, vagyis a szándék a lényeg.
Persze mikor már én is magamhoz tértem a reggeli kávém után meglepődve vettem észre, hogy az én bakancsomban is van valami: egy csoki télapó, karácsonyi bögre és az aranytoll, ami azóta tetszik, mióta megláttam a kisboltba.
Na meg, mert az egyik könyvborítóra emlékeztet, mégpedig egy nagyon vágyott könyvére:Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánatára.
Hát nálunk így telt a télapózás! Ti szoktátok tartani, meg szoktátok még egymást ajándékozni?
Hoztam
Nektek egy interjút Bleeding Bride írónővel, azonban, rendhagyó módon egy
személyesebb hangvételű beszélgetést vetettem papírra. Fogadjátok szeretettel!
Gondolom
senki számára nem ismeretlen Bleeding Bride neve, aki egy kicsit otthon van a
könyvek világában. Már két megjelent könyve van: A téboly kertje, ami krimi, a
másik pedig a Fekete Fivérek, ami egy családi dráma.
Milyen embernek írnád le magad?
A
forrófejű és a rideg között ingadozom. Legnagyobb hibám, hogy mindig az
aktuális érzelmeim vezérelnek, kevesebb esetben hallgatok az agyamra, mint a
szívemre. Ugyanakkor az érzelmeim olyanok, mint egy villanykörte, izzik, aztán
pukk, kialszik és akkor vége.
Szeretem nagyon, hogy Tőled nem kapunk
körítést, hanem megmondod a tényeket. Ez az évek alatti tapasztalat, hogy nem
kell körbe járni azt a bizonyos kását vagy már kisebb korodban is ilyen voltál?
Most
kapaszkodj. Én egy csendes kölyök voltam. Az, akit mindig csúfoltak. Akinek nem
volt Spice Girls alteregója, nem volt szerelmes Nick Carterbe. Volt egy rövid
időszakom, amikor semmi mást nem akartam jobban, mint olyan lenni, mint a
klikkes lányok, azt csinálni, azt szeretni, mint mindenki más. Nem sikerült. Aztán
elég korán felfedeztem, hogy ezek a viselkedési normák, a bólogatós barátságok
mind ködös hazugságokra épülnek. Így elkezdtem kimondani azt, amit gondolok,
úgy ahogy gondolom. Sokszor verette meg a pofám a seggem azóta, nem tagadom, de
sokkal több őszinte embert, kapcsolatot, tapasztalatot és sikert hozott az,
hogy megtanultam nem csak locsogni, hanem felismerni mások mondandójában,
viselkedésében is a szándékokat. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a
véleményem, ha nem egyezik az övével, az támadás, vagy bármiféle kihatása lehet
a kapcsolatunkra, az adott személyről alkotott képemre, viszont az is egy
tévképzet, hogy személy sértésként kell felfogni. Aki nem tudja elviselni adott
esetben az igazságot, annak magában kell rendeznie a dolgokat. Persze mindig
akad egy újabb BB, akire a privát frusztrációt rá lehet vetíteni.
Mindig céltudatos vagy és megvalósítod,
amit kitűztél magad elé?
Szerencsésnek
tartom magam, mivel máig ki tudom jelenteni, hogy nagyon kevés célom nem értem
el. Ha később is, mint szerettem volna. Megpróbálok mindig csak egy
lépcsőfokban gondolkozni, de azt eddig mindig tűzön- vízen át vittem. Sosem
volt olyan, hogy valamit igazán akartam, valamiért dolgoztam volna és ne
érkezett volna erősítés hozzá. Vannak esetek, amikor naponta feladom, de azt
mindig megpróbálom megbeszélni magammal a fürdőszobában és nem hagyni, hogy
padlóra küldjön a saját magam iránt érzett bizalmatlanságom.
Mikor anya lettél nem álltál be a sorba és
nem váltottad át a fűzőt rózsaszín pongyolára. Hogy fogadta ez a környezeted?
A
közvetlen környezetem sosem hitte, hogy én attól, hogy megszültem agymosást is
kapok. Akik meg ferdén néztek mindig rám a stílusom miatt, azok már azelőtt is
megtették, hogy gyereket vállaltam volna. Nem sok figyelmet szentelek azoknak a
véleményére, akik annyira elvesznek a felszínes ítéletekben, hogy már a fától
nem kezdik látni az erdőt.
Ha nem írsz, és nem dolgozol, akkor mit
szoktál csinálni a szabadidődben? Gondolom, azt a családdal töltöd.
Természetesen,
meg van az az idő, amit a családommal töltök, de mivel mindig túl sok az
energiám, ezért ha huzamosabb hézag akad a határidőnaplómban, azt megpróbálom
hasznosan tölteni. Ezért is végzek önkéntes munkákat, rendezvényeket szervezek,
jótékonysági eseményekkel foglalkozom és ifjúsági irodalmi kört vezetek.
Lányod mutat hajlamot arra, hogy
nyomdokodba lépjen?
A
lányom most kezd tanulni írni - olvasni, így kicsit elhamarkodott lenne erről
beszélni. A könyveket szereti, már túl vagyunk a meséken, kisregényeket olvasok
fel neki, amit már igényel is. A színek és a formák viszont közelebb állnak ma
még hozzá, ezért is felvételizett képzőművészeti osztályba, rajz szakra.
Viszont még csupán hetedik éves, sok minden változni fog még az
elkövetkezőkben.
Mennyire fontos számodra az, hogy a lányod
is szeressen olvasni?
Ha majd
megtanult olvasni, akkor majd utána beszéljünk erről. Addig is nem féltem, egy
olyan lakásban él, ahol megállíthatatlanul nőnek a könyv tornyok, bárhová néz,
könyveket lát és azt, hogy anya olvas, vagy ír. Szerintem működhet a kicsi
kutya a nagytól tanul elv.
Ha a lányod fiú lett volna, milyen nevet
kapott volna?
Ipoly -
Amand.
Szeretsz főzni? Mi a 3 kedvenc kajád?
Imádok
főzni, recepteket kreálni. A kedvenc agypihentető foglalatosságaim egyike
kotyvasztani. Elég mindenevő vagyok, de ha kedvenc, akkor saláta leves, minden
mennyiségben.
Melyik a 3 kedvenc dalod, amit már rongyosra hallgattál, de még mindig nem unod?
Iced
Earth – Melancholy
The 69
eyes - Dance D'Amour
Sentenced
– Killing me killing you
Van valamilyen hobbid? Az írás annak számít
nálad?
Nekem
az egész életem a hobbim. Olyan szerencsés helyzetben vagyok nagyon rég, hogy a
munkám is a hobbim, a pluszba bevállalt tevékenységek is. Még nem kerültem
olyan helyzetbe, amikor nem szerettem, amit csinálok, általában ha érzem, hogy
teherré válik valami, akkor nagyon gyorsan változtatok rajta.
Mit gondolsz a mai fiatalokról és olvasási szokásairól?
Szerintem
az egy téves megítélés, hogy a mai fiatal lényegesen kevesebbet olvasna, mint a
hajdani. Ez csupán egy utópisztikus elmélkedés, ami nagyon jól hangzik.
Mindenképp függ a családi környezettől is, hogy hogyan viszonyul a betűk
világához, de semmiképp sem mondanám, hogy számottevően mások a mai tinik, mint
mi voltunk, vagy a szüleim. Talán a világképük és ezáltal az igényeik mások,
amit várnak az olvasmányaiktól. Itt merülhetne fel az iskola feladata, és a
kötelező olvasmányok korszerűsítésének szükségessége is, ami segíthetné a
lurkókat megszeretni a könyvek világát.
Mennyire megfizetendő munka az írás?
Nézőpont
kérdése. Én mindig olyan munkát végeztem, ami így vagy úgy az írás körül
forgott, ám nem az irodalmi tevékenységemre gondolok. Az ilyen jellegű írásból
megélni talán sokunk számára egy álomkép. A regények, amik kikerültek a kezeim
közül nem az anyagiakról szóltak, a jogdíjaimat is legtöbbször ajándékokra, meg
könyvekre költöttem.
Tudom, nem érzed magad befutott írónőnek,
viszont engem érdekel, hogy miért nem?
Nem
tudom, mit takar a befutás. Talán ahhoz le kellene tenni egy bestsellert az
asztalra. Ismerve az írásstílusomat, az nem fog megtörténni. Tisztában vagyok
azzal, hogy mindaz, amit én nyújthatok, amit mesélni akarok, csupán egy
rétegnyi olvasót szólít meg, érzi magához közel.
Szerinted milyenek a mai magyar írók,
vannak olyan színvonalon, mint a felkapott, nyugati kollégák?
Igen,
igazi magyar virtus azt hinni, hogy ha valami nyugatról áramlik be, az
föltétlen jó, vagy legalábbis jobb, mint a mienk. Az én meglátásom szerint a
legtöbb amerikai bestseller nem az írásmódja, vagy az egyedi
történetvezetésének köszönheti, hogy sikeresebb, mint sok magyar tollából
született regény, hanem egyszerűen annak, hogy számszerűen nézve sokkal nagyobb
a piaca. Másrészről a magyar íróknak egy olyan anyanyelv van fegyverként a
kezében, ami sokkal ízesebb, színesebben engedi meg alkotni. Összegezve egy író
munkásságát nem a származása kellene meghatározza, rengeteg magyar kortárs mű
születik, ami önmagában világszínvonal lehetne, csak néha átlátszó korlátoknak
ütközik. Persze lehet jönni a rengeteg, magánkiadásban (és nem csak) publikált
rémmunkával, de naiv, aki azt gondolja, hogy nincs abból is ugyanannyi
nyugatabbra, csupán az a réteg nem folyik át hozzánk.
Köszönöm
szépen a válaszokat!
Remélem azért volt pár dolog mindenki számára! Hamarosan pedig a Fekete Fivérek című könyvéről is keszül bejegyzés!
Mert
remélem, hogy többen vagytok. Nos, mint látható mostanában nem igazán voltam
aktív. Ennek több oka is van.
Tegnap december 5. –én megérkezett hozzánk a Télapó. Kezdett az oviban, ahol ugye csak a Levente kapott csomagot, mivel Szabolcs még nem jár oviba.
Na meg, mert az egyik könyvborítóra emlékeztet, mégpedig egy nagyon vágyott könyvére: Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánatára.
